Északra ​szállnak a hattyúk 3 csillagozás

G. Metyelszkij: Északra szállnak a hattyúk

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti cím: Лебеди летят на север

Eredeti megjelenés éve: 1964

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjáró

>!
Gondolat, Budapest, 1973
284 oldal · keménytáblás · Fordította: Weber Anna, Bede Anna, Sellő Edit Éva, Petri Edit

Enciklopédia 1


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
G. Metyelszkij: Északra szállnak a hattyúk

Magyar nyelven elég keveset lehet olvasni a szamojédok és azon belül a nyenyecek történelméről és kultúrájáról, ezért ez a kötet bizonyos szempontból hézagpótló. A szerző nagyon sok hasznos információt oszt meg olvasóival, a helyi társadalom állapotáról, a rénszarvastenyésztésről, a halfogásról és feldolgozásról, a szokásokról, hiedelmekről. Nagyon információ-gazdag írás. Ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni a mellett a tény mellett, hogy az író – gondolatait olvasva – elkötelezett kommunistának tűnik. Bár tárgyilagosan szól a szovjet rendszer bekövetkezése után elkövetett és felszínre került hibákról is, pl. a folyók lehalászásáról, a faállomány pusztításáról, a természet kizsákmányolásáról, úgy véli mindezeket a szovjethatalom, a kutatóintézetek szakemberei, a párt képviselői majd biztosan eredményresen megoldják. Így célkitűzések szintjén elméletileg nincs is baj ezekkel, de – amint tudjuk – valóság kissé máshogyan sikerült és sikerül, így folyamatosan forráskritikával is kell élnünk.Tagadhatatlan, hogy a forradalom óriási előrelépést jelentett a szamojédok gondolkodásában, szokásaikban, pl. mentálhigiénés körülményeikben, az oktatásban, ismeretszerzésben, a lakáskörülmények javulásában, az élelmezésben, ha meg is kellett küzdeni sokaknak elmaradott hitrendszerével.
De akit érdekelnek a nyenyecek és általában Oroszország tundravidéke annak Metyelszkij műve az összes hibájával együtt nélkülözhetetlen forrás. Tudósítás a 20. század első feléből, felvillantva a történelmi előzményeket is. Érdemes olvasni!

1 hozzászólás
>!
Ditta P
G. Metyelszkij: Északra szállnak a hattyúk

Azért szeretem a Világjáró sorozat könyveit, mert olyan helyekre juthatok el velük, ahová egyébként esélyem sem lenne. A meleg lakásban kényelmesen elnyújtozva a fotelban, remek kaland például az Ob és az Urál északi részéről olvasgatni, ahol télen a -40 ° teljesen átlagos és a 6 faházból álló telep már a környék központi településének számít. Persze tudom, hogy ezek a könyvek 40-50 évesek és azóta sok minden megváltozhatott, ennek ellenére érdekes olvasmányok és kellemes kikapcsolódást nyújtanak.
Az Északra szállnak a hattyúkkal, ahogy fent már írtam is, az Ob és az Urál északi részét járhatjuk be. Metyelszkij többször is járt ezen a zord vidéken, a könyvben 3 útját meséli el. Az 1. látogatása 1959-ben volt, amikor az Ob folyó környékét járta be és írt részletesen a terület földrajzáról, növény és állatvilágáról. A 2. és 3. útja 1963-ban volt egy nyári barangolás egy geológus csapattal az Urál északi részén, valamint egy téli túra az Ob környéki rénszarvas legelőkre.
Metyelszkijtől kisebb áttekintést kapunk a régi felfedezőkről is, akik a környéket először járták be, de legalábbis elsőkként maradt az útjaikról feljegyzés. ’59-re a geodéták elvégezték a dolgukat és ha még nem is részletes, de átfogó térképek már rendelkezésére álltak. Akkoriban az agronómusokon volt a sor, akik a zord körülményekkel szembeszállva próbálták megteremteni a növénytermesztés és az állattenyésztés alapjait a hosszú, sötét és hideg telek hazájában. Valamint a geológusok kaptak még főszerepet, akik olaj és földgáz után kutatva járták a területet. Metyelszkij többször is csatlakozott egy-egy geológus csapathoz, így geológiai elemzésről elég sokat olvashatunk. Ez a téma engem viszont nem nagyon hoz lázba, szívesebben olvastam volna ehelyett többet, akár az őslakos népek, mint a nyenyecek, akár az odatelepülő oroszok mindennapi életéről, szokásairól, amikről csak egy-két információ morzsácskát kaptunk végül.

>!
Gondolat, Budapest, 1973
284 oldal · keménytáblás · Fordította: Weber Anna, Bede Anna, Sellő Edit Éva, Petri Edit

Népszerű idézetek

>!
Bla IP

Csak itt, a tundrán, meg talán a tajga mélyén és a sarkvidéki lakatlan szigeteken ismeri meg az ember, mi az igazi egyedüllét.

154. oldal

>!
Bla IP

Minden csumban volt egy szent hely, ahová a nyenyec nő nem tehette a lábát, különben megszentségtelenítette volna, ez pedig szerencsétlenséget okoz. Nem mehetett át az úton egy szán előtt, ez bajt okozott volna. Ha csak átlépett egy kötélen, pányván, hámon vagy puskán, ami férfié volt, az illető tárgy hasznavehetetlenné vált, ki kellett dobni. Nem akaszthatta ruháját férfiruha mellé, nem léphetett az áldozatbemutatás szent helyére.

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csum
3 hozzászólás
>!
Ditta P

Az orosz kereskedők régóta felhasználták a nyenyeceknek ezt a jellemvonását. Átkeltek az Urálon, egy szokásos helyen otthagyták áruikat, és visszafordultak. Tudták, hogy mire visszatérnek, a posztó, a rézüstök, a puskák mellett nemes prémeket találnak. A nyenyecek is, miután letették a fizetséget, mentek a dolguk után, aztán újra odalátogattak. Ha a prémek érintetlenül maradtak, ez azt jelentette, hogy a kereskedők keveselték a fizetséget. A nyenyecek ilyenkor vagy visszavitték a maguk sarki rókáit és cobolyait, vagy hozzátettek. Így folyt le a kölcsönös bizalmon és becsületességen alapuló távalkudozás.

152. oldal (Gondolat, 1973)

>!
Bla IP

Az alászálló nap hatalmasra nő, rézvörös színt ölt, már nem vakít. Éjjel két óra körül kelet felé haladva megállapodik a látóhatár szélén, alig-alig érinti a horizontot, alsó peremét megmártja a vízben, majd egyszer csak ünnepélyes lassúsággal emelkedni kezd. Az este azon nyomban reggelre fordul, elmarad az éjszaka. Új pirkadat lángol fel az égen.

11. oldal

>!
Bla IP

Akkoriban látni lehetett itt három kalyibát. A forradalom előttről maradtak fenn, akkoriból, amikor Plotnyikov, a milliomos kereskedő idény-konzervgyárat épített ezen a helyen. Vállalkozó szellemű nagyiparos volt, nem riadt vissza a bizonytalan és kockázatos tőkebefektetéstől. Mielőtt megkezdte volna az építkezést, külföldre ment, ott tanulmányozta a konzervgyártást. Mindössze néhány év telt el és a gyár termékét a pétervári nemzetközi halipari kiállításon aranyéremmel tűntették ki….Plotnyikov fia, Danyila Mihajlovics önként átadta őket(üzemeit és hajóit) a szovjethatalomnak, maga pedig becsülettel dolgozott az egyik konzervvállalatnál.

14. oldal

>!
Bla IP

Egyes történészek azt állítják, hogy éppen a csum lehetett a barlangokat és faodúkat elhagyó ősember első szállása.

17. oldal

>!
Bla IP

A csum…kúpformája nagyszerűen ellenáll a szélnek. Minden hozzávaló elfér két szánon. Könnyen lebontható és felállítható. Ha ég a tűz, a megnyírt szarvasbőrből készült sátorfal még negyven fokos fagyban is tartja odabenn a meleget.

17. oldal

>!
Bla IP

Azt is mondják, hogy ha a nőstényhattyú meghal, a párja csukott szárnnyal nagy magasságból a földre veti magát, és elpusztul.

157. oldal

>!
Bla IP

…a mihaszna élcfaragók azt dalolják, hogy ott „Tizenkét hónap a tél, a többi a nyár” – nincs elég hideg, nincs elég jég,nincs elég hűtőház.

29. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Diószegi Vilmos: Sámánok nyomában Szibéria földjén
Csepregi Márta (szerk.): Finnugor kalauz
Normantas Paulius – Csepregi Márta: 14 testvér
Gulya János (szerk.): A vízimadarak népe
Hajdú Péter – Domokos Péter: Uráli nyelvrokonaink
Pusztay János: Az „ugor-török háború” után
Trócsányi Zoltán: Észak nomádjai
Diószegi Vilmos: Samanizmus
Pusztay János: Nyelvek bölcsőjénél
Vértes Edit: Szibériai nyelvrokonaink hitvilága