Mari, ​ne bomolj! (Hárman a szekrény tetején 3.) 86% 106 csillagozás

Nagyon szeretem a nagymamámat – merengett Mari. – Engem ő világosított fel. „Vigyázz, te lány, vigyázz! A férfi kő, és te vagy a tojás. Ha ráesel a kőre, te törsz össze, ha a kő rád esik, te törsz össze.”

– Ha nem vagy hülye, akkor miért vagy hülye?!

– Az iskolában ragad rám a butaság.
Legalább tudta, miért jár oda.

Apa naprakészen eligazodik a világpolitikában a halmazelméletet is beleértve, tudja azt is, hogy Kamcsatkában hol él a tigriscsíkos oroszlánbálna, csak azt nem tudja, hogy a konyhánk mely sarkában található a kisseprű. Pontosan a szemétlapát mögött, és kábé százhuszonöt éve.

11. oldal

Másnap korán reggel ébresztett a partvisveréb.
Nevét a nagymamától kapta, mert széltépte fészkét minden évben olyan távolságra telepíti az ablakunktól, hogy nem lehet leverni a leghosszabbik nyelű partvisunkkal sem.
Okos madár!

20. oldal

– Ezek értik, kidobni a pénzt. Az én öcsém tavasztól őszig mezítláb járt.
– Az nagyon egészséges – hallott róla harangozni Éva. Éppen Mari gyöngyét tekerte a nyakára ötsorosan a tintás iskolaköpeny fölé.
– Mezítláb? – Mari döbbent elismeréssel bámult a tükörből a nagymamára. Az egyik szeme már elkészült, úgy festett, mint a félszemű Jumurdzsák a nagy csata előtt. – Nagymama, a te öcséd hippi volt?
– Az eszed tokja! – Nagymama elvörösödött a méregtől. – Nem volt rá pénz! Örült, ha télen került a lábára cipő, és csúszkálhatott egy kicsit a bolgár kertek befagyott jegén…
– Lusta volt elmenni a műjégpályáig. – Éva hangja tompán hangzott, mert éppen belebújt az új lámpaernyőbe.
– Te ostoba, nem volt rá pénze!
– Nyilván elköltötte a zsebpénzét fagylaltra – szólt Mari békítően, és már anyánk körömcipőjében botladozott.
– Sose volt zsebpénze! Csak bámultuk, hogy más fagylaltot eszik! Sose laktunk jól!
– Tudom ez a hülye fogyókúra – sóhajtott Mari őszinte részvéttel. – Hányszor elkezdtem én is…
Nagymama feje szépen vörösödött.

A szerelem a legbonyolultabb ostobaság a világon!

69. oldal

– Kutyát sem enged tartani a lekváros nagymamám – sajnálkozott Bálint. – Hullatja a szőrét, csöpögteti a nyálát szanaszét, és büdös… Már úgy értem, a kutya.

– Ez a Mari szerelmes levelet akar kapni – mondta meghökkenve a nagymama.
Apa úgy érezte, hogy ez az ő végszava: eddig a szódásüvegnek támasztott esti újság sportrovatát olvasta, most végzett, összehajtogatta, és jóindulatúan körülnézett.
– Marikának kell valami? Ráér, ha megveszem a következő fizetésemből?

11-12. oldal

Lili néni zongoratanárnő, adott diplomahangversenyt is, amikor mi még nem voltunk sehol. Kár, mert még azt az egészen kicsi termet sem tudta megtölteni a család, se a három jegyszedő, pedig apa minden zeneszám után más helyre ült, hogy ő legyen az ünneplő tömeg.