A ​mester én vagyok 12 csillagozás

Füst Milán: A mester én vagyok Füst Milán: A mester én vagyok

Füst Milán 1932-ben keletkezett írása most lát először napvilágot. Páratlanul izgalmas, számos regénytechnikai újítást megelőlegező kísérlet ez az író pályáján és a magyar epika történetében egyaránt. Az egyes szám első személyben megszólaló doktorkisasszony főszereplője és egyúttal lejegyzője is egy külső és belső történésnek: naplójegyzeteiben a sokszorosan összetett férfi-nő viszony merész megközelítésben fogalmazódik meg.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Füst Milán életmű Fekete Sas

>!
Fekete Sas, Budapest, 2017
308 oldal · ISBN: 9786155568107
>!
Fekete Sas, Budapest, 1998
312 oldal · ISBN: 9638254416

Kedvencelte 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

kaporszakall>!
Füst Milán: A mester én vagyok

A mester én vagyok című szeméttel ugyancsak rosszúl jártam. Kész lett három hónapi pokoli munkával. S még jambusban is volt írva. – Ebben sem tudtam, mi a teendő: – engedjek ennek az akusztikus parancsnak, vagy sem. Kosztolányi aggodalmas kérdéseimre azt felelte: hogyne, hogyne. – Nem lehet másként csak metrumban… – Elkészűltem. Kosztolányi egy nap alatt elolvasta. – „Nagyszerű… boldog volnék, ha én írtam volna… plasztikus alakok, minden él, a zsidó balzaci alkotás… a szó jó értelmében… ez az alak olyan, mint Shylock…”

A fenti sorokat 1932-ben jegyezte fel naplójába Füst Milán – nem tudom, önmarcangolási szándékkal, vagy esetleg a kedvezőtlen kritikai fogadtatás miatti bánata folytán. Mindenesetre kilencven évvel a regény megjelenése után én azt mondom: minden ellentmondásossága és egyenetlensége ellenére egész jó írás; fontos mérföldkő az író pályáján, egyben előtanulmány legjobb regényéhez, A feleségem történetéhez, mintegy annak fordított szereposztású kistestvére.

Mert – míg A feleségem történetében a féltékenykedő férj próbálja feltérképezni furcsa, szeszélyes, hűtlenkedő, ám néha áldozatkész feleségének jellemét, addig itt egy kissé határozatlan, az eseményekkel sodródó, de lassan saját lábára álló fiatal orvosnő kapcsolata áll a középpontban, többekkel, de legfőként egy rongyrázó úri svihákkal. Mögöttük – mint egy sötét árnyék – tornyosul a bécsi zsidó műkereskedő, Danieli alakja, aki cinikusan ellenpontozza a kis doktornő naiv kijelentéseit, Mefisztó gyanánt kísérve végig e fiatal Faustina önállósodási kísérleteit. Történik mindez az első világháború alatt, zömmel Bécsben.

És nekem, vessetek meg érte, ha kedvetek úgy tartja, de – minden szecessziós ornamentikája, archaizáló írásmódja, helyenkénti terjengőssége ellenére – tetszett ez a regény. Sok fontos kérdést vet fel, mindenekelőtt a női (társadalmi és szexuális) emancipációét, melyről még a két háború között is csak szemlesütve illett beszélni. Ami a szerző elmélkedő hajlamait illeti: ez a regény is bőven tartalmaz ilyen részeket, ebben hasonlít a későbbi művekre. Azt mondom, aki nem kedveli az effélét, az mellőzze Füstöt – neki ez a töprengés az éltető eleme.

Minden gyermekbetegsége ellenére érdemes volt elolvasnom. Újraolvasni – mint pl. a Hábi-Szádit, többször is – nem fogom, de örülök, hogy egyszer találkoztunk.

Matel>!
Füst Milán: A mester én vagyok

Nehéz volt, nehezen értelmeztem, nehezen szűrtem le bármit is, nehezen indítottam és nehezen tettem le.


Népszerű idézetek

Ftuner>!

…És ha nem is hiszem el az ilyet, annyit legalábbis elhiszek, hogy vagyok, élek még…Már tükröződni szeretek és bármiben, ha az torz tükör is az

Ftuner>!

Sok könnyet látok itt… S szemeket érzek magamon, amelyek mindenfelől rejtem csüngnek. És színek kápráztatnak, s megint újabb színek, folytonos zsibongás itt a lét.

Ftuner>!

Ó, magányom hűs illata, mint a tiszta légáram, oly boldogan szívom magamba olykor, valahányszor é világnak forró légköréből elszabadulok.

Szigno P>!

Mert nekem az emlékek még ma is túlságosan fontosak…
Ezt hűségnek nevezik némelyek..

282. oldal

Zsó_B>!

Csatornát váj a bánat bennünk – az a baj. S amikor boldog lehetnék, a bánat vájta árkok követelik, ami jár nekik…S megtelnek újra…csupa bánat voltam.

Zsó_B>!

Hát szétszóródom ebben-abban, s amit kihalászok belőled, oh, végtelenség, hogy valahol láttam tán egy mosolygó csapost vagy hentest fél disznóval vállán, országutak kovácslegényein mulatok: oly barátságosak ezek, sokáig bámulnak még utánunk útszéli ajtajukból, s integetnek kormosan…Hisz tudom én, hogy üresen forog e kis malom és garatján jövőnk számára semmi sincs.

Szigno P>!

S már-már úgy is képzelődöm efelől, hogy majdan kezén fogva fogunk talán vándorolni együtt, mint két egymás előtt ismeretlen vágyakozás sétál talán valahol az elízium nagy mezőin, kéz a kézben, félti, ója és becézi egymást… s csupa fájdalommal így halad a végtelen felé.

296. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Békés Pál: Csikágó
Rejtő Jenő (P. Howard): Az elátkozott part / A három testőr Afrikában
Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
Konrád György: Elutazás és hazatérés
Szabó Magda: Pilátus
Gion Nándor: Latroknak is játszott
Gergely Ágnes: Őrizetlenek
Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes
Gárdonyi Géza: Mai csodák
Oravecz Imre: Ondrok gödre