Bárdok, ​mesemondók 97% 10 csillagozás

„Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.”

Megszólalnak a walesi bárdok. S teszik mindezt az idő mélységesen mély kútjából felénk kiáltva, mérhetetlen távolságot áthidalva. Szinte hihetetlen, hogy ezek a 12-13. században keletkezett kelta nyelvemlékek magyarul könnyedén, minden nehézség nélkül olvashatók. A gyűjtemény hat története laza szálakkal kapcsolódik össze, néhány közös szereplővel, közös helyszínnel. Mielőtt írásos formájukat elnyerték volna, szájhagyomány örökítette tovább őket.
És vajon milyen látványt nyújt az itt elénk táruló réges-régi világ? Barbár, kegyetlen, szellemiségében a kereszténység előtti, a törzsi társadalom szokásaira épülő. Ha a nagytanács úgy dönt, hogy a megözvegyült uralkodó számára a legmegfelelőbb menyasszony a szomszéd király felesége, semmi gond, csatában gyorsan legyilkolják a riválist, és az új asszonyt gyerekestől már viszik is a palotába. Na de az új királynőt sem kell ám félteni! Úgy elvarázsolja ifjú mostohafiát, hogy alig tudunk kikeveredni a történet végére a szerelmi bűbájból.
A történeteket áthatja a mágia, az emberek állandó kapcsolatban állnak a természetfelettivel, a szerepek folyton cserélődnek, aki kezdetben áldozatnak tűnik, egy pillanat alatt a veszélyes varázshatalom birtokosává válhat. A szereplők mutathatják a kelta istenségek tulajdonságait, azok jellegzetes szimbólumaival felruházva, vagy állatokká is változhatnak, az Öreglazac, a hollók, a legyőzhetetlen vadkan fontos kulcsfigurákká válnak. A rövid írások egy része Arthur király köré csoportosul, itt a vitézi, feudális jelleg, az állandó harc és küzdelem, a próbatételek a meghatározók.
Nem véletlenül említi meg minden értékelés a kötet utószavát, nagyon értékes tanulmány, útikalauz ez a Mabinogion, a tizenegy walesi mese világához.

A molynak köszönhetem, hogy erről a könyvről tudomást szereztem.
Azt kell mondjam lebilincselt, mindig is vonzott a kelta világ, és ami arra épült. Ebből a korból kapunk itt egy kis ízelítőt, pontosabban a Mabinogion néven ismert tizenegy történetből hatot. Azt kell mondjam nagyon jól van lefordítva, sokkal nehezebb olvasásra számítottam már csak a kor és a walesi nyelv sajátosságai miatt is. Igényes lett a könyv abból a szempontból is, hogy majdnem a könyv fele, tanulmány jellegű, amibe beletartozik a kor megismertetése, a művek bizonyos részeinek magyarázata. Ez mindenképp pluszt jelent és csak értékesebbé teszi az élményt.
A könyv olvasása alatt nem egyszer éreztem azt, hogy Tolkien biztos merített a kor balladáiból, mert néha mintha a tolkieni világ tárult volna a szemem elé.

Hátulról kezdem.
A könyv utószavából világosan kiderül, hogy mit is tartunk a kezünkben: milyen középkori kéziratokból származnak ezek a szövegek, mi kapcsolja össze őket, és rövid betekintést kapunk a fordításuk és kritikai kiadásuk történetébe is. Az utószót (Sz. Molnár Ágnes írta) egyébként is nagyon érdemes elolvasni, mert önmagában egy kis tanulmánnyá kerekedik a hivatásos kelta történetmondókról, megkülönböztetve őket a bárdoktól mind képzettségük, mind társadalmi szerepük alapján, továbbá összehasonlítva e mesterség walesi képviselőit az ír megfelelőikkel. Ezután egy összefoglaló következik a kelta népek történetéről. Mindenről esik pár szó: a nyelvekről, a vándorlási hullámokról, a különböző kelta népcsoportok egymáshoz való viszonyáról, az életmódjukról, a hitvilágukról, és végezetül kicsit hosszabban elmélyedhetünk az Arthur király alakja körül kialakult hagyományozódás különböző rétegeiben is.

A Mabinogionból válogatott történetek főként királyi házakban, nemes udvarokban és csatamezőkön zajlanak; házasságokról és születésekről szólnak, sértésekről és ígéretekről, illetve az ezekre épülő fantasztikus vállalkozásokból szövődik a legtöbb mese, és ha éppen nincs konfliktus kialakulóban, akkor a szereplők „vígan élnek, esznek-isznak, vadásznak, vendégeskednek és elmés beszédekkel mulattatják egymást”. Mi több, békés napjaikon hőseink előszeretettel másznak fel bajtársaikkal vagy rokonaikkal különféle dombtetőkre, ahol aztán a szépséges kilátásában gyönyörködnek.
Azért a mágia is előbukkan lépten-nyomon és néha alaposan felkavarja a szelídlelkű nemesurak és lovagok életét. A fent emlegetett utószó arra is rávilágít, hogyan értelmeződnek át a pogány istenalakok keresztény hősökké vagy királyokká, megőrizve eredeti személyiségük számos elemét. Érdekes figura például az ilyen értelemben isteni származású, óriás termetű Brán király spoiler Szintén jellegzetes főhős Mat, Matonni fia, az északi tartományok varázslókirálya, aki olyan kegyetlen következetességgel bünteti meg unokaöccseit, szűz szolgálólányának megrontóit, ami a legádázabb feministákból is elégedett hümmögést váltana ma ki. spoiler Kilhuk és Artúr király lovagjainak kalandjai a görög mitológiából ismert Herkules munkáit idézik, és a pusztítás, ami feladataik véghezvitelét kíséri vetekszik a trójai háborúéval – természetesen itt is egy nő van a dologban. ;) Külön érdekes, hogy ebben az inkább népmesének ható történetben is felbukkan az Osszián-ciklusban szereplő „bölcs lazac” motívuma.
G. Beke Margit átiratának stílusa könnyed, gördülékeny, választékos és sokszor kifejezetten humoros. A kötet végén pedig nagyon hasznos jegyzetek teszik kerekké az olvasást. A személy- és helynevek magyarázatával, az összefüggések kiemelésével sokkal érthetőbbé válnak a történetek. spoiler

„A gyűjtemény nemcsak a walesi és ezen keresztül a kelta irodalom kiemelkedő alkotása, hanem a középkori európai irodalom gyöngyszemeinek is egyike.”
A Mabinogion teljes szövegéből hat olvasható ebben a kötetben, kiváló tolmácsolásban.
A történetek hol lazábban, hol szorosabban kapcsolódnak össze, és egy varázslatos világot tárnak elénk. Megismerhetjük a természetben, a természettel együtt élő emberek kapcsolatát a természetfelettivel és közel hozza az -inkább időben, mint térben- oly távoli kelta nép kultúráját, hiedelemvilágát.
Nekem tökéletes kezdet volt az ismerkedéshez, nagyon élveztem az olvasását. Informatív és szórakoztató olvasmány, amely felkeltette az érdeklődésemet a teljes kötet iránt.
off

Az első találkozásom walesi / kelta mondákkal. Csak azt az egyet sajnálom, hogy csak hat történet került bele a Mabinogionból, s nem az összes.
Nagyon sok olyan ismeret kerül a helyére, amit csak úgy felszedtem az évek során.
G. Beke Margit szerintem ráadásul nagyon jól dolgozta át ezeket a történeteket, hogy meg is maradjon az eredeti, de a mai olvasó is be tudja fogadni.

nagyon tetszett