Korszerűtlen ​elmélkedések 9 csillagozás

Friedrich Nietzsche: Korszerűtlen elmélkedések Friedrich Nietzsche: Korszerűtlen elmélkedések

Mindenkinek meg kell szerveznie magában a káoszt, hogy visszaeszméljen valódi szükségleteire. … valamikor egyszer fel kell lázadnia az ellen, hogy mindig csak utánamondó, utánatanuló, utánacsináló; akkor kezdi csak megérteni, hogy a kultúra még valami más is lehet, mint az élet dekorációja. Magyar nyelven most először jelenik meg együtt a Korszerűtlen elmélkedések teljes szövege.

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Kísértések Atlantisz · Világkönyvtár Révai

>!
Atlantisz, Budapest, 2004
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639165735 · Fordította: Bognár Bulcsú, Czeglédi András, Csatár Péter, Hidas Zoltán
>!
Révai, Budapest, 1921
348 oldal · Fordította: Miklós Jenő, Wildner Ödön

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Arthur Schopenhauer


Kedvencelte 4

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

Emerenz>!
Friedrich Nietzsche: Korszerűtlen elmélkedések

Nem tudom hányszor olvastam újra, és mindig meglep, hogy valaki ilyet le tud írni, és már százötven éve. Nem tudom honnét veszi, amit ír, de tényleg erre lehet mondani, hogy zseniális. Kb. a fele könyvet ide tudnám írni idézetként, annyira tömör. Talán a Zarathustránál és az összes többi könyvénél is jobban tetszik.

Tamás_Felber>!
Friedrich Nietzsche: Korszerűtlen elmélkedések

Nagyon „veszélyes”, immár „klasszikus alkotás”! De minden humán iskolázottságú (történész, filozófus, irodalmár, művészettörténész, néprajzos, etc.) számára reflexiókban gazdag munka a mai napig is.


Népszerű idézetek

Richard_the1st>!

…a kultúra szempontjából kívánatosnak tartanám, ha a filozófiát sikerülne megfosztani minden állami és egyetemi-akadémia elismertségtől, s egyáltalán: ha az állam, az akadémia, és az egyetem megszabadulnának attól a számukra megoldhatatlan feladattól, hogy megkülönböztessék az igazi filozófiát a látszólagostól. Hagyjátok a filozófusokat vadon nőni, tagadjatok meg tőlük minden kilátást polgári állásra és beilleszkedésre, ne kényeztessétek őket fizetéssel, s még inkább: üldözzétek őket, bánjatok velük barátságtalanul – és csodákat fogtok látni! Ekkor szerteszéjjel szaladnak, és mindenféle tetőt keresgélnek ezek a szegény látszólagos bölcselők […] könnyű a rossz filozófusoktól megszabadulni, egyszerűen csak nem kell pátyolgatni őket. Mindez sokkal tanácsosabb, mint bármilyen, akármilyen filozófiát államilag-nyilvánosan támogatni.

260. oldal

3 hozzászólás
Richard_the1st>!

Az állam sohasem törődött az igazsággal, hanem mindig csak a számára hasznos igazsággal, pontosabban egyáltalában véve mindazzal, ami hasznot hozott neki, lett légyen az igazság, féligazság, vagy tévedés. Vagyis állam és filozófia szövetségének csak akkor van értelme, ha a filozófia meg tudja ígérni, hogy feltétlenül hasznot hajt az államnak, vagyis az állam hasznát többre tartja, mint az igazságot. Az államnak természetesen nagyszerű lenne, ha az igazságot is a maga szolgálatába és zsoldjába állíthatná. De nagyon is tudja, hogy az igazság lényegéhez tartozik nem szolgálni, nem szegődni zsoldba. Ezért mindabban, ami sajátja, csupán hamis „igazság„ az övé, egy álarcos ember, aki sajnos nem nyújthatja az igazságtól államilag elvártakat: az állam érvényességének a kimondását, a szenté avatását. Ha egy középkori herceg azt szerette volna, hogy koronázzák meg, de ezt nem tudta elérni, hát kinevezett egy ellenpápát, aki megtette neki ezt a szívességet. És ez egy bizonyos fokig működött is, ám az már nem járja, hogy a modern állam nevez ki ellenfilozófiát, önmagát legitimálandó. Ugyanis a filozófia változatlanul ellene van, sőt ma inkább, mint valaha. A lehető legkomolyabban gondolom, hogy hasznosabb az államnak egyáltalán nem foglalkozni filozófiával, semmit sem kívánni tőle, és ameddig csak lehet közömbösen kezelni őt. Ha vége a közömbösségnek, ha a filozófia veszélyessé válik rá nézvést és támadásba lendül, akkor az állam nekiláthat az üldözésének….

261. oldal

Richard_the1st>!

Schopenhauer sajnos semmivel sem sértett meg jobban számtalan tudóst, mint azzal, hogy nem hasonlított hozzájuk.

250. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arthur Schopenhauer
Richard_the1st>!

… Kijelenthető, amit Diogenész kifogásolt egy filozófusban, akit dicsértek neki:

„Ugyan miféle nagyságot tud felmutatni, ha már oly régóta űzi a filozófiát és senkit sem szomorított el.”

Ez kellene, hogy álljon az egyetemi filozófia sírfeliratán: „senkit sem szomorított el” Persze ez nyilvánvalóan dicséret egy öregasszony, mint az igazság istennője számára. Nem csoda, ha azok, akik ezt az istennőt öregasszonynak ismerik, maguk sem igazán férfiasak, se ennek megfelelően a nagyhatalmú férfiak figyelemre sem méltatják őket.
Ha korunkban mindez így áll, akkor a filozófia méltósága a porban hever.

265. oldal

Richard_the1st>!

Egy hulla a féreg számára csábító gondolat, ám egy féreg minden élő számára szörnyű gondolat. A férgek a mennyországukat egy zsíros testben képzelik el, filozófiaprofesszorok pedig schopenhaueri belsőségek szétmarcangolásában: és míg léteznek rágcsálók, addig a rágcsálók mennyországa is létezik. […] A straussi filiszter úgy üt tanyát és úgy garázdálkodik nagy költőink és zeneszerzőink műveiben, mint egy féreg, amely úgy él, hogy rombol, úgy csodál, hogy felzabál, úgy imádkozik, hogy emészt.

37. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hulla
LNB >!

Wagner költő volta abban mutatkozik meg, hogy nem fogalmakban, hanem látható és átélhető folyamatokban, vagyis mitikusan gondolkodik, ahogy a nép mindig is gondolkodott. A mítosz nem valamilyen gondolaton alapul, ahogyan ezt egy mesterkélt kultúra gyermekei vélik; a mítosz maga egyfajta gondolkodásmód: a világról alkotott elképzeléseket közöl, de folyamatok, cselekvések, és szenvedések egymásutánjában.

Kapcsolódó szócikkek: mítosz
Richard_the1st>!

Hiszen a kultúrára senkinek sincs ideje- és mégis, tulajdonképpen mire föl minden tudományoskodás, ha éppen a kultúrára nem jut ideje? Legalább most válaszoljatok? Mire jó az egész tudomány, ha nem arra, hogy elvezessen a kultúrához? Talán arra, hogy a barbárságra vezessen el? És ebben az irányban ijesztően messze jutott a tudósok rendje…

52. oldal

LNB >!

Ez a példázat mindnyájunknak szól: mindenkinek meg kell magában szerveznie a káoszt, hogy visszaeszméljen valódi szükségleteire. Tisztességének, derék és igaz jellemének valamikor egyszer fel kell lázadnia az ellen, hogy mindig csak utánamond, utánatanul, utánacsinál; akkor kezdi majd megérteni, hogy a kultúra még valami más is lehet, mint az élet dekorációja, vagyis alapjában mindig álcázás és leplezés, mert minden díszítés elrejti a díszítettet. Így tárja fel magát előtte a kultúra görög fogalma – szemben a rómaival –, a kultúrának mind új és jobbított phüszisznek a fogalma, belső és külső nélkül, álca és konvenció nélkül,a kultúráé mint élet, gondolkodás, látszat és akarat egyetmondásáé. Így tanulja meg önnön tapasztalatából, hogy az erkölcsi természet magasabb ereje volt az, ami a görögöket minden más kultúra felett győzelemre segítette, s hogy az igazsághoz való hűség gyarapításának kell minden igaz műveltség előkészítőjének lennie: még ha ez az igazsághoz való hűség olykor komolyan károsítja is az éppen tiszteletben álló műveltséget, még ha éppen egy egészében dekoratív kultúra bukását segíti is elő.

Richard_the1st>!

Aki egyszer belebetegedett a hegelezésbe és a schleiermacherezésbe, az sohasem gyógyul ki belőle teljesen.

40. oldal

Richard_the1st>!

A tudományos ember lényében ugyanis […] igazi paradoxon rejlik: úgy viselkedik, mint egy szerencse kényeztette naplopó, mintha az élet nem egy reménytelen és kétségekkel teli ügy lenne, hanem szilárd és örökre garantált tulajdon. Számára elfogadható egy egész életet egy olyan kérdésekre fecsérelni, amelyek megválaszolása valójában csak annak lenne fontos, aki bizonysággal bír az örök élet felől. Mindenfelől a legszörnyűbb mélységek leselkednek tudósunkra,a röpke órák letéteményesére, minden lépésének arra kellene: mi végre? Hová és honnan? De az ő lelke attól a feladattól izzik, hogy megszámolja egy virág porzószálat vagy szétkalapálja az útjába kerülő kőzeteket. Ebben a munkában aztán teljes mértékben ki is merül minden odaadása, kedve, ereje és vágyakozása.

51. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Angelus Silesius: Kerúbi vándor
Hermann Hesse: Demian
Eckhart mester: Az értelem fénye
Oswald Spengler: Válságok árnyékában
Edmund Husserl: A filozófia mint szigorú tudomány
August Wilhelm Schlegel – Friedrich Schlegel: Válogatott esztétikai írások
Arthur Schopenhauer: Szerelem, élet, halál / Életbölcsesség
Carl Gustav Jung: Válasz Jób könyvére
Robert Zimmer: A kapu újra nyílik
Arthur Schopenhauer: A világ mint akarat és képzet