A krimijeinek köszönhetően nagyon megszerettem Chesterton stílusát és nézetei is felkeltették az érdeklődésemet, ezért nagy várakozásokkal néztem elébe az egyik legismertebb és legnépszerűbb szentről – Szent Ferencről, aki az én egyik kedvencem is* – írt életrajzi munkájának. Ennek ellenére nem kellett csalódnom. Chesterton itt is hozza a formáját, látszik, hogy jól átgondolta, mit és hogyan akar írni.
Tetszett, hogy nem egyszerűen életrajzról van szó, hanem elemző, értelmező módon, megértő szándékkal közelít Szent Ferenc életéhez. Nagy feladatra vállalkozik, be akarja mutatni a modern embernek egy első blikkre talán szélsőségesen önellentmondásos figura ellentmondásmentességét. A nézőpontja természetesen a hívőé, de újra és újra megpróbál a szkeptikus külső szemlélő bőrébe bújni, de annak megállapítására, hogy ez mennyire sikerült neki, nem érzem magam alkalmasnak. Egyetértek vele abban, hogy egy életrajz, egy személy bemutatása nem kezdődhet a születésével, és nem érhet véget a halálával. Ennek megfelelően, még ha csak röviden is, de megpróbálja bemutatni, mi az az időszak (a XIII. század), amelybe Giovanni Bernardone beleszületik, sőt, még tovább ment, amikor a korszakot tágabb időhorizontban, egy folyamat részeként értelmezi. Nagyon eredetinek hatottak a gondolatai a középkorról, annak viszonyáról az antikvitáshoz és a reneszánszhoz. Szent Ferenc életének eseményeit, Ferenc viselkedését beleérzés révén, másokra gyakorolt hatását pedig a külső szemlélő nézőpontjából próbálja megérteni. Nagyon jó a stílusa is, és izgalmas, ahogy nem megfelelő fogalmakkal, allegóriákkal és oximoronokkal dolgozik. Bemutatja, hogy Szent Ferenc minden látszólagos ellentmondásossága eltűnik, ha úgy tekintünk rá, mint ami valójában volt, trubadúr, zsonglőr, hősszerelmes költő. Nem kronologikus sorrendben halad, és inkább bevezetésnek szánva munkáját Szent Ferenc életéhez, nem is törekszik teljességre. Sokszor bevallottan csak illusztrációként tér ki egy-egy dologra, életrajzi elemre, legyen az hétköznapi vagy éppen valamelyik csoda. És mint mondtam, nem áll meg Ferenc halálánál, hanem – ismét, ha röviden is – foglalkozik a ferences rend alapítója halála utáni történetével is. Így ez a rövidke könyv, annak ellenére, hogy bevallottan csak bevezetőnek szánja, mégis egy kerek egésznek hat. Akit akár csak kicsit is érdekel Szent Ferenc személye, egyháztörténeti szerepe, annak bátran merem ajánlani ezt a könyvet. A Gutenberg-projektnek köszönhetően eredetiben hozzáférhető az interneten.
Ui.: Vicces, hogy előző nap fejeztem be a Macbeth-et, és ebben rögtön volt rá utalás. :)
* Ezért is, már amikor jelentkeztem a kihívásra (akkor még nem én voltam a gazdája), biztos volt, hogy az egyik szent, akiről/től olvasni szeretnék, Assisi Szent Ferenc lesz.
