A ​fizikusok 90% 474 csillagozás

Újraolvasás vége.
Egy drámát olvastam el a kötetből, a címadó darabot.
Emlékszem, első olvasásra is tetszett, de egyúttal nagyon dühösen vitatkoztam is (magamban) az ilyen megállapításaival, hogy „Egy történetet akkor gondolunk végig következetesen, ha lehetőségei közül a legrosszabb következik be.” Dühösen vitatkoztam, mivel ifjú voltam és romantikus. Most már régebb óta vagyok ifjú, és jó sok minden rakódott már a romantikus lelkemre, úgyhogy dühös már nem vagyok, de vitatkozni még mindig szeretek.

Itt olvasható tovább:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/23/friedrich_…

A svájci zseniben most sem csalatkoztam. Groteszk tragikomédia, mely minden nevetés után mázsás súllyal nehezedik az ember mellkasára. Nincs abban semmi új, hogy az elmegyógyintézetben valószínűleg az ápoltak a legnormálisabbak. De Dürrenmatt mindezt úgy mutatja meg, hogy mindez csak részeleme, méghozzá a többi részlethez pontosan illeszkedő részeleme a világnak. És bármily groteszk is részleteiben a mű, nincs abban semmi meglepő, hogy élet-halál, vagy egyéni felelősség kérdésében nem elvont igazságok mellett tör lándzsát. Az már nem groteszk, hanem a legtöményebb realizmus, hogy az egyén, és az üzleti érdek között áthidalhatatlan ellentét húzódik meg, s nem lehet kétségünk felőle, hogy a kettő ütközéséből melyik kerül ki győztesen. Remekmű.

Volt egy szabad délutánom, amikor csak bent kellett lenni (Bár sok ilyen alkalom adódna még :)
Hogy ne unatkozzam, elolvastam A fizikusokat. Már réges-régen el kellett volna (ejnye-bejnye!) csak hát kötelező volt. És az ugye mindig mumus a diákok között, nálam is az volt. Most viszont pótoltam a mulasztást és egyáltalán nem bántam meg! Őrületes egy vígjáték vagy minek nevezzük műfajilag.
Még nem tudom, hogy milyen tanulság vagy következtetés szűrhető le belőle. Rakódnia kell még a szilánkoknak. Azt viszont már tudom, pont a fentebb említett koromból azaz gimnáziumból, hogy Mindent az ellentéte magyaráz!. Mivel Dürrentmatt drámája paradox drámaként van megbélyegezve vagyis magyarul ellentmondásos, ezért tökéletesen illik rá Kertész professzor mondása (lásd az idézetet fentebb.) Őrület, hogy egy őrültekházában őrültnek tettetik magukat páran és közben meg világmegváltó gondolatokat közölnek. Egy kicsit minden tudós őrült vagy fanatikus, ezt el kell ismerni. Talán ez lehet a végső konklúzió?
Szerintem olvassák el, akik jó egy órás szórakozásra vágynak. Láblógatás ellen remek gyógyszer. 5 csillag, 4,7 pont.

Érdekes történet, egy bolondok házában, ahol az ápoltakról kiderül, hogy kutya bajuk, viszont az ápolók ápolandók lennének. Az ember először nevetgél, de rájön, hogy nem is vicces a dolog. Nagyon ritka számomra az ilyen könyv,talán az Előttem az élet volt még ilyen.
Gyorsan olvasható pörgős történet. Kevés oldal, de annál ütősebb.

Fizikusokról drámát írni? Ez keltette fel a figyelmemet, a cím miatt hoztam haza a könyvtárból. :) Nagyon élveztem az egészet, a buszon kezdtem el olvasni, és annyira belemerültem, hogy majdnem elfelejtettem leszállni! Na mármost Pesten emiatt nem szoktam aggódni, de most éppen itthon voltam a szüleimnél. Valószínűleg nem lett volna őszinte a mosolyom, ha Zalaegerszeg helyett Ajkán kapok észbe. :)
A mű tele van fordulatokkal és paradoxonokkal. Az egész egyetlen szobában játszódik le, mégis több minden történt ott, mint a mi házunkban az elmúlt 20 év alatt. :) A végére már azt sem tudtam, hogy ki kicsoda, kinek mi az igazi személyazonossága, és hogy akkor most ki is az őrült! Valahogy a végére úgy éreztem, hogy én magam lettem az. :)

Nem is értem, miért nem olvastam eddig. Kicsit sajnálom is, hogy ennyit vártam vele, mert nagyon zseniális. Annyira jó dialógusok és gondolatok vannak benne, hogy csak úgy egyszerűen jó lesz ezután is bele-beleolvasni. A maga módján minimalista, egyetlen helyszínen játszódik, viszonylag kis számú szereplőgárdával, de talán ez az egyik kulcsa a zsenialitásának. Mindenkinek el kellene olvasnia egyszer legalább – de ha egyszer olvastad, utána újra és újra akarod majd :D

Amikor évekkel ezelőtt először a kezembe akadt Dürrenmatt rövidke kis drámája, azonnal beírta magát a kedvenceim közé. Rövidsége és minimalizmusa ellenére egy nagyon komplex műről van szó.
Egyrészt – ami megadja a dráma groteszk voltát – a sorokat olvasva kibontakozik egy igen abszurd szituáció, ahol feltehetjük magunknak a kérdést, hogy vajon ki számít bolondnak és ki normálisnak? A Fizikusokban először egyértelműnek tűnik a helyzet, majd összemosódnak a határok, végül pedig teljesen átfordul a visszájára. És valóban, sokszor, ha jobban beleássuk magunkat az emberi pszichébe, ez a kérdés nem is annyira magától értetődő.
A másik fontos szelete a műnek pedig, ami a szatirikus vonal mellé becsempészi a filozófiai vonalat, hogy a világháborúkat követő időszakban, amikor a technológiai fejlődés, a fegyverkezés és a nukleáris energia fejlődése igen nagy léptékben haladt előre, vajon a tudósnak, akiben olyan ötletek, képletek fogalmazódnak meg, amik árthatnak az embereknek, sőt, igen súlyos következményei lehetnének annak, ha megvalósulnának a fejében lévő egyenletek, lehet-e szabad utat engednie a gondolatainak? Mi a tudós felelőssége? Képes-e felismerni a veszélyt, amit ő okozhat, és felülemelkedni önmagán, hogy az emberiséget ezáltal megmenthesse?
Nagyon érdekes, sokrétű, egyszerre szórakoztató és mélyen elgondolkodtató mű.

Őrületes! Akarom mondani: zseniális.

Ezt a darabot én látni szeretném. Nagyon elgondolkodtató ugyanakkor szórakoztató volt, hangoskönyvben hallgattam meg. A mű megtalálható a MEK-en.

Amikor befejeztem a drámát, csak pislogni tudtam. Ez egyszerűen zseniális volt.
Dürrenmatt fokozatosan emeli a leplet az igazságról. Közben pedig a mélyben egymásnak feszül a groteszk és a reális. Nagyon jól megfér egymás mellett a kettő, hogy a végén alapvető igazságokat fogalmazzon a szerző a világról.
Őrületes az egész történet, amennyire vicces és nevetséges, annyira szomorú, leverő is. Az anyagiasság és a hataloméhség képes mindent elsöpörni, lelombozó. Ez a sok ellentét és ellentmondás szinte szétfeszíti a drámát és hajtja az olvasót előre.
Többször olvasós lesz, később inkább a részletekre koncentrálok, hol jöhettem volna rá az igazságra. Elgondolkodtató mű, az emberi felelősségről, a tudomány és a tudósok felelősségéről, az elanyagiasodó világról, az alapvető erkölcsi értékekről.