A ​Waldorf-pedagógia és a korproblémák 2 csillagozás

G. Ekler Ágnes: A Waldorf-pedagógia és a korproblémák

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

>!
Natura, Budapest
38 oldal · ISBN: 9632145852

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 3


Népszerű idézetek

mendegélő>!

A kihívás, ami egy gyerek (és minden egyes újabb gyerek) születésekor megjelenik az életünkben, vagyis hogy most változás következik, nem maradhatsz az, ami voltál, nem élhetsz úgy, mint eddig – szóval a kihívás folyamatos. Ha ezt elfelejtjük, mert kényelmes álláspontot alakítottunk ki például a gyereknevelés alapvető elveit illetően, avagy a Waldorf-iskola módszereit és szemléletét mint helyes utat illetően, hatalmas csalódás és óriási konfliktus vár ránk.

11. oldal

mendegélő>!

Ideje ledobni a ünnepekről az idejétmúlt ruhákat, és minden erőnket arra irányítani: hogyan tudjuk mindig újra megreremteni őket. Mert akárhogy is, a vágy jogos bennünk: készülünk rá, hogy történni fog valami bennünk. A gyerekeket semmi más nem tudja belevinni az ünnepekbe, csak a felnőttek belső átélése. Ha csak a kedvükért rendezünk egy ünnepet, és mi külsőségekkel készülve őket figyeljük csak: jók-e, tetszik-e nekik, akkor akár felesleges is. Ám az is óriási űrt hagy maga után, ha csak tessék-lássék felkészülve pihenni használjuk az ünnepi időt. Ha semmi nem történik, amikor nagyon is kellene. Ha a belső összerendezettség helyére az elengedés lép. Az egy valóságos arculcsapása a világrendnek és az időnek.

24. oldal

mendegélő>!

Apró, hétköznapi dolgok, amik sorra elmaradnak sietés, figyelmetlenség miatt. Lehagyjuk a dolgok végét, befejezetlenül hagyjuk a munkáinkat. Jelenben élünk, és cselekedeteinkben nem hagyunk helyet és időt a jövőnek. Nincs tér az eljövendőnek. (Így aztán ha jön, be kell törjön, és váratlanul erősen érkezik. Esetleg sokkolóan.) Nem gondolunk az elkövetkezőkre, és a ránk váró következő alkalomra. Mikor az elölhagyott, rendetlen dolog következményként terhet ró ránk.
A gyerekek is így élnek. Nyitva felejtett ajtók, letöröletlen padok, be nem gombolt kabátok, becsatolatlan táskák, otthagyott ruhák, elölhagyott sportszerek, kimosatlan bögrék maradnak utánuk. Mikor már kiélveztem, elhasználtam valamit, bizony erőfeszítést kíván még akkor is azzal foglalkozni tovább. Könnyebb eldobni. Nem kell kimosni, megszárítani, eltenni. Tudati gyakorlat nekünk, akarati nevelés a gyereknek, ha mégis nekifogunk szokássá tenni ezt az oly kevéssé szokásosat. Életbevágóan fontos. Mert nagyon nagy már így is a büntetés, hogy nem számolt az ember a tettei következményeivel.

33-34. oldal

mendegélő>!

Ami fenyegeti a családot, az az erősödő individuum, felnőttnél és gyereknél egyaránt. Nő az egyes emberek tere, és szétfeszíti a kereteket. Ez létező, eleven tendencia, megállítani nem lehet. A kor ilyen. Ha ki akarjuk védeni a veszélyeit, egyet nem szabad: hátralépni. Egy valamikori ideális család életformája, viszonyai, szokásai és a benne ható érzület olyan lelki kötöttség egy ma növekvő gyermeknek, mely sok viselkedészavarnak, egyensúlytalanságnak, érthetetlen önállótlanságnak a gyökere. […]
Ha fel akarjuk venni a kesztyűt ebben az irgalmatlanul nehéz helyzetben, csak afelé vezethet a gondolatunk: mi lehet az egyéni tudati útja egy család olyanforma működtetésének, mely az erősödő individuumok együttműködésének is hagy teret, és nem köti családi, öröklött szálakkal a gyereket. Tudok-e úgy tekinteni a gyerekemre, hogy nem az enéym? Hogy ő van értem, ő hozott számomra kérdéseket, és nem én áldozom fel magam érte? Azt hagyom majd ár örökül, amivé leszek. Az utat magam mögött. Nem a régről hozottat.

37. oldal

>!

Ha az embergyerek csak tessék-lássék részese a világ lényeges folyamatainak, vagyis nem megy, hanem viszik, nem főz, hanem befizetik, nem csinál, hanem megveszi, nem mos, takarít, hanem bekapcsolja a gépet, akkor nem is nagyon találkozik cselekedeteinek a következményeivel. A teremtő folyamatokból való kimaradottság miatt a dolgok előkészületeiből, vagyis a múltból ragadjuk ki. Ha nem kell mosogatnia evés és főleg főzés után, ha nem kell kimosnia, amit bepiszkolt, ha nem kell eltakarítania, amit kiszórt, nem kell elraknia, amit elővett, és nem kell megennie, amit főzött – akkor kiragadjuk a saját jövőjéből. Jelenidejű gyermeklétre kárhoztatjuk felnőttként is.
Aki nem találkozik tettei következményeivel, nem ébred benne felelősség. A rosszul elvégzett dolog következménye, ha észlelem, ha büntetésként jön elébem, és okulásomra szolgál. A világba engedett gyerek találkozik konkrétan a ténnyel: ha nem jól csináltam, baj keletkezik. Vagy rossz. Vagy kellemetlen. Avagy szégyenletes. Ilyenkor nincs más dolgunk felnőttként, mint szelíden rávenni: ne hátráljon meg, hanem tegye jóvá. Szedje össze, csinálja újra, javítsa ki, és így tovább.

32. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Rudolf Steiner: Általános embertan, mint a pedagógia alapja
Vekerdy Tamás: Milyen iskola kell a gyerekeknek?
Rudolf Steiner: Nevelésművészet az ember lényének megismeréséből
Peter Selg: Civil kurázsi
Rudolf Steiner: A nevelés művészetének szellemi lelki alaperői
Robyn M. Brown: A gyógyító nevelés gyakorlata a hét életfolyamaton keresztül
Michael Spence: Az emberi szellem felszabadítása
Henning Köhler: Rossz gyerekek pedig nincsenek
Németh Eszter (szerk.): A gyermekkor megmentése
Rudolf Steiner: Járványok