A ​történelem hasznáról és káráról 84% 16 csillagozás

„Számomra egyébként minden gyűlöletes, ami csupán oktat, anélkül, hogy cselekvőképességemet gyarapítaná, vagy közvetlenül élénkebbé tenné…” Ezek Goethe szavai, melyekkel mint egy bátor, szívből fakadt ceterum censeóval kezdődjék vizsgálódásunk a történelem értékéről és értéktelenségéről. Annak kell ugyanis megmutatkoznia benne, mi az, amiért az életre keltés nélküli tanításnak, amiért az olyan tudásnak, amely a tevékenységet elernyeszti, amiért a történelemnek mint költséges ismeretfölöslegnek és fényűzésnek — Goethe szavával — gyűlöletessé kell lennie számunkra, mert a legszükségszerűbbnek még híján vagyunk, s mert a fölösleges ellensége a szükségszerűnek. Bizonyos, hogy szükségünk van a történelemre, de másként van rá szükségünk, mint a tudás kertjében tébláboló, elkényeztetett naplopónak, nézzen le bármily előkelőén is a mi otromba és bájtalan szükségleteinkre és nyomorúságunkra. Vagyis az élethez és a tetthez van rá szükségünk, nem pedig az élettől és a tettől való kényelmes elforduláshoz, még kevésbé az önző élet és a gyáva és gonosz tett megszépítéséhez. Amennyire az életnek szolgál a történelem, csak annyira akarunk neki szolgálni mi, ám a történelemmel való foglalatoskodásnak és értékelésének van egy olyan foka, amelyen az élet elsatnyul és elcsökevényesedik: olyan jelenség ez, melynek korunk figyelemreméltó tünetein való megtapasztalása ma éppoly szükséges, mint amennyire fájdalmas lehet.

27. oldal

[…] az él a legszebben, aki a létezést nem tiszteli.

38. oldal

Nem, az emberiség célja nem a végben rejlik, hanem egyedül legkiválóbb példányaiban.