Nietzsche rövidebb, de annál fontosabb írásai: a címadó mű, amely az „igazság” és a „hazugság” filozófiai fogalmát értelmezi újra, az Öt előszó öt meg nem írt könyvhöz c. tanulmánysorozat, valamint A görög nő c. töredéke. A kötetet a fordító tanulmánya kíséri és jegyzetapparátus segíti az olvasót.
Igazságról és hazugságról nem-morális értelemben 4 csillagozás
Enciklopédia 5
Most olvassa 1
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 15
Kiemelt értékelések
Nem feltétlenül a legerősebb Nietzsche könyv (még úgy se, hogy alig olvastam tőle), itt valóban csak töredékekről van szó, ez pedig a kevésbé kidolgozott voltuk folytán valamivel gyengébbé is tette az írásokat.
Azonban Nietzsche szellemisége, a minden értékek átértékelése, korának/nemzetének/világa ideológiájáinak a szint lehető legkritikusabb módon való szemlélete itt is ugyanúgy megtalálató, mint nála mindenhol máshol, így megkapható a hamisíthatatlan Nietzsche-érzés az olvasó nagy szerencséjére.
Az pedig már csak haba tortán, hogy mindezekkel ellentétben, tőle teljesen szokatlan dolgokat is olvashatunk: például még Platónt is dicséri nem is egy helyen, már emiatt is megérte elolvasni.
Népszerű idézetek
[…] Egy ilyen ember még nem felejtette el a gondolkodást olvasás közben, még ismeri a titkot, hogyan olvasson a sorok között, sőt van oly tékozló természetű, hogy még el is gondolkodjék az olvasottakon, talán jóval azután is, hogy letette a könyvet a kezéből. Éspedig nem azért, hogy recenziót vagy ismét könyvet írjon, hanem csak úgy, a gondolkodás kedvéért!
32. oldal, Gondolatok művelődési intézményeink jövőjéről - Előszó (Attraktor, 2012)
[…] az emberhez egyedül az elérhető igazságba, a bizalmat keltően közelítő illúzióba vetett hit illik. Voltaképpen nem folytonos ámíttatás-e az, amelynek segítségével az éltetét éli? Vajon a természet nem hallgat-e előtte a legtöbb dologról, sőt éppen a legközelebbi dolgokról, például a saját testéről, amelyről neki pusztán csalóka „tudata” van? Ebbe a tudatba van bezárva, s a természet eldobta a kulcsot. Ó, a filozófus végzetes kíváncsisága, a filozófusé, aki egyszer egy résen át ki és le kíván tekinteni a tudat-szobából: ekkor talán megsejti, hogy az ember mennyire a sóvárgás, a telhetetlenség, az undokság, a könyörtelenség, a gyilkos hajlam talpazatán áll, tudatlanságának közönyösségében, mintha csak egy tigris hátán csüngene álmokba feledkezve.
30. oldal, 1. Az igazság pátoszáról - Előszó (Attraktor, 2012)
A munka szégyen, mivel a létezésnek nincs értéke önmagában: de még ha éppen ez a létezés művészi illúziók csábító díszét magára öltve ragyog is fel és ekkor valóban úgy tűnik, értékkel bír önmagában, még akkor is érvényes ama tétel, hogy a munka szégyen – éspedig azért, mert lehetetlenségnek érezzük, hogy a puszta továbblétezésért harcoló ember művész is lehetne. Mai korunkban nem a művészet szükségletétől hajtott ember határozza meg az általános elképzeléseket, hanem a rabszolga: aki, természetének megfelelően, minden viszonyát csalóka megnevezésekkel kénytelen illetni, hogy egyáltalán élhessen. Efféle ábrándképek, mint az emberi méltóság, a munka méltósága, az önmaga elől rejtőzködő rabszolgaság nyomorúságos kreációi csupán. Boldogtalan kor az, amikor a rabszolgának ilyen fogalmakra van szüksége, amikor az önmagán való és az önmagát meghaladó gondolkodásra bujtogatják! És boldogtalanok elcsábítói, akik a rabszolga ártatlan állapotát a tudás fájáról neki szakított gyümölccsel zúzták széjjel! Most aztán olyan átlátszó hazugságokkal kénytelen hitegetni magát, egyik napról a másikra, amilyeneket minden mélyebbre tekintő szem felismerne a „mindenki” állítólagos „egyenjogúságában” vagy az úgynevezett „emberi alapjogokban”, az emberében mint olyanéban, vagy a munka méltóságában. Hisz nem szabad tisztába jönnie azzal, hogy csak körülbelül mily fokon és milyen emelkedettségben lehet egyáltalán „méltóságról” beszélni, ott tudniillik, ahol az individuum teljesen túlemelkedik önmagán és már nem kell egyéni továbbélése szolgálatában nemzenie és dolgoznia.
35-36. oldal, 3. A görög állam - Előszó (Attraktor, 2012)
„Csak hadd álmodozzon!”, kiáltja a művészet. „Ébresszétek fel!”, kiáltja a filozófus, az igazság pátoszával. De miközben úgy hiszi, felrázza az alvót, ő maga még mélyebb mágikus szendergésbe süllyed – talán az „ideákról” vagy a halhatatlanságról álmodik ekkor. A művészet hatalmasabb, mint a megismerés, mert a művészet az életet akarja, a megismerés pedig végső célként csupán egyvalamit ér el – a megsemmisülést. –
Öt előszó öt meg nem írt könyvhöz - Az igazság pátoszáról (30. o.)
Ennélfogva a nő azt jelenti az államnak, amit az alvás az embernek. Természetében a gyógyító erő rejlik, amely újra helyrepótolja azt, ami elhasználódott, a jótékony nyugalom, amelyben minden mértéktelenség korlátra talál, az örökké Ugyanaz, melyben a kicsapongás és a túlzás ró szabályokat saját magára. Benne a jövő generáció álmodik. A nő közelebbi rokonságban van a természettel, mint a férfi, s mindenben, ami lényeges, önmagához hű marad. A kultúra nála mindig külsődleges valami, olyasmi, ami a természethez hű lényeget nem érinti.
A görög nő (65. o.)
G. E. Lessing első és egyetlen, 1777 Karácsonyán született fia nem sokkal élte túl világrajövetelét. Lessing egyik barátjának (Eschenburgnak 1777. december 31-én) írt levelében számolt be a szomorú esetről. Szerinte intelligenciáról tanúskodik, hogy fiát csak vasfogókkal lehetett világra kényszeríteni. Hiszen nem az ész jele-e, hogy rögtön megérezte a patkányszagot, és az első kínálkozó alkalmat megragadta a menekülésre?
69. oldal, Jegyzetek (Attraktor, 2012)
Íme, megvan hát a filozófusotok – most keressétek meg a hozzátartozó kultúrát! És ha megsejthetnétek, milyen kultúrának kell annak lennie, amely egy ilyen filozófusnak megfelelne, nos, akkor ebben a sejtelemben már egész műveltségetek felett és önmagatok felett is – ítéletet mondtatok! –
50-51. oldal, A schopenhaueri filozófia viszonya egy német kultúrához - Előszó (Attraktor, 2012)
Annak az olvasónak, akitől várok valamit, három tulajdonsággal kell rendelkeznie: nyugodtnak kell lennie és sietség nélkül olvasnia, nem kell mindig önmagával és a saját „műveltségével” előhozakodnia, s végül, befejezésképpen, ne várjon új tabellákat eredmény gyanánt.
31. oldal, Gondolatok művelődési intézményeink jövőjéről - Előszó (Attraktor, 2012)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Földényi F. László: Melankólia 93% ·
Összehasonlítás - Oscar Wilde: Dorian Gray képmása 89% ·
Összehasonlítás - Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt 90% ·
Összehasonlítás - Lev Tolsztoj: Napló ·
Összehasonlítás - Henry David Thoreau: A polgári engedetlenség iránti kötelességről / A gazdaságról 91% ·
Összehasonlítás - Arthur Schopenhauer: A világ mint akarat és képzet 91% ·
Összehasonlítás - Walt Whitman: Ének magamról 93% ·
Összehasonlítás - Wilde Oszkár: Dorian Gray arczképe ·
Összehasonlítás - Neumer Katalin (szerk.): Nyelvfilozófia Locke-tól Kierkegaard-ig ·
Összehasonlítás - Søren Kierkegaard: Naplójegyzetek AA-DD ·
Összehasonlítás