Hitchcock 2 csillagozás

Kritikai olvasatok

Az Apertúra-könyvek nyitódarabja Alfred Hitchcock munkásságáról szóló filmelméleti tanulmányok gyűjteménye.

20. század amerikai angol esztétika filmadaptáció filmelemzés filmesztétika filmkönyv filmrendező filmtörténet gyűjtemény kultúrtörténet magyar nyelvű művészet tanulmány

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Apertúra Könyvek Pompeji Alapítvány

Pompeji Alapítvány, Szeged, 2010

252 oldal · ISBN: 9789630688123

Fülszövegek 2Borítók 1 Új kiadás Új borító Új fülszöveg Új címke

2010-ben jelent meg a könyv, így az akkori filmelméletekből ad széles körű válogatást a Hitchcock-tanulmányokon keresztül. Derrida dekonstrukciójától a szemiotikán keresztül a feminista kritikáig, Bergson, Lacan, Descartes, Sartre és mások elméleteit felhasználva narratológiai elemzéseket, szoros olvasatokat kapunk egy-egy filmről, Hitchcock némafilmjeiről, vagy akár a nőkhöz való viszonyáról.
A könyv olvasásához nem árt, ha valamennyire képben van az ember a terminológiát illetően (persze ebbe bele lehet tanulni). Ha valaki nemcsak szereti Hitchcock filmjeit, hanem közelebbi kapcsolatba is kerülne velük, kicsit jobban szeretné megérteni őket mondjuk az újranézés előtt, érdemes belelapozni a könyvbe. Nekem talán Miran Božović: „Az ember a saját retinája mögött” című tanulmánya tetszett legjobban, melyben a Hátsó ablak-ot elemzi, de érdekes volt Christopher Morris tanulmánya is a némafilmekről. Bár csak kettőt emelek ki, a többi tanulmány is tartogat érdekességeket még úgy is, ha az ember nem ismeri a filmeket annyira, izgalmas követni az egyes elméletek kifejtését, de természetesen sokkal izgalmasabb, ha a filmek ismeretében olvassuk a tanulmányokat, akár úgy, hogy olvasás közben nézzük újra az elemzett jeleneteket.
Az egyes filmek elemzésén túl képet kapunk Hitchcock filmtörténeti jelentőségéről is, helyéről a kortársai, illetve az őt követő filmrendezők között.

Új hozzászólás

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

kkata76

2017. március 20., 14:58

Hitchcock mindig azt mondta, hogy minél sikeresebb a gazember, annál jobb a film.

57. oldal - Pascal Bonitzer: A hitchcocki suspense

Füzi Izabella (szerk.): Hitchcock Kritikai olvasatok

Új hozzászólás

kkata76

2017. március 23., 11:30

Lacan szerint a mimikri nem puszta látvány, amelyet a rovarok színre visznek a másik tekintete számára: a szárnyukon lévő szemszerű foltokkal maguk a rovarok a másik tekintetét hozzák létre.

185. oldal - Miran Božović: Az ember a saját retinája mögött

Füzi Izabella (szerk.): Hitchcock Kritikai olvasatok

Új hozzászólás

kkata76

2017. március 17., 12:49

Az értelmezések mennyiségét illetően Hitchcock a filmtörténet Shakespeare-jének tekinthető.

10. oldal, 1. fejezet - Füzi Izabella: Bevezetés Hitchcockba

Füzi Izabella (szerk.): Hitchcock Kritikai olvasatok

Új hozzászólás

kkata76

2017. március 21., 11:45

Isten […], Hitchcock szerint, egyedüli szerzője a dokumentumfilmeknek, a játékfilmben viszont a rendező kell hogy istenné váljon.

69. oldal - Pascal Bonitzer: A hitchcocki suspense

Füzi Izabella (szerk.): Hitchcock Kritikai olvasatok

Új hozzászólás

kkata76

2017. március 20., 09:48

Ha létezik olyan alkotó, akinek a neve összefoglalja a legbanálisabb tartalom „elidegenítésére” vonatkozó értelmezői örömöt, az nem más, mint Alfred Hitchcock.

41. oldal - Slavoj Žižek: Alfred Hitchcock, avagy a forma és történeti közvetítése

Füzi Izabella (szerk.): Hitchcock Kritikai olvasatok

Új hozzászólás

kkata76

2017. március 20., 15:53

A suspense a filmi idő anamorfózisa, ami a néző figyelmét a képnek arra a pontjára irányítja, amelynek ferdeségéről a szereplők nem tudnak, de a néző felismeri benne a halálfejet.

60. oldal - Pascal Bonitzer: A hitchcocki suspense

Füzi Izabella (szerk.): Hitchcock Kritikai olvasatok

Új hozzászólás

kkata76

2017. március 20., 16:02

Hitchcock az embereket két csoportra osztja: az 1-ek és a 0-k csoportjára, és azt mondja, hogy ő maga természetesen a második csoportba tartozik.

61. oldal - Pascal Bonitzer: A hitchcocki suspense

Füzi Izabella (szerk.): Hitchcock Kritikai olvasatok

Új hozzászólás

kkata76

2017. március 20., 16:16

Hitchcock módszeresen szembeállítja a suspense-t a meglepetéssel. Általában arra kéri a színészeket, hogy maradjanak semlegesek, így ő kísérletezhet a jelenet vágásával, bonyolult, már-már akrobatikus testtartások bevezetésével, és büszke arra, hogy igazából nem a színészeket rendezi, hanem a közönséget.

64. oldal - Pascal Bonitzer: A hitchcocki suspense

Füzi Izabella (szerk.): Hitchcock Kritikai olvasatok

Új hozzászólás

kkata76

2017. március 21., 11:54

A suspense erotikus meghosszabbítása egy feldobott érme útjának, mielőtt az leesne az egyik (írás: igen) vagy a másik (fej: nem) oldalára. Valós időben egy esemény lehet különösen rövid, mint amilyen Janet Leigh meggyilkolása zuhanyozás közben a Psychóban, de ez esetben annyi részre darabolja fel Hitchcock, amennyire csak tudja (hetven beállítás, melynek többségét lassítva vették fel, a filmben negyvenöt másodperc).

70. oldal - Pascal Bonitzer: A hitchcocki suspense

Füzi Izabella (szerk.): Hitchcock Kritikai olvasatok

Új hozzászólás

kkata76

2017. március 20., 09:39

Hitchcock mint szerzői név, a Hitchcock-stílus (amennyiben lehet egyáltalán egységes stílusról beszélni) nemcsak hogy kollektív alkotás (sztárok, producerek, zeneszerzők stb.), hanem főképp az értelmezői munka eredménye. Maga Hitchcock is részt vett ebben a munkában, és sok esetben annyira invenciózus értelmezéseket produkált saját filmjeiről, hogy nehéz szabadulni ezek zsarnoki befolyásától.

36. oldal - Füzi Izabella: Bevezetés Hitchcockba