Nevetők 36 csillagozás

Füst Milán: Nevetők Füst Milán: Nevetők Füst Milán: Nevetők

A ​Nevetők lélektani és bűnügyi regény, „ördöngös történet, játék és valóság, az ellentétek bőséges kiaknázásával – írta róla Kosztolányi. – Egy kedves, rejtélyes cimbora, a diákkori ugratások ezermestere, bolond, oktalan csínyek bűvésze elmeséli barátjának, hogyan ölte meg kedvesét… Eleinte tréfának gondolja a barát is, mi is, a baljós képzelet alakosságának, de a gyilkosság lelki megokolása, körülményeinek hideg lajstromozása meggyőz bennünket, hogy az, aki mesél, nem bohóckodik, hanem maga a gyilkos… A nevetés, mely az olvasó száján leskelődik, lassanként komoly figyelemmé fagy, rémület hidegíti el a forró kedvet.” "Nem fogok senkit többé úgy szeretni, mint őt – zárul a barát szavaival a Nevetők – … ki a messzeségből némely nap úgy tűnik már nekem, mintha nem is élt volna, mintha rég elhamvadt fiatalságom, mintha én magam lettem volna ő." S mi olvasók sem jutunk végére a talánynak: hogy végül is miről olvastunk ebben a forró szépséggel megírt regényben. Mert meglehet: talán… (tovább)

>!
Osiris, Budapest, 1999
150 oldal · ISBN: 9633795907
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1985
184 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631528979

Kedvencelte 3

Most olvassa 5

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Piintyő P
Füst Milán: Nevetők

hát izé….. nevetők?? még az elején mosolyogni…. csak-csak néha…..de nem, ez aztán tényleg nem nevetnivaló…..
őrült volt ez az Andor, tébolyult….. de vajon mi tette azzá? talán hajlama is volt rá, de ez az eszelős szerelem, féltékenység, melybe annyira belelovalta magát, mindenképpen hozzájárult.
az író ugyan a nő, Mela szájába adja a szót: „a szenvedély mindent megérdemel és mindent igazol”, mégis inkább a férfi szereplő cselekedeteiben ismerhetjük fel ezt az elméletet.
ezek a vad, fékezhetetlen érzések – legyen az szerelem vagy gyűlölet, ami itt már történetesen egy és ugyanaz – csakis tragédiába torkolhatnak.
akár megtörtént az Andor által elmesélt történet, akár nem -bár én hajlok rá, hogy igenis megtörtént- mindenképpen tragikus végkifejletű.
négyésfél csillagot adok rá, mert az elején azokat a nagy nevetéseket, hahotázásokat a magam részéről nemigen éreztem helyénvalónak, indokoltnak.
az is lehet, hogy az csak felvezetés volt….. gyerekkorunkban, ha valamit féktelenül nevettünk, az volt a válasz nagyanyám részéről: „na, majd sírás lesz a vége, ennek a nagy nevetésnek”.
lehet, hogy bölcs asszony volt?

legközelebb valami szomorú című könyvet választok, hátha azon meg nevetni lehet

>!
Gabo
Füst Milán: Nevetők

Friendzone-ing, féltékenység, fölény, félelem és reszketés (!) Füst Milán tolmácsolásában a 100 évvel ezelőtti Budapesten.

Rövidke, de annál becsavarodottabb történet. Remek, teljesen hihető betekintést enged egy bomlott elme kacifántos gondolatvilágába és a múlt századeleji budapesti éjszakái életbe. Fölényesen ajánlott :]

>!
p_m_linda 
Füst Milán: Nevetők

Izgalmas, rejtelmes történetet mesél el ez a kisregény. Nagyon szerettem.

>!
bekkermarton
Füst Milán: Nevetők

Ha nem olvastam volna, most ideges lennék, hogy a regény adatlapja lényegében teljesen elrontja a jövőbeni olvasás élményét és azt a feszültséget amit a narráció magára ömleszt. Keresztüllövi ez a pár mondat a lényeget. „Ügyes” húzás…

4 hozzászólás
>!
lúj
Füst Milán: Nevetők

Belátom, hogy túlérzékeny lehetek, de fizikailag is rosszul voltam. Iszonyú érzéseket kelt. Konkrétan sokkal kevésbé befogadható, mint mondjuk Németh Iszonya.Azt hiszem, nekem nem valók a nyugatosok.

>!
Dün SP
Füst Milán: Nevetők

Hű. Valami iszonyatos módon rátelepszik az emberre Andor elbeszélése a kezdetben még oly nagyon imádott, majd gyűlölt nőről.
Tetszett, hogy nagy kérdőjelekkel végződik a történet, ezáltal talán oldódik kicsit a nyomasztó mivolta…


Népszerű idézetek

>!
p_m_linda 

(…) okosnak látszik, s csak meg kell vakarnod, és kibújik a tökfej …

41. oldal

>!
melloncollie

„Van-e olyan ember, aki csak a rosszat szereti? Lehet, hogy igen, s akkor én vagyok az. Valószínű is. Úgy látszik, a szenvedéseimbe voltam szerelmes – az, hogy visszautasítottak, volt az életem tartalma, a kínom és örömöm. Vagyis annyira hozzászoktam én már az életem mérgeihez…”

120.

>!
lencsemate IP

Képzeld csak el: szemben ültünk, én megkérdezem, s ő egyenesen a szemembe néz, és semmit se felel. Hát nem nagyszerű nő az ilyen?

92. oldal (OK, 1985)

>!
hdavid

– Erkölcs a szerelemben? A gyengék vigasza barátom…

89. oldal

>!
e_editke

Beléptem a hallgatag mosolyok birodalmába, barátom.

>!
p_m_linda 

Az ember elfelejti szenvedéseit, bárhogy hitte is, hogy bánata nem múlhat el soha tőle…

19. oldal

>!
Piintyő P

Akkor még azt hittem, hogy ez valami csodálatos, különleges érzés…nem is tudtam volna elhinni talán, hogy rosszkedv, féltés és szomorúság: e jól ismert érzések azok, amelyeket együttvéve szerelemnek nevez az ember.

67. oldal

>!
hdavid

S most egy átkozott és ostoba dolgot jegyezz meg magadnak egész életedre okulásul: ha egy lánynál barátsággal kezdi az ember, akkor nem igen lehet többé áttérni semmi egyébre. Már a szemérem sem engedi pajtás. Mert hogy én, a barátja, a megbízható embere egyszercsak megcsókoljam a mellét, az Isten szerelmére, micsoda erkölcsi kisiklás az ilyesmi! El nem képzeled ennek a komikumát!

94-95.

>!
Piintyő P

-Oh, rongy szerelmi nyafogás – gondoltam magamban mérgesen. – Férfi vagyok?

125. oldal

>!
Pernilla

Arról beszélt, hogy ő engem voltaképp még nem is igen ismer. Nem tudja, hogy milyen vagyok a mindennapi életben, hogy milyenek a hétköznapjaim, ahogy kifejezte magát. Mert amit ő belőlem eddig ismer, azok javarészt inkább felfokozott pillanatok. S ugyanígy én sem ismerhetem őt. S ő megvallja, fél is, mert nem tudja még, mennyire lesznek nekem rokonszenvesek a hibái.
– Túl okos vagy – gondoltam magamban, s éreztem, hogy utálom.
– Mennyire bonyolult minden, ez az egész élet milyen bonyolult annak, aki éli… s ha messziről nézi az ember, milyen unott és örök egyformaság is az egész…
– Bölcs gondolataid is vannak? – kérdeztem magamban gúnyosan. – Utállak, aranyom.

123. oldal (Osiris, 1999)


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Pilátus
Gárdonyi Géza: Szunyoghy miatyánkja
Szabó Magda: Az őz
Szabó Magda: Freskó
Szilágyi István: Kő hull apadó kútba
Márai Sándor: Az igazi
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Kodolányi János: A vas fiai
Kodolányi János: Én vagyok
Hollós Korvin Lajos: Komédiások