Elég! 19 csillagozás

Kiégtem. Most hogyan tovább?
Füredi Júlia: Elég!

Hányszor ​érzed úgy a lelked mélyén, hogy ELÉG? Hogy már nem bírod tovább, nem tudsz többet vállalni? Hogy egyszerűen nincs energiád és kedved semmihez? Hogy folyton fáradt vagy, mégsem tudsz elaludni, mert amint leoltod a villanyt, elkezdenek száguldani a gondolataid? Hogy ha még valami történik vagy még valaki beszól, felrobbansz, mert már pattanásig feszülnek az idegeid? Hogy képtelen vagy koncentrálni, és mindent elfelejtesz? Hogy ha a dolgok így mennek tovább, arra rámegy a párkapcsolatod, a családod?
Látszólag talán magabiztosan helytállsz a világban, csak belül érzed magad elcsigázottnak, üresnek, kedvetlennek, néha kétségbeesettnek. Próbálsz úgy tenni, mintha minden rendben lenne, de érzed, hogy valami nagyon nem oké. Akkor ez most mi: depresszió, krónikus fáradtság, pánik?
Egyik sem. Ezek a kiégés tipikus tünetei. Azt mondod: semmi gond, majd meditálsz vagy elkezdesz sportolni. Kérlek, ne tedd, mert nem biztos, hogy használsz magadnak. Nem mindegy ugyanis, hogy… (tovább)

>!
Kulcslyuk, Budapest, 2021
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155932649

Most olvassa 34

Várólistára tette 66

Kívánságlistára tette 59


Kiemelt értékelések

pjutko >!
Füredi Júlia: Elég!

Füredi Júlia: Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább?

Jó könyv!
Végre nem csak a tünetekre fókuszál, hanem gyakorlati megoldásokat is kínál, új tippeket is ajánl Füredi Júlia.
Tetszett a közvetlen hangnem és az igazán nem kioktató, hanem segítő szándék.

6 hozzászólás
KMárti>!
Füredi Júlia: Elég!

Füredi Júlia: Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább?

Az olvasottak alapján a könyv célközönsége 35 és 50 közötti, középosztálybeli, szellemi fogalkozású/irodai munkát végző, házasságban/esetleg tartós párkapcsolatban élő anyák csoportja, közülük is azok, akik kedvelik a jópofizós, bihariviki stílust. Amennyiben a kedves olvasó azonosulni tud a fentiek közül több kritériummal is és érinti a kiégés, javaslom, hogy ne olvasson tovább, mert el találom venni a kedvét vagy csak felmérgelem a véleményemmel.
A többiek kövessenek. Óvatosan, fejeket lehúzni, a színvonal ugyanis itt-ott elég alacsony.
Tekintettel arra, hogy a szerző szervezetpszichológus, naivan egy olyan kézikönyvre számítottam, amely némi szakmai háttér után gyakorlati tanácsokat ad, melyeket jó esetben néhány, a praxisából vett példával fog szemléltetni. Ehhez képest kaptam egy „lefogytam/meggyógyítottam magamat és most megosztom veletek a tapasztalataimat” típusú blogot, pardon könyvet. Időnként kapunk némi szakmai infót, de csak szigorúan a popular sciense kategóriából, mint például nem részletezett kutatásokat a meditáció üdvös hatásáról. A könyv stílusa felölei az igényes női magazintól a vicceskedő blogon át a közzösségi média kommentszekcióját. A szerző folyamatosan a saját, néha-néha a barátnői tapasztalatairól mesél, sehol semmi a nagyvállalatoknál szerezett konkrét szakmai tapasztalatokról (mármint, ami nem vele, mint munkavállalóval hanem a kliensekkel történt), mindezt a számomra rettenetesn irritáló jópofoskádós stílusban ("jelöld más színnel (kénytelen leszel lassan beszerezni egy színes tollkészletet vagy lenyúlni a gyerekét)"
Mint említettem, a célközönség a 35-50 éves anya, így aztán a férfiak problémái jó esetben lábjegyzetben kerülnek megemlítésre, de a szerző többnyire kifejezetten degradálóan, a sztereotípiák szintjén nyilatkozik róluk (ők azok, akik az ötvenhez közeledve félrelépnek és tönkre teszik a családot, a klimax meg női privilégium, a férfiakat nem érinti, az ő dolguk, hogy elviseljék a nőket ebben az időszakban. Ha jobban belegondolunk, ez azért ránk nézve is elég lesajnáló…) A könyv hemzseg a nemi sztereotípiáktól: a mártír anya és mellett néha feltűnik a férj, de akkor is, csak a gond van vele, meg persze az imádnivaló, de azért szintén problémaforrás gyermekek.
Ha már gyerekek. Szóba kerül a klimax (a női, szigorúan!), az életközepi válság meg az üres fészek szindróma, viszont egy hang nem esik a huszonéveseket is még bőven érintő kapunyitási pánikról. A fiatalok, nők, férfiak vegyesen, egy kurta fejezetben kerülnek csak megemlítésre a könyv végén. Itt is csak annyiban, hogy lám, szegények a minimális kis élettapasztaluk miatt nehezen bírkóztak meg a járvány hatásaival. Szóval kapnak egy kis buksi simit, aztán irány vissza szépen a díszletbe, hagyjátok anyut érvényesülni!
A legtöbb „megoldás”, amellyel a kiégést állítólag megelőzhetjük felöleli egy a mondanivalóra és információra igényesebb női magazin repertoárját, bár becsúszik némi testszégyenítés is: „nem lesznek konyhásnéniszerű hájas felkarjaid”
Sajnos a munkahelyet érintő fejezetek is kiábrándítóak voltak a számomra. Rendkívül egyoldalú a megközelítése, nagyjából mindenről a munkáltató tehet. Időnként sántítanak a feltételezései is. Szó esik páldául róla, hogy egyes munkáltatók különböző, anonim módon igénybevehető szolgáltatást biztosítanak a munkavállalóiknak (jogsegély, pszichológus), amelynek részleteiről a munkáltató nem kap információt. A szerző szerint ezzel üzenhetik azt is, hogy nem akarnak tudni a munkavállalók problémáiról, azokat oldják meg maguk. Kezdve azzal, hogy néhány multit leszámítva ez nem egy bevett gyakorlat Magyarországon, az ilyen munkáltatók céges kultúrája nagy hangsúlyt fektet a diszkrécióra, tehát a cég pzenete az, hogy a munkavállaló dönti el, mit és mennyit oszt meg a cégen belül és kivel. Hasonlóan problémásnak tartom a sabbatical felvetését, amit még nyugaton is csak nagyon magas pozícióban szokás igénybe venni, már csak azért is, mert ennek idejére nem jár fizetés. Egy átlagos magyar munkavállaló, még a könyv célközönségét képező középosztályban sem, engedhet meg ilyesmit magának.
Összességében a szerző túl sok területet akar bemutatni, de a legtöbb végül csak érintőlegesen és gyakran pontatlanul kerül szóba. Fájóan hiányolom az objektivitást, a szakmaiságot és a célközönségen kívüli rétegek problémáinak tárgyalását, a nekik szóló javaslatait.

3 hozzászólás
Zama>!
Füredi Júlia: Elég!

Füredi Júlia: Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább?

Könnyed, olvasmányos és tárgyilagos. Nagyon jól ismerteti a kiegés fogalmát, az odavezető utat. De legalább annyira jól összefoglalta a lehetőségeket, miként változtassunk, javítsunk a helyzetünkön.

melcsicsusz>!
Füredi Júlia: Elég!

Füredi Júlia: Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább?

E-L-É-É-É-G!

Azt gondolom, hogy a könyv, akkor született meg, amikor a legtöbb embert érint a modern ember egyik legnagyobb problémája a kiégés. A pandémiás időszak számomra új fordulatot hozott, amit eleinte az alkalmazkodóképességemnek köszönhetően jól viseltem. Azt gondoltam, hogy 2020 után, már 2021 könnyebb lesz. Hát… sajnos tévedtem. Számomra 2021 sokkal nehezebb volt mentálisan, pszichésen is. Örültem, hogy szabadabbak vagyunk, mint 2020-ban,de mégsem voltam az, aki előtte.

A könyvet olvasva rájöttem, hogy ugyan (még) nem vagyok kiégve, de ráléptem az útra, ami valljuk be, hogy nagyon sokakat érint. A könyvben szépen le van írva, hogy mit jelent a kiégés, kiket érint és milyen fokozatai vannak. Nagyon sok praktikus tanácsot kapunk (Főnix program), hogyan figyeljünk jobban magunkra, milyen apró technikákkal segítethetünk magunkon. Különösen tetszett, hogy a munkahelyről külön fejezet készült, hiszen az a 2. otthonunk felnőtt életünkben.

Ajánlom mindenkinek, aki úgy érzi, hogy valami nem olyan, mint a pandémia előtt és szeretne visszatalálni arra az életre, amire valójában vágyik.

Rahlan P>!
Füredi Júlia: Elég!

Füredi Júlia: Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább?

Nem igazán tudtam, mit várjak a könyvtől, a szerzővel láttam egyszer egy beszélgetést, ami szimpatikus volt, és a téma maga is nagyon hívogató volt számomra (nem véletlenül). Igazából egyáltalán nem egy kimondottan szakmai könyv, de nem is egy szakmaiatlan ömlengés. Szerintem érezhetően van tudása a szerzőnek a témában, amit meg is oszt, de nem szárazon önti az olvasóra, hanem sajátos stílusban, ami nekem véletlenül pont nagyon bejött, de én is azt mondanám, hogy nem való bárkinek. Főleg annak nem, aki tárgyilagosabb könyvet keres a témában. Nekem nagyon tetszett, és nagyon sokat segített, pont egy ilyen könnyed, de mégis megfoghatót is adó könyv tudta felhívni a figyelmem sok dologra, és tanácsok is voltak hasznosnak bizonyulók. A stílusa miatt nem ajánlanám bárkinek, de akit érdekel a téma, és nem tankönyvre vágyik, az szerintem hamar ki tudja deríteni, hogy számára ez emészthető e vagy sem.

Szencsike P>!
Füredi Júlia: Elég!

Füredi Júlia: Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább?

Elég vegyes érzéseim vannak, mert a téma érint, és mint első hivatalos olvasmányomnak megfelelt. Adott egy képet, hogy mi is ez a probléma, de sokkal okosabb nem lettem, mert kb. a neten hasonló stílusban (leginkább egy jó barát tanácsaihoz hasonlítanám) megírt hasonló okosságokat lehet találni, ami vagy bejön vagy nem, hiszen ami „neki” jó, „nekem” nem biztos. Elhiszem, hogy jó szakember a hölgy, és lehet egy személyes terápiás foglalkozáson biztos más lenne erről beszélgetni, tanácsokat kapni. Szóval amolyan egynek jó mint könyvélmény, de a tanácsok némelyikét meg lehet fogadni.

Edit_Bíró>!
Füredi Júlia: Elég!

Füredi Júlia: Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább?

Kíváncsi várakozással vettem kézbe, majd elolvasás után némi hiányérzettel tettem le ezt az egyébként szép kivitelű, jól szerkesztett könyvet. Valójában azt kaptam, amit a fülszöveg meg a részletes tartalomjegyzék ígért, és a műfaj meg a terjedelem nyilván erősen behatárolja az egyes aspektusok tárgyalásának mélységét. Lehetne ez egy jó áttekintés és kiindulópont, ha ajánlana további olvasmányokat egy-egy résztémához, illetve ez alapján jobban föl tudnám mérni, hogy akkor konkrétan nekem melyikbe is lenne érdemes mélyebben belemerülnöm, miután úgy-ahogy összeszedtem magam a tényleg bőségesen sorolt egyszerűbb ötleteknek köszönhetően. Helyenként triviális dolgokat túlmagyaráz, nagyobb horderejű témákat meg hasonló terjedelemben csak felvillant, pedig ezek rendbetétele hozhatna érdemi, tartósabb változást, nem csak időleges enyhületet. Így megmarad egy női magazin vagy blog szintjén, ennek megfelelő stílussal. Nekem túl sok volt a jópofi és jellemzően nem nevettettek meg a viccesnek szánt megfogalmazások, de az is lehet, hogy az én készülékemben van a hiba. Ezen igyekeztem túltenni magam és a számomra hasznos, alkalmazható dolgokat kivenni belőle.


Népszerű idézetek

hullámos_bog P>!

Ahogy már írtam, az alvásminőség szinte egyet jelent az életed minőségével.

118. oldal

Füredi Júlia: Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább?

hullámos_bog P>!

Az, hogy kiégtél, nem a te hibád, és semmiképpen sem minősít téged. Kéretik elkerülni a bűntudatot, a szégyent és a negatív felhangú belső monológokat, amelyekkel csak további stresszt okozol magadnak. Ugyanez vonatkozik azokra a „barátokra”, ismerősökre is, akiknek a mondatai hátráltatnak vagy rossz érzést keltenek benned.
Most érzékeny, törékeny állapotban vagy. Légy kedves és kíméletes magaddal!

102. oldal

Füredi Júlia: Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább?

hullámos_bog P>!

Az, hogy kiégtél, nem azt jelenti, hogy gyenge vagy vagy életképtelen. Mindössze arról van szó, hogy szükséges van újabb eszközökre, technikákra ahhoz, hogy megküzdj az életed különböző területein rád leselkedő stresszekkel.

72. oldal

Füredi Júlia: Elég! Kiégtem. Most hogyan tovább?


Hasonló könyvek címkék alapján

Gelsei Bernadett: A hűtlen, a megcsalt és a szerető
Szabó Vivien: Szabadulj meg a szorongástól!
Szél Dávid: Útközben
Vidovszky Gábor: Örömtréning
Lindsay C. Gibson: Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei
Almási Kitti: Hűtlenség… és ami mögötte van
Lukács Liza: Hogyan szeretsz?
Judith Herman: Trauma és gyógyulás
Edith Eva Eger: Az ajándék
Bessel van der Kolk: A test mindent számontart