A ​macskát visszafelé simogatják (Judit 1.) 156 csillagozás

G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják

„Amikor te lettél a mi mamánk, akkor én még kis hülye voltam, és nem tudtam, hogy engem nem fogsz szeretni. Csak aztán mindig jobban megnőttem, és mindig jobban rájöttem.” Ilyet persze hangosan soha nem mondana a nevelőanyjának Judit, de éjszaka a kórházban, ahol az ember úgysem tud aludni, sok minden kimondható, vagy legalábbis végiggondolható. Juditnak most bőven van ideje a magányos párbeszédre, hiszen jó darabig nem rohanhat úszni, dzsúdózni, huzakodni ikertestvérével, a lüke Ágival, hiszen feküdnie kell. Mivel ledobta a hátáról egy Juci nevű ló. Csak hanyatt fekszik, kispárnával a harmadik csigolyája alatt, és gondolkodik. Végigondol mindent, az egész „csodálatosan vacak” életét. Az első gimnazista pályafutását. Még a hülye Botondot is.

Eredeti megjelenés éve: 1971

Tagok ajánlása: 13 éves kortól

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Pöttyös könyvek, Móra X

>!
Móra, Budapest, 2016
236 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634154389
>!
Móra, Budapest, 2010
232 oldal · ISBN: 9789631187625
>!
Móra, Budapest, 2004
242 oldal · ISBN: 9631179346

5 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

G. Szabó Judit rajongók

16 tag · 22 karc · Utolsó karc: 2020. június 1., 13:11 · Bővebben


Kedvencelte 28

Most olvassa 4

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 24


Kiemelt értékelések

regulat>!
G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják

Fordítva olvastam a sorozatot. Úgy négy éve került a kezembe a második, és kevésbé népszerű rész a Most boldog vagy?… Hát az nem egy lányregény… illetve az, de nem úgy. [Ebbe most belekeveredtem.]

Szóval Judit, Ági, Apu és Anyu (az édes mostoha) már ismerősek voltak a számomra, mégsem tudtam, hogy mire számítsak az első köteteben, mit várjak tőle, úgyhogy nem vártam semmit.
Jól tettem.
Ez (az első rész) Judit hosszú monológjaival, amolyan rút kiskacsa történet. Nem kevés öniróniával megtűzdelve. Olyan sírva röhögős. Pont, mint amilyen Judit. Az esetlen kamaszlány, az engem senki se szeret érzéssel.

Iskolai, családi problémákkal (még a mélyszegénység is felbukkan), barátnőkkel, „krapekokkal”… és persze a szüzesség elvesztésének (mikor, kivel, miért) problémakörével.

Mai szemmel olvasva ráadásul van benne valami rendkívüli szabadság érzés, amitől a magamfajta felnőtt nosztalgiázni kezd a kamaszkoráról, és megállapítja, hogy régen minden jobb volt. Pedig nem volt jobb. Talán még nagyon más sem volt.

G. Szabó Judit nagyon eltalálta.

Az, hogy most a kamaszlányok nem adják kézről kézre, azt talán csak annak köszönhető – gondolom én, a felnőtt – hogy a hetvenes évek szlengje, mintha valami idegen nyelv lenne… Persze az is lehet, hogy tévedek. Lehet, hogy egyszerűen csak nem jut el hozzájuk. Pedig azt hiszem, ez egy időtálló történet. …nem csak leendő hattyúknak.

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1974
236 oldal · ISBN: 9632110528 · Illusztrálta: Szecskó Tamás
ziara>!
G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják

Jó kis ifjúsági regény a 70-es évekből. Az egyik barátnőm kedvence volt annak idején, de én nem nagyon olvastam „pöttyösöket” akkoriban. Most nosztalgiázni volt kedvem (persze kihívás is van a dologban). Nehéz kamasznak lenni, ma is meg negyven éve is az volt. Elviselhetetlen (?) szülők, testvérek, változó test és lélek, fiúk (itt krapekok), akik mindent még bonyolultabbá tesznek. Hiába, van, ami nem változik.:)

9 hozzászólás
mohapapa I>!
G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják

Újra és újra elmondom: szerintem nincs gyerekregény és nincs női irodalom. Irodalom van, amelyik vagy jó vagy nem. Akkor is, ha preferálnak valamilyen célközönséget. Mindezt azért írom, hogy megpróbáljam kimagyarázni, miért kerül a repertoáromba rendszeresen néhány kakukktojás: gyerekkönyvek, Pöttyös Könyvek, egyebek. Szóval magyarázom a bizonyítványomat, mert G. Szabó Judit könyveinek a döntő többsége a Pöttyös-sorozatban jelent meg. Utóbb még ez a macskasimogatós is, pedig általánosan igaz, hogy a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben még lényegesen magasabban volt a fiatalabb korosztályok ingerküszöbe, komolyabb könyveket olvastak éretlenebb éveikben, mint manapság. Ez a macskás-könyv mégis először a Kozmosz-sorozatban jelent meg. Okkal. Vélem, később az írónő Maris-sorozata, ami stimmol a Pöttyös-korosztályhoz, vonzotta be a Pöttyös-szférába ezt a könyvet is.

AZ ÍRÓ
G. Szabó Judit könyveit pedig szeretem. Slusszpassz. Az írónő sajnos 2010 óta már nincs velünk személyesen, csak a könyvei által. Ha jól számoltam, összesen tizennégy könyvet adott ki. A jelen könyve hét magyar kiadást ért meg, de kiadták németül, lengyelül, szlovénül és csehül is. A Hárman a szekrény tetején-nek nyolc magyar kiadása volt. G. Szabó Judit jól ír. Jól, mert minden erölködés nélkül tréfás, humoros, és bár soha életemben nem voltam tizenéves lány, nekem úgy tűnik, pompásan fogja meg a kamaszcsajok látásmódját és életének a problémáit. Fenntartom a jogot, hogy ebben tévedek, de nem hiszem, hogy így lenne. (Lopott a gondolat, de ide illik: „Egyszer azt hittem, hogy tévedtem, de tévedtem.”)

A TÖRTÉNET
Jutka ágyban kénytelen feküdni, mert leesett egy lóról. Mert ledobta egy ló. Sérült a harmadik csigolyája. Ami komoly dolog, de mert a fiatalok szervezete csodákra képes, tragédia nincsen, csak baj. S mert kórházban kénytelen feküdni, meg kicsit később otthon, és nagyjából nem tud mozogni a fájdalom miatt, nem nagyon tud mást csinálni, mint gondolkodik. Végiggondolta az életét. Az addigit. Azt, hogy elhagyta őket, őt, a rá egyáltalán nem hasonlító ikrét, Ágit és az édesapjukat az édesanyjuk. Azt, hogy az apjuk számára, Judit úgy látja, már csak a nevelőanyjuk létezik, aki ezerrel befolyásolja az apjukat. Azt, hogy míg Ági a maga simulékonyságával, szépségével mindenki kedvence, addig ő a középsuli első osztályában az Uborkapofa becenevet kapja az egyik tancitól. Azt, hogy úgy érzi, neki a büdös életben esélye sem lesz arra, hogy egy normális krapek ránézzen. Azt, hogy amikor mégis ránéz egy krapek, az tutira nem normális. Azt, hogy úgy fest, az egyáltalán nem menő csajszis vagánysága, a sportok iránti vonzalma, az, hogy nem keni-feni magát állandóan, nem törődik azzal, hogy valami tevékenység miatt összekenődik valamivel. Neki úgy tűnik, mindenki számára taszító.

A TÖRTÉNETNEK KÉT VONULATA VAN
Az egyik vonulat fájdalmasan ismerős számomra, életem két szakaszából is, hol innen, hol onnan. Én vagyok az, akinek három anyja volt. Egy édes, aki huszonhét éves korában meghalt. Abban a tudatban éltem a gyerekkoromat, hogy Anyu meg fog halni. Hétéves voltam, amikor megtörtént. Édesapám még kétszer nősült. Egyik házassága sem sikerült jól. Anyu halálát soha nem heverte ki, de próbálkozott. Nem tudta, hogy amíg el nem enged egy dolgot, nem tud egy másikat megfogni. A nevelőanyáimmal nem volt jó viszonyom. Én úgy éltem meg, hogy adtam esélyt a dolgoknak. Biztos, hogy rontottam én is ezt-azt, hogyne tettem volna, gyerekként? Mindkét nevelőanyámnál jött egy pillanat, amikor kirobbant belőlem: „Nem vagy az anyám!” Margit hedonista volt, ezért is pattant le Apu sok, minden bizonnyal a kisebbrendűségéből fakadó kurvázása után. Vagy voltak dolgok, amikről nem tudtam. Zsuzsa pedig teljesen kiforgatta mindenéből az apámat. Aki, amikor negyvenhárom évesen meghalt, halálra itta magát, egy festékfoltos kombinált fogót és egy szakadt bőrkabátot hagyott rám. Ez maradt a kétszoba összkomfortos óbudai lakásból. Én is úgy éltem meg, ahogyan Jutka: az apám kellett a nőknek, de én rohadt felesleges voltam a számukra.

A másik életszakasz vagy húsz évvel később történt, amikor a velem maradt két gyerekemmel, szerelmetesfelesgétársammal és az ő akkor négyéves kislányával patchwork-családot csináltunk. Hatalmas lehetőség volt mind az ötünk számára. Persze az aknák telepítve voltak. A lízingelt gyerekkel esélyem nem volt, több ok miatt sem, bár rettenetesen bíztam benne, hogy csak idő kérdése. Az én gyerekeimnél visszaütött, hogy szerelmetesemmel hihetetlenül jól megértettük/jük egymást: sokszor az volt a vád, hogy túlságosan kibeszéljük őket, azért a hasonló reakcióink feléjük. Holott csak működött a 90–95%-os együttgondolkodás. Meg persze az, hogy mindenkinek bele kellett volna tenni a maga részét a családosdiba. Vagyis szerelmetesem is nevelszülőből mostohaszülővé vált, meg én is az apróbb porontynak. Tizenéve, hogy nagy a szerelem köztünk, a saját csimotáim ezt is úgy élhették meg, hogy ők háttérbe szorultak az értékrendemben. Ahogy Judit is úgy éli meg.

Az értékelés itt folytatódik:
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2019/03/16/g_szabo_judi…

jezsek P>!
G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják

Bitang jó, irtóra elit a szöveg, egyáltalán csak vigyorogni meg vörösödni lehet az egész történettől, de úgy, hogy frankón fáj bele a szíved, hogy neked is pont ugyanilyen vacak meg rohadt volt, pedig tudd meg: „Az élet nem vacak. Az enyém sem! Csak nem kell hülyének lenni állandóan, mint ahogy én csináltam!”

csucsorka P>!
G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják

A blogom rendhagyó anyák napi sorozatának egyik ékköve lett ez az olvasmány – amit kiskamaszként (megjegyzem teljesen tudatosan) én a rengeteg ajánló ellenére is kihagytam, idén olvastam először.

"Létezik olyan kamasz, aki fájdalom hatására összeomlik, van, aki szerekhez nyúl. És akad olyan, mint a főszereplőnk: aki akkora szájat növeszt, mint a Bécsi kapu, és szinte már kínosan túlzóan harsogja, hogy neki aztán az égvilágon semmi se fáj, még az sem, hogy az anyukája elhagyta, és látszólag senki sem érti vagy szereti őt.
(…) Nincs új a nap alatt: a ’70-es években ugyanúgy méregette magát az ember lánya a tükörben, hogy mikor lesz már értelme melltartót hordani, mint ma, és ahogy 100 év múlva is fogja. És akármi legyen is egy kamasz megküzdési stratégiája, egy anya által maga mögött hagyott űr ugyanúgy fáj 1971-ben,mint 2010-ben vagy 2180-ban."

Bővebben a www.7szoba.hu Gyerekszobájában: link

bagie P>!
G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják

Valami mást vártam a pöttyös könyvtől. Én is voltam tini, én is voltam hisztis… de nem vagyok még anya, nincs a közelembe hisztis, tinédzser lány… főleg nem egy ikerpár… nagyon nehéz volt olvasni a „szegény, hányatatott sorsú, meg nem értett lány” gondolatait… vagy legalábbis nem voltam kész rá most… pedig olyan ismerős az "engem senki nem szeret, csúnya vagyok…stb

klaratakacs +SP>!
G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják

Az első gondolatom Juditról az volt, hogy mekkora hisztérika. Aztán rájöttem, hogy nem felnőttként kellene megítélnem, hiszen én is fortyogtam sokat ennyi idősen, magamban, nem kimondva a dolgokat.
A tinédzser, középiskolás évek borzalmai a mai napig semmit sem változtak, ugyanazok a nyűgök jutnak minden tizenévesnek. (Mennyire utáltam középiskolás lenni…)
Jutka memoárjait olvashatjuk, ahogy 14-15 évesen visszaemlékszik, anyahiányra, igazi testvérharcokra, iskolaváltásra, az oktatási rendszer ma is fennálló igazságtalanságaira „Mert egy gyereknek úgysem lehet igaza egy tanárral szemben”. Átélhetjük vele az összes testi-lelki változást, ami ebben a korban zajlik, szerelmeket, jól-rosszul sikerült csókokat.
A szöveg ma már kissé erőltetettnek tűnik, de ki tudja, én még csak -3 éves voltam a regény megjelenésének idején.

1 hozzászólás
hencsa06>!
G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják

Jó ifjúsági regény volt.
Jókat mosolyogtam rajta. Felidézte tizenéves koromat.
A szöveg kissé nyers, de valószínűleg mi sem beszéltünk virágnyelven tizenévesen.
Megszerettem Juditot. Igazi érzőszivű , jóságos kamaszlány mégha próbálja is a nagylányt adni.

OlvasóMókus>!
G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják

Nagyon keserédes történet volt ez. Már számolni sem bírtam, hogy hányszor akart megszakadni a szívem közben, de sokszor. Judit és Ági rivalizálása és állandó civakodása tipikus testvér-együttélést mutat be. Sokszor felsejlett előttem a gyerekkorom, hogy mi is miken tudtunk a húgommal veszekedni….
Ami mellett én sem tudok elmenni szó nélkül az az, hogy egy 15 éves lány miért ilyen óvodás -kisiskolás szinten beszél? Kicsit zavaró volt. De összességében nagyon jó volt ezt a történetet olvasni.

Alíz_Simon>!
G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják

G. Szabó Judit remek író! Gyerekkoromban imádtam ezt a könyvét és most egy kihívás miatt kellemesen nosztalgiázgattam az olvasás közben. Ez a regénye is humorosan és tanulságosan járja körül, Jutka elbeszélésén keresztül, a felnőtté válás, az én-keresés zegzugos buktatóit. Szerintem kamaszként mindannyiunknak voltak saját magunkkal kapcsolatban kisebb-nagyobb tévképzetei. Én pl. 10-14 éves koromban egy átmeneti hormonprobléma miatt kövérkés gyerek voltam, amit ugyan kinőttem mire középiskolába mentem, ám még legalább másfél évnek kellett eltelnie utána, hogy tényleg higgyek a tükörképem és a fiúk érdeklődésének valódiságában :D A szüleim szeretetében és elfogadásában sosem kételkedtem, mint Jutka ebben a történetben, viszont több tanítványom sajnos igen, akiknek mindig örömmel ajánlottam ezt a könyvet (is) az elmúlt 30 évben :)


Népszerű idézetek

Szédültnapraforgó>!

Nincsenek kis gondok és nagy gondok.
Nincsenek felnőttek és gyerekek.
Emberek vannak. És embernek lenni
nem is olyan egyszerű…

(első mondat)

cassiesdream>!

Mert mindig csak utólag tudom, hogy mi a jó. És akkor se mindig.

61. oldal (Kozmosz Könyvek, 1974)

Miketten>!

Másnap reggel együtt indultunk el az Imrével! Figyeltem már korán, hogy mikor indul. És összetalálkoztunk véletlenül.

blankaveronika IP>!

– Szabó, definiáld nekem az evidenst.
Én meg csak állok, és nem bírok szólni, mert harapom a számat belül, nehogy röhögjek. Mert ezt mondom magamban:
– Finiálja neked de a halál!

197. oldal, XIII.

Miketten>!

Belebújtam a fejemmel a párnába, és bőgtem boldogságomban! Csak nem sokáig, mert úgy megfullad az ember.

1 hozzászólás
Szédültnapraforgó>!

– Tudod, milyen név lenne jó neked?
Egyből odajött mellém a rekamémra.
– Milyen?
Egy csupa csillogás lett a babakék szeme. Mert csak azt bírja ki, ha róla van szó. Mondtam neki:
– Boci. Az lenne a jó neked. A marék eszedhez! Frankó név lenne a számodra. Ipszilonnal még jobb lenne. Bocy! Ipszilonnal haláli elit lenne!

Holdranéző >!

Mondta neked tovább a Rózsi néni:
– Ha a Brigitta négyest hoz az iskolából, akkor aznap nem nézzük a televíziót. Ha hármast hoz, akkor nem nyitjuk ki a rádiót se! Nekem ne merészeljen ilyen jegyeket hazahozni!
Te nagyon bólogattál. És komoly bírtál maradni. És megvártad, amíg a Rózsi néni elmegy a fenébe.
Akkor utánoztad:
– Ági! Ha legközelebb négyest hozol, átvágom a villanyvezetéket! Ha hármast hozol, akkor a gázcsövet is elfűrészelem!
Estünk egymásnak a röhögéstől!

Miketten>!

– Én nem teszek tönkre senkit. Nekem úgyis mindegy. Én nem is akartam megszületni. Csak engem nem kérdeztek meg. És én élni se akarok.

blankaveronika IP>!

– A viszontlátásra!
És elment a fenébe!
Ilyen hülye! Két éve tegez egyfolytában, és akkor azt mondja, hogy viszontlátásra! Ami szerintem egyáltalán nem tegezés!

237. oldal, XV.


A sorozat következő kötete

Judit sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Bálint Ágnes: Szeleburdi család
Ecsédi Orsolya: Cirrus a tűzfalon
Kiss József László: Talán Pista
Diana Wynne Jones: A másik palota
Jean Webster: A kismama
James Patterson – Chris Tebbetts: Életem legpocsékabb évei
Thomas Brezina: Lökött lufik légi háborúja
Farley Mowat: Baglyok a családban
Ole Lund Kirkegaard: Gumi Tarzan