A ​magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban 1 csillagozás

Fülöp Géza: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban

Az olvasóközönség minden időszakban szerves részét képezi az irodalmi életnek. Vizsgálata Magyarországon a legújabb időkig mégis meglehetősen háttérbe szorult. Ez a munka elsőként ad összefoglaló képet egy nagyobb korszak: a felvilágosodás és a reformkor hazai közönségviszonyairól. Arról, hogy Bessenyei és társai kezdeményezésére hogyan alakult ki a magyar irodalom polgári fejlődésével párhuzamosan polgári jellegű magyar olvasóközönség is. Számba veszi a társadalom minden rétegére kiterjedő közönség összetételét, rétegződését, s ismerteti az egyes rétegek, illetve az e rétegekhez tartozó neves, ismert személyiségek olvasmányait, könyvtáraik összetételét, és mint olvasóknak és előfizetőknek az irodalom fejlődésében betöltött szerepét.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Irodalomtörténeti könyvtár Akadémiai

>!
Akadémiai, Budapest, 1978
290 oldal · ISBN: 963051480x

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Dénes_Gabriella >!
Fülöp Géza: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban

Valami halvány emlékem volt arról, hogy Egyed Emese, akitől a reformkor és a felvilágosodás magyar irodalmát tanultam, fennkölten zengett a korabeli olvasókörökről, olvasási szokásokról és könyvkultúráról. Nos, mindebből akkor vajmi kevés maradt meg, mert korábban sem kedveltem ezt a korszakot, és a későbbiekben is eléggé rühelltem. Most már kezdem elfogadni – bár barátkozni még nem nagyon fogunk.
Szerintem érdemes nekilátni ennek a könyvnek, sőt, én a bölcsészek számára biztos kötelezővé tenném – vagy legalább egyes részeit. Ugyanis az hagyján, hogy az irodalomnak is van szociológiája, de a könyvkultúrának és az olvasóközönségnek is van. Manapság olyan és annyi könyvet vehetünk meg, amennyit csak szeretnénk, de legalábbis kölcsönözhetünk a könyvtárból bármit. De a 18–19. században ez nem egészen így volt. Volt szerencsém egy olyan könyvjegyzéket kézbe venni, amely egy 19. századi hagyaték része – érdekes képet nyújt a tulajdonosról. :) És ha már azt a lajstromot láttam, megnéztem, a kolozsvári könyvtárak mikor jöttek létre. Hát bizony-bizony, 19. század közepe-vége táján… addig legfennebb olvasókörök voltak.
Ez a könyv pedig nagyon sokat segített megérteni, illetve tisztábban látni ez ügyben is, kicsit képbe helyezett, legalábbis ami a korabeli olvasó- és könyvtulajdonosi közö(n/s)éget illeti.


Népszerű idézetek

Bubuckaja>!

A jezsuita Faludi Ferenc Nemes asszony című munkájában pl. óva inti a nőket a regényes, világi témájú szépirodalmi művek olvasásától, mert „hatalmas arsenicum méreg lakik ezekben a könyvekben, már sok lelket ölt meg… Mennél szebb a könyv, annál jobban ajánlja magát, s többet árt. Nehéz a szüzeknek az eme históriákban szűzen mulatni.” Ezért figyelmezteti Faludi a a fiatal lány édesanyját, hogy „a fabulás könyveket olyan magos polcra tegye, hogy el ne érhesse a kisasszony”. Erkölcsnemesítő, „áhétatosságra kisztő” vallásos könyveket ajánl a nők figyelmébe, de a teológiai, filozófiai és a vallás dolgaival tudományosan foglalkozó munkáktól is eltanácsolja őket.
Faludi Ferenc: Istenes jóságra és szerentsés bóldog életre oktatott nemes asszony

26. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Hanák Péter (szerk.): Hogyan éltek elődeink?
Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok
Ajkay Alinka: Klasszikus magyar irodalom
Ferenczi Zoltán (szerk.): A magyar irodalom története 1900-ig
Takáts Sándor: Régi magyar nagyasszonyok
Fekete Sándor: Haza és haladás
Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete
Herman Judit (szerk.): Miért marad???
Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet
Lénárd Sándor: A római konyha