A ​vándor elindul 8 csillagozás

A Nyugat lírikusainak válogatott versei
Füst Milán – Szabó Lőrinc – Tóth Árpád: A vándor elindul

A címet adó vers:

Szabó Lőrinc – A VÁNDOR ELINDÚL

Bottal s öreg kutyámmal indúltam hazúlról.
Dalolva mentem és torkom nem únta még az
országút fáradságos énekét. – Tudod, hogy
a Nap barátja voltam? Ő édesitette
agyamat hajnali rétek szagával; aztán
minden csigát s kavicsot külön megmutatva
látni, szeretni és csodálni tanított…
Minden kanyarnál új dolgok fogadtak, és a
friss zöldben hófehér mérföldkövek ragyogtak
egyenlő távolokból. Majd, lombos hegyek közt,
még szebben tündökölt a sokalaku élet.
A Nap barátja voltam; ő kisért el estig,
s mikor már fölhalmozódtak az éj csodái,
csókkal búcsúzott tőlem. – Óvatos morajjal
tapogatózott lefelé a víz, s a pontyok
aludtak a tavakban. Lepihentem én is
s a föld s a fű íze ereimbe ivódott.
Fenyegető szemek szikráztak a bozótban,
de nem féltem: tudtam: a vén kutya vigyáz rám,
belefúrja szemét az állandó sötétbe
s őrt áll előrenyujtott nyakkal s tárt fülekkel.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Populart Füzetek

>!
Interpopulart, Budapest, 1996
100 oldal · ISBN: 9636131538
>!
Interpopulart, Budapest, 1995
100 oldal · ISBN: 9636130353

Most olvassa 1

Várólistára tette 3


Kiemelt értékelések

VERDI>!
Füst Milán – Szabó Lőrinc – Tóth Árpád: A vándor elindul

Meg kell mondanom messze a legjobb versek benne a Szabó Lőrinc versei voltak.
Nekem olyan egymásutánban követték a versek és így a költők egymást, ahogy a rangsort is felhúznám. Vagyis a leggyengécskébb versek Tóth Árpádéi voltak, ezzel nem akarom csorbítani a nagyságát, de ebben a vándor témában nem írt olyat ami a többihez képes jobb lenne, vagy a másik két költő verseit megközelítené, vagy megközelítették volna!!!

Füst Milán nagyon különleges verseket ír. Regényszerű versei, a sötétség, komor, és mégis utánozhatatlan volta inkább érzelmi, mint képi világot mutat. Nem hinném hogy tartalmi versek lennének, de egy biztos, nagyon felkavaróak, és mélyek!!
Olyan fekete-fehéren peregnek le a szemem előtt amiket ír. Benyomásszerűen, egymásba nem kapcsolódó sorok, inkább egy-egy kép amit feldob, egy-egy érzelmi kihatás amit kihoz belőle, és benyomásszerű idillt képvisel a versek sorainak tartalma. Jobban csak úgy tudnám megfogalmazni, mintha egy hintaszékben ülnél, és amit látsz arról ír, de az érzése a csengése az a verseknek, hogy hintázol a hintaszékben, és a szél kavarja előtted a homokot és…………….

Szabó Lőrinc pedig egy csöppnyi optimizmussal, sok szépséggel, és egy kis hirtelen meghalás finom táptalaján éltette kihajtásra e versmagvakból azt a fát amelyhez mindenkinek meg kellene térnie akkor ha frissülésre, igazi szellemi táplálékra lenne, vagy van szüksége!!

2 hozzászólás
molke P>!
Füst Milán – Szabó Lőrinc – Tóth Árpád: A vándor elindul

Szeretem a verseket. Tóth Árpád eddig is kedves volt nekem, Füst Milánt nem ismertem, Szabó Lőrinccel kapcsolatban vegyes érzelmeim voltak.
Tóth Árpád maradt a helyén a kötet elolvasása után is. Füst Milán nem lett kedvenc, túl sötét versei kerültek a válogatásba mindig így ír?, és a téli sötét önmagában is elég volt.
De Szabó Lőrinc igazi meglepetés volt! Minden sora érzéssel téli, csodás képek, hangulatok. A Huszonhatodik év verseit egyben el kell olvasni!

Aniza IP>!
Füst Milán – Szabó Lőrinc – Tóth Árpád: A vándor elindul

Nagyon szeretem a verseket, és ez a kötet egy nagyon szép gyűjtemény. Tóth Árpád versei egytől- egyig tetszettek, de Füst Milán nem került közel hozzám. Szabó Lőrinc versei közül volt pár, ami elgondolkodtatott.


Népszerű idézetek

Katze>!

SEMMIÉRT EGÉSZEN

Hogy rettenetes, elhiszem,
de így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
vagy a törvény mit követelnek;
bent maga ura, aki rab
volt odakint,
és nem tudok örülni, csak
a magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku: nékem
más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
minden egyéb;
én többet kérek: azt, hogy a
sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
s fáradt vagyok;
kivánlak így is, meglehet,
de a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
elcsittíthass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
és áldozat
örömét, és hogy a világnak
kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
külön, neked,
míg magadra gondolni mersz,
míg sajnálod az életed,
míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
halott és akarattalan:
addig nem vagy a többieknél
se jobb, se több,
addig idegen is lehetnél,
addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
még jó lehet;
törvényen kívűl, mint az állat,
olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
ne élj, mikor nem akarom;
ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
börtönt ne lásd;
és én majd elvégzem magamban,
hogy zsarnokságom megbocsásd.

66-67. oldal (Szabó Lőrinc) · Szabó Lőrinc

4 hozzászólás
Katze>!

Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.

3. oldal (Tóth Árpád) · Tóth Árpád

Katze>!

LÉLEKTŐL LÉLEKIG

Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanúl,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Szíriusz van tőlem távolabb,
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

24-25. oldal (Tóth Árpád) · Tóth Árpád

Katze>!

Csókíze a holdnak,
Holdíze a csóknak…

27. oldal (Tóth Árpád)

Katze>!

BABITS

Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt.
Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt.
Mit láttam benned? Magam végzetét.
Mit láttál bennem? Egy út kezdetét.
Mit benned én? Gyászt, magányt, titkokat.
Mit bennem te? Dacot és szitkokat.
Aztán, mit én? Jövőm rémálmait.
S te? Egy torzonborz állat vágyait.
Én? Istent, akit meg kell váltani.
Te? Hogy jönnek a pokol zászlai.
S később? Hogy az ellenség én vagyok?
S én? Azt, akit soha el nem hagyok.
Te, tíz év múlva? – Tán mégis fiad?
S én, húsz év múlva? Láss már, égi Vak!
S húsz év múlva, te? Nincs mit tenni, kár.
Húsz év múlva, én? Nincs mit tenni, fáj!
S a legvégén, te? Igy rendeltetett.
S én, ma s mindig? Nincs senkim kivüled.

86. oldal (Szabó Lőrinc)

Katze>!

ZSOLTÁR

Ó Uram, engem bántanak – - –
Csendes vagyok, félek, kis helyre, sarokba meghuzódom
És utánam jönnek, üszkösbottal szurkálnak szörnyű módon,
Fázékony testemmel jeges vizbe rántanak – - –

Ó Uram, én mozogni nem kivánok – - –
Én pici helyen dideregve űlni akarok, én komplikációktól félek:
S tiszta ruhámmal, ujjaimmal ragadós mézfürdőbe lök az Álnok
És kijövök és piszokban élek – - –

Én sírni sem akarok: és szemeim
Mély kútjai a vizet zuhogva ontják – - –
Én más lehelletét útálom s gyakorta mosom kezeim – - –

Mért kell hát érintkeznem, mért kell élnem, mért nem bontják
Hűs, tiszta, örök-ágyam tiszta angyalok? – - –
Vagy mért, hogy ebszájjal magamtól mindenkit el nem marhatok? – - –

46. oldal (Füst Milán)

1 hozzászólás
Katze>!

SZERETLEK

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.

Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.

66. oldal (Szabó Lőrinc)

4 hozzászólás
Katze>!

BOLONDOK

Menjetek máshoz vigaszért!
Paphoz! Nőhöz! Akárhova!
Aki itt még örűlni tud,
hazug, gonosz vagy ostoba.
Nektek öngyilkosság, ami
nekem céltalan nyugalom:
mindent tudok és tűrök és
unatkozom.

Hogy más is voltam, nem segít,
hogy más is leszek, nem vigasz;
hogy tisztább voltam, tévedés,
hogy tisztább vagyok, az is az.
Nekem minden egyforma már,
s hogy az élet hogy múlik el,
a másé vagy a magamé,
nem érdekel.

Magányom koronás ura,
mint minden féreg, vagyok én;
nem több, mint amit megeszek,
az állat vagy a rab növény.
Király vagyok, alázatos,
ki díszeit és rongyait
becsülni vagy szégyellni nem
méltóztatik.

Világ szive, Nap, vén bolond,
mindennek te vagy az oka!
Te szültél! te mozgatsz ma is
mindent buzgón ide-oda!
Elnézem kis játékaid
és azt mondom: Jó lesz, ha már
társad, az a másik bolond,
bennem megáll.

60. oldal (Szabó Lőrinc)

Katze>!

ÖRÖK ÉLET

Mint egy csapda, nyílik és
csukódik a testem,
folyton szűri, amibe
belekeveredtem.

A világot szűröm én,
mint szivacs a tengert,
savakat és lúgokat,
isteneket, embert.

A világot eszem én,
a világ esz engem,
egymás szája és bele
vagyunk mind a ketten.

Egymás gyomra – elemészt,
amit megemésztek:
örök halál vagyok én,
mégis örök élet.

76. oldal (Szabó Lőrinc)

Katze>!

Csönd. Ajkaim lezárvák.
Ringass: árva az árvát,
Így, sírj csak, rámhajolva,
Meghalni volna jó ma…

7. oldal (Tóth Árpád)


Hasonló könyvek címkék alapján

Ady Endre: Ady Endre összes versei
Ady Endre – József Attila – Radnóti Miklós: Válogatás Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós műveiből
Ady Endre: Ady Endre válogatott versei
Ady Endre: Ady Endre összes verse
Ady Endre: Válogatott versek
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső versei
Ady Endre: Ady Endre összes költeménye
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső válogatott versei
Kosztolányi Dezső: Életre-halálra
Kosztolányi Dezső: Válogatott versek és versfordítások