G. Beke Margit (szerk.) · Korompay Bertalan (szerk.)

A ​Szoria-Moria palota 8 csillagozás

Finn, norvég, svéd, lapp, dán mesék
G. Beke Margit – Korompay Bertalan (szerk.): A Szoria-Moria palota

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Kiadói ajánlás: 8 éves kortól · Tagok ajánlása: 4 éves kortól

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Népek meséi

>!
Móra, Budapest, 1963
398 oldal · Illusztrálta: Kass János

Kedvencelte 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

>!
Amrita I
G. Beke Margit – Korompay Bertalan (szerk.): A Szoria-Moria palota

Ebből a könyvből tudtam meg,

– hogy Finnországban az erdők urát Tapionak hívják
– az ő lánya Tapiotar
– a boszorkányt Szüöjeternek hívják

A tengerből kikelt leány című mesében pedig van egy momentum, ami teljesen megegyezik az egyik kedvenc mesefilmem, a The Secret of Kells leghelyesebb jelenetével, csak itt nem macska, hanem kutya tud a lány varázsdalára olyan helyre eljutni, ahova a lány nem.

Érdekes, remek mesék, mindenképpen kívánságlistás könyv lesz. Legfeljebb azt bánom, hogy nem az eredeti kötésében került a kezembe, mert a könyvtári eléggé elcsúnyítja.

1 hozzászólás
>!
Hoacin
G. Beke Margit – Korompay Bertalan (szerk.): A Szoria-Moria palota

De rég olvastam ilyen népmesekönyvet! Egészen nosztalgikus érzés volt elmerülni a tarka mesék közt, a könyv puszta tapintása, meg illata előhozta a gyerekkori időket. :)
Ebbe a naiv, ábrándos hangulatba kerülve a finn mesék kicsit erősnek tűntek a majdnem minden történetben előforduló erőszakkal. Némi troll lefejezésektől még szemem se rebbent, de a boszorkány Szüöjeter állandó galádkodása idegesített, és a felakasztott kutya is horzsolta a hamvassá visszavedlett lelkivilágom.
Nade a norvég mesék! Ezek abszolút kárpótoltak. Kedves, érdekes történetek ezek, még a humor is megcsillant bennük. Kedvencem „A király nyulai” volt, amiben pl. szerepel a fatuskóba szorult orrú öregasszony, és főhősünk az apja szerint „olyan álomszuszék, aki csak mászik, mint tetű a kátrányos kefén.” :D
A svéd mesék érdekesek voltak, az egyikben egy lánynak már kapásból egy sánta kutya a vőlegénye, a következőben kakassal vontatott kanálban nyargalászik egy sün, de az abszolút csúcs mese így indul: „Volt egyszer egy parasztember, és annak az a furcsa gondolata támadt, hogy a kövér, piros tetűt, amit a fejéből kifésült, nem öli meg, hanem felneveli.”
A lapp történetek ezek után kicsit kurtán-furcsán rövidnek tűntek, viszont jöttek a dánok, amik megint kárpótoltak. A Zöld lovag nagyon-nagyon tetszett, de a pálmát Lusta Lars meséje vitte. Itt újfent beköszönt a szürreális jelenetek sora, ahogy lába nő a kalapos üstnek, aki vonszolja maga után Larsot, és mindezt egy királylány végignézi a páholyából: „mihelyt megpillantotta a felvonulást a kalapos üsttel maga vontatott Lusta Larssal, olyan fergeteges kacagásban tört ki, hogy majd összeesett.”
Különleges mesék ezek, visszarepítettek gyerekkoromba, és menthetetlen sóvárgást idéztek bennem elő a többi Népek meséi könyv után. :) Még, még, meséket! Pedig azt hittem, már felnőttem.:D

>!
Habók P
G. Beke Margit – Korompay Bertalan (szerk.): A Szoria-Moria palota

Jó kis mesék voltak. Találtam benne Kalevalát, meg Hamupipőkét, de legjobban Carry anyó csirkéin csodálkoztam el. Valahogy azt inkább angolszász eredetűnek gondoltam.

>!
NewL P
G. Beke Margit – Korompay Bertalan (szerk.): A Szoria-Moria palota

Gyerekként imádtam az összes benne található mesét. Sajnos a szüleim a könyvet továbbadták, amikor nagyobb lettem, pedig még most is szívesen olvasnám a benne lévő történeteket.


Népszerű idézetek

>!
Amrita I

Mert a mesék is olyanok, mint némely derék ember: ahogy vénülnek, úgy szépülnek, s bizony ezt jól esik látni!

364. oldal

7 hozzászólás
>!
Amrita I

Az apja neki is megmondta, hogy nyúlpásztornak különb legény kell, nem olyan álomszuszék, aki csak mászik, mint tetű a kátrányos kefén.

143. oldal

>!
Amrita I

Mennyi rokon, mennyi törpe,
táncol itt most körbe-körbe.
Finn királyunk már nem ül
kőtrónusán egyedül-
szépséges szép asszonyt kapott!
Daloljatok, táncoljatok!

380. oldal, Ekke Nekkepen és a törpék

10 hozzászólás
>!
Habók P

…nincs őnékik lánytestvérük, fehér arcú húgocskájuk, akit széltől is óvnának, naptól is féltenének.

A bátyjait kereső leány

>!
Amrita I

De mikor azok újra kirángatták a földből a karókat és kiszórták a földre a félszáraz halat – megharagudott Erős Ola, letört egy jókora sziklakövet a hegyről, és azt tette meg keresztlécnek. Még káromkodott is egy kicsit, hogy annál erősebben álljon a halszárító, így már nem tudták összedönteni a kötekedő legények.

284. oldal

>!
Habók P

És olyan rongyosan járt, hogy egyik rongy a másikat pofozta rajta.

A Szoria-Moria palota

>!
Habók P

Le ne szállj, piros napocska,
kicsidég maradj magosba,
mert varázsolásba kezdek,
ide tavacskát teremtek.

Ilmarinen háztűznézőben


Hasonló könyvek címkék alapján

Horváth Annamária (szerk.): Keletre a Naptól, Nyugatra a Holdtól
Dornbach Mária (szerk.): Butuk Miska
Erdődi József (szerk.): A Hold-szép leány meg a vízikirály
Kirsti Paltto: A csengő
Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti mesék a boldogságról
Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti mesék lányoknak
Hans Christian Andersen – Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: Esti mesék
Bauer Gabriella (szerk.): Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény
A kék rénszarvas
Komjáthy István (szerk.): Bolondfalva