A ​vidám tudomány 27 csillagozás

Friedrich Nietzsche: A vidám tudomány Friedrich Nietzsche: A vidám tudomány Friedrich Nietzsche: A vidám tudomány Friedrich Nietzsche: A vidám tudomány Friedrich Nietzsche: A vidám tudomány Friedrich Nietzsche: A vidám tudomány Friedrich Nietzsche: A vidám tudomány

Zárótétel ​és nyitány: e könyv alkotja a nietzschei életmű tengelyét, egyaránt nyitott múlt és jövő felé: lezárja és összegzi a Voltaire jegyében álló kritikai, felvilágosító szakaszt és megnyitja a filozófus utolsó nagy alkotó korszakát, amelyet az Értékek átértékelése címszó fémjelez. Könyvünkben villanak föl először a nietzschei filozófia jellegzetes fogalmai, az örök visszatérés, a hatalom akarása. Mindezeken túl azonban a könyv központi gondolata: Isten halott. Nietzschének e tétele az újkori ateizmus történetének legradikálisabb megfogalmazása és egyben az Értékek átértékelésének előfeltétele: ha Isten, mint az igazság, egység és a lét alapja nem létezik többé, akkor a vallásos korszakot megalapozó és kísérő ontológia, logika, grammatika és teológia metafizikai ácsolata megrendül. A nietzschei felvilágosító szabad szellem olyan játszi könnyedséggel, a fölény és a függetlenség lebírhatatlanul csapogó vidámságával kap bele kritikailag számtalan ponton a régi, elidegenedett… (tovább)

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Gondolkodó bölcsek - Bölcs gondolatok Szukits · A modern könyvtár Athenaeum

>!
Attraktor, Máriabesnyő, 2018
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155601521 · Fordította: Óvári Csaba
>!
Szukits, Szeged, 2003
262 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639441554 · Fordította: Romhányi Török Gábor
>!
Holnap, Budapest, 1997
340 oldal · ISBN: 9633462282 · Fordította: Romhányi Török Gábor

1 további kiadás


Enciklopédia 4


Kedvencelte 5

Most olvassa 8

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 38


Kiemelt értékelések

LorándLadnai>!
Friedrich Nietzsche: A vidám tudomány

Mindenképpen Nietzsche egyik legimpozánsabb műve. Szerteágazó, sokrétű, éles kritikát fogalmaz meg.


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Az életet szeretni kell, mert! Csak!

41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet
2 hozzászólás
zördög P>!

A méreg, amelybe a gyöngék belehalnak, csak erősíti az erőseket – és ők nem is nevezik méregnek.

A gonosz

Kapcsolódó szócikkek: méreg
3 hozzászólás
adeimantos>!

Soha példának senkit se vettem,
magam házában óv a magány,
és minden mestert kinevettem,
ki nem nevetett önmagán.

Lunemorte P>!

Engedelmeskedj hát legnemesebb vagy netán legrosszabb vágyaidnak és mindenekelőtt: pusztulj el!

40. oldal , Holnap Kiadó

aled>!

…mert nincs bennük régibb, erősebb, kérlelhetetlenebb, lebírhatatlanabb, mint az ösztön.

Kapcsolódó szócikkek: ösztön
Lunemorte P>!

Az ember apránként fantasztikus állattá nőtte ki magát, amelynek minden egyéb állatnál jobban ki kell elégítenie időnként egy létfeltételt: időről-időre hinnie kell, hogy tudja, miért létezik, fajtája nem tenyészhet zavartalanul az életbe vetett periodikus bizalom nélkül! Anélkül, hogy hinne az élet ésszerűségében!

42. oldal

4 hozzászólás
Liebestraum>!

Az intellektuális lelkiismeret. — Állandóan ugyanazt tapasztalom és mindig újra küzdök e tapasztalat ellen, nem akarom elhinni, jóllehet szinte kézzelfogható: a legtöbb embernek nincs intellektuális lelkiismerete, igen, gyakorta úgy tűnt, hogy követelménnyel a legnépesebb városokban is olyan egyedül vagyok, mintha csak a sivatagban járnék. Mindenki idegen tekintettel néz rád, továbbra is megvonva a dolgok mérlegét, ezt jónak, azt meg rossznak nevezve, senkinek sem kergeti az arcába a vért a megjegyzésed, hogy jelentéktelen dolgokkal pepecselnek […] a legtöbb ember egyáltalán nem találja megvetendőnek, hogy valamiben higgyen és aszerint éljen, anélkül, hogy előzőleg megvizsgálta volna a végső és a legbiztosabb pro és kontra okokat, vagy legalább arra vette volna a fáradságot, hogy ezen okok mögé nézzen

Loc 60

1 hozzászólás
Liebestraum>!

A megismerő ember sóhaja. – „Ó, átkozott mohóságom! E lélekben nem lakik önzetlenség – inkább egy mindenre sóvárgó Én, amely sok egyén szemével szeretne úgy látni, mintha csak a saját szemével látna, kezével úgy szeretne fogni, mintha csak a sajátjával fogna, – ez az Én visszahozná az egész múltat, semmit sem akarván elveszíteni abból, ami egyáltalán hozzá tartozhat! Ó, a mohóságomnak ez az átkozott lángolása! Ó, bárcsak újjászülethetnék száz meg száz lényben!” – Aki e sóhajt nem ismeri tapasztalatból, az nem ismeri a megismerő ember szenvedélyét sem.

Loc 1990

Liebestraum>!

Az új azonban minden körülmények között a gonosz, mert hódító szándékú, le akarja dönteni a régi határköveket, meg akarja sérteni a megszokott kegyeletet, hiszen csak a régi jó! A jó emberek minden időben azok, akik a régi gondolkodást művelik és gyümölcsöztetik, mint a szellem szántóvetői. Ám ez a föld végül kimerül, mindenképpen el kell hát jönnie a Gonosz ekevasának.

Loc 114


Hasonló könyvek címkék alapján

Elek Mária (szerk.): Meslier abbé testamentuma
Faludy György – Eric Johnson: Jegyzetek az esőerdőből
Szabó Magda: Az ajtó
Apuleius: Amor és Psyche
Epiktétosz: Kézikönyvecske
Lucius Annaeus Seneca: Vigasztalások
Lucius Annaeus Seneca: Seneca leveleiből
Friedrich Dürrenmatt: A fizikusok
Upanisadok
Omar Khajjám: A mulandóság mámora