Ármány ​és szerelem 76% 155 csillagozás

Azt hiszem, a többséggel ellentétben nekem tetszett ez a mű. Korábban még nem olvastam egy Schiller-művet sem, úgyhogy ilyen szempontból nincs összehasonlítási alapom, de azt hiszem, a többi olvasott drámával szemben is egész előkelő helyen szerepelt.
Ahogy a címből is sejthető, ármányból és szerelemből nem volt hiány, pedig az ember azt hinné, Schiller korában még nem voltak ennyire jellemzők az intrikák. Olvasás közben azt hittem, hogy egy „modern” Romeo és Júlia történetet követhetek szemmel, spoiler.

Khm, khm.
Az első 2/3-ban azt éreztem, h. ez egy zseniális mű. Messze jobb, mint Goethe. Aztán jött a 3. harmad, ami agyonvágta az egészet.
Amíg társadalomkritika, meg jellemábrázolás addig csillagos ötös. Mikor előrelép a szerelmi bonyodalom…. húúúúúú mint valami silány mexikói szappanopera. (Borzalmasan/ rettenetesen néztem, borzalmasan/rettenetesen szenvedtem, borzalmasan/rettenetesen röhögtem, akár Ferdinánd)
Lehet, h. színpadon jó. Olvasva borzalmas. (A "borzalmas/rettenetes") Schiller állandó rendezői utasítása)
De a legjobb: Lujza elájul, (egyre ájultabban)….bla, bla, bla

Nagyon fiatalon írta, ez végig érezhető. A Tell Vilmos szélesebb perspektívát nyújt, lényegesen sűrűbbek benne a párbeszédek stb.

A dráma egyébként rendben van, abszolút olvasható és ma is játszható. Ami számomra leginkább átjön a sorok között, az a korabeli általános jogi- és létbizonytalanság, ezt ma már el sem tudjuk képzelni.

Rég olvastam ennyire jó kötelező olvasmányt, csak ajánlani tudom! ;)

Majdnem földhöz vágtam magam, annyira jó volt.

Értsd: Nem akarom senkihez és semmihez sem hasonlítani, rég (sőt, talán még sosem) olvastam ilyen izgalmas drámát – ennyire eleven (és szerethető) szereplőkkel. Egy csésze teáért alig bírtam kimenni, mert nem volt rész, ami után letegyem egy pillanatra. Határozott, pörgős cselekmény, szép, tiszta tanulság. Schiller tudta, mit csinál.

Annyira bájosan és kedvesen kezdődik, hogy az olvasóban még az is felmerülhet, hogy nem az lesz a vége, ami.:) De hamarosan jön a bonyodalom, eluralkodik az ármány, a főszereplők egyik végletből a másikba esnek, a sors pedig kérlelhetetlenül közeledik.
Nem kedvencem a stílus, de a hihetetlenül fennkölt szöveg mégis nagyon élvezetes.

Forgách András 2009-es fordításában olvastam újra a drámát! Jót tett neki! És nekem is! A hatalom öntörvénye, a romlott és ármánykodó szolgalelkű emberek, a szerencsétlen szülők és az esetlen szerelmesek alakjai olyan maiak lettek. Még akkor is, ha a ma emberének torkán ezt a szentimentális nyavalygást már igen nehéz lenyeletni! De néha bele kell kortyolni ilyen limonádékba is! Jóllehet kockázatos és felelőtlen meggondolatlanul italokat iszogatni!

Kicsit tényleg „szereplőmegrázós”, kicsit szentimentális, de jókor jött.
Tetszett, annak ellenére, hogy dráma, ráadásul nem is ma született.
Mindezek ellenére tetszett az egész ármánykodás, és mellette a szerelem is.
Nem nagyon jellemző ez rám, de most, hogy van több időm olvasni, kényelmesen belefért elgondolkodni a történteken.
Akár a mai világba is teljesen beleillene.

Igazi dráma. Schiller legtöbbet olvasott muve kezdetektől egész Európában.
Német irodalmak kurzuson a tanárom úgy beszél a könyvekről, ahogy azt kevés ember teszi. Schiller, Goethe, Thomas Mann neve szinte zenélve jön a szájából, úgyhogy most jönnek sorra nálam is olvasásra. És milyen hálás vagyok a tanárnőnek, hogy felkeltette az érdeklődésem. Letenni nem tudtam a könyvet, imádtam minden sorát. Drága jó Schiller, élhettél volna még, hogy így sem csekély életmuvedet tovább bővítsd. Én biztos tovább fogom bővíteni a saját olvasmánylistámat a Te drámáiddal.

Ez egy igazán beszédes cím. E két fogalmon kívül nem is szól másról ez a dráma. De ez a két érzelem féktelen és végtelen és mindent átható.