A ​szorongás alapformái 13 csillagozás

Fritz Riemann: A szorongás alapformái

Gyakran megesik velünk, hogy görcsbe szorul a gyomrunk, a torkunkban mintha gombóc lenne, kiüt rajtunk a hideg veríték. Félünk valamitől? Nem, hiszen sokszor alig értjük, mi riasztott meg bennünket. És mégis rettegünk: valami ismeretlentől, megmagyarázhatatlantól, irracionálistól. A pontosan leírható félelem határmezsgyéjén túl kezdődik a szorongás titokzatos és baljós világa, a sötét szobától, a mélységtől, a bezártságtól és még számtalan más, valójában tökéletesen veszélytelen dolgoktól való érthetetlen iszonyodás kórképe. A német pszichoanalitikus típustaná- ban négy szorongásos alapforma: a skizoid, a depressziós, a kényszeres és a hisztérikus személyiség hétköznapi vagy már kórossá vált tünetegyüttesét vázolja fel megdöbbentő és egyben lenyűgöző érzékletességgel. Így vagy úgy valamennyien a páciensei lehetnénk.

Eredeti cím: Grundformen der Angst

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lélek-kontroll

>!
Háttér, Budapest, 2011
272 oldal · ISBN: 9789639365919 · Fordította: Jólesz László
>!
Háttér, Budapest
272 oldal · ISBN: 9639365076 · Fordította: Jólesz László
>!
Háttér, Budapest
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638128518 · Fordította: Jólesz László

Enciklopédia 18


Most olvassa 3

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

>!
sassenach
Fritz Riemann: A szorongás alapformái

Érdekes megközelítése a szorongásnak, de nagyon jól írja le, könnyen érthető. Engem picit zavart, hogy túlságosan a férfiakra építi az egészet, majdnem minden példában ők szerepelnek.

>!
Black_Venus
Fritz Riemann: A szorongás alapformái

Az első 3 típusban mindben magamra ismertem. Aztán rájöttem, hogy mindenkiben van valamennyi mindegyik típusból, csak más arányban – így a 4.-et már megkönnyebbülve olvastam.

Jól olvasható és érdekes könyv, amihez nem kell szakértőnek lenni, de sokat segíthet a világ megértésében.

>!
thuki
Fritz Riemann: A szorongás alapformái

Azt hiszem többek között azrt is jó, ha pszichológiáról olvasok, mert helyre tesz bennem egy rakás prekoncepciót és téveszmét (elsősorban olyan téren, hogy kevésbé gondolm azt az olvasás végeztével, hogy értek az adott témához).
Azt nem vagyok képes megítélni, hogy szakmailag mennyire pontos a könyv, illetve mennyire állja meg a pszichológia mai állapota mellett a helyét. Gondolok itt arra, hogy mintha olvastam volna freudi iskolát, a pszichoanalízist ért kritikákról, támadásokról, tehát jó lesz más szemontok szerint is megközleítenem a témát.

Mellékesen a Nietzsche-utalások megleptek, de monhatni örültem is nekik. most már csak azt lenne érdemes kideríteni, hogy milyen mértékű vonatkozásait találhatjuk Nietzschnek a pszichoanalízisben, vagy ez inkább csak Riemann sajátossága-e.


Népszerű idézetek

>!
Carmilla 

    Ugyancsak terhes realitás a logika is. De alóla is messzemenően kibújhat az ember – a saját logikája éppenséggel más logika, mint a többieké, de azért nem kevésbé logikus. Ha történetesen valaki olyan gondolatugrásokat tesz, amelyeket a másik nem tud követni, és amelyeket ezért logikátlannak nevez, az az ő problémája; ami engem illet, én értem őket, és szerintem logikusak.

206. oldal, A hisztérikus személyiségek (Háttér, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: logika
>!
Carmilla 

A zseniálisra a magányosság és a kapcsolathiány pozitívan hat, ő ugyanis, nem lévén tekintettel hagyományokra, tapintatra, felismerhet olyan dolgokat, amilyeneket a védelmet élvező és hagyományokhoz kötődő személy nem lát meg vagy nem mer meglátni. Kiváltságos helyzete lehetővé teszi, hogy rendkívüli felismerésekre jusson: ő átlépheti azokat a határokat, amelyektől mások félénk tisztelettel távol tartják magukat. A szkizoid személyek, ha érzelmi életük nem szegényedett el, csupán szemérmesen visszafogják magukat, nagyon differenciált és finom érzékenységű emberek, akik mélységesen idegenkednek mindentől, ami banális, sekélyes. Csak akkor kullognak a voltaképpeni ember lét mögött, ha érzelmileg elszegényedtek, kihűltek.

67. oldal, Kiegészítő gondolatok (Háttér, 2011)

>!
Carmilla 

(…) Gyakran nyúlnak a lélektan körébe tartozó dolgokhoz, sejtetnek kimondhatatlant, és bejutnak olyan területekre, amelyeket mások nem látnak vagy elkerülnek, a műveik elmélyíthetik ismereteinket az emberről. Életükben nemigen tesznek szert népszerűségre.

71. oldal, Kiegészítő gondolatok (Háttér, 2011)

>!
Carmilla 

Igazán tragikus az olyan önpusztítás, amely valakinek a gyermekkorából származó, valaha jogos gyűlölet- és irigységérzetiből fakad, amelyeket soha nem volt szabad kinyilvánítania, mert különben csak rontott volna a helyzetén, és önmagát gonosznak élte volna meg. Mivel nem rendelkezett semmilyen lehetőséggel, nem állt rendelkezésére valamiféle szelep, hogy indulataitól megszabaduljon, és mert azokat bűntudatérzetekkel élte meg, maga ellen kellett őket irányítania, akár önbüntetésképpen is.

91. oldal, A depressziós személy és az agresszió (Háttér, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: önpusztítás
>!
Carmilla 

    Az élményhiányban és kudarcok között nevelkedett gyermek korán, túlságosan korán tanul meg lemondani. Csendes, igénytelen gyermekké lesz, bátortalanná és alkalmazkodóvá, s igencsak kényelmessé a szülők számára, akik e mögött a viselkedés mögött nem ismerik fel a depressziót.

105. oldal, Az élettörténeti háttér (Háttér, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: depresszió
>!
Carmilla 

    Ha valakinek illuzórikus elvárásai vannak a szerelmet és a házasságot illetően, és többet követel, mint amennyit befektetni maga is hajlandó, akkor újra meg újra csalódnia kell; rendszerint nem ismeri fel ezt az összefüggést, és tovább, egyre tovább keresi a „nagy szerelmet”.

212. oldal, A hisztérikus személy és a szerelem (Háttér, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
>!
smee

Az empátiás azonosulás képessége (…) a depressziós emberek legszebb tulajdonsága.

>!
Carmilla 

(…) Kevésbé is félnek a haláltól, tényét érzelgősség nélkül és sztoikusan fogják fel. Minthogy olyan nagyon sokat nem fektettek a világba és az emberekbe, a vesztenivalójuk is kevesebb, lemondaniuk is kevesebbről kell, különösen erősen nem ragaszkodnak semmihez, még saját magukhoz sem, ezért könnyebben válnak is meg bármitől.

71-72. oldal, Kiegészítő gondolatok (Háttér, 2011)

>!
Carmilla 

Minthogy benne minden közelség félelmet vált ki, azért minél közelebb kerül valakihez, minél inkább az a „veszély” fenyegeti, hogy szeretni fog valakit, vagy őt fogja valaki szeretni, annál nagyobb szükségét érzi, hogy visszahúzódjon.

29. oldal, A szkizoid személy és a szerelem (Háttér, 2011)

>!
Carmilla 

(…) Aki azt képzeli, hogy másoknak ugyanolyan az alapbeállítottságuk, mint az övé, ugyanolyan figyelmesek, együtt érzők és alkalmazkodók, mint ő, annak ritkán van része viszonzásban.

124. oldal, Kiegészítő gondolatok (Háttér, 2011)


Hasonló könyvek címkék alapján

Popper Péter: Lélekrágcsálók
Németh Attila: Művészek és pszichopatológia
Szvoren Edina: Az ország legjobb hóhéra
Meg Rosoff: Just in Case – Sorsbújócska
Clara Bensen: Poggyász nélkül
Shirley Trickett: Csak semmi pánik!
Bitter István: Szorongásos kórképek
Hankiss Elemér: Az ezerarcú én
Szondy Máté – Szabó-Bartha Anett: Démonaink
Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig