Az ​ember, aki Csütörtök volt 89 csillagozás

G. K. Chesterton: Az ember, aki Csütörtök volt G. K. Chesterton: Az ember, aki Csütörtök volt G. K. Chesterton: Az ember, aki Csütörtök volt G. K. Chesterton: Az ember, aki Csütörtök volt

Egy okos nyomozótiszt felismeri, hogy egy veszedelmes anarchista közösség fenyegeti a társadalmat. Hogy leleplezze őket, beépül a bűnszövetkezetbe. Megtudja, hogy a tevékeny károkozók egységeinek vezetőjét a hét napjairól nevezték el. Olyan leleményes tanácsokat ad a bűnös szándékok végrehajtására, hogy hamarosan ő lesz az egység parancsnoka, aki a Csütörtök névre hallgat…

Eredeti megjelenés éve: 1908

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A krimi gyöngyszemei Alexandra

>!
Alexandra, Pécs, 2005
306 oldal · ISBN: 9633694795 · Fordította: Kardos Tibor, Rakovszky Zsuzsa · Illusztrálta: Tettamanti Béla
>!
Magyar Helikon, Budapest, 1987
250 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632078624 · Fordította: Rakovszky Zsuzsa · Illusztrálta: Tettamanti Béla
>!
Tevan, Békéscsaba, 1918
300 oldal · keménytáblás · Fordította: Zsoldos Benő

Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

szélhámos

Helyszínek népszerűség szerint

London · Saffron Park


Kedvencelte 9

Most olvassa 3

Várólistára tette 64

Kívánságlistára tette 33


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
G. K. Chesterton: Az ember, aki Csütörtök volt

Eklektikus elegy: egyszerre eseménydús kalandregény, halványan Dumas (és még inkább Eugene Sue) modorában (illetve annak paródiája), ugyanakkor erkölcsi példázat is rend és rendetlenség, konvenciók és káosz kozmikus harcáról. (Mindez Tettamanti Béla illusztrációival, akinek a neve garancia arra, hogy a könyv, melyet kézbe veszünk, semmiképp sem egy klasszikus ívű nyárspolgári irodalom.) Syme, a detektív-költő beépül az anarchisták* közé, hogy megbirkózzon Minden Anarchisták Atyamesterével, a rejtélyes óriással, kinek neve Vasárnap. A küldetés lehetetlennek látszik, és az író sem könnyíti meg teremtménye dolgát: úgy csavargatja a cselekményt, mintha fizetnék érte (fizetik is… amúgy), következésképpen van itt rohangálás hegyen, völgyön, hadd lobogjon. Nem hibátlan szöveg – Chesterton túlzásba viszi a lírai betéteket, amelyek kilógnak a szövegből, mint tehénből a gatya öhm, így szokták ezt mondani?, és ami azt illeti, a szerző modernizmus-fóbiája is számomra néha több volt, mint amit kesernyés szájíz nélkül el tudok viselni. Ezzel együtt fenemód szórakoztatónak találtam a könyvet, a figurák is rendben vannak, és ami külön öröm: Chesterton nemcsak a szájmozgató izmaimat dolgoztatta meg (mosolygás útján), hanem az agyamat is. Ami nem azt jelenti, hogy következtetéseivel vagy vélelmezett sugalmazásaival mélyen egyetértenék (mert nem), de azért hálás vagyok a gondolkodtatásért.

Meg hát az is micsoda szerencse, hogy itt vannak nekünk Syme és harcostársai, akik ügyesen megvédenek minket, a társadalom apró fogaskerekeit attól, hogy megdöntse valaki kormányainkat, mert akkor a káoszba zuhannánk. Remélem, magától a kormánytól is ilyen ügyesen védenek meg minket, ha arra lesz szükség.

* Amely anarchistákat olyan túlkarikírozva ábrázolja a szerző, mintha egyenesen a Cion bölcseinek jegyzőkönyvéből ugrottak volna elő… aminek következtében én ösztönösen el is kezdtem nekik drukkolni.

3 hozzászólás
Bla IP>!
G. K. Chesterton: Az ember, aki Csütörtök volt

A regény teljes címéből kell kiindulnunk, de ha nem ezt tennénk a történetet olvasva magunktól is hamar rájövünk, hogy egy „rémálom”-ba csöppentünk bele. Chesterton e könyve is a szerző legjellemzőbb témakörét dolgozza fel: a bűn és az erény viszonyát. Misztikum, szimbólum, erkölcsbírálat és szatíra keveredik különös módon a bűnüldözés közelében bonyolódó történetben. Múlt és jelen, fikció és valóság benyomásai mosódnak össze. Egy okos nyomozótisztről szól, aki felismeri, hogy egy veszedelmes anarchista közösség fenyegeti a társadalmat. Hogy ezt leleplezze, beépül a bűnszövetkezetbe. Kiderül, hogy a tevékeny károkozók egységeinek vezetőit a hét napjairól nevezték el. Az új ember – a nyomozó -olyan ötletes tanácsokat ad a szervezetben a bűnös tettek végrehajtására, hogy hamarosan ő lesz az egyik parancsnok, aki a Csütörtök névre hallgat. Persze összeismerkedik a többi vezetővel is, s innen aztán nincs megállás a meglepetésekben… Bűn és az erény szimbolista, misztikus látomása. Érdekes, teljesen egyedi, sőt tán a leegyedibb könyv,amit eddig olvastam, de nekem több, mint jelképes, kicsit abszurdnak tűnt. De mindenképp érdemes elolvasni!

Chöpp >!
G. K. Chesterton: Az ember, aki Csütörtök volt

Rendben. Én is éppen így gondoltam. Közös nevezőre kerültünk én és a történet. Így lett szép kerek minden.
Régóta szemeztem már a könyvvel. Kár is volt ilyen sokáig halogatnom, hogy elolvassam. Nagyon élveztem. Az elején azt hittem, nem mindennel értek egyet, ami elém kerül, a végére azonban kikristályosodott az egyetlen önmagában tökéletesen helytálló létező megfellebbezhetetlensége. Ezt már szeretem!
Ráadásul az egész Rémálom nyelvezete kifejezetten tetszetős volt a számomra. Már az első oldalaktól örömmel olvastam. A szürreális, humoros elemek, a magukat tökéletesen szerepükkel azonosító szereplők annyira a helyükön voltak ebben a történetben, hogy a maga nemében ezek miatt roppant egyedinek mondom a regényt. Szívesen megnézném filmben is!
Ja, kicsit ehhez hasonlít nekem.

Márta_Péterffy P>!
G. K. Chesterton: Az ember, aki Csütörtök volt

Az első kisregény érdekesen indult, aztán igen csak zavarossá vált, alig bírtam befejezni.
Utána következik néhány Brown atya történet, volt már ismerős is közte.
Ez utóbbi történetek nem rosszak, ezért adtam 3 csillagot. Igaz, Brown atya is szórakoztatóbb az angol sorozatban, az már 10 évadot is megélt.
Chesterton a maga korában az irodalmi és politikai élet neves alakja volt, de ma már nehezen olvasható.
Az én példányom A krimi gyöngyszemei sorozatban jelent meg, Alexandra adta ki, rengeteg elütés, betűhiba van benne-kár.
Utólag: Most olvasom a figyeltek értékeléseit, sokkal szebben fogalmaztak az első kisregényről, én is értettem, hogy ez látomás és erkölcsi tanítás egyben, de most nem volt hozzá semmi affinitásom:)

ViraMors P>!
G. K. Chesterton: Az ember, aki Csütörtök volt

Az ember, aki csütörtök volt
Lassan 18 éve, hogy egy iskolai előadást láttam a regényből, és a fejembe vettem, hogy egyszer ezt nekem el kell olvasni! Lassan három éve, hogy már a polcomon is csücsül, most végre el is olvastam :)
A történetre nagy vonalakban emlékeztem, így ezzel kapcsolatban túlzott meglepetés nem ért. Lenyűgözőnek tartom, ahogy Chesterton a káosz és a szabályok között feszülő örök ellentétet ábrázolta, az az ellentétet, ami egyszerre van jelen a világban és minden egyes emberben. Nyelvezetét tekintve nekem kicsit körülményes volt, de mégis csak több, mint száz éves műről van szó, amit legalább egyszer mindenképpen érdemes elolvasni.

A jámbor Brown atya
A könyv utolsó harmada egészen más történet, vagyis inkább történetfüzér Brown atyáról, az egyszeri, de intelligens papról és Flambeau-ról, aki az első pár történetben még mestertolvaj, később viszont magándetektív. A hangsúly persze Brown atyán van, aki hol gyilkosságba, hol rablásba, hol egyéb, megmagyarázhatatlan esetekbe botlik, de némi töprengéssel és odafigyeléssel ezek többségét hajlamos megoldani.
Igazából fogalmam sincs, miért maradt ki eddig az életemből Brown atya, amikor tisztában vagyok vele, hogy krimi-rajongóként érdemes elolvasni a történeteit. Érdekes emberkének tűnik, ez a pár novella pedig kifejezetten okos írás volt.

2 hozzászólás
Frank_Waters I>!
G. K. Chesterton: Az ember, aki Csütörtök volt

Néha úgy éreztem magam, mint egy börleszkben, de közben éreztem, hogy ez nem az – a fordítással lehet talán a baj (Rakovszky Zsuzsa). Látszólag egy szórakoztató hajsza egy valaki után, akiről hamar ki lehet deríteni, hogy kicsoda, egy kis logikával és képzelőerővel. Közben lehet vallásos allegória is, de szerencsére ettől könnyen eltekinthetünk. Figyeljünk a címre: ha ez vallásos allegória, Vasárnap lenne a középpontban, de nem, a címben Csütörtök van kiemelve. Az alcím: rémálom. Tehát Csütörtök rémálmát ismerjük meg. Metafizikai-szürrealista-bunueles-davidlynches-krimi. Jóóó!

1 hozzászólás
Puella>!
G. K. Chesterton: Az ember, aki Csütörtök volt

Szürreális, kriminek induló történet, az elején még vártam is a gyilkosságot, ami elmaradt. A rendőrség az anarchisták ellen szövetkezik, igyekszik megakadályozni az emberéleteket követelő merényleteket, robbantásokat. Hogy célját elérje naiv, jólelkű civileket szervez be akciójába, akik bátran, az észérvekkel dacolva felveszik a harcot az emberiség elleni bűntényekkel szemben. Itt még egész reális a történet, aztán előbb azzal kezd bonyolódni, hogy nem tudjuk ki kinek a szövetségese vagy ellensége, esetleg ellenségből lett szövetségese. Majd a férfiak megvívják a maguk háborúját. Érdekes, hogy egyetlen női alak bukkan fel az egész históriában, az is egy „öntudatlan” fiatal leányzó, ennyit az emancipációról. Mindenesetre úgy tűnik a férfiak maguk is képesek megmenteni a világot, végezetül a zűrzavar egy békés rendben tisztul ki, amit áthat az emberszeretet és Chesterton vallásos hite. Olyan az egész, mint egy abszurd másvilági kalandregény.

Ikarosz>!
G. K. Chesterton: Az ember, aki Csütörtök volt

Némileg félrevezető a cím, mivel két könyvet is tartalmaz.
Meg kapunk egy igen bő nyálra eresztett, igencsak lírai nyelvezetű előszót, ami igen hasznos és informatív, szóval szerintem senki ne lapozza át.
Az egyik „Az ember, aki csütörtök volt”. Ez egy anarchista szervezetbe beépülő titkosrendőr balladája, a századforduló kimérten udvarias angol stílusában, és az ebből adódó igényes humorral. A cselekmény ezután elég hullámzóan alakul, vannak jól felépített fordulatok, máshol meg olyan gördülékenyen oldódnak meg a nagy titkok, hogy ha a főhős nem érne oda időben, akkor is minden rendben menne magától. A végkifejlet viszont…hát elég zavarosra sikeredett, számomra mindenképpen. spoiler. Egy nagyszerű és szórakoztató regény lehetett volna, ha a szerző egyenletesebben tartja a színvonalat, ami az első felét jellemzi.
A folytatásban a jámbor Brown atya kalandjaiba nyerhetünk bepillantást. Bár Brown atya valóban igen jámbor, mégis sikerült próbára tennie a béketűrésemet. A kis bűnügyek, amiket Brown atya megold, még elég ötletesek, az is igen trükkös, ahogy Brown atya felismeri az összefüggéseket, de a legtöbb történet csak úgy megoldódik, Brown atya spoiler Sajátos módja ez a bűnüldözésnek.
Az egészet (az Alexandrás kiadás van meg) botrányos helyesírási és elgépelési hibák tarkítják, meg elég furcsa illusztrációk, amiknek csak futólag van köze a történethez, és mintha némileg labilis lelkiállapotban alkotta volna őket a művész. Elég kiábrándító a kiadvány külalakjához képest, ami elismerésre méltó(kemény tábla, vastag, jó minőségű lapok, masszív kötés, könyvjelző szalag a gerincnél).

szigiri>!
G. K. Chesterton: Az ember, aki Csütörtök volt

Olyan kicsit, mintha Bulgakov még több groteszket vett volna be, mielőtt megírta volna a Mester és Margaritát és természetesen rá is ivott volna.
Majd újraolvasás után készül egy hosszabb értékelés.

Bogas >!
G. K. Chesterton: Az ember, aki Csütörtök volt

Szürreális rémmese zöldfülű fickókról, akik azt hiszik, a világgal játszanak.
Ha úgy kezded el olvasni, hogy ez egy krimi vagy thriller, akkor ez a világ legkiszámíthatóbb krimije. Mégis, a mai akciófilmeket is megszégyenítő bérkocsis üldözések csak úgy pörgetik előre a lapokat, és egy egészen szerethető széplélek a főhős, akit szívesen követ az olvasó a kalandjaiban. Úgy a kétszázadik oldal környékén aztán az olvasó elkezd gyanakodni, hogy ő itt át van verve. Hogy esetleg a roppant kiszámítható csavaron kívül van itt valami más is. Hogy mi van a végén? Nos, nem az, amire gondoltam. Ezért azonban csak magamat okolhatom, mert még mindig elhittem, hogy thrillert olvasok, nem pedig egy cilinderes londoni teremtésmesét arról, hogyan lesz a káoszból… másfajta káosz.


Népszerű idézetek

Kuszma>!

– Úristen – kiáltott fel az ezredes –, valaki rám lőtt!
– Ilyen csekélység miatt kár lenne félbeszakítanunk a társalgást – szólt komoran Ratcliffe. – Kérem, folytassa érdekfeszítő fejtegetéseit, ezredes úr. Ha jól emlékszem, egy békés francia kisváros egyszerű embereiről mondott éppen valamit…

188. oldal

2 hozzászólás
Kuszma>!

– […] …igaza van. Félek tőle. Ezért megesküszöm az élő istenre, hogy felkutatom azt az embert, akitől félek, és szájon vágom. Legyen bár a menny a trónusa és a föld a lábzsámolya, esküszöm, én onnét is lerántom.
– Hogyan? – kérdezte a professzor rámeredve. – És miért?
– Mert félek tőle – mondta Syme –, és senkinek nem szabad meghagynia semmit az univerzumban, amitől fél.

111. oldal

7 hozzászólás
szigiri>!

A költő csak a zűrzavarban boldog. Ha nem így lenne, a földalatti vasút lenne a legköltőibb dolog a világon.

1. fejezet - KÉT KÖLTŐ A SAFFRON PARKBÓL

Frank_Waters I>!

Az itt lakó nők legtöbbje ahhoz a nehezen körülhatárolható típushoz tartozott, amelyet emancipáltnak szokás nevezni, és kötelességének érezte, hogy bizonyos fokú ellenszenvet tanúsítson a férfiúi fölénnyel szemben. Ám ezek az új típusú nők mindig kaphatók voltak rá, hogy abban a rendkívül hízelgő kitüntetésben részesítsék a férfiakat, amelyben az átlagnő soha: odafigyeltek rájuk, amikor beszéltek.

10-11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ellenszenv
1 hozzászólás
Kuszma>!

A káosz unalmas. Ha a káosz uralkodnék a világban, a vonat csakugyan bárhová mehetne, a Baker Streetre éppúgy, mint Bagdadba. Ám az ember varázsló, és varázsereje éppen abban áll, hogy kimondja a szót: „Victoria”, és lám, itt a Victoria [vasútállomás]! Nem, vigyétek innét földhözragadt versesköteteiteket és regényeiteket, hadd olvassam helyettük a menetrendet, a büszkeség könnyeivel a szememben!

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: káosz
2 hozzászólás
Puella>!

Mi azt állítjuk, hogy az igazán veszélyes bűnöző a művelt bűnöző. Azt állítjuk, hogy ma a legveszélyesebb bűnöző a semmilyen törvényt nem tisztelő modern filozófus. Hozzá képest a betörők és a bigámisták erkölcsös emberek- kifejezetten kedvelem őket. Alapjában véve helyesen fogják fel, mi az ember hivatása, csak rosszul látnak a megvalósításhoz. A tolvajok tisztelik a tulajdont. Mindössze azt szeretnék, hogy az az övéké lehetne, hogy annál jobban tisztelhessék. a filozófusok azonban a tulajdont, mint tulajdont gyűlölik, a személyes tulajdon fogalmát akarják eltörölni. A bigámisták tisztelik a házasságot, hiszen különben miért vetnék alá magukat annak a tömérdek formaságnak, annak a sok szertartásnak, sőt rítusnak, amelyek eredményeképpen bigámistákká válnak. A filozófusok azonban a házasság intézményét vetik meg. a gyilkosok tisztelik az emberi életet, mindössze szeretnék ezt az életet teljesebben megélni önmagukban, és ezért feláldoznak más, számukra csekélyebb értékűnek tűnő életet. A filozófusok azonban magát az életet gyűlölik, a magukét csakúgy, mint a többi emberét.

58. oldal

Kuszma>!

Ugyan miért olyan igen-igen szomorúak és fáradtak az összes hivatalnokok, az összes földmunkások a vasúti kocsikban? Majd én megmondom magának. Azért, mert tudják, hogy ahová megváltották a jegyüket, oda is fognak megérkezni. Azért, mert ha elhaladtak a Sloane Square mellett, jól tudják, hogy a következő állomás a Victoria és csakis a Victoria lehet. És egek! micsoda vad eksztázisban törnének ki, miként csillogna szemük csillag gyanánt, mint nyílna meg ismét előttük az Éden, ha csak egyetlenegyszer, valami csoda folytán, nem a Victoria lenne a következő állomás, hanem a Baker Street!

13. oldal

3 hozzászólás
Chöpp >!

A rossz olyan rossz, hogy a jó merő véletlennek tetszik mellette, a jó olyan jó, hogy bizonyosnak érezzük: a rosszra van valami magyarázat.

226-227. oldal

Kapcsolódó szócikkek: · rossz
3 hozzászólás
Chöpp >!

Az erdő mélye tele volt szétfröccsent fényszilánkokkal és a sötétség reszkető foltjaival.

168. oldal

Chöpp >!

Úriemberként öltözködik ugyan, de láthatóan túlságosan nagy a lelke, hogy úgy is viselkedjék.

74. oldal


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Agatha Christie – Charles Osborne: Pókháló
Maurice Leblanc: Arsène Lupin Herlock Sholmes ellen
Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon
Szerb Antal: A Pendragon-legenda
John Dickson Carr: A sorozatos öngyilkosságok esete
Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben / A szőke ciklon
Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó / Piszkos Fred, a kapitány
Thomas Pynchon: A 49-es tétel kiáltása
Rhys Bowen: Holttest a könyvesboltban
Hugh Laurie: A balek