The ​First Book of Lankhmar (Fafhrd and the Gray Mouser 1-4.) 2 csillagozás

Fritz Leiber: The First Book of Lankhmar

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

From the moment when they first met, in the commission of the same, audacious theft, Fafhrd, the giant barbarian warrior from the Cold Waste, and the Gray Mouser, master thief, novice wizard and expert swordsman, felt no ordinary affinity. Forged over the gleam of sharpened steel as, back to back, they faced their foes, theirs was a friendship that would take them from adventure to misadventure across all of Nehwon, from the caves of the inner earth to the waves of the outer sea. But it was in the dark alleys and noisome back streets of the great fog-shrouded city of Lankhmar that they became legends.

THE FIRST BOOK OF LANKHMAR includes the first four volumes of the hugely enjoyable Swords series.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fantasy Masterworks angol

>!
Gollancz, London, 2001
762 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781857983272 · ASIN: 1857983270

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Szürke Egerész · Fafhrd


Kedvencelte 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Marcus >!
Fritz Leiber: The First Book of Lankhmar

Fritz Leibertől keveset olvastam eddig (konkrétan a Gonna Roll the Bones című novellára emlékszem a Dangerous Visions antológiából), de a kard és varázslat alapműve megkerülhetetlennek számít a fantasy területén, és mivel az old-school klasszikusok be szoktak jönni, ezért nagy várakozásokkal vetettem bele magam ebbe az omnibus kötetbe.
A The First Book of Lankhmar az északi barbár Fafrhd (ejtsd: feförd) és a kisebb termetű tolvaj, Szürke Egerész kalandjait feldolgozó könyvek közül az első négyet tartalmazza. Amely kötetek egyébként maguk is gyűjtemények, hiszen a két kalandor történetei alapvetően elbeszélésekként jelentek meg, és ezen könyvekben Leiber legfeljebb pár rövidebb átvezető történetet tett hozzá az egész sorozathoz.
A Lankhmar novellákat Leiber 1939-ben kezdte írni, és egészen 1988-ig ontotta magából az újabb történeteket. Fafhrd és Szürke Egerész Lankhmar városában találkoznak véletlenül, ahol azonnal felismerik egymásban a jóbarátot, és a továbbiakban együtt vesznek részt mindenféle változatos kalandban (vagy épp valamilyen tolvajmelóban), hol a kardjukat, hol az eszüket használva, nem egyszer mágikus és misztikus ellenfelek ellen küzdve.

SWORDS AND DEVILTRY – Az első kötet első két írása Fafhrd és az Egerész Lankhmar előtti történetét meséli el, próbálva megalapozni a két karakter személyiségét és az Ill Met in Lankhmar történéseit. Itt máris előjön az, ami Leiberre nagyon jellemző – a Gonna Roll the Bones is ugyanezt produkálta –, hogy hosszan vezet fel egy nem túl nagy durranás véget. Nehéz lenne azt mondani, hogy rosszul ír, hiszen néha kifejezetten szép mondatokat kerekít. Azt sem lehet mondani, hogy a történetei ne lennének érdekesek (ha nem is feltétlenül újak és meglepőek). De az írásai teljesen aránytalanok, az általuk adott élmény egyáltalán nem áll arányban a hosszukkal. Úgy is fogalmazhatok, hogy az írások unalmasok, és meg kellett küzdenem velük.
Az Ill Met in Lankhmar, mely megnyerte anno mind a Nebula, mind a Hugo díjat, nem volt rossz, de igazából ugyanazokat a jegyeket mutatta, mint a korábbi írások, és az alapos előkészítés ellenére sem a két főszereplőért, sem a velük történtek miatt nem tudtam aggódni. Sajnos ez később sem változott, hiszen Fafhrd és Egerész mindig ugyanazt hozzák: két kalandra, aranyra, borra és nőkre áhítozó szerencsevadász, akiknek sokszor helyén van a szívük, de sokszor megkérdőjelezhető az erkölcsiségük (néha még egymás iránt is). A korra és a stílusra jellemző volt a nők tárgyiasítása, és hogy a gazfickókkal szemben a mi gazfickónk a menő. De ez utóbbiak nem feltétlenül bajok, mondom, ez együtt jár(t) a stílussal.
SWORDS AGAINST DEATH – Ebben a kötetben már több rövidebb történetet kapunk. Ezeket nevezném a leginkább tipikus sword and sorcery kalandoknak, hiszen két főhősünknek gyakran kell a saját, köznapi módszereikkel megküzdeni a mágia gonosz hatalmával. Más kérdés, hogy közben elszegődnek egy-egy nagyhatalmú mágus szolgálatába, akik később jó ürüggyel szolgálnak az újabb és újabb kalandokhoz.
Ebből a kötetből egyébként az a történet maradt meg a leginkább, amikor kalandoraink elutaznak magának a Halálnak a birodalmába (innen a kötet címe), miközben saját, nehezen gyógyuló (bár nem túl hiteles) gyászukkal is meg kell küzdeniük.
SWORDS IN THE MIST – Kicsit hosszabb történetek már ezek, amelyek közül a Lean Times in Lankhmar emelkedik ki. Itt a két jómadár megpróbál külön utakon járni, ámde alaposan belekeverednek a város világi és vallási hatalmainak játszmájába, de persze ők akkor vannak igazán elemükben, ha ilyen szorult helyzetekből kell kivágniuk magukat. (Ha egy Lankhmar novellát olvasol, akkor ez legyen az.)
SWORDS AGAINST WIZARDRY – A két fel/átvezető sztoritól eltekintve itt két kisregényt kapunk.
A Stardock egy hegymászás története eléggé részletesen elmesélve, a szinte már megszokott csavarokkal a vége felé. Nekem még a szokásosnál is vontatottabbnak hatott, bár aki szereti a hegymászást, és kíváncsi, hogy fantasy környezetben hogyan nézhet ki ez, annak szerintem tetszeni fog.
The Lords of Quarmall az omnibus utolsó írása, ami a korábbiakkal szemben végig fent tudja tartani az érdeklődést. Quarmall egy földalatti barlangbirodalom, ahol nagyon furcsa szokások alakultak ki. Az uralkodó két fia egymással küzd a hatalomért, és ennek érdekében felfogadnak maguk mellé egy-egy bajnokot (na vajon kiket?). Az események egyre inkább egyfajta apokaliptikus végkifejlet felé sodródnak, de van itt jópár karakter, akit nem ejtettek a fejére. A Lean Times mellett az omnibus másik erős írása, bár hogy a többitől ennyire elüt, azt valószínűleg az indokolja, hogy nagyrészt nem Leiber, hanem Harry Otto Fischer írta, aki egyébként a két karakter koncepcióját is kitalálta (és 1978-ban saját novellát is írt a ciklushoz).

Nem tudom megállni, hogy ne Jack Vance Haldokló Földjével hasonlítsam össze Fritz Leiber világát. Itt is fontos például a nyelvezet, bár az Egerész legcsűrcsavarosabb mondatai Kugel esetén csak egy közepes odaszúrásra lennének elegendőek. Vance rengeteg új és új kultúrát, torz és furcsa szokásokat, vallásokat mutat be. Leibernek is megvan erre a lehetősége, de ő sokkal földhözragadtabb (ami azt illeti, az Adept's Gambit című, több részből álló kisregényben konkrétan az ókori Földön kalandoznak Fafhrdék – és Lankhmar is sokszor csak régi mitológiák átirata). Végül pedig a történetek ütemezése, ami Vance esetében szintén jobb, nála ritkán van üresjárat.
Én az omnibus helyett óvatosabb ismerkedést ajánlanék, inkább valamelyik önálló kötetet javaslom, ha valaki kíváncsi erre a klasszikusra. Aztán, ha az bejön, akkor a többi is be fog.

Noro>!
Fritz Leiber: The First Book of Lankhmar

Leiber a Tolkien utáni, de nem őt, hanem Howardot követő írónemzedék oszlopos, nálam csak Moorcockhoz mérhető képviselője. Az általa megalkotott két szerencsevadász, Fafhrd és a Szürke Egerész tulajdonképpen a mai kalandozók őstípusai: nincs családjuk vagy hazájuk, a múltjukban sötét foltok, egyaránt hajlamosak a depresszióra és az indokolatlan tréfálkozásra, olyan kalandvágy hajtja őket, amit a legtöbb ember őrültségnek tart, egyformán izgatják őket a magasztos titkok és az alantas szórakozási formák, előszeretettel dolgoznak rejtélyeskedő csuklyás alakoknak, egyszerre hősök és gazemberek… Ismerős? Annak kell lennie, mert hiába bukott meg a sorozat magyar nyelven, több fantasy klisé származik belőle, mint bármely más forrásból.
(Egyébként Leiber találta ki magát a Sword and Sorcery kifejezést is.)
Még többet köszönhetnek nekik a kalandozó-párosok: Locke és Jean, Royce és Hadrian, Szőrplusz és Darger, Gaunt és Bone, Felix és Gotrek, de talán Hawk és Fisher is mind Fafhrd és Egerész párosára vezethetők vissza. Aztán ott vannak az olyan meghökkentő ötletek, mint a Tolvajok Céhe vagy a híveikből táplálkozó istenségek, amelyekre ma már a legtöbb fantasy olvasó nem is tekint furcsaságként, pedig egyszer azok voltak. És még nem is beszéltünk arról, hogy a korai Korongvilág könyvekben Ankh-Morpork kísértetiesen emlékeztet Lankhmar városára…

Az első gyűjteményes kötet négy Lankhmar-könyvet tartalmaz, amelyek viszont egyenként mind novellafüzérekből állnak. Leiber 1939-től 1988-ig írta őket, méghozzá össze-vissza, ennek ellenére a történet nagyon szépen kikerekedik, 700+ oldalon mindössze egyetlen hibát ejtett a kontinuitásban. A novellák kétfélék: van a klasszikus, rövid kaland, amelyet közvetlen és realista stílusban mesél el, és van a hosszú eseménysor zanzásított elmesélése, amely mintha sokadkézből jutna el az olvasóhoz. Mintha afféle tábortűz mellett előadott legendák lennének, ez a szerző igazi specialitása. És még szépen, igényesen is fogalmaz. Hazudnék, ha egyszerűnek nevezném a stílusát, de megéri rászánni az időt.
A Kardok és ördöngősség egy utólag megírt előtörténete a két kalandornak. Ez azért kivételesen szerencsés, mert rögtön bemutatkozásképpen már érett karakterábrázolással találkozhatunk. (Az is igaz, hogy emiatt később néha úgy tűnik, mintha visszaesne a színvonal.)
A Kardok a halál ellen főleg korai novellákat tartalmaz, néhány későbbi betoldással. A fentebb említett klisék nagyobbrészt itt születtek meg. De itt is vannak kiemelkedő darabok: Az éjszaka karmai és a Bizarr bazár (utóbbi Pratchettet különösen megihlette).

A folytatásban a Swords in the Mist különösen zseniális. Itt mutatja meg Leiber igazán a humorérzékét, akár csak a két hős szópárbajaiban, akár Lankhmar alvilági életének fonákjával. Az egész ciklus egyik csúcspontja a Lean Times in Lankhmar c. novella, amelyben Fafhrd és Egerész akaratlanul új vallást alapítanak. Az Adept's Gambit érdekessége pedig az, hogy egy varázsló fondorkodásának köszönhetően a Földön játszódik, a Nagy Sándor halála utáni érdekes időkben.
Végül a Swords against Wizardry tovább variálja a történetek helyszíneit. Hőseink eddig főleg a nagyvárosok árnyaiban jeleskedtek, ezúttal viszont a világ egyik legmagasabb hegyén, majd pedig egy fekete mágusok által uralt, emberi hangyabolyban kell helyt állniuk. Az első történet Jack London „egyedül az elemek ellen” novelláit idézi, a másik pedig azt bizonyítja, hogy Leiber a furcsa, nem történelmi alapokra épülő kultúrák megalkotásában is megállja a helyét.

Szóval alapmű, és kész. Fantasy olvasó nem mehet el mellette.


Népszerű idézetek

Noro>!

Sundered from us by gulfs of time and stranger dimensions dreams the ancient world of Nehwon with its towers and skulls and jewels, its swords and sorceries.

(első mondat)

Noro>!

Silent as specters, the tall and the fat thief edged past the dead, noose-strangled watch-leopard, out the thick, lock-picked door of Jengao the Gem Merchant, and strolled east on Cash Street through the thin black night-smog of Lankhmar, City of Sevenscore Thousand Smokes.

Ill Met in Lankhmar - első mondat

Noro>!

It is rumored by the wise-brained rats which burrow the citied earth and by the knowledgeable cats that stalk its shadows and by the sagacious bats that wing its night and by the sapient zats which soar through airless space, slanting their metal wings to winds of light, that those two swordsmen and blood-brothers, Fafhrd and the Gray Mouser, have adventured not only in the World of Nehwon with its great empire of Lankhmar, but also in many other worlds and times and dimensions, arriving at these through certain secret doors far inside the mazy caverns of Ningauble of the Seven Eyes — whose great cave, in this sense, exists simultaneously in many worlds and times.

The Wrong Branch - első mondat

Kapcsolódó szócikkek: Fafhrd · Szürke Egerész
Noro>!

„There's something too fascinating about a forlorn hope like this. I've always wanted to command one. And it's only fun to betray the wealthy and victorious.”

The Lords of Quarmall


A sorozat következő kötete

Fafhrd and the Gray Mouser sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Megan E. O'Keefe: Steal the Sky
Chris Willrich: The Chart of Tomorrows
Michael Shea: Nifft the Lean
Leigh Bardugo: Six of Crows
Scott Lynch: Red Seas Under Red Skies
Ari Marmell: Covenant's End
Jennifer A. Nielsen: The Runaway King
Michael J. Sullivan: Theft of Swords
Sally Green: The Smoke Thieves
Sam Sykes: The City Stained Red