Empedoklész ​halála 4 csillagozás

Tiszteld, amit nem értesz!

30. oldal

Mert mi volna az ég s mi a tenger,
a csillag és sziget s ami az ember
lába előtt hever, ugyan mi volna
e holt húrozat, ha én, én nem adnék
hangot, lelket, dallamot neki? És
az összes fortélyos isten, ha én
nem szólnék helyettük? Ki vagyok én, mondd!

borító hátulja

Gúnyos csőcselék! Olyan nagy öröm
szenvedni látni, akit egykor nagynak
láttatok? Azt hiszitek, könnyű préda
az erős, ha már legyengült? Az érett,
földre hullt gyümölcs, ugye, ingerel?
Csakhogy nem minden gyümölcs nektek érik.

31-32. oldal

EMPEDOKLÉSZ
Magamra hagyott
minden isten, mert kinevettem őket.
Ez itt, ez engem kiüldöz hazámból,
s az átkot, mit magam vontam fejemre,
gyarlón visszazuhogja rám a nép.
Ó, ki egykor az égi boldogokkal
élt, s kedve azonosult a világgal,
most nincsen hol fejét álomra hajtsa,
és önmagában sem talál nyugalmat.

46-47. oldal

EMPEDOKLÉSZ
Meghal a szerelem, ha menekülnek
az istenek, tudod. Menj most, – nem én
vagyok én már, s te semmi vagy nekem.

PAUSZANIÁSZ
Az vagy te most is, igaz, aki voltál.
És hadd mondjam el: föl nem foghatom,
ahogyan elpusztítod önmagad.

28-29. oldal

Mert ti abból, ami lelkesedés
égi öröm, ipart csináltatok

164. oldal

PAUSZANIÁSZ
De miért rejtőzködsz? És miért teszed talánnyá
szenvedésed? Esküszöm, nincsen ennél
nagyobb fájdalom.

EMPEDOKLÉSZ
Nagyobb fájdalom nincs, mint megfejteni a szenvedést.

30. oldal