Túl ​jón és rosszon 18 csillagozás

Friedrich Nietzsche: Túl jón és rosszon

„Azokra a dinamitkészletekre, melyeket a Gotthard-vasút építése során használtak, fekete, az életveszélyre figyelmeztető jelzőzászlókat tűztek. – Kizárólag ebben az értelemben beszélünk a filozófus Nietzsche új könyvéről mint veszedelmes könyvről. Ezzel a megjelöléssel a feddés nyomát sem kívánjuk tanúsítani a szerzővel és művével szemben, ahogyan ama fekete zászló sem volt a robbanóanyag feddése. Még kevésbé jut eszünkbe, veszedelmes könyvére való utalásunkkal kiszolgáltatni a magányos gondolkodót a szószéki hollóknak és oltárt varjaknak. A szellemi robbanóanyag, akárcsak a materiális, szolgálhat nagyon is hasznos alkotásokat; nem szükségszerű, hogy bűnös célokra éljenek vissza vele. Csupán jól teszik, ha ott, ahol ilyen anyagot tárolnak, világosan megmondják: „Itt dinamit van!” (…) Nietzsche az első, aki tud egy új kiutat, ám egy olyan félelmeset, hogy alaposan megrémülünk, mikor magányos, eleddig járatlan ösvényén látjuk járni őt!…” (J. V. Widmann, 1886)

A következő címeken is megjelent:
Jón és gonoszon túl
Jón, rosszon túl
Túl az erkölcs világán…

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Matúra bölcselet

>!
Műszaki, Budapest, 2000
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631626962 · Fordította: Tatár György
>!
Ikon, Budapest, 1995
160 oldal · ISBN: 9637948686 · Fordította: Tatár György

Enciklopédia 11


Kedvencelte 1

Most olvassa 4

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 54

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Friedrich Nietzsche: Túl jón és rosszon

Körülbelül 10 éve olvashattam ezt a könyvet először 16 évesen. Az akkori egyszerűbb felfogásomnak ez a kötet tökéletes volt. Lázadtam minden ellen és semmiben nem találtam semmilyen értéket – még magamban sem. Gyűlöltem, hogy nő vagyok és ezt a gyűlöletet csak erősítette bennem a szerző. Mára letisztult bennem jópár dolog. Nem gyűlölök minden vallást, életfilozófiát…Számomra a keleti vallások, életfilozófiák igenis sokat adnak, sokat jelentenek. Egy csomó gondolatával is szimpatizálok. Azonban én mint nő gondolkozó lény vagyok és lelkem van. Ha abban hinnék, hogy semmi sincs és minden más filozófus, metafizikus nulla volt, már rég agyonlőttem volna magam (jobb esetben).

2 hozzászólás
Lecter>!
Friedrich Nietzsche: Túl jón és rosszon

Nietzsche megint patkányfogóra játszik, de most kivételesen nem annyira a kereszténységet és Szent Pálékat, hanem a kortársakat és elődöket cincálja darabokra. Válogatott közönsége van, Wagnertől egészen a tudósokig, Hobbestól végig a francia irodalomig, de senki nem kap annyit, mint a németek. Hitleréknek aztán volt arcuk őt példaképnek tekinteni, pedig ha tudták volna, hogy ők mit kapnának tőle, kétszer is meggondolták volna. Szinte már élveboncolás ez, de Nietzschében volt annyi körültekintés, hogy csak haláluk után ír a kortásairól. Nőkről is van pár szava, de abban sincs semmi hála, sírva nevet azon, ahogy a nagy női gondolkodók próbálják meghatározni nemüket a férfival szemben.
De nemcsak 150 oldal féktelen kritizálás a mű, végiggondolt morálfilozófia van mögötte. Isten halála után megszünteti a másik nagy egyenlőségtevőt, a morált is, már semmi nem áll az útjában a csőcselékkel szemben, már nem tudnak azzal lehozni az ő szintjükre, hogy jobb embernek hiszik magukat a nagyoknál, ugyanis nincs semmiféle ilyen morál. Csak az van, amit magunknak teremtünk, és senki előtt nem felelünk érte magunknon kívül. Nincs többé kategorikus imperatívusz. Aztán az így egymásnak eső, sok akarat harcát látva, az egyetlen isten, Dionüszosz, hátradőlve, elégedetten nézni az egész tragédiát, és azon gondolkodik, hogy hogyan tehetné ezeket az embereket erősebbé, gonoszabbá, mélyebbé, sőt, még szebbé.

4 hozzászólás
Ancsúr>!
Friedrich Nietzsche: Túl jón és rosszon

Nyelvezete miatt számomra ez sokkal érthetőbb volt Descartes-nál. Nem mindennel értünk egyet, de mond pár okos, gondolatébresztő dolgot. Akit szeret az élet nagy kérdésein gondolkodni, annak mindenképpen javasolnám Nietzsche eme irományát.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Chöpp >!

Boldogok a feledékenyek: mert ők még az ostobaságaikkal is „elbánnak”.

94. oldal

Chöpp >!

Aki egy emberben a magasságot nem akarja látni, annál élesebben fürkészi mindazt, ami alacsony és felszíni benne – s magát árulja el vele.

137. oldal

1 hozzászólás
Chöpp >!

Minden mély gondolkodó jobban féli, hogy megértik, mint hogy félreértik. Az utóbbitól talán a hiúsága szenved; az előbbitől azonban szíve, együttérzése, mely mindig így beszél: „ó, miért akartok magatoknak oly súlyos sorsot, mint az enyém?”

141. oldal

Kapcsolódó szócikkek: megértés
Chöpp >!

Nem százszor rövidebb az élet annál, semhogy – unatkozzunk benne?

100. oldal

Kapcsolódó szócikkek: unalom
Lunemorte P>!

Az öngyilkosságra való gondolás erős vigasz: számos gonosz éjszakán jut vele túl az ember.

63. oldal

3 hozzászólás
Chöpp >!

… nem azért ír-e az ember könyveket, hogy elrejtse, ami benne rejlik?

141. oldal

Chöpp >!

Vannak a léleknek olyan magaslatai, ahonnan nézve a tragédia is megszűnik tragikusan hatni…

31. oldal

2 hozzászólás
Chöpp >!

Ami szeretetből lesz megtéve, mindig jón és rosszon túl történik.

62. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
2 hozzászólás
Chöpp >!

Amilyen kevéssé olvassa el a mai olvasó egy oldal minden egyes szavát (vagy éppen szótagját) – valójában húsz szóból véletlenszerűen kiragad vagy ötöt, és „kitalálja” az ehhez az öt szóhoz feltehetően tartozó értelmet –, ugyanolyan kevéssé látunk egy fát pontosan és tökéletesen, leveleivel, ágaival, színével, alakjával; annyival könnyebben esik nekünk egy nagyjából vett fát odaképzelnünk. Még legkülönlegesebb élményeink során is ugyanígy járunk el: az élmény legnagyobb hányadát költjük, és alig-alig kényszerülünk rá, hogy ne mint „feltalálók” szemléljünk egy eseményt. Mindez annyit tesz: a lehető legmélyebben, a lehető legrégebben – hazugsághoz vagyunk szokva.

72. oldal


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Erich Fromm: Az Önmagáért való Ember
Joan Solé: Kant
Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt
Gary Cox: Hogyan legyünk jók?
Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Ősi bölcsesség, modern világ
Papp Miklós: A Papp újra válaszol
Tábori László: Túléljük a gépkorszakot!
Larry R. Churchill: Etika mindenkinek
Benjamin Franklin: Az erény művészete
Dan Ariely: Az (őszinte) igazság a hazugságról