Elég! 83 csillagozás

Kiégtem. Most hogyan tovább?
Füredi Júlia: Elég!

Hányszor ​érzed úgy a lelked mélyén, hogy ELÉG? Hogy már nem bírod tovább, nem tudsz többet vállalni? Hogy egyszerűen nincs energiád és kedved semmihez? Hogy folyton fáradt vagy, mégsem tudsz elaludni, mert amint leoltod a villanyt, elkezdenek száguldani a gondolataid? Hogy ha még valami történik vagy még valaki beszól, felrobbansz, mert már pattanásig feszülnek az idegeid? Hogy képtelen vagy koncentrálni, és mindent elfelejtesz? Hogy ha a dolgok így mennek tovább, arra rámegy a párkapcsolatod, a családod?
Látszólag talán magabiztosan helytállsz a világban, csak belül érzed magad elcsigázottnak, üresnek, kedvetlennek, néha kétségbeesettnek. Próbálsz úgy tenni, mintha minden rendben lenne, de érzed, hogy valami nagyon nem oké. Akkor ez most mi: depresszió, krónikus fáradtság, pánik?
Egyik sem. Ezek a kiégés tipikus tünetei. Azt mondod: semmi gond, majd meditálsz vagy elkezdesz sportolni. Kérlek, ne tedd, mert nem biztos, hogy használsz magadnak. Nem mindegy ugyanis, hogy… (tovább)

>!
Kulcslyuk, Budapest, 2021
246 oldal · ISBN: 9786155932854
>!
Kulcslyuk, Budapest, 2021
246 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155932649

Kedvencelte 1

Most olvassa 39

Várólistára tette 93

Kívánságlistára tette 82

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Füredi Júlia: Elég!

Füredi Júlia: Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább?

Azt előre le kell szögeznem, hogy nem magam miatt vettem kézbe a könyvet. A könyezetemben élők között több olyan személy él, akik küzdenek ezzel a problémával. Sőt a közvetlen közelemben is él egy olyan személy, akinek a napi hangulata és lelkiegészsége nagyon fontos a számomra. Tudom, hogy egy jó pszichológus lesz a megoldása többek között, de ha bármiben tudok segíteni, akkor úgy gondoltam megteszem a tőlem telhetőket.

Az első része a könyvnek érdekesnek is bizonyult, hiszen némi betekintést kaptunk a szerző életébe, saját, tehát hiteles forrásból merítkezve írta meg a könyvét. Ezeket a tényeket nagyon fontosnak tartom, mert hitelesebb a saját kézből az árny- és pozitív oldalakat is megvizsgálva, gyógymódot javasolni. Szintén itt ismerteti az olvasót a kiégés fogalmával és szerkezetével, külön választva a megélési periódusokat is. Ebből a tekintetből nagyon érdekesnek bizonyult számomra a kötet.

A második rész már kevésbé lett ennyire pozitív, elvégre a „kidolgozott” gyógyulási javaslatok egy női magazinban megírt cikksorozatból is kiléphettek volna. Annyira „sajátos” meglátással bírt több pontja is, hogy elképzelni nem tudtam, hogyan is alkalmazzam a leírtakat. Később konzultátlam egy pszichológus barátommal is erről, aki szintén megerősített hitemben.

Azt elhiszem, hogy a segítő szándék vezérelte a szerzőt és azt is, hogy nála ezek a módszerek beváltak. Lehet az is befolyásolt, hogy nálam nincs jelen ez a probléma, így kevésbé tudok azonosulni a leírtakkal, de még mindig tartom, hogy nagyon elcsépelt és néhol „közhelyes” a gyógyulási módszer.

Sajnos nem azt kaptam, amit vártam, de talán egy alapozónak mondhatom, de semmi több.

spoiler

>!
Kulcslyuk, Budapest, 2021
246 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155932649
3 hozzászólás
pjutko>!
Füredi Júlia: Elég!

Füredi Júlia: Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább?

Jó könyv!
Végre nem csak a tünetekre fókuszál, hanem gyakorlati megoldásokat is kínál, új tippeket is ajánl Füredi Júlia.
Tetszett a közvetlen hangnem és az igazán nem kioktató, hanem segítő szándék.

6 hozzászólás
Zyta88>!
Füredi Júlia: Elég!

Füredi Júlia: Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább?

Ez a könyv sajnos nem azt adta, amit vártam. Volt benne néhány érdekesség, de többnyire közhelyekkel volt telenyomva. Azért vettem kézbe, mert úgy érzem, érintett vagyok a kiégés témájában, és szerettem volna valami megoldást látni a problémára. De talán ez olyasmi, amit nem kaphatok meg egy könyvből? Kezdek erre hajlani.

A kötet első felében lévő rövid elméleti áttekintés arról, hogy mi is a kiégés, mi okozhatja, mik a hajlamosító tényezők, kiket érinthet még tetszett is. Érdekes volt pl. mikor levezette, hogy csak karácsonykor és az előtte lévő pár hétben mennyi stresszhatás ér minket, ami összességében már akkor is közepesen súlyos, ha amúgy semmi más gond nem ért az évben. Sokan abba sem gondolunk bele, hogy a pozitív események – egy házasságkötés, egy gyerek születése vagy akár egy új kisállat – is szinte ugyanúgy növeli a stressz-szintet, mint a negatív dolgok. Elgondolkodtató az is, hogy a hírek hogyan hatnak rank. Amikor megvan a magunk baja és még hallgatjuk, hogy itt egy buszbaleset, amott egy tömegmészárlás, eljutunk egy szinte, amikor már nem tudjuk tovább “kiterjeszteni az érzelmi szélessávunkat”, ahogy ő mondja, és attól érezzük rosszul magunkat, hogy nem érintenek meg ezek a tragédiák.

A problémáim a kötettel a megoldási javaslatnál kezdődtek. Ami szimpatikus volt, hogy különbséget tett aközött, hogy még csak elindultál a kiégés felé vezető úton, vagy már nagyon durván benne vagy. Míg bizonyos dolgok segíthetnek az első esetben, semmit sem érnek a másodikban. Tetszett az a tanács is, hogy ne akarj mindent egyszerre megváltoztatni az életedben, haladj kis lépésekben. Érdekes volt az 5 másodperces szabály elmélete is, miszerint az agyad 5 mp után elkezdi gyártani a kifogásokat, hogy valamit miért ne csinálj meg, így 5 mp-en belül kell lépned, különben meggyőzöd magad, hogy majd máskor, vagy inkább soha, mert jó így, ahogy eddig volt. Ez megmagyarázná miért vagyok úgy sok segtő könyvvel, hogy igen, igen, ez jó tanács, de végül sosem próbálom ki.

Csak hát maguk a javaslatok… legjobb esetben is olyan közhelyek, amivel a legtöbben tisztában vagyunk, vagy ha nem, felmegyünk egy életmód portálra, és rögtön szembejönnek. Vegyél mély levegőt, aludj eleget, gondold át miért vagy hálás, tiltsd ki a telefont a hálóból, menj el sétálni, legyél a napon, egyél egészségesen, igyál vizet, ne fogyózz ész nélkül… De volt ami már nálam a nettó hülyeség kategória, pl. társíts színt, szagot az érzéseidhez és rajzold le. Jó, aki spirituális, annál talán működhet, bár nehezen tudom elképzelni, hogy egy erősen kiégett embernek, akinek mindennel tele a… hócipője pont ilyesmihez lesz affinitása. Vagy amivel nagyon feldühített, az ilyen sikersztorik a 40-es nőről, akit otthagyott a férje és el nem tudta képzelni, hogy talál új társat és lesz még gyereke, de elment egy továbbképzésre, és láss csodát, ott volt az álompasi. Tudom, vannak ilyen történetek, de egy frusztrált, kiégett embernek ez olaj a tűzre, de legalábbis sovány vigasz.

Volt azért pár értékelhető gondolat, pl. törekedj rá, hogy mind az 5 érzékszervedet egyforma mennyiségben használd. A legtöbb embernél ez eltolódik 1-2 felé. Vagy hogy határozd meg mik a számodra fontos értékek, és jelenleg azok szerint élsz-e. Vagy nyilván az nem akkora újdonság, hogy nem jó, ha folyton ostorozod magad, de a GPS-es példa elég emlékezetes és jópofa ahhoz, hogy a megfelelő helyzetben azzal tegye helyre magát az ember. (A GPS azt mondja, újratervezés, nem azt, hogy mekkora hülye vagy, hogy elrontottad.)

A végén külön kitért a munkahelyi dolgokra, ahol több furcsaság is volt nekem. Pl. hogy az lenne a legjobb, ha korlátlan mennyiségű szabit vehetnél ki, hisz egy értelmes felnőtt ember el tudja dönteni, hány napra van szüksége. He??? Hát be se járnék többet, bakker. :D Pedig az én munkahelyem elég kiégésbiztos az ő mércéje szerint. De viccet félretéve, nem gondolhatja azt, hogy nem a konfliktus melegágya lenne, hogy X csak ennyi napot vett ki, Y meg amannyit. Vagy hogy rossz az, ha a főnök elküld fizetett szabadságra, mert azzal azt sugallja, hogy nem érdeklik a problémáid. Nem is értem.
A legvégén volt egy pandémia különkiadás, ahol a vírushelyzettel ill. az amiatt megváltozott körülményeinkkel kapcsolatos nehézségeket vette sorra, aminek örültem, mint majom a farkának, mert pont benne vagyok abban, hogy már nem bírom ezt a bezártságot és elszigeteltséget, de semmi, azaz semmi megoldást nem javasolt. Akkor mi volt az értelme végigvenni? Hogy tudd, másnak is szar? Vagyis azzal zárta le, hogy most már vége a korlátozásoknak, vissza kell szokni a régi mederbe. De ez nem igaz mindenkire. Pl. én lassan 2 éve itthon dolgozom és be sem mehetek az irodába.

Összességében csalódottan zártam be a könyvet, nagyon nem kaptam olyan segítséget, amit vártam, de mint mondtam, talán az nem is létezik így könyvből. Nemrég olvastam egy másik könyvet kiégés témában off, ami szerint ez egy többszintű társadalmi probléma, és a megoldást nem az egyén szintjén lehet megvalósítani. Egyrészt nagyon igaza van, és azt a könyvet jó szívvel tudom ajánlani a témában, másrészt viszont valamiféle megoldásnak léteznie kell az egyén szintjén is. Még keresem.
Megjegyezném még, hogy Füredi Júliának a stílusával sem voltam kibékülve, ez a bratyizós, jópofáskodó hangnem nem igazán passzolt nekem egy ilyen komoly témájú pszichológiai kiadványhoz.

3 hozzászólás
KMárti>!
Füredi Júlia: Elég!

Füredi Júlia: Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább?

Az olvasottak alapján a könyv célközönsége 35 és 50 közötti, középosztálybeli, szellemi fogalkozású/irodai munkát végző, házasságban/esetleg tartós párkapcsolatban élő anyák csoportja, közülük is azok, akik kedvelik a jópofizós, bihariviki stílust. Amennyiben a kedves olvasó azonosulni tud a fentiek közül több kritériummal is és érinti a kiégés, javaslom, hogy ne olvasson tovább, mert el találom venni a kedvét vagy csak felmérgelem a véleményemmel.
A többiek kövessenek. Óvatosan, fejeket lehúzni, a színvonal ugyanis itt-ott elég alacsony.
Tekintettel arra, hogy a szerző szervezetpszichológus, naivan egy olyan kézikönyvre számítottam, amely némi szakmai háttér után gyakorlati tanácsokat ad, melyeket jó esetben néhány, a praxisából vett példával fog szemléltetni. Ehhez képest kaptam egy „lefogytam/meggyógyítottam magamat és most megosztom veletek a tapasztalataimat” típusú blogot, pardon könyvet. Időnként kapunk némi szakmai infót, de csak szigorúan a popular sciense kategóriából, mint például nem részletezett kutatásokat a meditáció üdvös hatásáról. A könyv stílusa felölei az igényes női magazintól a vicceskedő blogon át a közzösségi média kommentszekcióját. A szerző folyamatosan a saját, néha-néha a barátnői tapasztalatairól mesél, sehol semmi a nagyvállalatoknál szerezett konkrét szakmai tapasztalatokról (mármint, ami nem vele, mint munkavállalóval hanem a kliensekkel történt), mindezt a számomra rettenetesn irritáló jópofoskádós stílusban ("jelöld más színnel (kénytelen leszel lassan beszerezni egy színes tollkészletet vagy lenyúlni a gyerekét)"
Mint említettem, a célközönség a 35-50 éves anya, így aztán a férfiak problémái jó esetben lábjegyzetben kerülnek megemlítésre, de a szerző többnyire kifejezetten degradálóan, a sztereotípiák szintjén nyilatkozik róluk (ők azok, akik az ötvenhez közeledve félrelépnek és tönkre teszik a családot, a klimax meg női privilégium, a férfiakat nem érinti, az ő dolguk, hogy elviseljék a nőket ebben az időszakban. Ha jobban belegondolunk, ez azért ránk nézve is elég lesajnáló…) A könyv hemzseg a nemi sztereotípiáktól: a mártír anya és mellett néha feltűnik a férj, de akkor is, csak a gond van vele, meg persze az imádnivaló, de azért szintén problémaforrás gyermekek.
Ha már gyerekek. Szóba kerül a klimax (a női, szigorúan!), az életközepi válság meg az üres fészek szindróma, viszont egy hang nem esik a huszonéveseket is még bőven érintő kapunyitási pánikról. A fiatalok, nők, férfiak vegyesen, egy kurta fejezetben kerülnek csak megemlítésre a könyv végén. Itt is csak annyiban, hogy lám, szegények a minimális kis élettapasztaluk miatt nehezen bírkóztak meg a járvány hatásaival. Szóval kapnak egy kis buksi simit, aztán irány vissza szépen a díszletbe, hagyjátok anyut érvényesülni!
A legtöbb „megoldás”, amellyel a kiégést állítólag megelőzhetjük felöleli egy a mondanivalóra és információra igényesebb női magazin repertoárját, bár becsúszik némi testszégyenítés is: „nem lesznek konyhásnéniszerű hájas felkarjaid”
Sajnos a munkahelyet érintő fejezetek is kiábrándítóak voltak a számomra. Rendkívül egyoldalú a megközelítése, nagyjából mindenről a munkáltató tehet. Időnként sántítanak a feltételezései is. Szó esik páldául róla, hogy egyes munkáltatók különböző, anonim módon igénybevehető szolgáltatást biztosítanak a munkavállalóiknak (jogsegély, pszichológus), amelynek részleteiről a munkáltató nem kap információt. A szerző szerint ezzel üzenhetik azt is, hogy nem akarnak tudni a munkavállalók problémáiról, azokat oldják meg maguk. Kezdve azzal, hogy néhány multit leszámítva ez nem egy bevett gyakorlat Magyarországon, az ilyen munkáltatók céges kultúrája nagy hangsúlyt fektet a diszkrécióra, tehát a cég pzenete az, hogy a munkavállaló dönti el, mit és mennyit oszt meg a cégen belül és kivel. Hasonlóan problémásnak tartom a sabbatical felvetését, amit még nyugaton is csak nagyon magas pozícióban szokás igénybe venni, már csak azért is, mert ennek idejére nem jár fizetés. Egy átlagos magyar munkavállaló, még a könyv célközönségét képező középosztályban sem, engedhet meg ilyesmit magának.
Összességében a szerző túl sok területet akar bemutatni, de a legtöbb végül csak érintőlegesen és gyakran pontatlanul kerül szóba. Fájóan hiányolom az objektivitást, a szakmaiságot és a célközönségen kívüli rétegek problémáinak tárgyalását, a nekik szóló javaslatait.

9 hozzászólás
Szédültnapraforgó >!
Füredi Júlia: Elég!

Füredi Júlia: Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább?

Első olvasásom a pszichológusnőtől. Sok minden volt benne, amit én nem úgy gondolok, másként élek meg, nem is vagyok kiégve úgy gondolom. Az elején azért volt több hasznos gondolat. Párat idézetbe be is tettem, de összességében nem fogott meg, többször „unatkoztam”. De ettől függetlenül nagyon szimpatikus hölgy, Fridi podcast-jében találtam rá, ezért is olvastam el a könyvét, az ottani beszélgetés fogott meg inkább.

Zama P>!
Füredi Júlia: Elég!

Füredi Júlia: Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább?

Könnyed, olvasmányos és tárgyilagos. Nagyon jól ismerteti a kiegés fogalmát, az odavezető utat. De legalább annyira jól összefoglalta a lehetőségeket, miként változtassunk, javítsunk a helyzetünkön.

melcsicsusz>!
Füredi Júlia: Elég!

Füredi Júlia: Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább?

E-L-É-É-É-G!

Azt gondolom, hogy a könyv, akkor született meg, amikor a legtöbb embert érint a modern ember egyik legnagyobb problémája a kiégés. A pandémiás időszak számomra új fordulatot hozott, amit eleinte az alkalmazkodóképességemnek köszönhetően jól viseltem. Azt gondoltam, hogy 2020 után, már 2021 könnyebb lesz. Hát… sajnos tévedtem. Számomra 2021 sokkal nehezebb volt mentálisan, pszichésen is. Örültem, hogy szabadabbak vagyunk, mint 2020-ban,de mégsem voltam az, aki előtte.

A könyvet olvasva rájöttem, hogy ugyan (még) nem vagyok kiégve, de ráléptem az útra, ami valljuk be, hogy nagyon sokakat érint. A könyvben szépen le van írva, hogy mit jelent a kiégés, kiket érint és milyen fokozatai vannak. Nagyon sok praktikus tanácsot kapunk (Főnix program), hogyan figyeljünk jobban magunkra, milyen apró technikákkal segítethetünk magunkon. Különösen tetszett, hogy a munkahelyről külön fejezet készült, hiszen az a 2. otthonunk felnőtt életünkben.

Ajánlom mindenkinek, aki úgy érzi, hogy valami nem olyan, mint a pandémia előtt és szeretne visszatalálni arra az életre, amire valójában vágyik.

aram76>!
Füredi Júlia: Elég!

Füredi Júlia: Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább?

Nem vagyok kiégve, nem ezért olvastam el a könyvet. Néha csak olyanom van, hogy olvasgatok a témában. Ez a könyv érdekesen indult, tele volt lendülettel, olvasmányosan megírt, nem száraz tananyag. Aztán valahogy leeresztett, kapkodott ide, oda. Felleltem benne az ismétlődéseket, a kliséket. Mivel nem megoldást keresve olvastam, így ez nagyjából belefért, bár lehet annak aki segítséget keres pont megfelelő tanácsokat tartalmaz. Ítélje meg mindenki maga, neki mit adott olvasás után.

Sztike74>!
Füredi Júlia: Elég!

Füredi Júlia: Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább?

Szerencsém van személyesen ismerni a szerzőt, hiszen együtt dolgoztunk, így nemcsak, hogy hallom a hangját olvasás közben, de sok sztori ismerős is volt. Juli nagyon jól bevezeti a kiégés témáját, s a maga különleges stílusában vezet végig bennünket a megoldások és módszerek egész során. Ez nem egy száraz tipikus pszichológiai témájú könyv, hanem szerintem egy nagyon élvezetes stílusban megírt útmutató, amely mindannyiunknak hasznos lehet, hiszen ki ne találkozott volna már élete során a kiégéssel, amikor úgy éreztük ELÉG???

Nympha17 IP>!
Füredi Júlia: Elég!

Füredi Júlia: Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább?

Közérthető írás, ami egyértelművé teszi mi is az a „kiégés”.
Tetszett, hogy különválasztotta egymástól, hogy az alany még csak a kiégés felé vezető úton van vagy már megtörtént a kiégés, és ehhez mérten ajánlott mindkét helyzetre megoldásokat. Hogy ezek mennyire klisések, azt nem tudom, nekem inkább az jutott eszembe a legtöbbről, hogy egyszerűen kikövetkeztethetőek. Viszont a légzés technikákról szóló rész kifejezetten tetszett.
Amit fel tudok róni ennek a könyvnek, hogy hiába hangoztatta, hogy a kiégés bárkit elérhet, olyan emberek példáit hozta, akik már a negyvenen túl voltak, komoly karrierrel, gyerekesen, ezzel pedig huszonévesen abszolút lehetetlen volt azonosulnom. Főleg, hogy engem nem ezek a problémák sarkalnak besokallásra.


Népszerű idézetek

Nikolett0907 P>!

[…] a kiégés nem a gyengék sportja.

46. oldal

Füredi Júlia: Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább?

Zyta88>!

Csak sétálj a zöldben, néha állj meg, szívd be az élményt, élvezd a zöld ötven árnyalatát, a friss levegőt, és mire hazaérsz, egy picit kevesebb lesz benned a feszkó.

124. oldal, III. Kiút, 1. fejezet - A főnix program lépései (Kulcslyuk, 2021)

Füredi Júlia: Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább?

hullámos_bog P>!

Ahogy már írtam, az alvásminőség szinte egyet jelent az életed minőségével.

118. oldal

Füredi Júlia: Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább?

Szédültnapraforgó >!

Milyen furák is vagyunk mi, emberek: még azzal is rontjuk a padlóról való felállás esélyeit, hogy végtelenül egészségtelen vagy káros szokásokkal tesszük magunkat taccsra…

Füredi Júlia: Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább?

Nikolett0907 P>!

[…] az emberek sokszor a mostoha körülmények áldozatai, amelyekre nincs ráhatásuk. Ha azonban ezeket a külső körülményeket pozitívan megváltoztatjuk, az kedvező hatással lesz a viselkedésükre, a személyiségfejlődésükre, a jóllétükre és a munkájukra egyaránt.

25. oldal

Füredi Júlia: Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább?

Sztike74>!

De hiába vannak csodálatos technológiai újdonságok szerte a világon, egy vállalat mindenkori versenyképességét az fogja meghatározni, hogy az ott dolgozó emberek milyenek.

201. oldal

Füredi Júlia: Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább?

Nikoletta_Klein >!

[…] a görgetés nem pihenés. Szó volt már róla, hogy ingerli az agyadat és káros testi reakciókat indít be. Ez a tükörneuronok miatt van így. Ezeknek az idegsejteknek köszönhető, hogy ha egy képen valaki például rálép egy legóra, az agyad úgy reagál, mintha neked is fájna, mintha veled történne. Zéró pihenés, maximális stressz.
– Mi a helyzet a hírekkel? Hadd ismertesselek meg egy angol kifejezéssel: doom-scrolling (ejtsd: dúm-szkrolling). Ez azt jelenti, hogy rákattintasz a negatív, elborzasztó hírekre, és folyamatosan azokat olvasgatod. Ez azért emészti fel az érzelmi és mentális energiáidat, mert van egy olyan törvényszerűség, hogy minél többször nézel valamit, annál többször keres az agyad bizonyítékot arra a saját valós életedben.

180. oldal

Füredi Júlia: Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább?

hullámos_bog P>!

Az, hogy kiégtél, nem a te hibád, és semmiképpen sem minősít téged. Kéretik elkerülni a bűntudatot, a szégyent és a negatív felhangú belső monológokat, amelyekkel csak további stresszt okozol magadnak. Ugyanez vonatkozik azokra a „barátokra”, ismerősökre is, akiknek a mondatai hátráltatnak vagy rossz érzést keltenek benned.
Most érzékeny, törékeny állapotban vagy. Légy kedves és kíméletes magaddal!

102. oldal

Füredi Júlia: Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább?

hullámos_bog P>!

Az, hogy kiégtél, nem azt jelenti, hogy gyenge vagy vagy életképtelen. Mindössze arról van szó, hogy szükséges van újabb eszközökre, technikákra ahhoz, hogy megküzdj az életed különböző területein rád leselkedő stresszekkel.

72. oldal

Füredi Júlia: Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább?


Hasonló könyvek címkék alapján

Gelsei Bernadett: A hűtlen, a megcsalt és a szerető
Szabó Vivien: Szabadulj meg a szorongástól!
Szél Dávid: Útközben
Vidovszky Gábor: Örömtréning
Lindsay C. Gibson: Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei
Almási Kitti: Hűtlenség… és ami mögötte van
Lukács Liza: Hogyan szeretsz?
Judith Herman: Trauma és gyógyulás
Edith Eva Eger: Az ajándék
Bessel van der Kolk: A test mindent számontart