A ​magyarság pusztulása 4 csillagozás

Fülep Lajos: A magyarság pusztulása

Fülep ​Lajos volt az 1930-as évek elejének Fekete Gyulája. Művészettörténész, művészetfilozófus és református lelkész volt, s egy Baranya megyei falu, Zengővárkony népének lelki szolgálatát látta el. Mint maga mondta, épp azért kérte magát ilyen kis falura, hogy a magyar néppel a lehető legszorosabb kapcsolatot tudja kialakítani, hogy annak gondjait, bajait, örömeit közvetlenül láthassa, átélhesse. Mint lelkész, közvetlenül, közösségi szinten láthatta azt, hogy ott ahol szolgál, egyre kevesebb a születés, s hogy a száma olyannyira lecsökkent, hogy a halálozásokat már nem ellensúlyozza és a nép fogyásnak indult. Úgy érezte, hogy szólnia kell. Egy cikksorozat megjelentetését tűzte ki célul, hogy felrázza a magyarság felelős (vagy legalábbis annak gondolt) vezetőit: tegyenek valamit. Ebből a cikksorozatból aztán, amelyet 15 részesre tervezett, végül csak három jelenhetett meg. Fülepet leállították. Hogy miért? Mert a vezetők már akkor sem szerették, ha a nép sorsával, jövőjével… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gondolkodó magyarok Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1984
64 oldal · ISBN: 9631402460

Enciklopédia 17


Kedvencelte 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Tutajos >!
Fülep Lajos: A magyarság pusztulása

Ehhez a rövidke kis íráshoz úgy jutottam el, hogy néhány hete megvettem egy 17 oldalas kéziratot, melynek szövege a Nyugat 1934. évi 2. számában jelent meg. Annak az írásnak a szerzője bizonyos Szabó Sándor, dél-somogyi plébános, címe pedig ugyanaz, mint ennek a könyvecskéé is: A magyarság pusztulása. Ebben volt egy hivatkozás Illyés Gyula egy, ugyanezen témában korábban írt cikkére, mely szintén a Nyugatban jelent meg. Azt is elolvasva jutottam el időben egyre korábbi írásokhoz, dominóeffektus-szerűen, melyek szintén „a magyarság pusztulása” témához kapcsolódtak. Egy komoly, az ország akkori értelmiségieinek egy jó részét (főleg az ún. népi írókat) szenvedélyesen foglalkoztató problémára bukkantam.

A probléma lényege a főleg a Dél-Dunántúlon – közelebbről Baranyában és Tolnában, de különösen az Ormánságban – elharapózó „egyke” jelensége volt. Ezeken a területeken a családok jelentős részében, sok helyen a többségükben, a szülők gyermekvállalási kedve lecsökkent, és csak egy gyermek született. Ez a tendencia annyira erőssé és általánossá vált az 1920-as évekre, hogy egyre több faluban lehetett látni bedeszkázott ablakú házakat, melyekből kihaltak az emberek. A jelenségre először a helyi papok figyeltek fel (kevesebb születés, keresztelő), majd az ő szavaik nyomán az újságírók is felkapták a témát. Az 1920-as évek második felében és a 30-as évek elején országos ügy lett belőle. Az ekkoriban, e témában született írások egyik legfontosabbika Fülep Lajosnak ez az esszéje.

…Amely ugyan önmagában is megállja a helyét, ám akik jobban fel szeretnék ezt a témát göngyölíteni, azoknak itt egy kis fogódzó, időrendi sorrendben:

Kodolányi János: A hazugság öl (Élőszó, 1927)
http://mek.oszk.hu/06000/06023/html/gmkodolanyi0001.html
(előtanulmánnyal – benne további irodalomjegyzékkel – és jegyzetekkel)

Fülep Lajos: A magyarság pusztulása (Pesti Napló, 1929)
http://mek.niif.hu/05900/05944/html/gmfulep0001.html
(előtanulmánnyal és jegyzetekkel)

Illyés Gyula: Pusztulás (Nyugat, 1933)
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00562/17577.htm

Babits Mihály: Elfogy a magyarság? (Nyugat, 1933)
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00563/17613.htm

Schöpflin Aladár: A nép, a nyelv és a főváros (Nyugat, 1933)
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00563/17614.htm

Harsányi Gréte: Egyke (Nyugat, 1933)
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00563/17615.htm

Braun Róbert: A hivatalos statisztika (Nyugat, 1933)
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00563/17616.htm

Fülep Lajos: Mit mond a szemtanu (Nyugat, 1933)
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00563/17617.htm

Illyés Gyula: A magyarság pusztulása (Nyugat, 1933)
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00564/17635.htm

Szabó Sándor: A magyarság pusztulása (Nyugat, 1934)
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00570/17777.htm

Egy kis bónusz:
Tüskés Tibor: Fülep és Kodolányi (Kortárs, 2007)
http://epa.oszk.hu/00300/00381/00114/tuskes.htm

14 hozzászólás
miss_eszti>!
Fülep Lajos: A magyarság pusztulása

Érdekes írás Magyarország egy „szégyenfoltjáról”, amiről ma sem tudnak sokan. Ezek után mondja valaki, hogy ezek a mai fiatalok, és hogy a történelem nem ismétli önmagát. Nem ítélem el azokat, akik nem vállalnak gyereket a saját karrierjük, jólétük érdekében, de ami a Fülep által tárgyalt időszakban zajlott az ország egyes helyein, arra senki nem mondhatja, hogy rendben van. Ha volt a szocializmusnak előnye, akkor az volt, hogy általa megszűnt az egykézés, és a lakosság csökkenése. De az egykézés ellen nem egy illegális kommunista, vagy egy későbbi párttag szólalt fel először, hanem egy református lelkész.


Népszerű idézetek

Carmilla >!

    Mindenekelőtt ne keressük a baj eredetét rajtunk kívül eső okokban vagy olyanokban, melyek ugyan bennünk vannak, de valahogy nem tehetünk róla. A felelősség elhárításával csak önmagunkat gyengítjük, mert erkölcsi energiánkat kisebbítjük vele.

25. oldal, A magyarság pusztulása (Magvető, 1984)

Kapcsolódó szócikkek: felelősség
Carmilla >!

Az országos gazdasági problémát azzal nem oldjuk meg, hogy a magyarságot kivándorolni engedjük. Ne feledjük el: amennyivel kevesebben leszünk, annyival szegényebbek is.

48. oldal, Jegyzetek (Magvető, 1984)

Kapcsolódó szócikkek: magyarok, magyarság
Carmilla >!

    Ma nem külső ellenséggel és erőkkel állunk szemben – a veszedelem bent és belülről fenyeget bennünket. Ellenségeink: egyke, kivándorlás, tüdővész – és mindaz, ami különösen az egykével erkölcsi és gazdasági téren vele jár.

10. oldal, A magyarság pusztulása (Magvető, 1984)

Kapcsolódó szócikkek: ellenség
Carmilla >!

    Ismerte vajon a tisztelt megyei pártelnök úr Petőfi Sándor figyelmeztetését: aki a nép helyett beszél, nem biztos, hogy a nép érdekében beszél?

7. oldal, EGYKE, EGYSE - Szigeti Gábor előszava (Magvető, 1984)

Kapcsolódó szócikkek: Petőfi Sándor
Carmilla >!

[…] a nép nem hiszi el vagy csak nagy nehezen azt, ami igazság, s bámulatos könnyen elhiszi, és szinte leküzdhetetlen makacssággal ragaszkodik ahhoz, ami hazugság.

43. oldal, Jegyzetek (Magvető, 1984)

Kapcsolódó szócikkek: hazugság · igazság
Carmilla >!

Egy lelkiismeretlen, ámító, hazug ember – ha akármilyen gazságok sülnek is ki róla – ellenállás nélkül sodor magával fanatizált, elbódított tömegeket, s néhány hét alatt képes évek munkájának eredményét romba dönteni.

43. oldal, Jegyzetek (Magvető, 1984)

Kapcsolódó szócikkek: tömeg
Carmilla >!

[…] Itt van a nagy kérdés, a nagy probléma, kimondhatatlanul nagyobb, mint az, hogy hányan vagyunk, hányan leszünk – az a kérdés, hogy milyenek vagyunk és milyenek leszünk.

47. oldal, Jegyzetek (Magvető, 1984)

Carmilla >!

A föladat a mi számunkra túl nagy: csak az segíthet, akinek elegendő anyagi erő és hatalom van a kezében. S aki, végre is, a mi kormányunk – aki a mi elszegényedésünkkel szintén szegényebb lesz; aki, mikor rajtunk segít, a nemzet egészén segít.

48. oldal, Jegyzetek (Magvető, 1984)

Kapcsolódó szócikkek: kormány · nemzet
Carmilla >!

[…] Mert hiszen az egyke nem a szegénység folyománya, hanem a vagyoné. Ahol nincs vagyon, ott nincs egyke; ahol van vagyon – több vagy kevesebb, mindegy –, ott van egyke.

28. oldal, A magyarság pusztulása (Magvető, 1984)

Carmilla >!

[…] Jól akar élni, baj nélkül: s mivel a fényűzés terén ilyen nagy verseny folyik, melyben aki lemarad, azt lenézik, lehetőleg kitűnni. Ennek pedig fő-fő akadálya a gyerek, különösen, ha több talál születni.

34. oldal, A magyarság pusztulása (Magvető, 1984)

Kapcsolódó szócikkek: gyermek

Hasonló könyvek címkék alapján

Száraz Miklós György: Lovak a ködben
Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság
Balassa Iván – Ortutay Gyula: Magyar néprajz
Rákosi Viktor: Elnémult harangok
Halász Gyula: Öt világrész magyar vándorai
Vincze Szabolcs – Szabó Tamás: Kalotaszegi végeken / La marginile călatei / On the borderlands of Kalotaszeg
Jankovics Marcell: Húsz esztendő Pozsonyban
Friedrich Klára – Szakács Gábor: Tászok-tetőtől a bosnyák piramisokig
Karácsony Sándor: A Hegyi Beszéd
Friedrich Klára – Szakács Gábor: Kárpát-medencei birtoklevelünk, a rovásírás