Germánia 80% 33 csillagozás

Először is aki alternatív történelmet akar olvasni Hitlerrel kapcsolatban, az inkább ezt olvassa el: Timur Vermes: Nézd, ki van itt!!!

G. L. Thompson, azaz Gráczer László Tamás nevével most találkoztam először. Rendkívül érdekesnek találtam a fülszöveget és bizakodtam abban, hogy egy alapos és izgalmas regényt olvashatok a Birodalomról és talán lesz néhány szereplő, akiket talán meg is kedvelhetek. Sajnos óriásit tévedtem.
Az egész sztori egy katyvasz. Van egy unszimpatikus főszereplőnk, aki a nőkkel kapcsolatban egy dologra gondol leginkább. Van egy terhes felesége, aki sehogyan sincs kb. kidolgozva és van még pár szereplő, akik szintén semmilyen karakterre sikerültek. A cselekmény ezerszer lerágott csont spoiler, semmi meglepő nem volt számomra. A Rudolf Höss-ös részen és a föld alatti börtönök leírásán kívül nem volt semmi érdekes, illetve inkább érzelmet kiváltó dolog spoiler…Ez így totál semmilyen volt.

Lehet, hogy több magyarok által írt alternatív történelmi regényt kellene olvasnom? :)
Mert ahogy a nemrég a kezembe került Trenka Csaba által írt Egyenlítői Magyar Afrikában pozitívan csalódtam, úgy a Germánia is hangulatos regénynek bizonyult, Robert Harris: Führer-nap című regényének utánérzéseként.

Az alaphelyzet ugyanaz, a németek megnyerték a második világháborút, a Führer testi ereje viszont gyengül, az utódok már készen állnak az egymással lefolytandó hatalmi harcokra. Ebbe csöppen bele a főhős, Siegfried Wolff, aki de hogy pontosan kinek az akaratából, azt csak a legvégén tudjuk meg. Ez a fajta titokzatosság érdekes módon nem a regény elejére, hanem inkább a végére sűrűsödik össze, hogy aztán a szerző egyetlen mozdulattal oszlassa el őket.

A világépítés csillagos ötös, a győztes és virágzó diktatúra szellemisége hatja át, ahol az állampolgár alapvetően boldog életet élhet, annak ellenére, hogy a látótere horizontján azért jól körvonalazódnak az elnyomó rezsim sötét fellegei. Ennél közelebb azonban nem kerülünk ehhez a kérdéshez, nem történik meg az a katarzis, amikor valaki ráébred, hogy az ember ember általi elnyomásában valami nincs rendjén. Talán azért, mert a legsötétebb folt már „régen”, az események előtt tíz évvel megtörtént, és hirtelen senkinek sincs kedve fellebbenteni róla a fátylat.

Talán a karakterek jelentenek némi gyenge pontot a történetben, hiszen nehezen azonosulhatóak, és bár eleinte egy főhőssel indulunk, ő a végére elveszíti a nézőpontját.

Végezetül megjegyezném, hogy a magyar történelem behozása a képbe rendkívül diszkréten történik, pedig nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy hazánkat az európai történelem középpontjának fogjuk fel. Az angliai meccs, vagy egy-két motívum felemlegetése azonban bőven elegendő Magyarországból, azt hiszem hogy a náci vezetők sem láttak belőlünk sokkal többet, hiába gondolnak egyesek mást.

Az új főváros, Germania Welthaupstadt leírása valahogy tükrözi a nácizmus iránti félelemmel vegyes csodálatunkat is. Mert míg a kommunizmus megvénült, összeaszott és megrohadt, addig a nácizmust ereje teljében taposták bele a történelmi eszmék temetőjébe, amelyre alaposan rászolgált. De a csodálat mégis velünk maradt, hiszen míg az öreg és kiszámítható járási párttitkárt egy fél disznóval meg lehetett vesztegetni, addig egy SS-tiszt képernyőn történő felbukkanásától egy kicsit mindenkiben megáll az ütő. Ezt az érzést akarta talán a regényben is emlegetett Albert Speer elérni, és bár a nácizmus vereséget szenvedett, azt hiszem, amint a Germánia is mutatja, a kulturális hatása még mindig velünk él.

Az alternatív történelem, annak is a 2. világháborút egy „kicsit” másként továbbgondoló változata úgy tűnik, elég népszerű hazánkban a magyar írók között is. Példaként most csak Trenka Csaba Gábor Egyenlítői Magyar Afrika-ját említem, de született még néhány könyv ebben a témában.
G. L. Thompson, vagyis Gráczer László Tamás elsőkönyves történelemtanár debütálása, vagyis ez a könyv is ezek közé tartozik. Az látszik, hogy a Welthauptstadt Germania a szerző szíve csücske, nagyon elmerült abban a témában, ami az új világ 2. vh utáni fővárosáról, a Hitler által megálmodott és Speernek köszönhetően megvalósított Berlin-Germániaról szólt.
Közben meg azt vettem észre, hogy a történet a „jó nácik” és a „rossz nácik” között bonyolódik. Az olvasónak (is) ezek között a határok között kell mozognia. Érdekes! Nem hittem volna, hogy lesz olyan könyv, amikor a jó nácik-nak? szurkolok! :)
Londoni 6:3-as beszúrás epic! :D

„Siegfried sem erőltette tovább. Leült a nappaliban egy kopott fotelbe, s míg Kammler a hálóban zörgött, vetett egy pillantást a Berliner Zeitung sportrovatára. Vezető hír: Anglia – Magyarország: három – hat a Wembley-ben! Csúnya blamázs… A magyarok valamit nagyon tudtak a focipályán. Érdekes lesz, ha a nagynémet válogatott összekerül velük a jövő évi világbajnokságon.”

Rudolf Höss, Auschwitz parancsnoka most is „adja magát”, mint Merle Mesterségem a halál-jában!
Olvasásra érdemes! :)

Roppant érdekes „mi lett volna ha” könyv, magát a II. vh utáni világot (ahol a németek és a Tengely győzött) szerintem nagyon alaposan építette fel a szerző. Tetszettek a rövid kis kitekintések a sztoriból, hogy melyik országgal mi történt 1945 után. Sajnos a karakterek mélysége már kevésbé jött össze, illetve kicsit olyan érzésem volt, mintha egy regényesített történelemkönyvet olvasnék. Igazából nagy csavarok nem voltak, a főszereplőknek minden mindig sikerült. Volt persze meglepetés, de igazán csavaros, krimis történet nem volt – pedig lehetett volna. Ami még szintén tetszett, hogy a valós szereplők jellemvonásai jól lettek ábrázolva az IRL-hez képest, de az is látszik, hogy a szerző alaposan utánanézett pl Berlinnek illetve a történet többi helyszínének is, néhol már túlzottan is részletesen volt leírva, mi hol található – főleg az epilógusban az egyik szereplő elmélkedései… lehetett volna kicsit rövidebb.
Szóval alapvetően tetszett a könyv, tökre szívesen olvastam volna még arról, hogy mi történt ebben az alternatív világban a különböző országokkal. Egyet tudok érteni az egyik értékelővel, hogy az is jó volt, hogy habár a szerző magyar, de nem tolta túl – sőt! – a magyarok szerepét, elvégre a valóságban se voltunk túl fajsúlyosak a világháború idején.

A Führer-nap után egy újabb 'Mi lett volna, ha…' 2. világháború (után) témájú történelmi regény és a Germánia, szerintem, a jobbak közé tartozik. A történet maga, a leírások nagyon jól sikerültek (például Rudolf Höss és Siegfried találkozása és a beszélgetés hátborzongató volt) , érdekes olvasmány. Nekem tetszett.

Egész másra számítottam.. (és most nem spoilerezem el azt, hogy miről NEM szól a könyv:) Direkt nem keresgéltem könyv olvasása előtt, hogy ki a szerző, de a kb. 4x is említett ilyen-olyan vonatkozású magyar mondatok után sejtettem, hogy ez egy álnéven írt magyar író könyve lesz. Összességében tetszett a könyv, akit érdekel a téma, simán el lehet olvasni.
Egyébként a könyv végén van egy „Könyvek, filmek, források, a Germánia-projektről” szóló ~7 oldal, ami nagyon érdekes és szerintem jól is tette az író, hogy ezt mellékelte, ezt elolvasva tovább lehet merülni a témában, akit érdekel..

Szeretem az alternatív történelmet. Remek dolog eljátszani a gondolattal, hogy mi lett volna ha….
Nagyon sokan választják pont ezt a témát, milyen lett volna a világ ha a németek nyerik meg a háborút, hiszen még 100 év sem telt el azóta. Az író elég jó következtetéseket von le abból hogy miket tudunk a nácik terveiről és világnézeteiről.
A nácik megalomániája és a világ steril, egyhangú uniformizálása nem különbözött volna a kommunisták osztályharctól és öt éves terveitől.
Koncentrációs tábor vagy gulág, antiszemitizmus vagy osztályharc egyformán rossz. Harmadik Birodalom vagy Szovjetunió, szerencsére mindkettő eleve bukásra volt ítélve.

Összességében tetszett ez a mű. Remekül vezette le az író, hogy (szerinte) mi történt volna, ha Németország nyertes félként kerül ki a háborúból. Engem meggyőzött: sehol sem éreztem túlzónak az eseményeket, és Berlin világvárossá való alakítását is életszerűnek éreztem ebben a helyzetben. :) De a legéletszerűbb mozzanat, a történet mozgatórúgója nem más, mint a kialakult hatalmi harcok. A Führer betegeskedik, és – természetesen – többen is vágynak rá, hogy a helyébe léphessenek. Főhősünk, Siegfried Wolff feladata eltüntetni az útból nem kevesebb, mint hetven árulónak titulált személyt.

Egy éjszaka alatt sikerült kiolvasni, hiszen olvastatja magát, mégsem tudom azt mondani rá, hogy ez egy nagyon jó könyv. Talán túlságon sok volt (az én ízlésemnek) a leíró szöveg és a karakterek közül sem volt olyan, aki igazán megfogott volna. Nekem eléggé felejthető könyv lett, pedig rajongok a II. világháborúért, de a témára fogékonyaknak megér egy olvasást.

Érdekes volt. Viszont ebben a könyvben valamiért időnként zavartak az „összekötő” részek. Amellett, hogy egy fikcióról beszélünk, abszolút realisztikus.
Pontosan így működnek a diktatúrák.
A „rossz” diktatúrában a többség utálja az egészet. Nem is akarja belülről megbuktatni egyetlen a hatalomhoz közel álló. Minek tenné? Vegye át az utálatot?
A „jó” diktatúrában a lakosság nagy része egységesen, illetve nagy többségében szereti a diktatúrát, illetve az azt megszemélyesítő „vezetőt”. Ellenben a vezetői réteggel, akik viszont csak azt lesik hogyan tudnák átvenni a vezetést. Nem kevés hasonlót láttunk már Németországtól bármilyen irányban a földgolyón.
Történelem hamisítás, tények elferdítése, nyomtalan eltűnések, stb. esetleg ismerős? Valószínüleg ezért is van az, hogy előre sejteni véled a következő néhány oldalt és ez legtöbbször be is jön.
Egynek jó volt. Nem kerül be az újra olvasható kategóriába.