Im-ígyen ​szóla Zarathustra 85% 85 csillagozás

Im-ígyen szóla most az árnyék a könyv mögül:

Ismerd meg önmagad, s mások is megismernek téged!
Zúzd össze az általános nézeteket! Ne legyél átlagos, legyél átlag feletti!
Ne próbálj megfelelni a társadalmi normáknak! Hagyd, hogy kiutáljon mindenki és gondolkozz el, vajon miért történik mindez…
Merj jobb és több lenni, mint az átlag!
Ne kövesd a tömeget! Légy egyedi!
Ne fogadj el semmit sem, amit mindenki más alaptételnek mond! Lázadj!
Kételkedj mindenben, amíg meg nem győződsz az igaz létéről!
Merj kérdezni!
(…)

Im-ígyen szóla vala az árnyék a könyv mögül.

Ez azon művek közé tartozik, amelyet legalább háromszor el kell olvasni, hogy feltárja a titkait. De csodás élményben részesít, ha már megtette!

Ez nem filozófia, se nem irodalom. Tévedés azt hinni, és ezzel elmaszatolni azoknak, akik nem merik vagy nem akarják érteni. Akik pedig még nem tudják megérteni, azoknak azt üzenem, ne adják fel! Nem sikerül mindenkinek elsőre! (Nekem sem.)
A Zarathustra útmutatás keveseknek, akik a féregként való sárban csúszkálást ugyanúgy megelégelték, mint a sárban csúszkálókon való csúszkálást, mely csupán folytonos iszapbirkózás a posványban. A féregtempót és létet le kell rázni, a ránk szocializált béklyókat le kell tépni, oroszlánként kell ordítani, táncolni és repülni kell megtanulni, kinevetni magunkat, lerázni magunkról az undort a férgektől hemzsegő bemocskolt világ iránt, és legvégül azt is kinevetni. Mindent el kell vetni, ami arra ösztönöz, azt suttogja a fülünkbe, hogy legyünk kicsik, alázkodjunk meg, hódoljunk be a csőcselék erkölcsöknek, hogy bocsássuk meg sarat túró férgekké való lealázásunkat, hiszen a féregbölcsek és urak szerint nem lehetünk istenekké. Ne higgyetek nekik, mert csak a hatalmukat féltik! Csak a férgeken lehet uralkodni, és csak a férgeket lehet féreguralásra csábítani! Akik repülnek, azok nem lesznek soha többé férgek, és nincs igényük arra sem, hogy féregháton lovagoljanak, férgeket uraljanak. Akik repülni akarnak, azok istenné, emberfeletti emberré, őrült jógivá, Nemessé akarnak válni, már most, és itt.
Aki repült és repülni akar, azt el lehet tiporni, de újra féreglétbe kényszeríteni: SOHA.
Végül egy figyelmeztetés: Aki ezt a könyvet vakon követi, leborul előtte, pont azt a hibát véti, amitől éppen óvni akar! Mindenkinek a maga útját kell járnia! Azért persze a segítség mindig jól jön más emberfeletti emberektől, akár élők, akár már rég halottak, és tanulni kell tőlük, tanulnunk kell egymástól, fejlődni, előre haladni (repülni!) a soha véget nem érő úton. És táncolni és repülni és énekelni és…

basszus.

Az egyik legérdekesebb könyv, amit valaha olvastam. Már az első néhány oldal után magával rántott, majd amikor beleszaladtam az első komoly fejtörést okozó hasonlatba, egyszerűen magába zárt és azóta sem tudok tőle szabadulni. Nem szégyellem bavallni, hogy én is küzdöttem vele, de valójában ez a mű lényege. Gondolkozásra késztet, hiszen elképesztő zsenialitással ránt ki minden biztosnak hitt talajt (értékrendet) az ember lába alól.

Azonban nem csupán rombol Zarathustra. Egyetlen értéket jár körül azért, hogy számtalan perspektívából megvilágítsa annak korlátait. Ez az érték nem más, mint a szabadság.
Ezen a ponton érhető tetten Nietzsche zsenalitása. Szerinte nem az a szabadság ha lehetőségünk van felkínált értékek közül választani, hanem az, hogy tudjunk magunk teremteni. Ám a könyv végleges megértésére akkor jutottam, mikor egyik este olvasás közben helyeslően bologattam, majd elképzeltem mi lenne, ha maga Nietzsche ülne társaságomban, figyelvén az ilyenfajta reakcióimat. És bizony ő nem helyeselné egyetértésemet. Ingerülten venné tudomásul, hogy gondolatainak (teremtésének) lettem rabja, nem saját magamnak.

Szent ég! Ez nagyon nagyon ötcsillagos, és három évtized itt a Földön, h végre kezembe vettem.:)

Én a 2003-as új fordítást olvastam, és olvasom folyamatosan ugyanúgy, mint a Bibliát… eszméletlen jó ez a könyv.

Régóta terveztem már Nietzsche anti-Bibliájának befogadási kísérletét. Megfelelő ráhangolódást követően hosszas és kimerítő küzdelmet folytattunk, de végül nem adta meg magát.
Talán jól van ez így, huszonöt év múlva visszavágó.

Életfilozófiámnak egyik sarokköve.

Nem igazán tudom hogyan értékeljem, mert nem értettem meg eléggé ahhoz, hogy megfelelően tudjam megítélni.
Már régen gondoltam, hogy illene elolvasnom, de most, hogy túl vagyok rajta, úgy érzem ez sokszori olvasást igényel, hogy igazán megértsük, és nekem ez az első még csak felszínes ismerkedés volt ezzel a művel, úgyhogy még vissza kell majd térnem hozzá. Úgy gondolom másodjára jobb lesz a másik, Kurdi Imre-féle fordításban olvasnom, modernebb nyelvezetével, talán az jobban befogadható.