Az olvasóközönség minden időszakban szerves részét képezi az irodalmi életnek. Vizsgálata Magyarországon a legújabb időkig mégis meglehetősen háttérbe szorult. Ez a munka elsőként ad összefoglaló képet egy nagyobb korszak: a felvilágosodás és a reformkor hazai közönségviszonyairól. Arról, hogy Bessenyei és társai kezdeményezésére hogyan alakult ki a magyar irodalom polgári fejlődésével párhuzamosan polgári jellegű magyar olvasóközönség is. Számba veszi a társadalom minden rétegére kiterjedő közönség összetételét, rétegződését, s ismerteti az egyes rétegek, illetve az e rétegekhez tartozó neves, ismert személyiségek olvasmányait, könyvtáraik összetételét, és mint olvasóknak és előfizetőknek az irodalom fejlődésében betöltött szerepét.
A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban 1 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Irodalomtörténeti könyvtár Akadémiai
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 3
Kiemelt értékelések
Valami halvány emlékem volt arról, hogy Egyed Emese, akitől a reformkor és a felvilágosodás magyar irodalmát tanultam, fennkölten zengett a korabeli olvasókörökről, olvasási szokásokról és könyvkultúráról. Nos, mindebből akkor vajmi kevés maradt meg, mert korábban sem kedveltem ezt a korszakot, és a későbbiekben is eléggé rühelltem. Most már kezdem elfogadni – bár barátkozni még nem nagyon fogunk.
Szerintem érdemes nekilátni ennek a könyvnek, sőt, én a bölcsészek számára biztos kötelezővé tenném – vagy legalább egyes részeit. Ugyanis az hagyján, hogy az irodalomnak is van szociológiája, de a könyvkultúrának és az olvasóközönségnek is van. Manapság olyan és annyi könyvet vehetünk meg, amennyit csak szeretnénk, de legalábbis kölcsönözhetünk a könyvtárból bármit. De a 18–19. században ez nem egészen így volt. Volt szerencsém egy olyan könyvjegyzéket kézbe venni, amely egy 19. századi hagyaték része – érdekes képet nyújt a tulajdonosról. :) És ha már azt a lajstromot láttam, megnéztem, a kolozsvári könyvtárak mikor jöttek létre. Hát bizony-bizony, 19. század közepe-vége táján… addig legfennebb olvasókörök voltak.
Ez a könyv pedig nagyon sokat segített megérteni, illetve tisztábban látni ez ügyben is, kicsit képbe helyezett, legalábbis ami a korabeli olvasó- és könyvtulajdonosi közö(n/s)éget illeti.
Népszerű idézetek
A jezsuita Faludi Ferenc Nemes asszony című munkájában pl. óva inti a nőket a regényes, világi témájú szépirodalmi művek olvasásától, mert „hatalmas arsenicum méreg lakik ezekben a könyvekben, már sok lelket ölt meg… Mennél szebb a könyv, annál jobban ajánlja magát, s többet árt. Nehéz a szüzeknek az eme históriákban szűzen mulatni.” Ezért figyelmezteti Faludi a a fiatal lány édesanyját, hogy „a fabulás könyveket olyan magos polcra tegye, hogy el ne érhesse a kisasszony”. Erkölcsnemesítő, „áhétatosságra kisztő” vallásos könyveket ajánl a nők figyelmébe, de a teológiai, filozófiai és a vallás dolgaival tudományosan foglalkozó munkáktól is eltanácsolja őket.
Faludi Ferenc: Istenes jóságra és szerentsés bóldog életre oktatott nemes asszony
26. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Hanák Péter (szerk.): Hogyan éltek elődeink? ·
Összehasonlítás - Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok ·
Összehasonlítás - Ajkay Alinka: Klasszikus magyar irodalom ·
Összehasonlítás - Ferenczi Zoltán (szerk.): A magyar irodalom története 1900-ig ·
Összehasonlítás - Takáts Sándor: Régi magyar nagyasszonyok ·
Összehasonlítás - Fekete Sándor: Haza és haladás 80% ·
Összehasonlítás - Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete 94% ·
Összehasonlítás - Herman Judit (szerk.): Miért marad??? 100% ·
Összehasonlítás - Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet 94% ·
Összehasonlítás - Lénárd Sándor: A római konyha 95% ·
Összehasonlítás