Az ​örömhöz 2 csillagozás

„Nénia

Meghal a szépség is! Mind föld s ég könnye megindul,
Nem hajlítja meg érckeblit a styxi Zeusz.
Egyszer alélt szerelem panaszán szíve Árnyak-urának,
S a küszöbön komoran visszaragadta jogát.
Hasztalanul omol Aphrodité szép ifja sebére,
Melyet a halk testben szörnyű agyar dühe vájt.
Meg nem menti az isteni hőst örökéletű anyja,
Hogyha a szkáji kapun bukva le, sorsa betelt.
Ám felbukkan a tengerből Néreus valamennyi
Lányaival s egekig jajgat az égi fiún.
S lásd csak! Sírnak az istenek, istennők valamennyin,
Hogy tovatűnik a Szép, meghal az égi Alak.
Kedveseink ajkán dalként is enyészni, dicsőség,
Hangtalanul bukik köznapi Orcus alá.”

(Gyulyás Pál fodítása)

Egy kis jótékonysági „szekéren” bukkantam rá pár hónapja.
Mivel most ismerkedem a versekkel, ezért mindenképpen elakartam olvasni.
Nos igen, kicsit sokáig tartott, de valljuk be, napi két – három műnél többet nem érdemes olvasni, hisz fontos átgondolni, hogy mit üzen a költő olvasójának, mit rejtenek a rímekkel ékesített sorok…
Ez a kötet tele van fájdalommal, harccal és az élet rejtelmeit boncolgatván egy hittel, melyet teljesen talán nem is sikerült megfejtenem, de modern felfogásommal valószínű nehezebben is menne.
Kellemes élményt nyújtott.

A suli könyvtárában akadt a kezembe, s ha már így esett, adtam neki egy esélyt, mert eddig valahogy a sok-sok magyartanulás ellenére is elkerült, pedig hát Schillert illik ismerni, nemcsak tudni róla… :) Nos, most már túl vagyok az illemen is, de nem mondanám, hogy jobban ismerem – mert ez a kötet olyan, olyan… Mit is mondjak? :) Felejthető. Ennyi. Az Örömóda zenés részletét meg úgy is ismeri mindenki.
Még jó, hogy nem vagyok német! :)) (http://moly.hu/idezetek/591165 )