Fegyverek ​Háza (A fegyverforgató 1.) 14 csillagozás

Fróna Zsófia: Fegyverek Háza

Egy lány.
Egy farkas.
Egy tőr.
Egy történet…

A harcos lélek küzdeni fog a végsőkig, a gyenge feladja, mielőtt célba érne.
A tizenhét éves Megaira feszegeti saját határait, mindent megtesz, hogy kiderítse, mire hivatott.
Miközben próbál rájönni, valójában hová tartozik, rejtélyes meghívást kap a Fegyverek Házába.
Vajon az a sorsa, hogy fegyverforgatóvá váljon?
Ahhoz harcos lélek kell, Megaira azonban még soha életében nem emelt kezet senkire.
Megállja majd így a helyét?
A válaszok keresése közben rájön, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak veszélybe sodorva a világot, amibe csöppent és a jövőjét, ami felé eddig csupán pár lépést tett.
Lehet egy békés természetű lányból fegyverforgató?
Tényleg ezt a sorsot szánták neki, vagy valami egészen mást?
Meg tud küzdeni a rá leselkedő veszélyekkel, vagy elbukik?

A tét hatalmas, sikerén vagy bukásán több múlik, mint gondolná…

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
NewLine, 2020
276 oldal · ISBN: 9786156182432
>!
NewLine, 2020
276 oldal · ISBN: 9786156182449

Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 42

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Judit_Megyeri IP>!
Fróna Zsófia: Fegyverek Háza

Teljes értékelés:
https://www.magyarszerzokkonyveimagazin.hu/2020/08/fron…

Be kell vallanom, hogy a YA fantasy nem az én zsánerem. Ritkán olvasok ilyen regényt, és amikor mégis megteszem, akkor számomra a háttérvilág felépítése jóval kevesebbet nyom a latba, mint a karakterek és a cselekmény. A Harry Potter sorozat azonban nagy kedvencem, így nem tudtam ellenállni egy olyan történetnek, ahol a főhősről kiderül, hogy különleges képességekkel bír, és egy titokzatos iskolában folytatja tovább a tanulmányait.

Megaira egy átlagos, tizenhét éves lánynak tűnik, de csak első pillantásra. Másodikra már érezzük, hogy lappang körülötte valamilyen titok, aminek talán a családja is részese. A lány azonban sokáig nem is gyanít semmit. A karakterre kezdetben jellemző az, hogy tudomást sem vesz a körülötte sokasodó rejtélyekről, és még a legjobb barátja, Tony egyre különösebb viselkedésére sem reagál. A jövőjével nem nagyon törődik, inkább csak sodródik az árral. Emiatt az első néhány fejezetben Megaira nem került annyira közel hozzám. A fordulópontot az hozta, amikor felvették tanulni a Fegyverek Házába. Onnantól a karakter nagyon szimpatikus lett. Kicsit szemtelen, aki gyakran odamondogat másoknak, és van, hogy hibázik, de bátor és hűséges a barátaihoz. Olyan szereplő, akit könnyű megkedvelni, és akivel azonosulni tud az olvasó.

A Fegyverek Házával együtt rengeteg új szereplő felbukkan a történetben. A legtöbbjük izgalmas karakter, de sajnos nehéz mindegyiküket jól megismerni, és úgy éreztem, soknak közülük alig van szerepe a történetben. Talán érdemesebb lett volna pár iskolatársra fókuszálni, és őket jobban bemutatni, többet szerepeltetni, hogy róluk árnyaltabb képet kapjunk, a további diákokat pedig a későbbi kötetekre tartogatni.

A regény alapötlete, hogy minden fegyverforgatóhoz tartozik egy fegyver, ami emberi alakot is tud ölteni, nagyon tetszett. Eddig én ilyennel nem találkoztam. Nagyon sok izgalmas szituáció és konfliktus születhet abból, hogy a fegyverek nem csupán tárgyak, hanem élő-lélegző lények. Megaira fegyvere ráadásul nem emberré, hanem farkassá változik, ami ad egy plusz ízt a történethez.

A cselekmény fordulatos, fenntartja az érdeklődést, főleg azután, hogy Megaira bekerül a Fegyverek Házába. Ám az ezt megelőző jeleneteket és a felvezetést kicsit túl hosszúnak éreztem. Az iskolai részeknél pedig néha hiányoltam a bővebb kifejtést. Szívesen megtudtam volna többet a Fegyverek Házáról, a működéséről, az órákról, vagy egyáltalán arról, hogy néz ki maga az épület és a hatalmas birtok, ami körbe veszi. Szerettem volna, ha több a leírás, hogy jobban oda tudjam képzelni magam. Hasonló hiányérzetem volt Megaira esetében is. Az érzelmei gyakran nem jöttek át számomra, nem mindig tudtam átérezni, milyen hatással vannak rá az események, mert ezeken a részeken sokszor túl gyorsan átfutottunk.

Mindezek ellenére a regény gördülékeny, olvastatja magát. Az írónő nagyon szépen fogalmaz, és látszik, milyen alaposan utánajárt a fegyvereknek és a különböző küzdősportoknak. Komoly háttérkutatást végzett, amit én mindig nagyra becsülök. Szeretettel ajánlom a regény a YA urban fantasy rajongóknak, akik szívesen vesznek a kezükbe egy kalandos, izgalmas könyvet, amiben nem teng túl a romantika.

4 hozzászólás
Kovács_Ági_3 P>!
Fróna Zsófia: Fegyverek Háza

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy megjelenés előtt olvashattam ezt a fantasztikus történetet.
Amikor elkezdtem nem gondoltam volna, hogy, kedvencemmé fog válni. Hiszen oly kevés urban fantasy történeteket olvasok s ráadásul nagyon kevés magyar szerzőnél, akadok ilyenre. Vagy legalábbis eddig nem futottam össze.
De Fróna Zsófia valami elképesztő, varázslatos történetet írt. Hihetetlenül izgalmas, humoros és rejtélyes világot tárt elénk. Sok titok lappang Megaira családjában, iskolában s persze maga történet, ahogy kezdődött is egészen megmagyarázhatatlan volt.

Bővebben itt olvashatod:
https://www.hungarybooks.hu/2020/07/frona-zsofia-fegyve…

2 hozzászólás
FélszipókásŐsmoly >!
Fróna Zsófia: Fegyverek Háza

Először a borító ragadta meg a figyelmem – pompás farkasarc, szépen kidolgozott tőrrel; tetszetős betűtípusválasztás; szín és formavilág remekül illeszkedik egymáshoz. Bíztató jelnek vettem e harmóniát. :)

Második tényező, ami közelebb húzott a könyvhöz, az az írónő Facebook-oldalán megosztott kriszkés-legenda volt. link

Ifjúsági urban fantasy, melyben a főhős egy 17 éves, gyakorlatiatlan és többnyire az eseményekkel sodródó lány, Megaira Diamond off. A műfajhoz hűen a szöveg javarészt párbeszéd, és rögtön akciójelenettel indít. Meglepő tényekkel vág a dolgok közepébe, amikre később ad csak magyarázatot. A tördelés kicsit szokatlan (gyakran 1-2 mondatonként már új bekezdés), de ez is lendületesebbé teszi az olvasást.

Sok szereplőt mozgat, de legalább a romantika mérsékelten jelenik csak meg. Inkább az iskolai helyszínen és a rejtélyeken van a hangsúly. Hangulatában, kellékeiben mondhatni szépen másolja a YA-mozifilmeket, de egyáltalán nem zavaró módon. Inkább felidézi őket, ihletet merít belőlük. Jelen van a „halottnak hitt gonosz visszatér” motívum, ráadásul ez az ellenség itt is szorosan kötődik a főhőshöz, akárcsak a Harry Potterben (de amúgy az alakja egyáltalán nem hasonlít Voldemortéhoz, csak a toposz). Eleven és változatos az, ahogy e kölcsönképekkel bánik, és vegyíti a saját ötleteivel.

A főhős (az első fejezetekben megismert társaival együtt) felvételt nyer a címadó Fegyverek Házába, ami egy nem hétköznapi iskola – ahol mindenkinek van egy különleges fegyvere, sőt Megairáé még ezek között is különcnek számít. Tetszett, hogy érződik benne a kutatómunka: a közelharci és lőfegyvereket, illetve küzdőstílusokat úgy mutatja be, hogy egy laikus is rögtön képet alkothat róluk, de közben nem töri meg a hangulatot, a történet szerves részeként ismerteti és egyedi vonásokkal ruházza fel őket. Nem pusztán eszközök, hanem szereplők.

Érdemes figyelmet fordítani e kellemesen könnyed, szórakoztató és érdekes regényre – főleg, ha még rajongsz is a műfajért. A YA-ra jellemző elemeket jól használja, simán moziba való élményt nyújt. Kíváncsi vagyok, mit tartogat az írónő a következő két részre.

1 hozzászólás
inci81 P>!
Fróna Zsófia: Fegyverek Háza

Nehéz szavakat találni, amelyekkel kellőképpen kifejezhetem, mit is gondolok erről a könyvről.

Sokszor mondja az ember (legalábbi én így érzem magamról), hogy szuper, fantasztikus történetet olvasott (most a műfaj nem lényeges), mennyire elvarázsolt a könyv.
Talán már elcsépeltnek tűnhetnek ezek a mondatok. Gondolhatják, akik olvasssák a véleményeimet, hogy na megint odáig vagyok, mást nem is tudok írni. De igen tudok, és meg is írom, ha valami nem tetszik, de megválogatom mit olvasok és kitől, így nagyon kevés azon alkalmak száma, amikor belefutok egy-egy nekem nagyon nem tetsző olvasmányba.

Mit akartam ebből kihozni? Azt, hogy hallgatok a megérzéseimre, amelyek általában jónak bizonyulnak és számtalan fantasztikus sztorira sikerül rátalálnom.

Időnként aztán van olyan, amikor egyes regények kiemelkednek a többi közül. Nagyobb hatással vannak az ilyen történetek, pont jókor találnak az olvasóra, jó a stílus, egyedi a sztori, vagy valami más az, ami megfog benne.

Fróna Zsófia könyve, a Fegyverek Háza egy csodás fantasy, amelybe az írónőnek sikerült olyasmit belevinnie, olyan újat mutatnia, ami egészen egyedivé varázsolta ezt a viiágot.

A borító ragadott meg elsőként ebben a könyvben. Sokáig csak nézegettem, csodáltam, egészen elvesztem benne. Amikor valaki meglátja ezt a képet, azonnal érzi azt a vonzást, ami húzza a történet felé, mintha megbűvölné az embert a farkas a képen. Jól eltalált kompozíció, jól visszaadja a történet hangulatát.

Miről is szól a sztori? Adott egy lány, aki kiskorában elvesztette a szüleit, kapcsolatba kerül egy titokzatos farkassal, majd bekerül egy különös iskolába, ahol mindenféle veszélyek leselkednek rá, miközben barátokat szerez. Mindemellett különös események kísérik az útját, haladva az iskolavé vége, a vizsgák felé.

A főhősnő keresi mi is az ő útja, majd bekerül ebbe az iskolába, a Fegyverek házába, akkor éri az embert az első nagy meglepetés, mert olyan egyedi dolgot tartogat az írónő, amit nem emlékszem, hogy olvastam volna valahol, szóval nem egy elcsépelt mozzanat.

Számtalan fordulat nehezíti a hősnő útját, akiről megállapíthatja az olvasó, hogy egy különleges karakter, mind személyében, mind pedig a történetbeli szerepét illetően (bár ez utóbbi inkább csak sejthető, semmi konkrétum).
Nagyon tud küzdeni ez a lány, és helyén van a szíve, megvédi a barátait, sőt azoknak is segít, akik ellenségesen viszonyulnak felé.
Lehet, hogy vannak hibái, lehet, hogy hoz rossz döntéseket, de hát ki nem? Pont attól olyan emberi, attól olyan kedvelhető a személye számomra, mert nem tökéletes.

Nem csupán Megaira az, akinek jellemét nem mondanám tökéletesnek, mert ha belegondolok, mindegyik szereplő tett olyat, volt olyan tulajdonsága, ami nem tetsztett.

Viszont pont attól olyan élők, attól olyan hihetőek a karakterek, mert nem tökélesen fényezettek. Szuperül felépítette az egyes figurákat az írónő. Olyan természetesek voltak, hogy attól tűntek élőnek, igazinak.

Annyira magával ragadott ez a sztori, annyira ellepte a Fegyverek Háza köd a fejemet, hogy amikor félbe kellett hagynom az olvasást, mert le kellett szaladnom a boltba, egy részét elfelejtettem megvenni a vacsora hozzávalóinak. Persze fel sem tűnt, hogy valami hiányzik, csak akkor, amikor nekiálltam volna főzni.

Összességében elmondhatom, hogy egy jól felépített, egyedi vonásokkal felruházott, igazán érdekes és izgalmas fantasy történetet ismerhettem meg Fróna Zsófia Fegyverek Háza (A fegyverforgató 1.) című történetében.
Könnyed és humoros a stílusa, és annyi fordulat van benne, annyira jól felépítette ezt az egész sztorit az írónő, hogy sosem tudtam mi történik a következő pillanatban.

Remélem nem kell sokat várni a folytatásra, mert már most nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakulnak az események a továbbaikban. Ajj! De szeretném tudni mi minden vár még Megairára és a többiekre!

Bátran ajánlom mindenkinek ezt a történetet! Ne hagyjátok ki! Nagyon megéri elolvasni higgyétek el!

2 hozzászólás
Emese0727>!
Fróna Zsófia: Fegyverek Háza

Nagyon örültem mikor megkaptam a könyvet előolvasásra, mert szeretem a fantasy témát. És nem csalódtam egy percig sem, sőt. Egy teljesen új, meglepetésekkel teli, izgalmas történetet kaptam, és sokszor meg is nevettetett. Ha lehetne még több csillagot adnék. Bátran ajánlom mindenkinek :) és már most a folytatást várom :)

Kicsit bővebben írtam róla a blogomon :
http://www.xn--falakmgtt-57ab.com/frona-zsofia-a-fegyve…

1 hozzászólás
KNW I>!
Fróna Zsófia: Fegyverek Háza

Az egy dolog, hogy nekem már akkor tetszett a könyv, amikor még készen sem volt, de szólok, hogy a regényt amúgy nem olvasó fiam már harmadjára olvassa, annyira imádja ezt a világot, és hetente kérdezi meg, mikor lesz folytatása…
Kamaszfiúknak tehát mindenképpen ajánlom, ki ne hagyják :D

Edina54321>!
Fróna Zsófia: Fegyverek Háza

Miért nem olvastam ezt el hamarab?? Harminc oldal után olyan szinteken zúgtam bele, mint eddig kevés könyvbe életem során. Minden megvolt benne, amit én imádok: akció, izgalom, humor, gyönyörűséges leírások, komplex karakterek. Egyszóval mondva imádtam és miután befejeztem percekig csak ültem, megpróbálva felfogni, hogy vége van. Alig várom már a folytatást is! :D

1 hozzászólás
aurora_lewis_turner I>!
Fróna Zsófia: Fegyverek Háza

Fróna Zsófiának történetét íróknak szóló csoportokban láttam először. Már akkor felkeltette a figyelmemet, hiszen ő is magyar szerző, és fantasy műfajban alkot. Úgy gondoltam, ha lesz egy kis időm, mindenképp sort kerítek a könyvére. Az első fejezeteket olvasva kíváncsivá váltam, úgy voltam vele, hogy érdekelne, hogy mi sül ki ebből, de még nem éreztem a nagy áttörést. Emlékszem az első pillanatra, amikor elvarázsolt a sztori, méghozzá akkor, amikor a diákok feldobták a fegyvereiket és… történt valami lenyűgöző. Nem spoilerezek, bár viszket a tenyerem, de igyekszem valahogy kibírni :) Akkor gondoltam arra először, hogy ez igen! Hogyhogy nem nekem jutott ilyesmi eszembe? Fantasztikus gondolat, fantasztikus ötlet. Onnantól kezdve elnyeltek a sorok, és három nap alatt a könyv végére is értem.

A Fegyverek Háza egy izgalmas, meglepő, fordulatos és olvasmányos fantasy történet, ami azt bizonyítja, hogy igenis a magyar kortárs íróknak is nagy figyelmet kell szentelni, és ott a könyveik helye a könyvespolcokon. Abszolút ajánlani tudom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik ezt a műfajt, és egy titokzatos, szórakoztató, izgalmakkal teli könyvre vágynak. Megéri elolvasni. Olvassátok!

Bővebb értékelés: https://auroraolvasmanyai.blog.hu/2020/08/02/frona_zsof…

2 hozzászólás
DianaSoto I>!
Fróna Zsófia: Fegyverek Háza

Nem akartam elolvasni, de a borító megvett, ráadásul nagyon kellemes meglepetésben volt részem. Izgalmas történet, nagyszerű kikapcsolódás, teljesen megfelelő kiadó.
Több oldalról is elemeztem magamnak a művet, hátha neked is segít:
https://dianatsoto.blogspot.com/2020/08/ezt-olvastam-fr…

1 hozzászólás
skyguard P>!
Fróna Zsófia: Fegyverek Háza

Két nehéz témájú könyv után valami szórakoztatóra vágytam, és Anglia és kaland és urban fantasy, meg hát ajánlották is.
Röviden úgy tudnám összefoglalni, hogy ez a könyv egy hatalmas kihagyott lehetőség.
A szerzőben mindenképpen van potenciál, de a szerkesztés – nem is tudom, hogy igénytelenségnek vagy hiánynak nevezzem-e – tönkrevágta nekem ezt a könyvet.
A történet maga a szokásos tucat YA, butácska főhősnő, aki gyakran potyog más pasik – főleg a morc főpasi – ölébe, mindenféle klisék, de szerencsére szolidan visszafogott romantika. Szóval bár újat nem ad, egy jó kalandra azért számíthat az ember. Különösen a közepétől, amikor szinte letehetetlenül izgalmas lesz. Igaz, a nagy titok olyan alaposan elő van készítve, hogy szinte az ember arcába kiabál, még ha a főhősnő direkt nem is foglalkozik vele még egy gondolat erejéig sem, hiába adják oda neki a megoldás kulcsát. Meglepődnék, ha később meglepődnék, amikor majd a következő részt olvasom.

A főhősnő, Megaira Diamond, az egyetlen kidolgozott szereplő a történetben. Mindenki mást csak felületesen ismerünk meg, szinte csak díszletnek vannak ott, annyi a szerepük, hogy horgokat adjanak, istenítsék a főhőst, illetve bunkók legyenek vele, beleértve az “ellenség első látásra” trope lányt is. Megairával nem könnyű azonosulni, mert semmit nem érdeklődik a világ iránt, még a lábát se tette ki a kis tízezer fős városkából életében. Ráadásul hiába ír kitűnő elméleti dolgozatokat, semmi gyakorlatiasság nem szorult belé, például azt sem érti, hogy a kőgazdag és mindig elegáns legjobb barátja miért népszerű. A leginkább meghatározó tulajdonsága, hogy ügyesen tud megfelelő pasik ölébe esni, amikor a helyzet úgy kívánja. Nem számoltam, de meglepődnék, ha tíznél kevesebbszer fordult volna elő, hogy valamilyen okból Tony vagy Christopher karjaiba zuhant. De egye fene a történet izgalmas, elviseltem érte.

A regény maga a szokásos YA-klisékből építkezik, még a Twilight ikonikus jelenetét is megismételjük, csak vámpír helyett farkassal, és sokszor nem is titkolja a hommage-t (Brenda és Brendon az ikrek, Henry Hole stb.) A magas felismerés-faktor ellenére is élvezhető, és később annyira bevon, hogy nem gondolkodik az ember azon, hogy hol is olvasta ezt már.

Amiért viszont nem tudok erre több csillagot adni, az a szerkesztés.

A jelenetek esetleges helyeken kezdődnek, tocsognak a narrált expozícióban, néha át kell rágni magunkat az adott ponton fölösleges és érdektelen blokkokon, hogy eljussunk a pontig, ahol információátadás történik és halad a történet előre.

A párbeszédek YA-hoz képest is túl vannak duzzasztva, a szereplők sokszor csak azért beszélgetnek, hogy beszéljenek. Ráadásul túlhangsúlyosak az akciójelenetekhez képest, amik általában két oldal párbeszéd közé két bekezdéseben vannak eldugva. Mindent elmondunk, de alig mutatunk valamit. Ez főleg az elejére jellemző, a közepétől javul a helyzet, de nagyon párbeszédközpontú az egész könyv, mintha az akció a felesleges rossz lett volna, amin túl kell esni.

A könyv tele van inkonzisztenciákkal, némelyikre talán van magyarázat, de nem derült ki, ez a pár legfontosabb:
– Az iskolába mindenki gimi utána került, és a főhősnő kivételével (aki 17-nek mondta magát a beiratkozáskor és amennyire láttam, az év végéig nem volt születésnapja, tehát végig kiskorú maradt) mindenki nagykorú volt, az igazgató mégis a szüleikre hivatkozott nekik. Egy nagykorúnak nemhogy a szüleivel nem kommunikál egy intézmény, még adatot sem adhat ki róluk felhatalmazás nélkül. Azt hiszem, ezt a sulit eredetileg giminek szánták, aztán inkább fősuliszerűség lett, és ennek a javítása kimaradt. Érdekes módon pont a még kiskorú főhős szülőjét nem hívták be, amikor bajba került, pedig egyedül nála lett volna indokolt. Főleg, hogy a nevelőanyja tudta is, mi a helyzet.
– A 12. fejezetben konkrétan elhangzik, hogy ki kerestette Megairát, a lány következő fejezetben mégis megvádolja ugyanezt az embert, hogy biztos fel se tűnt neki, hogy nincs ott.
– Megaira nevelőanyja minél inkább távol akarja tartani a lányt ettől a környezettől, mégis ugyanabban a városban él, hogy mindenki orra előtt lehessen a lány. (Ez persze lehet azért is, mert ott mégis nagyobb biztonságban vannak, de eléggé megnehezíti a távoltartás dolgot.)
– Mivel pont ugyanabban a városban vannak, a nevelőanya és a tesó természetesen postán adja fel a karácsonyi ajándékokat, amik januárban érkeznek meg. Véletlenül sem vitték be a suliba leadni a portán, vagy hívták ki személyesen átadni. Ráadásul mindenki elfelejtette, hogy karácsony van, holott kijárhatnak a diákok a városba, tehát már november eleje óta tuti a dekorációk alatt járkáltak.
– A múzeumban csak úgy ki volt rakva egy éles és veszélyes szúrófegyver, hogy bárki felkaphassa, és se nem őrizték, se biztonsági kamera nem volt felszerelve. Minden bizonnyal.
Felírtam többet is, de azok nem voltak a történetszálakra hatással, csak enyhén megzavartak és megálltam egy-egy fejcsóválásra.

Ezek mind olyan dolgok, amiket egy alapos szerkesztés megoldott volna, és egy sokkal jobb könyvet kaptunk volna a végén. Ez a történet pedig megérdemelte volna, hogy ne a Potty (folyamatos ölbepotyogás) és pötty (túlhasznált …) háza legyen, hanem valóban a fegyvereké.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Kovács_Ági_3 P>!

– Ó, hogy az a cifra farkú, megkeseredett, sánta öreganyátok szégyellné el magát!

Kovács_Ági_3 P>!

Mindenkit más nyugtat meg. Az öregasszonyok kötögetnek, én lőni járok.

Kovács_Ági_3 P>!

– Mire kell neked az a disznóölő?
– Nem tudom. Nincs oka, egyszerűen csak kell.

Kovács_Ági_3 P>!

– Bol… bold… – kezdte Megaira, magasba emelve a poharát –, boldog, á, ez az, szóval bolgod születésnapot! – Mennyit szokott inni? – kérdezte Lukasz Tonytól.
– Most ivott életében először – motyogta Tony. – Köszönöm, Meg! – kiáltotta el magát és kissé dülöngélve ő is magasba emelte a poharát. Lukasz a tenyerébe temette az arcát, aztán lemondóan megcsóválta a fejét, de koccintott velük Tony egészségére.

Kovács_Ági_3 P>!

Kicsit nehezebb? – fakadt ki Brenda. – Ennek elment az esze! Attól az ipsétől nem veszünk mi el semmit.
– Ja – helyeselt Brendon.
– Christopher olyan éber, mint egy rohadt bagoly. Ez a küldetés lehetetlen.
– Semmi sem lehetetlen.

Kovács_Ági_3 P>!

Nem az a fajta vagyok, aki csak úgy megfeledkezik a barátairól!

Kovács_Ági_3 P>!

Az én időmben még nem nyúlhattunk a kiállítási tárgyakhoz.

Kovács_Ági_3 P>!

– Engem Alan Davidsonnak hívnak. – Te ezt tudtad? – súgta Megaira Tony fülébe.
– Nagyon megharagszol, ha azt mondom, hogy igen?
– Naná!
– Akkor nem.

Kovács_Ági_3 P>!

– Nagyon szeretném egyszer végre megélni azt a pillanatot, amikor megértelek téged. – Várj türelmesen, öregem

Kovács_Ági_3 P>!

– Ennek a csajnak vajon van önálló gondolata? – tűnődött Brendon. – Tilde kis ölebe. Úgy festenek egymás mellett, mint Stan és Pan, csak nem széltében különböznek, hanem hosszában.


Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Stephen King: A Setét Torony – A Setét Torony
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
J. R. Ward: Feloldozott szerető
Abigail Gibbs: Vacsora a vámpírral
Karen Marie Moning: Új nap virrad
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna