Most, hogy beköszöntött az igazi ősz, ki olvasna egy hátborzongató kötetet? Ajánlok egy könyvet a témában, ha még nem lenne elég hosszú a tbr listátok. Fritsi Péter A székkészítő regénye remekül indul, nincs benne semmi szokatlan. Illetve van, épp az, hogy ez hiányzik. Egy felhőtlen családi életet élő szövetségbe lépünk, mely tökéletesnek látszik ! „A békés hétköznapok történései pedig felgyorsulnak és egy hihetetlen, félelmetes világban találjuk magunkat a bányász családapát követve. Látszólag minden ugyanolyan, mint volt, de valami mégis megváltozott.”
Ez a regény inkább már a horror mezsgyéjén táncol, s néha át is lép rajta. Én sok mindent láttam már, így valószínű másképp értékelem, simán olvastam este, lefekvés előtt, anélkül, hogy ez bármiképp megzavarta volna a nyugodt harmóniám, de tény, ami tény: erős gyomornak való! Ennek tudatában vegyétek kézbe.
Mi szerepel benne? Boszorkányság, mágia, hiedelemvilág, meg nem élt álmok, abbamaradt nevetések. Egy olyan alak képében, akivel nem szívesen találkoznánk.
Megfélemlíti a szereplőket, türelemjátékra hív. Kicsit hbo-s mini sorozatnak éltem meg, premier plan vetítésben.
Hirtelen kialszik a lámpa fénye.
Kicsit távol éreztem magam ettől a világtól, de nem tudnám megmondani, miért. Ritkán olvasok hasonlót, szinte sosem, talán ezért. Megvolt benne a feszültségkeltés, jó volt a cselekményvezetés, néha kicsit tényszerű, de megvolt benne minden, ami kell.
A szálak messzire vezetnek, bár én csak sodródtam a cselekménnyel. Nem agyaltam rajta, mert képtelenség ezt előre megjósolni. Igazi írói fantázia szüleménye, melynek semmi sem szab határt. Olyannyira, hogy néha el is veszik a túlontúli részletességben. Másszor számomra túl sok információt közöl egyszerre. Komlón egészen hihetetlen dolgok történnek! ;-)
De ettől szép ez a műfaj. Olyan távoli, démoni sötétséggel körülvett világ kapuján kísér be, melyen egyedül, valószínű nem tudnál bemenni. Mert nem így keresnéd az ajtód, vagy az sem tudnád, hol van, van e ilyen bejárat. S lám, mégis van!
Kérdés kérdést, kétely kételyt szül a történetben, egyre több a megoldatlan ügy, mely már a főszereplőt is aggasztja.
Borzasztóan részletes, nem kíméli az olvasót. Volt izgalom, volt kis borzongás,
„ – Minden nap arra gondolok, bárcsak valahogy többet adhatnék nekik, de egyszerűen nem megy.
– Ha minden nap ezen töröd a fejed, akkor nem lehetsz rossz ember. ”
Örültem, hogy a magyar kortárs szerző kötetében magyar helyszíneken járunk. Hálás vagyok a könyvnek és Péternek, mert ennél a történetnél jöttem rá, hogy bár a krimit és a thrillert imádom, egyik kedvenc műfajaim közé tartozik; a horror nem az én világom, kevésbé tud kikapcsolni. Ugyanakkor, témájában egyedülálló, így jó szívvel ajánlom a műfajban keresgélőknek. Ilyen témában még nálam nem volt ajánló!