„Az Emberi, nagyon is emberi egy válság emlékműve. Szabad szellemeknek ajánlja magát: majd minden mondata diadalról tanúskodik – megszabadultam általa a természetemben rejlő, de tőle idegen, hozzá nem tartozótól. Idegen tőlem az idealizmus: ahogy a cím mondja: 'ahol ti eszményi dolgokat láttok, ott én emberit, ó, csupán nagyon is emberit látok'… Kizárólag a következő értelemben használom itt a 'szabad szellem' kifejezést: az önmagát újra birtokba vevő, szabaddá lett szellem. A hangnem, a hangszín teljesen új; a könyv okosnak, hűvösnek, helyenként keménynek és gúnyosnak hathat. Úgy tűnik föl, bizonyos előkelő ízlésű szellemiség igyekszik felszínen tartani magát a mélyben örvénylő szenvedéllyel szemben. Ebben az összefüggésben érthető, hogy a könyv 1878-as kiadása végeredményben Voltaire halálának századik évfordulója ürügyén jelent meg. Mert Voltaire, ellentétben az utána következőkkel, mindenekelőtt a szellem grandseigneure: akárcsak én.” Így vall Nietzsche az Ecce homo című… (tovább)
Emberi, nagyon is emberi I-II. 14 csillagozás
Enciklopédia 1
Kedvencelte 1
Most olvassa 3
Várólistára tette 23
Kívánságlistára tette 14
Kiemelt értékelések
Nem könnyű „darab”.
Mert Nietzsche.
Ambivalens érzéseim vannak.
A könyv kisebbik része, amolyan Füves könyv. Rengeteg bölcselettel, melyek részben egyértelműek, részben pedig olyan mondatokkal, melyeken egy életen át lehet gondolkodni.
Például a 335.
„A magaslatokon melegebb van, mint gondolnánk a völgyben, különösen télen. A gondolkodó tudja, mit jelent ez a példázat.”
Na, erre varrjon ki-ki gombot!
A többi kritikai gondolatok tömkelege, melyek megértéséhez nietzschei agy szükségeltetik.
(Aki elolvasta ezt a könyvet és minden mondatát, gondolatát érti és nem filozófus, az pályát tévesztett. És/vagy nem e világi lény.)
A jó öreg Friedrich, amint a sorok közül kivettem, eléggé lenéző, lesújtó véleménnyel van a nőkről. Lehet, ez korának velejárója, de ma már nem túl szimpatikus ez a nézőpont. ("Gréta" – Tintin Eleonora ( anyámat is így hívták!) Ernman – „Tünbárj”! Hogy egy úttörő gondolattal támogassam harcodat: Előre!)
Ha egy könyvet vihetnék magammal egy lakatlan szigetre, nem ez lenne az.
A Tragédia születése jobban tetszett. Ennek valahogyan sokkal könnyedebb a stílusa, sokkal felszabadultabb, legalábbis én így éreztem. Az előbb említett műben elsősorban a stílus és a téma félelmetes harmóniája fogott meg, itt inkább maguk a gondolatok… de hát egy ilyen könyvnél ez a lényeg. :)
Nietzsche bácsi nagyon tud(ott). Viszont nagyon kellett koncentrálnom, hogy felfogjam – nem csoda (?).
Népszerű idézetek
„Lehetetlenség mások iránt érezni, ahogyan mondani szokás; csakis magunk iránt érzünk. Ez a mondat keményen cseng, pedig nem az, ha helyesen értjük. Az ember nem az apját, nem az anyját, nem a feleségét, nem a gyerekét szereti, hanem azokat a kellemes érzéseket, melyeket azok keltenek benne.”
Lichtenberg
Hasonló könyvek címkék alapján
- Lev Tolsztoj: Napló ·
Összehasonlítás - Henry David Thoreau: Walden 88% ·
Összehasonlítás - Osho Rajneesh: Az én utam a bárányfelhők útja 94% ·
Összehasonlítás - Weöres Sándor: A teljesség felé 92% ·
Összehasonlítás - Vona Gábor: Míg a halál el nem áraszt 94% ·
Összehasonlítás - Montaigne: Esszék 94% ·
Összehasonlítás - Rutger Bregman: Emberiség 92% ·
Összehasonlítás - Földényi F. László: Melankólia 93% ·
Összehasonlítás - Ryan Holiday: Az akadály maga az út 92% ·
Összehasonlítás - Epiktétosz: Kézikönyvecske 91% ·
Összehasonlítás