Képzeljetek el egy kislányt, aki utolsó hónapos pocakban érkezett júliusban anyja mérnökszakos felvételijére, akit kimagasló pontszámmal felvettek, de jó két hónappal később drágalátos évfolyamtársai megszavaztak első kibukónak.
Nem jött be. Anyámat kb. ezzel a szöveggel lehet legjobban inspirálni: ó, hát hagyd abba, neked az úgy se megy! Ilyenkor őrült lángocskák villannak a szemében, és csakazértis nekiesik és megcsinálja.
Élénken emlékszem az első fokozatos (üzemmérnöki, ma divatos bolonyéze szószban: BSC) diplomaosztójára. Lila virágos, röpködő fodros kislányruhámban álltam az egyetem főlépcsőjén, fotóztak, máig is egyik kedvenc képem magamról, és utána elmentünk a megyeszékhely-egyetemi város kiváló éttermébe ebédelni. spoiler
Mivel Anyukám az évfolyam 90+++ felső százalékában végzett, kívánsága szerint meghívást nyert a második fokozatos (okleveles mérnöki, manapság, bolonyéze szószban: MSC) képzésre.
Onnantól kezdve egészen határozott emlékeim vannak anyám tanulmányairól, pl. güzütárgy , vö. Pattantyús Á. Géza: A gépek üzemtana, és még sokan mások.
Meg volt egy igen érdekes fazon, kinek említése során igazán őrült lángocskákkal égett anyám szeme: bizonyos Niels Bohr, a modern fizika, (avagy a Fizika X+XXX1) kurzus kapcsán,
elképesztő amúgy, ha egy kisember 5-6 éves kora fordulóján ugyanolyan intenzív Niels Bohr-kiképzést kap, mint például, tegyük fel: Benedek Elek meséit, micsoda agylövéssel evez át felnőttkorára.
Jó, a Schrödinger-macskája mese akkor még nem esett meg, ellenben a síző, a két széttartó sínyom, meg a fa példázata igen, és még ehhez hasonlók –
A középsős-nagycsoportos óvodás kor valahol a mágikus/misztikus meg a szigorúan objektív „mindent tudni akarok” korszak határán van a fejlődéspszichológusok szerint. Úgy gondolom, általában nem túl jellemző, hogy egy ebben a korszakban leledző gyerek modern fizikát és Niels Bohrt és Benedek Elek meséket, valamint a Kesztyűt, (bableves és mákoscsík, jóval később döbbentem rá, hogy Móra Ferenctől), hallgasson téli estéken –
velem mégis így esett. Talán nem véletlenül vagyok nem százas.
***
És hogy egy csöpp kritikát fogalmazzak meg a könyvvel kapcsolatban:
Annak ellenére, hogy a keleti vallásokat kívánta összeházasítani a szerző a modern fizikával, valahogy erősen szétesősre sikeredett. De alfába/transzba alámerülve azért az ember érti, mire gondolt a szerző,
(és erről mindig az jut eszembe, hogy anyám gyerekkoromban, abban a modern fizikásban, azzal fenyegetett, hogy ha harmincszor balra tekertem a tésztát, és utána átteszem a másik kezembe a fakanalat és azzal harmincszor jobbra tekerem, akkor bizonyára visszaáll minden az eredeti helyzetbe: kiló liszt, hat tojás, satöbbi…
… ja nem, kislányom, merthogy entrópia is létezik!
***
Mért várnánk egy ilyen környezetben cseperedett gyermekegyedtől, hogy normális felnőtt legyen belőle?! No, nem is lett az! :)
A könyv amúgy tetszett neki-
