Változtatnod ​nem lehet 1 csillagozás

Füst Milán: Változtatnod nem lehet

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 1913

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Modern könyvtár

>!
Athenaeum, Budapest, 1913
124 oldal

Enciklopédia 1


Kölcsönkérné 1


Népszerű idézetek

sophie P>!

ZSOLTÁR

Ó Uram, engem bántanak – – –
Csendes vagyok, félek, kis helyre, sarokba meghuzódom
És utánam jönnek, üszkösbottal szurkálnak szörnyű módon,
Fázékony testemmel jeges vizbe rántanak – – –

Ó Uram, én mozogni nem kivánok – – –
Én pici helyen dideregve űlni akarok, én komplikációktól félek:
S tiszta ruhámmal, ujjaimmal ragadós mézfürdőbe lök az Álnok
És kijövök és piszokban élek – – –

Én sírni sem akarok: és szemeim
Mély kútjai a vizet zuhogva ontják – – –
Én más lehelletét útálom s gyakorta mosom kezeim – – –

Mért kell hát érintkeznem, mért kell élnem, mért nem bontják
Hűs, tiszta, örök-ágyam tiszta angyalok? – – –
Vagy mért, hogy ebszájjal magamtól mindenkit el nem marhatok? – – –

20. oldal

sophie P>!

Óda Móricz Zsigmondhoz!

Sok lovas poroszkált már e gömbölyű földön, Móricz Zsigmond!
Kis sárga lován ment lassacskán némelyik Mekka felé, (árva zarándok!) Másik
Északibb tájon sárga szántóföldek közt ballagott aratáskor. – Ki látta?
Ezek közűl többet, mikor éppen erős napsütés volt s hullott
Az arany fényesség s a csoportos nép tétlenűl ődöngött a forró tereken
Ezek közűl néhányat hirtelenűl s nagy kiáltással a magasba,
A fény örök forrása felé kiemeltél, hogy mindenki nézhesse!…
S a sok, sok ember, (ki nem láthatja másikát, lévén feketén összetömörűlve a szinten,)
Újjongott és tapsolva örűlt, hogy van, aki nagylelkű, aki forró délben
Remekszép látványosságot, tűzijátékot tartogat néki,
Gyönyörű mulatságúl eltikkadt lelkének e tikkasztó vidéken:…

Nagy művész! Hogy ünneped van ma, szívemből felköszöntelek s keserűn
Gondolok tétlen s busongó életemre is, melyben nincsen erő és izzás
Színes képeket vetíteni, csupán feketéket s éjjel!
Sápadtabb fény ez, betegebb, mint a holdé, nem vetekszik ez a nappal
Oly holdé, milyet álmodtam egyszer, hogy volna végtelen messzi,
Volna csupán akkora, mint egy forint s zöld éjszakában
Halkan fénylene végtelen távolban s körötte sokkal szebb csillagok
Szikráznának táncolva szép rendben s kerengve, mint a rakéták!

Volna kedvem lenni erősnek, mint Te! Lásd, egy leány,
Ha csak az ő szeme látná művészetemet oly szépnek, mint a Tiéd!
De hagyjuk e busongást! Ünneped van ma s borral
Kedvezni akarok Néked s érezni ünnepi, zavartalan örömet!
Látni és mondani: az Isten áldása Terajtad! S kérni:
Ne hagyja ellankadni soha remekelő jobbkezedet!
S balkezedbe, míg munkába merűlsz, tegyen talán boros serleget aranyból!
Néha pénzt, vagy színaranyat, vagy amire épp vágyol! De úgy hiszem én: gyengéd
Feleséged vezesse inkább gyermekednek kis kezét simogatóan
S míg a munkába merűltél, simogassa ő a gyereked kezével
Az asztalon kinyújtott balkezedet!

13. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Móricz Zsigmond
sophie P>!

A hold

Mártonffy Máriusznak

Nagy csöndesség volt és sötétség eső után
S egyszerre, mint egy átkozott tünemény,
Úgy tünt fel az Alpesek mögül
S a békességet menten megzavarta:

Az óriási hold – mint egy nyugtalan paripa, gőzt lehelve
Rohant a völgyön át s a szíveket
Izgatott meleg futotta menten át meg át
S nem lelte senki helyét, kereste a párját
S a futkosás oly nagy lett végül és a zűrzavar:

Hogy négy erős lovat kellett befogni s egy nagy szekéren
Ülvén hajtottunk erre, arra, mint az éji bolondok, kilencen,
Köztünk sok ember sírt, sok halála napját emlegette
S némelyik már szívéhez tartá pisztolyát: –

Ó hogyan megyünk mi s hová, mint az őrült gomolyag,
Mint az olvadt tűzgolyó mely végig gurúlna dübörögve e világon:
Kicsinyek vagyunk mi!

Kicsinyek vagyunk mi, társaim – jobb lesz elaludni!
– A réz hasonlít az aranyhoz, az álom a halálhoz, a szerelem az üdvösséghez:
Jobb lesz elaludni

Jobb lesz elaludni s felkelvén, mint a kripták fuvolása
Fujdogálja tovább kicsiny bánatát kiki melankolikusan
Melankolikusan s egyedül.

Vagy jobb e tán a föld alatt sínylődvén fájó érc
Várni, amíg eloszol a súlyos réteg s felszabadúlván a ragyogó felszinen
Eloszolni boldog füstté!

Eloszolni boldog füstté, felolvadni boldog habbá:
Koldusok a bunkósbottal fenyegetők – várjatok!
Ó, hogy mért is veritek a szegény lovakat!

…S te is torz látomás, égi ördög – nagyszemű, te menj el útadon!
Csend lett az ének után az éneklők fülében – menj el útadon,
Hagyj el minket, férfiakat, ne zavarj, gyíkokat áldozunk mi,
Mint a holdkóros, hogy nyerjen szép éji nyugodalmat…
Így gondolkodék.

…De a többi, mint a beteg, ki testi kínjait
Nem bírja el tovább s ugorni kész:
A tajtékos lovakat hajszolván véresre verte
S a vad Mura folyó felé kormányozá…

Ekkor én a kocsiban felálltam s szavaimmal mint az apostol
A holdfényen a szíveket lecsendesítém – osztottam békét,
Tettem, hogy csendesség legyen ismét – s az őrjöngők
Szégyenkezve, halaványan leszálltak – s némán
Szomorúan mentünk egyenkint haza.

30. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Zelk Zoltán: A három nyúl
Radnóti Miklós: Bori notesz
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Romhányi József: Szamárfül
József Attila: Altató
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Zelk Zoltán: Mese a legokosabb nyúlról
Móricz Zsigmond: A török és a tehenek
Weöres Sándor: Bóbita
Fodor Ákos: Addig is