Megérjük ​a pénzünket! (Hárman a szekrény tetején 2.) 155 csillagozás

G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket! G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket! G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket! G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket!

– Mit tetszik csinálni, ha egy lovat talál a fürdőkádban? – Ez a kedvenc kérdése Anikónak. Ő a hősnője és naplószerű lejegyzője G. Szabó Judit vidám regényének, amely egy nagy család (három lánygyerek, a szülők s egy nagymama) eseménydús életét tárja fel. Ebben a családban mindig történik valami, és mindig lehet nevetni rajta, még ha olykor nem is minden könnyű és nevetséges. Ha a Pöttyös sorozat olvasói egynémely szereplőre ráismernek, az nem a véletlen műve.

Eredeti megjelenés éve: 1981

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Pöttyös könyvek

>!
Móra, Budapest, 2011
240 oldal · ISBN: 9789631189414 · Illusztrálta: Sajdik Ferenc
>!
Móra, Budapest, 2008
240 oldal · ISBN: 9789631184365
>!
Móra, Budapest, 2005
240 oldal · ISBN: 9631181049 · Illusztrálta: Sajdik Ferenc

4 további kiadás


Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Kovács Anikó · Nagymama

Helyszínek népszerűség szerint

Börzsöny


Kedvencelte 34

Most olvassa 8

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Ibanez MP
G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket!

TELE VAN HUMORRAL! Ez egy nagyon vicces könyv, én legalábbis marha jókat derültem rajta, még a mellettem ülő nő (fodrásznál vártam a páromra) is sűrűn pislogott felém, látva, hogy falom a sorokat és közben vigyorgok, mint tejbetök (hiába, szegényke nem tudhatta, mit olvasok, lévén olasz volt, bánhatja is, hogy náluk ez a könyv nem létezik :-D

Már a legelső oldalon telibe találja a könyv a rekeszizmainkat, aztán nem is ereszti.

„Ez a nevük – jelentette ki nyomatékosan anyánk. – Nem Csöpi, Dudus, Pötyike, Cuncika, Csucsuli.”

(itt szerintem sokan felsóhajtanak, visszaemlékezvén a gyerekkorukra és a sok kiosztott becenévre és becézésekre) :-D

Ifjúsági kötet és gyerek meséli (később naplószerűen), de annyira „fájintos” az egész, hogy meg kell halni :-D Komolyan :-D A család vérbeli sokgyerekes magyar család a „panelből”, ráadásként a nagymamával, tényleg csak egy pár madár-macska-kutya hiányzik a teljes káoszhoz. Ráadásul mindhárom gyermek lány. :-D A legnagyobb Mari, aki a történetben inkább a fiúügyeivel valamint a diétáival szerepel. „A nagymama úgy mondja, dundi, anyánk, hogy molett, apa szerint úgyis kinövi, a gyerekek azt kiabálják, hogy dagadt! Mari vállat von és nem törődik vele. Anyánk szerint a kövér emberek általában nyugodtak. Ha Mari sovány lenne, nem tűrné ilyen bölcsen, hogy gömböcnek csúfolják. Igaz, akkor nem is csúfolnák. Anyánk szerint a természetben minden bölcsen van elrendezve.”

A középső a mesélő kislány, Anikó, az örökmozgó, humorizáló kislány. Kishúgával, Évával gyakran törnek borsot a nővérük orra alá, főleg a kötet elején, mikor annak naplóját megtalálják…
"Másnap nővérünk ezt írta:
„Sajnos nekem nagyon hülye testvéreim vannak, egyik gyagyább, mint a másik, de főleg Anikó. Sokszor nincs is kedvem élni!”
Elképedve betűzgettük az asztal alatt. Ezt nem hagyhattuk ennyiben.
„Aki elhunyni készül, ne egye meg a nekem járó töltött paprikát is!” – írta Éva.
„És beérheti kevesebb túrós-mazsolás palacsintával is, mert azt én is szeretem!” – firkáltam én."

Mari naplója végül végérvényesen Anikónál köt ki, így onnantól kezdve naplóbejegyzéseken keresztül láthatunk be a kis család életének minden pillanatába.
„Anyánk szerint hiányzik a naplómból a kelet. Bólintottam, hogy szándékos. Az észak is hiányzik belőle. Meg a nyugat. – Dátum, te okos! – nevetett anyánk. – Keltezés.”

Jönnek családi rokonlátogatások (függönycsomózással egybekötve), vidéki vakációk és táborozások, melyről a család hű segítője, Klementina, az öreg kocsi szállítja haza a gyerekeket. „Apa használtan vette, és sokat kell karbantartani. Néha a Rákóczi út közepén. Anyánkkal olyankor a járdaszegélyen foglalunk helyet. – Ez így nem mehet tovább – véli olyankor. – Már az egész ország járdáit végigültük. Apa feléledve munkálkodik, fejét beledugja a motorházba, néha kiszól, hogy rögtön. Mindig megleli a hibát, ha nem előbb, utóbb. – Minek másik kocsi? – lepődik meg hatalmasan. Apának adok igazat. Klementina öreg, de szeretjük. A nagymama öreg, de szeretjük. Minek másik nagymama?”

A nagymama és a család viszonya a tipikus se veled-se nélküled. A gyerekek imádják, persze a felnőttek is, és hiába morgós az öreglány, amint elutazik, már hiányolják (és viceversa) :-D Aztán elindul az iskola, így jönnek a suliban történt eseményekről is a beszámolók, de a fergeteges, vicces stílus megmarad.

„Anikó véletlenül lecsúszott a bordásfalról. Soha nem arra figyel, amire kéne! Így igaz. Zöld a térde, kék a lába, micsoda madár! Hazánk vízgazdálkodása színes térképen. Térdemen a Balaton ring, körülötte mellékfolyóink. Ne fáj.”

Egyszóval aki valami vidám kis történetre vágyik, amelynek soraiban néha a saját családjára ismer, az ne hagyja ki ezt a könyvet. Aki meg nem akarja, ne olvassa. Hiszen már tudjuk:_Nem kényszer a tortaevés!_ :-D

8 hozzászólás
>!
Trixi_Adzoa P
G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket!

Most vettem észre, hogy még nem írtam értékelést.
Hát, életem egyik legjobb pöttyös könyvéről számolhatok be nektek! Annyit, de annyit kuncogtam rajta. Biztosan hülyének néztek a buszon meg a villamoson, mert folyton vihogtam, vagy legalábbis tejbetök módon vigyorogtam.
Nagyon élveztem, az egész könyvet. Olyan, mintha tesómról meg rólam szólna, csak a könyvben hárman vagyunk. Anikó óriási forma!!!! Remélem nekem is ilyen gyerekem lesz egyszer. Megértem, hogy az apukája, és a nagymamája oda van érte. Mari és Éva is cukik, mondjuk Mari néha idegesítő, de azért hármójuk között igazi tesóskodás folyik folyamatosan.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, nekem kedvencem lett! 6*-os :-)

4 hozzászólás
>!
AeS P
G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket!

Az első részt receptre írtam volna fel kiskamaszoknak, ezt szintén megtenném, de már valamivel nagyobb kamaszoknak, mondjuk 13-14 éveseknek.
A könyvsorozat érdekessége, hogy az első három kötet jókora időbeli eltéréssel jelent meg, az első 1973-ban, a második 1981-ben, a harmadik pedig 1990-ben, de a szereplő lányok életkora nem sokat változott. Az őket körülvevő világ viszont igen, ahogy a problémák is komolyodnak, amikkel szembe kell nézniük. A Megérjük a pénzünket már nem a vidám óvári nyár története, hanem a ’70-es évek naplója házgyári házakkal, hónap végi kenyérgondokkal, családon belüli erőszakkal (na nem Bóráéknál, még csak az kéne!), és azzal a szembesüléssel, hogy mi történik akkor, ha egészséges vagy, de az nem elég jó, mert hiányzik előle a makk-.
Szerencsére a borongós történetszálakat szépen kiegészítik, puhán körülfonják az Anikótól és G. Szabó Judittól megszokott életörömmel teli jelenetek, a kikupálódott Mari, Tömörjohanna, az osztályfőnök, és ha! a magyar irodalom legéletszerűbb Nagymamája, hogy csak néhányukat említsem.
Egy mai 13-14 évesnek csak úgy adnám a kezébe, ha olvasás közben kérdezhet egy olyan felnőttől, aki érti a könyvet, mert nem csak a szleng, hanem a korabeli szokások, fogalmak, és G. Szabó Judit egyre erősödő elliptikus fogalmazás- és szerkesztésmódja (lóugrásban magyaráz, mint Apa) néha nem teljesen egyértelmű.

>!
Maya 
G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket!

A lányok más nevet kaptak, mint az első részben, de le sem tagadhatnák, hogy ugyanazok. Velük mindig történik valami, aki velük barátkozik, az soha nem unatkozik. Nagymama néha belefárad és elköltözik, de aztán nem bírja nélkülük és mindig visszajön.
Én is ilyen családban nőttem fel. Velünk éltek a nagyszülők, hárman vagyunk testvérek (a különbség az, hogy a legkisebb testvér fiú), én vagyok a középső, minden oldalról tőlem vártak valamit. Elég mozgékony voltam mindig, bár azért Anikó egyes ötleteit nem mertem volna megvalósítani. Nagyapó volt a legjobb barátom. Neki volt türelme minden gyerekhez, aki hozzánk csapódott.
Ja, és ló is volt a fürdőkádunkban. Igaz nem bent a fürdőszobában, hanem kint az udvaron abban a nagy bádogkádban, melyben szőnyeget mostak, vagy nyaranta „strandoltunk”. Akkor hatalmasnak tűnt. Tavaly nyáron segítettem anyukámnak a szőnyegmosásban, most már elég kicsi. Nem érezte valami jól magát. Aztán nagyapó „elég tisztának” nyilvánította és kimentette.

>!
deardurr
G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket!

Sok tétova keresés után, végül is megvettem magamnak ezt a könyvet, mert sem Pakson, sem Dabason nincs meg a könyvtárban! Nagyon kár, mert ez a rész a Hárman a szekrény tetején sorozatból még olyan, hogy Judit néni nem kapkod. Itt Anikó Anikóként viselkedik, nincs Amerika meg külföldi affektáló leány, meg olyan ember, aki másnak nézne ki, mint ami. Itt mindenki önmaga és mégis! Egy egyszerű családban is vannak, lehetnek problémák. A szülők összeveszhetnek egy nő miatt, aki nem más… mint a nagymama. A nagymama is ordíthat és zsörtölődhet, mert egy normális nagymama ilyen nálunk is. Szóval külföld nélkül is lehet izgalmas egy pöttyös könyv. Sajnálom, hogy a további részek nem lettek ilyenek. Viszont ebben a könyvben is rettentő sok ismétlést vettem észre a poénok terén; Éva úszás technikája, „ha ráérsz csukd be a szád”… most több nem jut eszembe, de közben fel-fel tirabjai derengett, hogy ezt már olvastam. De nem baj! Inkább többször, mint egyszer sem!

8 hozzászólás
>!
mohapapa I
G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket!

Hát akkor a következő pöttyös könyvvel is láthatott a város. Továbbra is tartom magamat ahoz, hogy ha jól belegondolok, bizonyos könyveket kár adott olvasóréteg sorozatában megjelentetni. Azért kár, mert az adott célközönséghez eljutnak ugyan, de ezzel a lendülettel a többiek szinte nyomban ki is záródnak. Ez a könyv, meg az az előzménye is ez a kategória: kár, hogy a Pöttyös Könyvek sorozatban jelent meg, mert szerintem kevés olyan fiú, férfi van, aki emiatt a kezébe veszi, csak az elvetemültek.

Az első részről (és erről majd ne feledjek el mondani valamit) írt értékelésem (https://moly.hu/ertekelesek/2406441) szinte teljes mértékben érvényes és igaz erre a részre is. Ami miatt ez, a második rész jobban tetszett: itt volt valódi konfliktus, volt összekötő szál, nem csupán egy pazarul megírt röyögős történetfüzért olvastam. A konfliktus, minden nevetés, mosoly mellett komolyabbá, valóságosabbá tette ezt a könyvet, mint az előzményt, de véleményem szerint ez egyáltalán nem ártott neki, sőt!

Gondolom senkinek nem meglepetés (eszembe jutott, nem feledtem el, erre utaltam fentebb), hogy ez a második rész úgy második rész, hogy közben egyáltalán nem az. A szerepők voltaképpen ugyanazok, bár a főszereplő új nevet kapott, kellett idő, amíg megszoktam, hogy ki is ő, illetve apuja nem csak valamiféle fikció, távoli valóság, hanem velük élő, hús-vér figura. Olyannyira az, hogy ő a könyvben található konfliktus egyik forrása. (Külön dicséret, hogy a konfliktus sem úgy jelentkezik, hogy van a gonosz, akit utálni kell, meg a van a jó, akinek drukkolunk, hanem voltaképpen nem tudjuk, kit szeressünk jobban, kinek az oldalára álljunk inkább, mert mindenkinek meg van a maga igaza. S még a gyerekek sem fekete-fehéren látnak, ez külön pozitívum!)
S nem folytatás abban az értelemben sem, hogy gyakorlatilag újra bootolja a történetet, majdnem úgy, ahogyan @Eta tette a Csodaidők „reciprokával”, párhuzamos valóságával, az Időcsodák-kal*

Voltaképpen nem tudok mit hozzátenni mindehez. Jókönyv, na, olvasni kell, nevetni kell rajta, szeretni kell a figurákat, és nem kell senki pártjára állni, mert mindenkinek igaza van**.

* @Eta, köszönöm még egyszer a könyveket és a dedikálást!
** https://www.youtube.com/watch…

2 hozzászólás
>!
blackett P
G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket!

Mindenki azt írja erről a könyvről, hogy végigröhögte. Én végigbőgtem.

1 hozzászólás
>!
Lady_Hope I
G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket!

Eszeveszettül élveztem. Vinnyogtam, kuncogtak, röhögtem, és nem hagytam békén a családot, amíg fel nem olvastam az illetékes részt, és nem nevettek ők is.
Anikó nagyon nagy arc. Kis vicces, meg jópofa.
Szinte kedvet éreztem hogy bezsúfolódjak egy kis panellakásba, egy síléc, egy első osztályú akácméz, és egy bömbölő Kovács Éva mellé.
Csak tudnám mit csinálnék, ha egy lóval a fürdőszobában. Anya nem tudja, apa örülne, mert akkor lenn egy százötvenezret érő lova. A húgom Doctor Who-sat játszana, és becsukná az ajtót.
Én szerintem kivinném onnan. Egy ló nem oda való.
Aztán persze sót szórnék a farkára, de az már mellékes. :)

>!
Lulma
G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket!

Hova keveredett az évek során a saját példányom? Úgy szerettem…

>!
Véda MP
G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket!

Amikor már mindentől sikítanék, mert elég, mert értelmetlen, mert irreális, akkor jöhet egy G. Szabó Judit kötet. Az már csak hab azon a bizonyos tortán, hogy pöttyös-be van csomagolva, köszönhetően a sorozatnak.
Nagyon kell, ha már elfelejtenénk milyen felhőtlenül örülni, vagy csak magától értetődően venni a dolgokat, némi kis huncutsággal fűszerezve. Csak úgy lenni. S főleg: gyereknek lenni.


Népszerű idézetek

>!
fülcimpa

December 24. Karácsonyeste!
Anyánk olvassa a Tamás bátya kunyhóját. Apa a Robinsont olvassa. Éva durcásan dünnyögi: az én könyveim, vagy nem az én könyveim?!
– Kislányom, ne irigykedj! Rögtön kész az ebéd. Addig olvasd a Százegy magyar népmesét. Azt is megkaptad, nem?
Éva azt is megkapta.
A Százegy magyar népmesét a nagymama olvassa.

195. oldal, Móra, 1981

7 hozzászólás
>!
Lahara ISP

Minden sertés csalafinta, legjobb táp a palacsinta.

37. oldal

Kapcsolódó szócikkek: palacsinta
1 hozzászólás
>!
Hannah

– A lányok csak vihogni tudnak – mondta nekem. Hozzátette még: – Értelmes lánnyal még nem sikerült beszélnem.
Bólogattam.
– Mert veled értelmes lány nem áll szóba.

12. oldal

2 hozzászólás
>!
fülcimpa

Lili néni elősuhant a zongora mellől, úgy fogadott minket.
– Tonik? Málna? Jaffa? Mit isztok? – faggatott kedvesen.
– Én kérnék egy kis vizet – felelte a nagymama.
– A mamának nyilván piszkos lett a keze. Edina! Mutasd meg a mamának, hol a fürdőszoba.
Edina mosolyogva a nagymamához suhant. Már majdnem úgy tud suhanni, mint Lili néni.
A nagymama azonban nem suhant vele, a vizet pohárba kérte.
– Meg akarom inni! – kiabálta.
– Ásványvizet? – nézett össze Edina és Lili néni. – Vagy kristályvizet? Esetleg szódavizet?
– Ivóvizet szeretnék inni! – Nagymama tréfásan az asztalra csapott. – Egyszerű vizet, vízből készült vizet. Vízvezetéki vizet!
Azt isszuk otthon mindig.
Lili néni intett a szemével, hogy érti.
– Szegény mamának nyilván olyan betegsége támadt…
– Kutya bajom. Szomjas vagyok! – mondta nagymama, és kezdett pirosodni.
– Tej is van.
– Vizet iszom! – ordította harciasan a nagymama, a kontyához kapott és táncoltatta. Lili nénire nézett és a két gyermekére. – Ti nem vagytok normálisak! Mikor ittatok ti utoljára vizet?
Kiderült, Lili néni férje, Laci bácsi ivott kétszer, két éve, későn érkezett vidékre, és mindent zárva talált. Edina egyszer véletlenül beleivott a fogmosó vizébe. A bátyja egyáltalán nem emlékezett.
Kivonultak érdeklődve a konyhába, megnézni, hogyan iszik a nagymama vizet.

146-147. oldal, Móra, 1981

Kapcsolódó szócikkek: Nagymama
2 hozzászólás
>!
fülcimpa

Este mutatták a tévében a Mona Lisát. Egy festmény. Csukott szájjal mosolyog. Már köteteket írtak a titokzatos mosolyáról. Apa szerint éppen csináltatta a fogát, azért mosolyog ilyen csukott szájjal. Anyánk szerint a gyerek nem azért kérdez, hogy hülyeségeket feleljenek neki.

93. oldal, Móra, 1981

1 hozzászólás
>!
Lady_L P

Ezt olvastuk Évával:
„Neked elárulhatom, kis naplóm, sírtam a szerelemtől egész éjjel.”
– Nem is igaz! – hördült fel Éva. És kifogástalan gyöngybetűivel utánaírta:
„Mari, te horkoltál a szerelemtől egész éjjel.”

10. oldal (Móra, 2011)

>!
Trixi_Adzoa P

    Éva sokáig azt hitte, hogy a fák fújják a szelet.

62. oldal (Móra, 1981)

>!
Ibanez MP

– Karcsi, légy szíves! – kérte anyánk. – Kiégett a villanykörte a fürdőszobában.
– Máris kicserélem! – ugrott készségesen apa.
A kamrában talált villanykörtét. Mellette a régi zseblámpánkat, nyomni kellett, zúgott és pislákolt.
– Jópofa – mondogatta apa. Meglelte az első kisrádiónkat is. – Még egészen príma! – örült meg neki. – Keressünk hozzá gombelemet.
Imádok kutatni! Sorra kutattuk a polcokat gombelemért.
Meglett Mari optika nélküli fényképezőgépe. A lencséjét apa szerelte ki, hogy megnézzük a kullancsot nagyítva.
Éppen a tavalyi táborképeket nézegettük a nyomós lámpával, harsány nyihogással, amikor anyánk benyitott.
– És a villanykörte?
Apa készségesen felpillantott.
– Milyen villanykörte?

>!
Brigi1994

Mari meredeken megsértődött, mert Tibor azt mondta, hogy csupa ronda és lüke barátnője van.
Mondhattad volna szebben is, Gyöngyhalász!
De azért igaz. Felírom, mert fontos: „Az az igazság, ami miatt mindenki megsértődik.”

165. oldal

>!
Miketten

– Mi azért vagyunk Kovácsok, mert egyik ősünk kovács volt!- Olyan hangon mondtam, mint ahogyan kisgyereknek mesélnek.
– Róka Gizi ősei rókák voltak! Lassan lekopott a vörhenyes bundájuk, elhagyták a lompos farkukat, megpróbálkoztak vele, hátha Róka Gizit be lehet íratni az általánosba. Szerintem még korai volt.


A sorozat következő kötete

Hárman a szekrény tetején sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Bálint Ágnes: Szeleburdi család
Metta V. Victor: Egy komisz kölök naplója
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Sue Townsend: A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták
Rob Reger – Jessica Gruner: Emily the Strange – Elveszett emlékek
Sara Crowe: Campari reggelire
Sue Townsend: Adrian Mole & Co.
R. J. Palacio: Az igazi csoda