Az 1968-ban, nyolcvanéves korában elhunyt Füst Milán a Nyugat első, nagy nemzedékének tagjaként, az irodalom minden műfajában remekműveket alkotott. Jelen kötetünkben három kisregényét találják az olvasók: a szeretet é a gyűlölet erős indulataival formált Őszi vadászat-ot, a varázslatos és titokzatos Amine emlékezeté-t, végül a sötétség, zsarnokság és gonoszság elleni lázadás regényét, az Advent-et. A lüktető, fogva tartó stílus, az emberi lélek hullámzásait heves együttérzéssel kísérő figyelem, az önfeledtnek tűnő, de valójában céltudatos mesélő leleményesség, a különös figurák felejthetetlen olvasmánnyá avatják Füst Milán kisregényeit.
Advent 40 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1922
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Füst Milán életmű Fekete Sas · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 13
Kívánságlistára tette 6
Kiemelt értékelések
Az első írás nagyon tetszett (Őszi vadászat), kifejezetten érdekes és izgalmas volt. A második (Amine emlékezete) már bizony lejjebb vitte az elején még ötcsillagos élményt, majd az utolsó kisregény, az Advent miatt lett összességében csak három csillagos a könyv. De nem mondok le Füst Milánról emiatt. :-) Ajánlom a könyvet, mert összességében érdemes volt elolvasni (meghallgatni) a könyvet.
Füst nagyon szépen ír, ezt nem lehet tagadni, jó volt olvasni (illetve én a MEK-en hallgattam meg).
Az a hevület, ahogy Füst Milán a prózába beleáll, jelzi, hogy voltaképpen költővel van dolgunk. Érzelmes lelkesültsége ad némi bájt ezeknek a kisregényeknek, de helyenként úgy érzem, a szerkesztettség rovására megy.
A kötet első opusza az Őszi vadászat, ami érzésem szerint a Kreutzer-szonáta nyomvonalán halad. Ahogy Tolsztoj, Füst is kisregényi kereteken belül megy neki provokatívan valaminek, amiről nem illik beszélni: ez esetben az apa és a fiú kapcsolatának. Ez tulajdonképpen igen bátor dolog, ha figyelembe vesszük, hogy a két világháború közötti tekintélyelvű Magyarországon vagyunk. A történet apa-figurája ritka ronda alak, de itt is felvillan Füst talán legnagyobb erénye: szereplői nem egypólusú figurák, megítélésük sem lehet egyértelmű, az olvasóban általuk kiváltott gyűlölet ellenpólusaként ott van a szimpátia, amit viszont másokból kiváltanak. A második kisregény (Amine emlékezete) kissé ennek a témának a más oldalról történő megvizsgálása, ez a kötet leggyengébb pontja, mintha csak egy ujjgyakorlat lenne, előtanulmány valami nagyszabásúbbhoz.
Az Advent a kötet csúcspontja, éppen azért, mert Füst itt meri legbátrabban szétkapni a próza alapvető szabályait, hogy beleadhassa magából azt, amiben a legjobb. Tulajdonképpen történelmi regényt olvasunk, színhely London, időpont a XVI. század, a cselekmény pedig a katolikusok heves üldöztetése körül bonyolódik. Az igazi bravúrt az elbeszélő megkonstruálása jelenti: Füst bárója katolikus, aki leplezni kényszerül hitét, és a gyávaságai, megalkuvásai miatti bűntudat adja meg a történet zaklatott, széteső ritmusát. Remek szöveg.
Az első novella egy szívtelen apáról szól, aki még kegyetlen és önző is. Az egyik fia meséli el a történteket, akit korbáccsal időnként, semmit mondó vétkekért véresre vert. A fiúból kiver minden szeretetet, bár sokáig szereti az apját és próbál felnézni rá, míg rájön, hogy nincs miért! Ez nagyon megfogott.
A második egy hűtlen férj története, akinek a birtoka labilis anyagi helyzetbe kerül miatta, s mikor pénzhez jut, felutazik a nagyvárosba és elkártyázza az egészet. Egy nő házában vacsorázik ahol megismerkedik egy titokzatos nővel. Másnap hazamegy, ahol ráébred arra, hogy e titokzatos nő nélkül nem tud élni. Még ezt is szerettem.
A címadó novella nekem nagyon nem jött be. Angol környezetben a katolikus hitről szól, ami a történet idején halálos vétek volt, ha kiderült.
Ép most vettem észre, hogy ma lenne 130 éves!!
Ezzel az olvasásommal tisztelgek az emlékének.
Elkezdtem olvasni az Adventet, és egyből beugrott A walesi bárdok. Nagyon örülök neki, hogy a kiadás elé (Fekete Sas, bár én a digitalizált verziót olvastam) betették Füst előszavát, sokat ad a kisregényhez. És még inkább ráerősít A Wales-párhuzamra… Az egész helyzetet rá lehet olvasni Füst jelenére (és sajnos jövőjére is, az Előszó 20-25 évvel a kisregény után született… és nem lett kevésbé aktuális).
Mert mi történik, ha az ember az oroszlán barlangjába merészkedik? Enyhe detektív-érzés (mondjuk ez Füsttől nem áll messze), amikor megpróbáljuk kitalálni, hogy mit gondol a másik.
És az olvasó tűkön ül a párbeszédek között, hisz elég nagyot veszítünk, ha a lehull az álca. (Szenved is az alakoskodástól a főhös rendesen.) Füst mesterien operál a párbeszédekkel, olyan érzés volt ezeket olvasni, mintha én is ott lettem volna a játékban, és figyeltem volna, hogy na. Erre mit mondasz?
De a főhős jelleme is remekül van kitalálva, azzal, hogy gyerekes az Elnök szemében – és az is, hogy az Elnök szereti a tréfát – valahogy minden összeáll egy egésszé, ahogy a két jellem találkozik és kommunikál.
És nem tudjuk, hogy miért /ez/ lesz a vége, hogyan lesz ez a vége. Nem látunk bele az Elnök fejébe. De valami történt, történik – történHET. Talán emiatt a HET miatt született a kisregény. Vagy legalábbis részben emiatt…
Még sosem olvastam ezelőtt Füst Milántól, és az előszó nem sokat segített abban, hogy rájöjjek, miről is lesz itt szó.
Amikor megláttam, hogy történelmi korba van ágyazva a regény, felderültem, ez nálam már plusz pont.
A cselekmény mondjuk elég szegényes volt, inkább a főhősünk gondolatai és merengései teszik ki ezt a rövid 150 oldalt.
Az első részt, az ügyvédhez tett látogatást én nagyon elnyújtottnak éreztem, mindenki csak köntörfalazott, beleértve hősünket, és nekem az se volt világos, mit is akar. Nekem nem volt elég indoknak az, hogy elege lett a semmittevésből, miért kell egyből ilyen kockázatos lépést tenni, aminek látszólag semmi haszna? A második részben sem történt túl sok minden a tárgyaláson kívül, de a legvégén sikerült meglepnie. Nem hittem volna, hogy ilyen kimenete lesz az ügynek. Az elnök személyét pedig nem lehetett olyan jól kiismerni, hogy előre tudja az ember, hogy fog dönteni.
Bár több cselekményt elviselt volna a regény és egy idő után főhősünk folyamatos sírdogálása meg érzékeny lelkülete már zavaró volt, mégis most úgy érzem, jobban tetszett, mint hittem volna. De ez leginkább az utolsó pár oldal eredménye.
Azért jól átjön a kicsit furcsa angol világon keresztül Füst Milán célja, de érdekes választás volt a történetet ebbe a korba helyezni.
Ui.: természetesen az angolok is a tokaji aszút tartják a világ legfinomabb borának, mi mást?
Ezek a kisregények nem jutottak közel hozzám. Az első tetszett a legjobban, az vonta be magához az olvasót leginkább, a másik kettő nagyon távolságtartó volt. Az első a kemény téma miatt nem tetszett, és elmaradt az igazságszolgáltatás is, a középső, kicsit romcsi történetben túl sok volt a körítés, az utolsó pedig egyáltalán nem érdekelt, sem témaválasztása, sem bőbeszédűsége nem jött be.
Népszerű idézetek
Az egyik bíró pedig két karját maga elé nyujtva a feketeposztós asztalon, oly rábeszélőn, szinte jóságosan nézett a vádlott szemeibe… szelid szemrehányással ugyan s mégis szinte könyörögve: hogy legyen hát végre is esze és adja fel ezt az életért való gyerekes küzdelmet. Egyszóval: hogy mért is nem szolgáltatja ki végre a testét-lelkét neki legalább! Ha másnak nem is, de neki: mikor olyan kedvesen néz rá és szépen is kéri, – no nem igaz?
101. oldal
– Ezt nem tudtam Elnök Úr. És a többinek semmi beleszólása sincs az ügyekbe?
– Már hogyne volna. Amit jus murmurandi-nak nevezünk: a morgási jogát elvenni senkitől se lehet. Csak épp, hogy módjával tegye a morgást az a tanácsom, mert mihelyt nagyon zavarja a fülemet, akkor én már nem morgok, de nem is ugatok, akkor én már harapok is.
123. oldal
„A költők érzékeny lelke” – szokták mondani s bármily undok is ez a szó, némi igazság mégiscsak rejlik a mélyén. A költőknek ugyanis csakugyan érzékeny a lelkük. S én akkoriban sokat sírtam reménytelen magányomban, szinte betemetve. Mert rettenetes volt nekem arról értesülnöm, hogy mi zajlik odakinn. (1920-ban volt ez!)
6. oldal - Előszó az Adventhez
Hogy könyörögtem néki, életről és halálról hadarva össze lázas dolgokat… s ő hallgatott. Csak a szemei mutatták, hogy férjének sikerült ez a műve: hogy belőle is ugyanaz az ostoba, lélektelen és közönyös báb lett, pontosan az, amilyenre az efféle fickóknak van szükségük e világ üzelme s forgatagai közt.
16. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Passuth László: Esőisten siratja Mexikót 87% ·
Összehasonlítás - Wass Albert: Kard és kasza 93% ·
Összehasonlítás - Moldova György: Negyven prédikátor 85% ·
Összehasonlítás - Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem 58% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: A Danaida 93% ·
Összehasonlítás - Spiró György: Fogság 93% ·
Összehasonlítás - Galgóczi Erzsébet: A közös bűn 92% ·
Összehasonlítás - Zalka Csenge Virág: Útban az ég felé ·
Összehasonlítás - Rakovszky Zsuzsa: Az idők jelei 89% ·
Összehasonlítás - Henryk Sienkiewicz: Őt kövessük! 92% ·
Összehasonlítás