Boldogtalanok 38 csillagozás

Füst Milán: Boldogtalanok Füst Milán: Boldogtalanok

Úgy érzem, hogy Füst Milán minden munkájáról elmondható, hogy van benne valami mágikus, ami megragadja a színészeket. Egy fölhívás: gyere és gyónj! Mondd el a szerepeden keresztül, hogy mi a véleményed, legyél őszinte és mondd el, hogy ki vagy te. Egy ilyen mélységű darabnál, elkerülhetetlen, hogy az ember ne beszéljen saját magáról is. A gondolatairól, filozófiájáról, szexusáról, gondolkodási rendszeréről.
Ha ránézünk a Boldogtalanok által fölrajzolt képre, eszünkbe jut a nagynénénk, nagybátyánk, nagymamánk, testvérünk és a hozzájuk való viszonyunk. Ha ma nézzük ezt az újságcikk alapján íródott történetet, azt látjuk, hogy a viselkedési minták lényegében nem változtak száz év óta. Az ember lelke nem változik. Ma videó van és repülünk, de egy repülőgép fedélzetén ugyanazokat a szorongásokat hurcoljuk magunkban, mint száz évvel ezelőtt egy postakocsin. Úgy tűnik, hogy amit Vörösmarty megírt Az emberek című versében, hogy „az emberfaj sárkányfog-vetemény”, nem változott.

Eredeti megjelenés éve: 1914

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Nemzeti Színház Színműtár

>!
Nemzeti Színház, Budapest, 2006
112 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638686944

Kedvencelte 2

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

deaxx P>!
Füst Milán: Boldogtalanok

Hát emberek, ez…!

Szerintem ennek a darabnak az előadásához nem kis színészi munka kell. Na, nem vagyok színész, de olyan érzésem van, mintha a színpadon minden mozdulatnak, minden szónak, arckifejezésnek jelentősége, súlya lenne. (Szinte hallottam a hangsúlyt, ugyanazt a szót el lehet mondani hatvanféleképpen: Úgy?)

Nekem ez a dráma tetszett.
A címet valahogy úgy kell elképzelni, hogy áll egy nem épp józan úr a kerítésre támaszkodva, oszt legyint egyet a színpad felé, hogy EH BOLDoktalanok (nagybetű kiabálva olvasandó)
Bele vannak ragadva a pocsolyába, és húzzák-nyomják bele egymást / magukat. Sok a feszültség.
Bár kicsit egysíkúak a karakterek, én ebben is csak azt látom, hogy szerepet játszanak… egymás előtt, maguk előtt. Tényleg, micsoda boldogtalanok ezek! Eh!

Kantele>!
Füst Milán: Boldogtalanok

Hol is kezdjem? Emlékeztetett Molnár Ferenc Liliomjára (megnéztem, az a korábbi), azzal a különbséggel, hogy az tetszett.
Csapkodónak éreztem, kicsit olyan nagyobb a füstje, mint a lángja darabnak. Színpadra álmodták, persze, ott el is tudom képzelni, hogy az ismétlés és a teátrálisság elviszi, de így lapon olvasva… Gyenge.
Az ajánlója nagyon felcsigázott, de ehhez képest nagyon keveset kaptam, bevallom, eléggé becsapva érzem magam. Talán ha korábban olvasom akkor szerettem volna, de így csak azt érzem, hogy „ezt már ismerem” és „lehetett volna jobb”.
Sajnálom, mert látok Füst Milánban valamit, de ez ismerkedésként nem volt egy jó indítás.

Bogas P>!
Füst Milán: Boldogtalanok

Készült ebből egy előadás Czukor Show címmel, közel 10 éve, nem tegnap láttam, de azóta emlegetem, mint ennek a darabnak jól eltalált színpadi megvalósítását. Hát így.

1 hozzászólás
Reika>!
Füst Milán: Boldogtalanok

Ez a könyv úgy került a kezembe, hogy kivettem a könyvtárból egy drámát, és volt még mellette másik négy.Ez volt az egyik.
Füst Milán munkásságát nem igen ismerem, vagy hát egyáltalán nem, de van egy verse, amit szeretek, ezért belevágtam.
A cím elég sokar sejtető, szóval igazán nem vártam boldogságot, happy end-et, meg virágokat. Noha a tragédiák nem az én világ, adtam neki egy esélyt.
Már az elején is éreztem, hogy ez nem, de így a végére érve állíthatom: Ezt nem nekem írták!
A szereplők meg… Hát megérik a pénzük. Egyiküket sem tudtam megkedvelni. Mit megkedvelni? Elviselni is nehéz volt őket.
A Húber egy utolsó… A többit mindenki képzelje oda magának.
A Vilma egy naiv, ostoba lány.
A Róza meg hát… Hm. Egyetlen pozitív tulajdonsága, hogy legalább a fiát szerette.

Tíci>!
Füst Milán: Boldogtalanok

Nagyon tetszett, az a dráma, ami a legnagyobb hatást tette rám. Igzai emberközeli szituáció és érthető karakterek. Szeretem, Füst Milánt is.

kotesztush>!
Füst Milán: Boldogtalanok

Nekem tetszett a mű. Egyértelmű, hogy szinpadra szánta Füst Milán, mivel gyakorlatilag minden instukciót leírt a színészek számára, így az olvasó szabad képzeletére nem sok marad; olvasás közben szinte látjuk magunk előtt a színdarabot. A valódi élet jelenik meg a drámában, a szereplők a saját életüket igyekeznek megmenteni, jobbá tenni. Hétköznapi emberekről szól, akik az átlagember problémáival küzdenek (szerelem, családi kapcsolatok), így könnyű megérteni őket. Az író a problémákat több szereplő szempontjából is megjeleníti, ezért az olvasó is több oldalról vizsgálja meg azokat.

encsy_eszter>!
Füst Milán: Boldogtalanok

Hű, ez aztán nyomasztó volt. Persze már a címet látva sem vártam semmi szívderítőt. De amellett, hogy nyomasztott, nem sok esztétikai élményt nyújtott. Valahogy ügyetlenek, zavarosak az alakok, és a párbeszédek is. Vilma irritálóan jókislány, Húberhez hasonló lény szerintem nem létezik, Rózát még tudtam volna érteni, de őt meg túldémonizálta.
Eddig mindent szerettem, amit Füsttől olvastam, ez most nem talált meg.


Népszerű idézetek

Bogas P>!

HÚBERNÉ: Tudja, azt szeretném, ha holnap tönkremenne a világ. (Bizalmasan) Tudja, meghalni mégis fél az ember… De ha az egész mindenség…

Harmadik felvonás

encsy_eszter>!

Róza: Félsz?

Húber (sétál): Tőled?

Róza: Kettőnktől?

encsy_eszter>!

Dr. Beck: Nem kell azért sírni. Majd a fia gondoskodik magáról…

Húberné (int a kezével): Dehogy gondoskodik… pedig olyan vagyok én már mint az Isten káposztája.

Húber (hangosan, keserűen nevet): Isten káposztája?

Dr. Beck: Mi az?

Húber: Semmi értelme. Mindig szerette a hasonlatokat, meg a szép kifejezéseket…

encsy_eszter>!

Róza: (…) Meghalni, nem olyan nagy dolog az. Sokszor elképzeltem, milyen lehet. Jól megnézem ezt az asztalt, meg ezt a szekrényt, meg azt a szobát… és aztán nem látom többé…

tgortva>!

HÚBERNÉ: Tudja, azon is gondolkodtam már, ha az én fiam megmaradna… egyedül a világban: nem jó az sem… Nem volna senki, aki irigyelné… Márpedig anélkül, higgye el, nem ér az semmit!… Ha nincs, aki az embert irigyli… Nem élet az úgy!… Tudja az ördög, hogy volna jó!

Füst Milán: Boldogtalanok, harmadik felvonás - 100. oldal (Magvető Könyvkiadó, 1966)

Reika>!

Húber (tagolva) Engem úgy kell szeretni, amilyen vagyok… Engem úgy kell hagyni, amilyen vagyok…

encsy_eszter>!

Húber: No adj egy csókot! (Felveszi a vállára hajlott fejet és megcsókolja.)

Róza (sírva): Hogy én minek élek a világon …

Húber: Hát más miért él?

Róza: Mindenkinek van valakije …

Húber: Nem mindenkinek van …

cassiesdream>!

"Húber (kissé gúnyosan mosolyogva): Már mégy?

Dr. Beck (mosolyogva): Furcsa ember vagy még most is. (Kezet nyújt.)

Húber (kezet fog): Sosem voltam elég furcsa ember ahhoz, hogy …

Dr. Beck (nevet): Hogy távol tarthassad barátaidat …"

2. felvonás harmadánál kb.


Hasonló könyvek címkék alapján

Márai Sándor: Kaland
Molnár Ferenc: Színművek
Spiró György: Honderű
Molnár Ferenc: Játék a kastélyban
Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom
Székely Csaba: Bányavidék
Örkény István: Tóték (színdarab)
Molnár Ferenc: Liliom / Az üvegcipő / Játék a kastélyban
Pintér Béla: Drámák
Örkény István: Pisti a vérzivatarban