Allegórium 2 csillagozás

Az ajándék
Frey Éva: Allegórium

A ​Másfélék közöttünk járnak, beépültek társadalmunkba, ám megvannak asaját, sötét céljaik. Vérrel táplálkoznak. Napjaink technikai fejlődése egyre nehezebbé teszi számukra, hogy titokban tevékenykedjenek. Egyedül ráadásul még egy vámpírnak sem könnyű. Ezért a két mostohatestvér – Jevgenyij és Oleg – csoportot alakítanak, hogy együttes erővel próbáljanak meg életben maradni. Harmadik fivérük, Igor halálos ellenségük, akinek azonban meg vannak számlálva a napjai. A csupán tizenhét éves Nadja az ő rokona, bár a lány nem tud semmit származásáról, ahogyan a Másfélék világát sem ismeri, váratlanul mégis az események középpontjába kerül. Úgy tűnik, hogy Nadja élete döntő fontosságú a csoport – és talán a teljes faj – fennmaradása vagy eltűnése szempontjából. A Szentpéterváron, Rostockban és Helsinkiben játszódó nagyívű történet atmoszféráját az északi helyszínek zord hidege teremti meg.

Intrikában gazdag, borongós, vérbeli vámpírregény ez, mely finoman felépített allegória is… (tovább)

>!
Twister Media, Budapest, 2018
448 oldal · ISBN: 9786155631610

Most olvassa 2

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Linszyy
Frey Éva: Allegórium

Enyém a megtiszteltetés, hogy előolvasóként elsőként értékelhetem az Allegóriumot, amely Frey Éva első kötete. A [bekezdés]-díj nem ért véget Krausz Emmával, és mivel én nagyon támogatom a Twister Media kezdő írókat felkaroló programját, ezért nem is volt kérdés, hogy mindenképp szeretnék írni az Allegóriumról is. Frey Évával a Könyvhéten volt szerencsém találkozni és dedikáltatni, és bizony én is alátámaszthatom, hogy a kedves és visszahúzódó írónő olyan könyvet tesz az olvasói elé, aminél tényleg megvalósul az írók által emlegetett “közszemlére teszem a lelkem” mozzanat. Tehát fiúk, lányok, nehogy abból induljatok ki, hogy Frey Éva majd egy aranyos kis Alkonyat-történetet tesz elétek, mert bizony ebben a sztoriban se Edward, se Bella nem élné meg az öregkort.

Gondolom, ezek után nem is kell mondanom, hogy mennyire nem erre számítottam, mikor belekezdtem az Allegóriumba. És bár nehéz olvasmány volt – sötét és durva, amit most nem annyira kívánt a lelkem –, de nagyon igényes is. Tele volt információval, amit nem csak egy képzeletbeli világban hasznosíthatunk, hanem a való életben is. Volt itt történelem, filozófia, biológia, meg mindenféle dolog, amiktől úgy éreztem, hogy ez az, amit hiányolok sok könyvből: hogy a történet mellett adjon valamit az olvasónak, amit elraktározhat olvasás után. Persze ezeken kívül nagyon sokat kaphattunk az emberiség megítéléséről egy kívülálló faj szemszögéből. Nekem ez a gyengém, mert bár kívülállóként könnyebben látod meg a hibát másokban, de ez mégiscsak egy könyv, amit egy nő írt. Tehát ahhoz, hogy ilyen tisztán és elvonatkoztatva lássa az embereket, Frey Évának is kívülállónak kell lennie. Úgy vélem, hogy vagy így van, és ez adta a motivációját ahhoz, hogy Másfélékről írjon, vagy nem, de nagyon jó képzelőerővel rendelkezik.

De most menjünk kicsit bele magába a történetbe. Meg kell valljam, nem egyszerű, néha elővevős könyvről beszélünk, mert ha az ember nem olvassa egyhuzamban, rögtön elfelejti, hogy a sok orosz közül ki kicsoda, melyik szál hová fut stb. De ez egy pozitívum, csak én amúgy is hadilábon állok az orosz nevekkel, úgyhogy extrém figyelmet kívánt meg tőlem a könyv. Éppen ezért lassan is haladtam, de nagyon sok érdekes történetszállal ismerkedhettem meg sok különböző problémával fűszerezve, és az írónő azt is elérte, hogy ne a Másfélék életmódja érdekeljen, hanem sokkal fontosabb felszín alatti dolgok.

Persze az sem elhanyagolható, hogy vannak ezek a – ki nem mondd a V betűs szót! – lények, akik vért is szívnak, meg nem is szeretek annyira a fényt, de közük sincs a tipikus Anne Rice karakterekhez. Nagyon tetszett a történetben épített Drakula-magyarázat, így minden alaposan meg lett indokolva azzal kapcsolatban, hogy hogyan is alakultak ki ezek a jobb génű emberek, mivel emberekről beszélhetünk végeredményben. Azt is láthatjuk, hogy miért is nem lehet megosztani mindezt a többi emberrel, miért nem segítik kölcsönösen egymást a Másfélékkel. /Annyira sok minden történik ebben a könyvben, hogy nem szeretnék most belekapni egyik-másik cselekményszálba./

Ajánlom azoknak, akik unják már a sablonos vámpírtörténeteket, és nem félnek a zord hangulatú, erős hatású könyvektől, na meg az informatív tartalomtól. Köszönöm szépen a könyvet és a lehetőséget a Twister Mediának!

Bővebben: https://pergamenrehanytszavak.wordpress.com/2018/06/15/…

>!
Clara_Wolf
Frey Éva: Allegórium

Nagy megtiszteltetésként ért, hogy az elsők között olvashattam az Allegóriumot. Bár nagyon lassan haladtam, mert kicsit nehezebb volt a szöveg. Frey Éva egészen a gyökerekig ment, lecsupaszította a vámpír-témát, majd csontról-csontra, szövetről-szövetre újraépítette saját képzelete szerint. Meglepően tapasztaltam, hogy az utóbbi vámpíros könyvek amiket olvastam, teljesen új és sajátos szemléletből voltak megmutatva. Nehéz különlegesen szépet alkotni egy ilyen témában, hiszen a fantasy könyvek fele vápír témában már eléggé unalmas. De Frey Évának sikerült egy új egyedi történetet megalkotnia!

Meglepődtem, amikor elkezdtem olvasni, hiszen kicsit másra számítottam. Mint már tudjátok az E/3-mal még mai napig nem vagyok kibékülve, de ez a könyv igényelte. Hiszen sokkal könnyebb ebben a mesélési módban ugrálni a szemszögek között, mint E/1-ben. Viszont ami kifejezetten zavart, hogy túl sok szereplő volt benne. Voltak olyan szereplők akik nem voltak csak három vagy négy oldalt a könyvben, de kaptak szemszöget. A szemszög váltás is furcsa volt, hiszen egyik helyen megvolt a szemszögeket elválasztó három csillag, de volt olyan is, hogy a következő szemszög a másik bekezdésben kezdődött. Ez zavart a leginkább.

Ugyanakkor nagyon informatív volt a történet, csak kapkodtam a fejem és ámultam az írónő tudásán. Nagyon jók voltak a leírások, szinte én is úgy éreztem mintha ott lennék Inesszával a platón.

Kedvenc karakterem Grigorij volt egészen addig amíg Nadjaval nem csinálta azt az undorítóan csúnya dolgot! Meglepődtem, hogy egy felsőbbrendű lény mennyire fél egy egyszerű embertől. Grigorijt végül a rettegése kergette a halálba. Ez olyan mint amikor Oidipusz jósoltatott magának, és azt a jóslatot mondták neki, hogy meg fogja ölni az apját. Megpróbálta elkerülni a végzetét, ezért világgá ment. Majd egy kereszteződéshez ért, és szembe a kocsis le akarta szorítani az útról, de Oidipusz annyira mérges lett, hogy mindenkit megölt, aki a kocsin utazott. Csakhogy Oidipusz egy örökbeadott gyermek volt, és így teljesítette be a jóslatot, hiszen a saját apját ölte meg.

Grigorij is így vonzotta be a halálát. Amit mondjuk nem sajnálok, mert nagyon gonosz lélek volt. A könyv jól mutatja be egy rendszer szétesését és halálát.

Olvass tovább: https://klari-konyv-vilaga.webnode.hu/news/konyvertekel…


Népszerű idézetek

>!
gabriellaeld IP

Inessza egy nyomott hangulatú, párás nyári vasárnapon ölte meg
a férjét.

264. oldal

>!
Clara_Wolf

Mert ki tudja, hol végződnek a mesék, és hol kezdődik a valóság?

105. oldal

>!
Clara_Wolf

Semmi baja, de meg kell hogy mondjam, nem lesz könnyű dolgod vele. Különleges anyag van a kezedben, és nem mindegy, hogyan alakítod. Ez olyan, mint a gyémántmetszés. Ha ide ütsz, lepattan egy felesleges szilánk, és a mű még csillogóbb lesz, ha oda, értéktelen törmelékké esik szét az egész

11. oldal

>!
Clara_Wolf

Ezt nem érezte hazugságnak, mert a valóság egyébként is torz, és nem érzékelhető reálisan.

13. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Gaura Ágnes: Attila koporsója
Spirit Bliss: A múlt árnyai
Kercsmár Bella Noémi: Arion
Andy R. Cain: Az átok őrzője
J. Goldenlane: Éjfél
Hernád Péter: Hollóember
Izolde Johannsen: Róma
Takács Tünde: A vég kezdete 1.
Marosi Katalin: Börtönőr
Karen Chance: Holdvadász