21 PONT A FIZIKUSOKHOZ
1 A kiindulópontom sohasem holmi tétel, hanem egy történet.
2 A kiindulópontként szolgáló történetet következetesen végig kell gondolnunk.
3 Egy történetet akkor gondolunk végig következetesen, ha lehetőségei közül a legrosszabb következik be.
4 Ez a lehetőség szerinti legrosszabb fordulat sohasem látható előre. Véletlenül következik be.
5 A drámaíró művészete nem más, mint hogy ezt a véletlent a lehető leghatásosabban juttassa érvényre a cselekményben.
6 A drámai cselekmény megtestesítői: emberek.
7 A drámai cselekmény véletlene nem más: ki, mikor, hol, kivel találkozik.
8 Minél tervszerűbben cselekszenek az emberek, annál nagyobb erővel ütköznek a véletlenbe.
9 A tervszerűen cselekvő emberek meghatározott célra törnek. A véletlen akkor sújtja le őket a legnagyobb csapással, ha e véletlen következtében éppen a céljuk ellentétéhez érnek el: ahhoz, amitől rettegtek, ahhoz, amit el akartak kerülni (pl. Oidipusz).
10 Az ilyen történet, bár groteszk, mégsem abszurd (azaz nem ésszerűtlen).
11 Hanem paradox.
12 A drámaíró éppúgy nem kerülheti el a paradoxont, mint a filozófus.
13 A fizikus éppúgy nem kerülheti el a paradoxont, mint a filozófus.
14 Egy fizikusokról szóló dráma természetszerűleg paradox.
15 A dráma a fizika tartalmi kérdéseiről nem szólhat, csupán a hatásáról.
16 A fizika tartalmi kérdése a fizikusok ügye. A fizika hatása: mindnyájunk ügye.
17 Közös ügyeinket csak együttesen oldhatjuk meg.
18 A közös ügyek egyéni megoldására minden kísérlet hiábavaló.
19 A paradoxonban a valóság tükröződik.
20 Aki elutasítja a paradoxont, kiszolgáltatja magát a valóságnak.
21 A dramaturgia elhitetheti a nézővel, hogy kiszolgáltatja magát a valóságnak, de arra nem kényszerítheti, hogy helytálljon a valósággal szemben, vagy azt meg is változtassa.
48. oldal