Nietzsche vehemensen támadja a XIX. század uralkodó világnézetté emelkedett historizmusát, melynek formáját elsősorban Hegel történetfilozófiája adta meg. A „világfolyamat” mint az élet értelme és saját korunk, mint e folyamat szükségszerű eredménye a szellem veszélyes eltévelyedése – vélekedik, mert a siker imádatát, a történelem anonim hatalmának csodálatát váltja ki, s így az egyén erényei semmivé törpülnek. Szemlélete minden pátosza ellenére is megőrzi elfogulatlanságát, a „történelem” hasznát feltétlenül igényli. Máig időszerűvé teszi írását a történetírás három alaptípusának – monumentális, antikvárius, kritikai – kidolgozása.
A történelem hasznáról és káráról 16 csillagozás

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Hermész Könyvek Akadémiai
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 16
Kívánságlistára tette 14

Kiemelt értékelések


Nem könnyű olvasmány, de logikusan van felépítve, és a mondanivalója is eléggé emészthető. Az igaz hogy sosem olvastam volna el, ha nincs az egyetem, de nem bántam meg.


A jelenkor szemlélet nélküliségére is vonatkoztatható, „korszerűtlen elmélkedés”. Minden valódi gondolkodásra vágyónak kötelessége elolvasni.
Népszerű idézetek




„Számomra egyébként minden gyűlöletes, ami csupán oktat, anélkül, hogy cselekvőképességemet gyarapítaná, vagy közvetlenül élénkebbé tenné…” Ezek Goethe szavai, melyekkel mint egy bátor, szívből fakadt ceterum censeóval kezdődjék vizsgálódásunk a történelem értékéről és értéktelenségéről. Annak kell ugyanis megmutatkoznia benne, mi az, amiért az életre keltés nélküli tanításnak, amiért az olyan tudásnak, amely a tevékenységet elernyeszti, amiért a történelemnek mint költséges ismeretfölöslegnek és fényűzésnek — Goethe szavával — gyűlöletessé kell lennie számunkra, mert a legszükségszerűbbnek még híján vagyunk, s mert a fölösleges ellensége a szükségszerűnek. Bizonyos, hogy szükségünk van a történelemre, de másként van rá szükségünk, mint a tudás kertjében tébláboló, elkényeztetett naplopónak, nézzen le bármily előkelőén is a mi otromba és bájtalan szükségleteinkre és nyomorúságunkra. Vagyis az élethez és a tetthez van rá szükségünk, nem pedig az élettől és a tettől való kényelmes elforduláshoz, még kevésbé az önző élet és a gyáva és gonosz tett megszépítéséhez. Amennyire az életnek szolgál a történelem, csak annyira akarunk neki szolgálni mi, ám a történelemmel való foglalatoskodásnak és értékelésének van egy olyan foka, amelyen az élet elsatnyul és elcsökevényesedik: olyan jelenség ez, melynek korunk figyelemreméltó tünetein való megtapasztalása ma éppoly szükséges, mint amennyire fájdalmas lehet.
27. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Georg G. Iggers: A német historizmus ·
Összehasonlítás - Johann Gottfried Herder: Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról és más írások ·
Összehasonlítás - Friedrich Engels: Az erőszak szerepe a történelemben ·
Összehasonlítás - Tóth Imre – Surányi László: Bécstől Temesvárig: Bolyai János útja a nemeuklideszi forradalom felé / Tóth Imréről ·
Összehasonlítás - Braun Ottó: Bevezetés a történetfilozófiába ·
Összehasonlítás - Immanuel Kant: Történetfilozófiai írások ·
Összehasonlítás - Oswald Spengler: Pesszimizmus? ·
Összehasonlítás - Eckhart Tolle: Új Föld 95% ·
Összehasonlítás - Hannah Arendt: Eichmann Jeruzsálemben 98% ·
Összehasonlítás - Oswald Spengler: A nyugat alkonya I-II. 92% ·
Összehasonlítás