Irán az utóbbi időben a média slágertémájává vált. Elnöke szerint a holokauszt csak egy mítosz, Amerika maga a Nagy Sátán, Izraelt pedig le kellene törölni a térképről. A törvények értelmében a nők élete és szavahihetősége csak feleannyit ér, mint a férfiaké. Ha a ruházatuk nem megfelelő, megvesszőzhetik őket, a házasságtörőket pedig megkövezhetik. A kislányok már kilenc éves koruktól büntethetőek, rendszeresek a nyilvános kivégzések, a börtönök tele vannak politikai foglyokkal. Akik viszont már jártak az országban, rabjaivá váltak az Ezeregyéjszaka mesés világának, az ókori Perzsa Birodalom ma is élő emlékének. Mi az igazság? Milyen Irán valódi arca? Néhány évtizede még a Kelet Párizsaként emlegették a nyugatbarát sah irányította Iránt. Az uralkodó modernizációs törekvéseinek köszönhetően a középkori ország hirtelen a 20. században találta magát. Autópályák, gyárak, kórházak, iskolák épültek, a nők választójogot kaptak. Az emberek mégis elégedetlenek voltak. A korrupció… (tovább)
A kétszínű Irán 12 csillagozás

Most olvassa 1
Várólistára tette 9
Kívánságlistára tette 6

Kiemelt értékelések


Nagyon érdekes leíró mű, ugyanakkor az interjúk valahogy nem passzoltak az előtte elhangzottakhoz…


Jó könyv, ha valaki összefut vele, mindenképp olvassa el. Ettől függetlenül messze áll a tökélytől. Lehet, hogy újságírással foglalkozik az írónő, de hogy nem ártott volna mellé egy jó szerkesztőt, sőt, egy jó írót is beszerezni, az is biztos.
Jó dolgok: a témaválasztás és a felvezetés. Helyesen rávilágít, hogy Magyarországon ma az uralkodó nézetet Iránról a „Lányom nélkül soha” alapozza meg és hogy az irániakat a többség még mindig arabnak tekinti. Tetszett, hogy az írónő minden dolgot több szempontból vizsgált meg és erőfeszítést tett a kettősség hangsúlyozására, ti. semmi sem fekete-fehér, minden dologban fel lehet ismerni a jót és az árnyoldalt is. (pl. a hedzsab kötelezővé tétele által az erősen vallásos családok el merik lányukat engedni az egyetemre; így azok remélhetőleg felvilágosultabbak lesznek, ami hosszabb távon talán pozitív hatással lesz). Az interjúk is érdekesek voltak – önmagukban.
Rossz dolgok:
1. szerkezet: nincs irányvonala a könyvnek; elindul egy beszámolóként, majd anélkül, hogy megtudnánk, ténylegesen miért mentek ki, hogy teltek mindennapjaik, átváltja az írónő az egészet egy Iránt általánosságban bemutatni akaró leírássá. Fejezetekbe szedve mutatja be Irán rövid történelmét, politikai rendszerét, közlekedését stb., amibe a személyes élményeit is bele-bele szövi. Az olyan idegesítő dolgokat viszont kihagyhatta volna, hogy a gyerek a nagypapa nokedlijét szereti Magyarországon (kit érdekel?) és az olyan erőltetett „vicceket”, mint hogy nem kell meglepődni, ha valaki Magyarországon autópályán megforduló autót lát, mert az lehet, hogy éppen az ő férje… A leíró fejezet második fele már nagyon célirányosan a családok, elsősorban a nők helyzetére megy rá, és érthetetlen módon oldalakon keresztül mutat be érdekes jogi eseteket. Amik, szó se róla, tényleg érdekesek, de valahogy kibillentik a könyvet. Ezek után hirtelenjében közöl fél tucat interjút.
2. lezárás: Lezárás nincs; pontosabban az interjúk előtt van egy közhelyes „attól hogy Irán messzi van, nem tehetjük meg, hogy nem foglalkozunk vele és a problémáival” bekezdés, amit talán annak lehet tekinteni. Ez egyrészt közhelyes, röhejes (kb. a világ országainak 70%-áról lehet ezt mondani), e mellett nagyon nem passzol effajta záró gondolat ehhez a könyvhöz. Az adott, nők helyzetéről szóló fejezet lezárásaként még el tudnám átfogalmazva fogadni, de a könyv lezárásaként nem. Úgy éreztem a bevezetésben, hogy a könyv célja Irán kettősségét bemutatni, és hogy felszámolja az előítéleteket. A zárógondolatokban ezt szeretettem volna összefoglalva viszontlátni. Ehhez képest minderre fittyet hányva egy emberjogi aktivistás zárást közöl. ???
3. nyelvhelyességi hibák
Összességében szerintem jobban tette volna az írónő, ha a saját történetét írta volna meg, amibe természetesen beleszőhette volna tapasztalatait Iránról, kiegészítve egyéb tudnivalókkal, azoknak az embereknek a történetével, akikkel találkozott stb.


Nem egy megszokott útikönyvszerű történet. Az írónő 4 év kint tartózkodás tapasztalatait írja le a könyvében. Bemutatva az iráni igazságszolgáltatást, a művészvilágot, különösen a nők életét. A könyv stílusa nagyon olvasmányos, színes történeteken keresztül kapunk bepillantást az iráni emberek életébe.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Gergely Gellért – Halmos Ábel – Vincze Iván: Hat keréken Jeruzsálembe ·
Összehasonlítás - Zárug Zita – Harkányi Árpád: Nászút a világ körül, mert csak egyszer élünk ·
Összehasonlítás - Bächer Iván: Nagypapa hűlt helye 95% ·
Összehasonlítás - Bauer Barbara: Az élet hangja 93% ·
Összehasonlítás - Erdélyi Zsuzsanna (szerk.): Hegyet hágék, lőtőt lépék 100% ·
Összehasonlítás - Török Endre (szerk.): Beszélgetések Pilinszky Jánossal 98% ·
Összehasonlítás - Sükös Pál: A keskeny úton 92% ·
Összehasonlítás - Hodász András: Praliné a léleknek 94% ·
Összehasonlítás - Váli Dezső: Zsidó temetők ·
Összehasonlítás - Herczeg Ferenc: Pogányok 89% ·
Összehasonlítás