Előadások ​a művészet filozófiájáról 6 csillagozás

G. W. F. Hegel: Előadások a művészet filozófiájáról

Mindazt, ami a prózai tudat számára csupán végesként létezik, a művészetnek mindenütt áttetszővé kell tennie, úgy, hogy minden ponton a lélek legyen hallható, a szellemi fedje fel magát.

Hegel legendás művészetfilozófiai előadásainak Hamburgban csak nemrég kiadott eredeti lejegyzése döbbentette rá a művészet és a filozófia barátait, hogy az eddig „Hegel esztétikájának” hitt három vaskos kötet – utólagos hallgatói konstrukció. Az eredeti szöveg először olvasható magyarul.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mesteriskola

>!
Atlantisz, Budapest, 2004
374 oldal · keménytáblás · ISBN: 963916562X · Fordította: Zoltai Dénes

Most olvassa 2

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

calmovato>!
G. W. F. Hegel: Előadások a művészet filozófiájáról

Érdekes személy ő számomra, valamelyik könyve után gyűlölöm, máskor pedig magasztalom. Most az utóbbi történt.


Népszerű idézetek

Farohar>!

(…) az ember önmagából, saját életviszonyaiból alkotja meg isteneit (…)

147. oldal

Farohar>!

A franciák szellemesen mondják: ha Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, akkor az, folytatva a játékot, saját képére és hasonlatosságára alkotta meg az Istent.

211. oldal

Farohar>!

A gótikus templomok magukértvaló művek; bennük az emberek valósággal elvesznek, mintha csak porszemek lennének. Csak az épület áll ott, szilárdan, örökkévalóan. Székek, padok nincsenek benne. Tágas terében az emberek ide-oda kószálnak, mint a nomádok.

282. oldal

Farohar>!

A művészet legfőbb rendeltetése az, hogy képes legyen a gondolat kimondására, együtt a vallással és a filozófiával: mint a vallás és a filozófia, úgy a művészet is az isteni, a legfőbb szellemi kívánalmak kimondásának és tudatosításának egyik módja

56. oldal

Farohar>!

A tetszés az esetlegesség körébe tartozik, s nem lehet a művészet célja.

80. oldal

Farohar>!

Ha mármost meg akarjuk határozni, hogy mi a művészet végcélja, akkor ezt kell mondanunk: a művészetnek fel kell fednie az igazságot, be kell mutatnia azt, ami az emberi szívben megmozdul, mégpedig képszerű, konkrét formában. Ebben a végcélban a művészet osztozik a történelemmel, a vallással és a szellem egyéb formáival.

81. oldal

Farohar>!

A szenvedély által rabul ejtett ember egyetlen pátosz fogságában él, egyetlen isten hatalmába került; az ilyen ember már nem szabad szubjektum, magán kívül van, míg a magánál-lét maga a szabadság. A puszta szenvedélyesség, ahol egyetlen szenvedélyben olvad fel az egész tudat, tehetetlenség, egyoldalúság.

152. oldal

Farohar>!

Mert az istenek önmagukban boldogok; mint meghatározott istenek olykor veszekednek ugyan egymással, de viszályuk nem egészen komoly; ők maguk mindig megőrzik derűjüket; tartózkodnak attól, hogy teljes individualitásuk azonosuljon egy meghatározott érdekkel, mindig derűsek maradnak. Ez az az irónia, amely ködfátyolba burkolja a homéroszi isteneket. Itt-ott beleavatkoznak az emberi dolgokba, de aztán faképnél hagyják az ügyet, és visszatérnek az Olümposzra. Állhatatosan kitartani egy bizonyos cél mellett, s ebbe belepusztulni, ilyesmi az istenek körében soha nem fordul elő.

148. oldal

Farohar>!

Például Akhillészről azt mondják, hogy sebezhetetlen volt, kivéve a sarkát. Ha ezt végiggondoljuk, akkor tovatűnik a vitézség minden képzete; ha a hős sérthetetlen, akkor hősiessége nem szellemi tevékenység, hanem pusztán fizikai minőség.

150. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Umberto Eco: A szépség története
Umberto Eco: A rútság története
Friedrich Nietzsche: Emberi – túlságosan is emberi
Platón: Platón összes művei I–III.
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Magatokon röhögtök!
Maurice Blanchot: Az irodalmi tér
Balázs Béla: Halálesztétika
Galvano della Volpe: Az ízlés kritikája
László Levente: Mithras és misztériumai
Popovics Zoltán: „Noli me legere”