Allegórium 27 csillagozás

Az ajándék
Frey Éva: Allegórium

A ​Másfélék közöttünk járnak, beépültek társadalmunkba, ám megvannak asaját, sötét céljaik. Vérrel táplálkoznak. Napjaink technikai fejlődése egyre nehezebbé teszi számukra, hogy titokban tevékenykedjenek. Egyedül ráadásul még egy vámpírnak sem könnyű. Ezért a két mostohatestvér – Jevgenyij és Oleg – csoportot alakítanak, hogy együttes erővel próbáljanak meg életben maradni. Harmadik fivérük, Igor halálos ellenségük, akinek azonban meg vannak számlálva a napjai. A csupán tizenhét éves Nadja az ő rokona, bár a lány nem tud semmit származásáról, ahogyan a Másfélék világát sem ismeri, váratlanul mégis az események középpontjába kerül. Úgy tűnik, hogy Nadja élete döntő fontosságú a csoport – és talán a teljes faj – fennmaradása vagy eltűnése szempontjából. A Szentpéterváron, Rostockban és Helsinkiben játszódó nagyívű történet atmoszféráját az északi helyszínek zord hidege teremti meg.

Intrikában gazdag, borongós, vérbeli vámpírregény ez, mely finoman felépített allegória is… (tovább)

>!
Twister Media, Budapest, 2018
448 oldal · ISBN: 9786155631610

Most olvassa 2

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Molymacska P
Frey Éva: Allegórium

Frey Éva: Allegórium Az ajándék

Az Allegórium először a Könyvhéten tűnt fel, amikor boldog-boldogtalan megkapta recenziós példánynak. Nekem akkor ez furcsa volt, de hát jártunk már így könyvekkel (ki emlékszik az Ezer csókra? Nah ugye) gondoltam, miért ne, elolvasom. Elsődlegesen az olvasás mellett nem a könyv maga szólt, hanem hogy bekezdés díjas művekről szeretnék többet tudni (mennyire színvonalas a díj) spoiler.
Az első észrevételem rögtön a borító volt, ami szép is lehetne… ha értő kéz készítette volna. Nekem annyira taszító, hogy a gránátalmán KERESZTÜL hasít a szöveg, ami miatt a szöveg kevésbé olvasható. De ha a szöveg nem ilyen szürke lenne, vagy kapna egy körvonalat, vagy csak egyszerűen a gránátalmát lekicsinyítenénk, és fölé raknánk a címet, már sokkal jobban nézne ki. (ez a rövidített változat a borítóval kapcsolatban, volt, hogy egy órán keresztül elemeztem, mi nem tetszik benne, és miért lehetne tetszetős amúgy a borító)
A második észrevételem az írónőre vonatkozik, mert itt is, ott is felbukkan. Ez még nem is baj, csak mindenkinek fennkölt hirdeti, hogy „erről a könyvről még én is tudom, hogy csak egy bizonyos csoportnak vagy rétegnek szól”. Ez nem baj, sőt, jó, ha tudod a célcsoportot és a korosztályos besorolást, mert akkor képes voltál a kiadónak egy alapvető dolgot megadni. DE és itt jön egy hatalmas, égbekiáltó de. Ha valakinek nem tetszik a könyved, akkor nem úgy kell reagálni, hogy te nem tartozol abba a csoportba/rétegbe bele. Számomra negatívum volt, hogy az olvasás előtt már egy ilyen benyomás ért, és amivel rögtön tudtam, hogy ez a könyv biztosan nem lesz kedvenc.
Aztán elkezdtem a könyvet, és harminc oldal után elgondolkoztam nagyon sok dolgon. Az a harminc oldal, amit olvastam, annyira „misztikus” érthetetlen volt, hogy én konkrétan egy-két alapvető ponton kívül semmire nem emlékeztem. De tényleg. Elolvastam a harminc oldalt, és mintha közben valahol teljesen máshol lettem volna. Ekkor fordult meg a fejemben, hogy itt vége, és inkább félbehagyom, mint hogy szenvedjek vele. De a kis ördög jött, sugdosott a fülembe, és folytattam.
A kardinális harminc oldal után lassanként kezdett javulni a színvonal (amit nem tudok, hogy az írónak, a szerkesztőnek, vagy a saját toleranciaszintem ereszkedésének köszönhetek). A lényeg, hogy lassanként a totális ködből, amiből nincs kiút, találtál egy fényt. Mivel már van fény, látni azt is, hogy mi okozza a ködöt.
Azok a bizonyos leírások lehetnek nagyon szépek is. Acsai Roland például nagyon szépen tud bármit leírni, könnyed, légies a stílusa. Frey Éva ellenben képes hangzatos szavakkal dobálózni, és ezeket elhúzni oldalakon keresztül. Alapvetően nem baj, ha valaki jó leíró, sőt, ez egy igen hasznos dolog, csak ne menjen másnak a kárára. Mondjuk az érthetetlen történet kárára. Emellett engem lepett meg a legjobban, hogy bár a szereplőkről rengeteg mindent tudni, de az alapvetéseket nem mindig lehet rögtön megérteni spoiler.
Emellett érdekes volt, mennyire kétféle szöveg volt a könyvben (szerkesztett és nem szerkesztett? Talán…). Igen, voltak a hosszadalmas leírások, de közben néha bejött az a nagyon lezser, nagyon modern nyelv (ezzel is alapozta meg a világot, és ez volt a „magyarázó nyelv is) ami számomra annyira szétvált egymástól, és amitől a szöveg egy nézőpontkarakteren belül sem volt koherens.
A sok negatívum után meg kell jegyeznem, hogy a történetet, ha valakinek sikerül kihámoznia, egészen érdekes. Kicsit vámpíros, kicsit átlép ezen (vámpír 2.0. Igazából nem a vámpír mítoszon lép át, hanem az alapvető kliséken, ami ettől még jó). A karakterek se rosszak, és tényleg, ha valaki figyel, akkor gyönyörű idézeteket is lehet találni.
A kiadói munkáról is szeretnék megemlékezni. Nem tudom miért, de Krausz Emma kötete nagyon szimpatikusan nézett ki, és oly mértékű hibát se találtam benne, hogy az alapvetően feltűnjön. spoiler Az Allegórium ellenben kicsit olyan, mintha egy lóverseny lett volna a kiadó falai mögött: az író nem tudta kifejezni magát eléggé, és írnia kellett volna még, és javítani. A szerkesztő nem volt elég figyelmes, a korrektor pedig, apróbb hibákat (és szóközök hiányát) hagyta maga után. Mint más magyar műveknél is, itt is csak azt tudom mondani, hogy egy erősebb kezű szerkesztő és rengeteg idő csodákra lett volna képes.
Akármennyi rosszat írtam, a könyv alapvetően nem rossz. Vagy inkább bőven lehetne sokkal rosszabb is. Ha valakinek tetszik ez a sejtelmes, misztikus stílus, annak biztos tetszeni fog. Nekem nem jött be, ettől függetlenül a történet egy részét nagyon szórakoztatónak tartottam.

16 hozzászólás
>!
scarletta
Frey Éva: Allegórium

Frey Éva: Allegórium Az ajándék

A teljes értékelés a blogomon olvasható:
https://atriatobooks.blogspot.com/2018/07/ertekeles-12-…

Az Allegórium egy sötét, durva világban játszódik a hideg Oroszország területén többnyire. Olvasás közben gyakran éreztem úgy, mintha egy hullámvasúton ülnék – néha izgatottan pörögtem a lapok az ujjaim között, máskor meg muszáj volt félretennem, annyira nem érdekelt. Voltak részek, amik túl voltak kicsit már magyarázva, emiatt unalmassá váltak, míg máskor pont azt éreztem, hogy nem volt elég, még több információt, cselekményt vagy magyarázatot akarok. A történet egyébként több különböző szálon fut, számos karakter szemszögébe nyerhetünk bepillantást és ezáltal jobban a történet részei lehettünk, sok mindent megérthetünk – csak kellő odafigyelést igényel azért ez, mert olyannyira ugrálunk a terek, személyek és cselekmények között, hogy gyakran sikerült elvesztenem a fonalat és nehéz volt újra megtalálni.
A Másfélék elérték nálam azt, hogy a szereplők mögé nézzek, odafigyeljek minden apró mozzanatra, figyelemmel kövessem mindenki motivációját. Rengeteg réteget hántottam le olvasás közben, és mindegyik valami teljesen újat mutatott meg. Nem igazán szeretném a cselekményt részletezni, egyrészt mert elvenném a meglepetés erejét, másrészt meg annyi minden zajlik a könyvben, hogy képtelenség lenne röviden megfogalmazni. De bátran ajánlom a már érett és az idősebb korosztálynak egyaránt – mindenki ki tudja elégíteni a korának megfelelő igényeit ezzel a könyvvel!
Meleg szívvel ajánlom azoknak, akik szeretik a borzongató, nem átlagos „vámpíros” történeteket, ami megéri az árát is, mert bőven kapsz tőle meglepetést, ajándékot és gondolatokat.

1 hozzászólás
>!
Vhrai P
Frey Éva: Allegórium

Frey Éva: Allegórium Az ajándék

A fülszöveg alapján teljesen másra számítottam. De senkit ne tévesszen meg, ez egy kőkemény urban fantasy. Teljesen új megközelítésben láthatjuk a vámpírokat és mindehhez egy nagyon összetett világfelépítést kapunk. Frey Éva óriási műveltséggel rendelkezik, ez látható a rengeteg filozófiai és popkulturális utalásból egyaránt. A rengeteg szereplő felvonultatása pedig lehetővé teszi, hogy folyamatosan történjen valami.

https://libellum.blog.hu/2018/07/29/frey_eva_allegorium

>!
Heléna_Szilágyi I
Frey Éva: Allegórium

Frey Éva: Allegórium Az ajándék

Értetlenség. Ez volt az első érzésem, gondolatom, hívjuk bárhogy is, ami bevillant a VÉGE szócska elolvasása után. Nem az a fajta értetlenség, ami a meg nem értésből fakad, inkább az a válfaja, ami egy váratlan autószerencsétlenség után fogadja a túlélőt, mikor körbenéz és csak holttesteket lát maga körül. Nem biztos, hogy a regény teljes mondanivalóját a magamévá tudtam tenni, de ami elért hozzám, az szembesített emberi létem törékeny mivoltával. Nehéz olvasmány ez. Több értelemben is.

Részletesebben: http://lenduletmagazin.hu/oroklet-ujragondolva-ajanlo-f…

>!
Linszyy
Frey Éva: Allegórium

Frey Éva: Allegórium Az ajándék

Enyém a megtiszteltetés, hogy előolvasóként elsőként értékelhetem az Allegóriumot, amely Frey Éva első kötete. A [bekezdés]-díj nem ért véget Krausz Emmával, és mivel én nagyon támogatom a Twister Media kezdő írókat felkaroló programját, ezért nem is volt kérdés, hogy mindenképp szeretnék írni az Allegóriumról is. Frey Évával a Könyvhéten volt szerencsém találkozni és dedikáltatni, és bizony én is alátámaszthatom, hogy a kedves és visszahúzódó írónő olyan könyvet tesz az olvasói elé, aminél tényleg megvalósul az írók által emlegetett “közszemlére teszem a lelkem” mozzanat. Tehát fiúk, lányok, nehogy abból induljatok ki, hogy Frey Éva majd egy aranyos kis Alkonyat-történetet tesz elétek, mert bizony ebben a sztoriban se Edward, se Bella nem élné meg az öregkort.

Gondolom, ezek után nem is kell mondanom, hogy mennyire nem erre számítottam, mikor belekezdtem az Allegóriumba. És bár nehéz olvasmány volt – sötét és durva, amit most nem annyira kívánt a lelkem –, de nagyon igényes is. Tele volt információval, amit nem csak egy képzeletbeli világban hasznosíthatunk, hanem a való életben is. Volt itt történelem, filozófia, biológia, meg mindenféle dolog, amiktől úgy éreztem, hogy ez az, amit hiányolok sok könyvből: hogy a történet mellett adjon valamit az olvasónak, amit elraktározhat olvasás után. Persze ezeken kívül nagyon sokat kaphattunk az emberiség megítéléséről egy kívülálló faj szemszögéből. Nekem ez a gyengém, mert bár kívülállóként könnyebben látod meg a hibát másokban, de ez mégiscsak egy könyv, amit egy nő írt. Tehát ahhoz, hogy ilyen tisztán és elvonatkoztatva lássa az embereket, Frey Évának is kívülállónak kell lennie. Úgy vélem, hogy vagy így van, és ez adta a motivációját ahhoz, hogy Másfélékről írjon, vagy nem, de nagyon jó képzelőerővel rendelkezik.

De most menjünk kicsit bele magába a történetbe. Meg kell valljam, nem egyszerű, néha elővevős könyvről beszélünk, mert ha az ember nem olvassa egyhuzamban, rögtön elfelejti, hogy a sok orosz közül ki kicsoda, melyik szál hová fut stb. De ez egy pozitívum, csak én amúgy is hadilábon állok az orosz nevekkel, úgyhogy extrém figyelmet kívánt meg tőlem a könyv. Éppen ezért lassan is haladtam, de nagyon sok érdekes történetszállal ismerkedhettem meg sok különböző problémával fűszerezve, és az írónő azt is elérte, hogy ne a Másfélék életmódja érdekeljen, hanem sokkal fontosabb felszín alatti dolgok.

Persze az sem elhanyagolható, hogy vannak ezek a – ki nem mondd a V betűs szót! – lények, akik vért is szívnak, meg nem is szeretek annyira a fényt, de közük sincs a tipikus Anne Rice karakterekhez. Nagyon tetszett a történetben épített Drakula-magyarázat, így minden alaposan meg lett indokolva azzal kapcsolatban, hogy hogyan is alakultak ki ezek a jobb génű emberek, mivel emberekről beszélhetünk végeredményben. Azt is láthatjuk, hogy miért is nem lehet megosztani mindezt a többi emberrel, miért nem segítik kölcsönösen egymást a Másfélékkel. /Annyira sok minden történik ebben a könyvben, hogy nem szeretnék most belekapni egyik-másik cselekményszálba./

Ajánlom azoknak, akik unják már a sablonos vámpírtörténeteket, és nem félnek a zord hangulatú, erős hatású könyvektől, na meg az informatív tartalomtól. Köszönöm szépen a könyvet és a lehetőséget a Twister Mediának!

Bővebben: https://pergamenrehanytszavak.wordpress.com/2018/06/15/…

>!
KrenczNóra I
Frey Éva: Allegórium

Frey Éva: Allegórium Az ajándék

Különös olvasásélmény volt ez. A történet nagyon sok szálon fut. Valahol szinte oldalanként változik a fókuszba helyezett szereplő, így nehezebb követni, s ha az ember kénytelen letenni a könyvet egy napra, nem biztos, hogy teljesen fel tudja venni a ritmust, és mindenre emlékszik a sok infóból, amit már kapott. Ha lett volna időm egy lélegzettel elolvasni 100 oldalt, sokkal jobban átláttam volna a sztorit.
Persze, ez nem feltétlenül negatív, hiszen azért van így, mert egy hihetetlenül részletesen, és nagy gondossággal kidolgozott világról van szó. Érdekes, új megközelítésbe került a vámpírtéma, amikor már azt hittem, rég belefulladt a lerágott csontlevesbe. :)
Az írónő rendkívül intelligens. Úgy tűnik, játszi könnyedséggel ír bármilyen témáról, legyen az kémia, történelem vagy orvoslás. Gyakran használ idegen szavakat, ami a könnyedebb témák kedvelőinek megnehezítheti a dolgát.
A regény cselekménye nem kiszámítható, olyasmit kaptam a végére, ami fel sem merült bennem. Valójában nem is tudtam, mire számítsak. A borító fogott meg először, ezért vettem meg a könyvet. A fülszövegét el sem olvastam, már olvasás közben jutott eszembe rápillantani. Az alapján teljesen mást gondolnék a történetről, mint ami végül kisült belőle.
A főgonoszként beállított karaktert nem is éreztem annak. Számomra alig volt súlya a személyének, pedig sokszor volt róla szó, milyen romboló hatással van a fajtársai létére, és mennyire rosszindulatú. Sok más szereplőt viszont ki tudnék jelölni abszolút negatívnak. Nem nevesítek, meghagyom másoknak a lehetőséget, hogy véleményt formáljanak.
Végig éreztem, hogy nehéz dolgom lesz az értékeléssel, s talán nehezebb, mint eddig bármelyik könyv esetében. Szerettem olvasni, nem akartam letenni, de mégis vegyes érzésekkel fejeztem be.
Nem igazán szokásom újraolvasni könyveket, de most kivételt teszek, mert tudom, hogy másodszorra olyan részletekre is rábukkanhatok, ami felett elsőre elsiklottam. :D

>!
KockaCica
Frey Éva: Allegórium

Frey Éva: Allegórium Az ajándék

Mikor kiderült, hogy Frey Éva története lesz a második kiadásra kerülő bekezdés-díjas kötet, már alig vártam, hogy megkaparintsam és nyakig belemerüljek, ahogyan azt az első bekezdés-díjas könyvvel is tettem. Az már csak hab volt a tortán, hogy esélyem nyílt dedikáltatni a kötetet és pár szót váltani a kedves és kicsit feszengő írónővel.

Már a kezdetek kezdetén tudtam, hogy ez a történet egy igen ismert témát ragad meg, de nem mindennapi módon, így világos volt, hogy nem egy cukormázás, szívmelengető, drámázással tarkított romatikus kalandban lesz részem, de arra, amit kaptam, nem készülhettem fel megfelelően.

A kötet baljósló kezdettel indít, ami kalandra hív és rejtelmeket ígér a sötét múlttal összefüggésben. Ugyan a fülszöveg és az izgalmakat sejtető kis prológus Nadját helyezi a történések középpontjába, mire igazán megismernénk, már kismillió másik szereplő mindennapjait élhetjük át. Tulajdonképpen a Nadját körülvevő történések háttérbe szorulnak, hogy helyet adjanak egy másik rettentően szövevényes és sok-sok szereplővel operáló történetszálnak, mely lassan fedi csak fel célját. Éppen ezért a történet kezdetben nem nyűgözött le, nem adta meg azt a katartikus, áttörő élményt, amit reméltem tőle. Inkább magamra hagyott a homályban, összezavart, és a sok szereplő az orosz neveikkel csak fokozta az elveszttségérzetemet. Ennek okán azt javaslom a jövőbeli olvasóknak, hogy az első 100-150 oldalt mindenképp egy ültő helyükben olvassák el, különben úgy járnak, mint én, és az elveszettségen túl a karakterekhez tartozó neveken is törhetik egy kicsit a fejüket.

Ám a kezdeti nehézségeket legyőzve, hamar beszippantott a történet, de méginkább Inessza karaktere, és a vele együtt járó információtömeg hatott rám. Inessza az a karakter, akinek a legmélyebben bele tudunk pillantani a mindennapjaiba, akinek a lelkébe láthatunk, és akinek vájkálhatunk a múltjában, így megértve tetteit és az átalakulásának folyamatát. Lenyűgözött és félelmet keltett bennem mindaz a tudás és erő, amelyet magában hordoz… Ami pedig az ismereteket illeti, a könyv nem hagy légbőlkapott, megmagyarázhatatlan tényeket, eseményeket maga után, ugyanis a biológiai kutatásokon és fejlesztéseken túl egészen Drakuláig számtalan mindent tanít és magyaráz. Talán éppen emiatt az információáradat miatt többször kézbevevős a könyv, néha muszáj letenni és pihentetni. Ezt az érzést csak erősíti a történet sötét, néhol pedig igen brutális mivolta, ami leginkább a Másfélék közösségét jellemzi.

Bővebben: https://kockacica.blogspot.com/2018/07/frey-eva-allegor…

>!
Cetti94 P
Frey Éva: Allegórium

Frey Éva: Allegórium Az ajándék

"Bár már véget ért az az időszak, amikor a csapból is vámpírsztorik folytak, és talán már nem is akkora divat a vámpírok témáját feszegetni, én azt mondom, hogy egy-egy remek történetre a mai napig igény van. Biztosan sokan olvastunk Anne Rice-t, Bram Stoker-t, Laurell K. Hamilton-t, vagy akár Stephanie Meyer-t, csak hogy pár nagyobb nevet említsek. Talán mélyebbre is ástuk magunkat, és valamilyen szinten elkanyarodva a vámpírvilágtól, teret adva egyéb elemeknek is, képbe került Cassandra Clare, Claudia Gray, Devlin Haynes, Rachel Caine, Richelle Mead, Levy L. Smith, esetleg megküzdöttünk Władisław Stanisław Reymont-tal is. Kimeríthetetlen lista áll rendelkezésünkre azokról a szerzőkről, akik valamilyen formában foglalkoznak/foglalkoztak a vámpírok világával. Tisztában vagyok azzal is, hogy magam sem ismerek minden nevet, és minden történetet. De abban biztos vagyok, hogy most már nem kell messzire kalandoznunk, ha egy igényes és rendkívül összetett „vámpírregényre” vágyunk. Számos hazai szerző boncolgatta már a témát, és tudunk is válogatni a jobbnál jobb történetek között. Amióta pedig a magyar olvasóközönség gazdagodott Frey Évával, és az általa megálmodott Allegóriummal, semmi okunk sem lehet a panaszra.

Ha a vámpírokról a romantikában dús, nyáltól tocsogó „hegyesfogú harapós” sztorik jutnak eszedbe, és szerinted másfajta kötet nem is létezhet a témában, akkor két javaslatom van számodra: vagy most azonnal menekülj, vagy lépj ki a komfortzónádból! Én a helyedben az utóbbit preferálnám, ugyanis ha kihagyod az Allegóriumot, akkor hazai szinten a téma egyik legátfogóbb, és legjobb könyvét szalasztod el! Lássuk be, a jó dolgokból senki sem szeret kimaradni."

„Az Allegóriumban egy nagyon különös és aprólékosan megálmodott világba csöppentem, ahol minden apróbb mozzanatra figyelnem kellett ahhoz, hogy ne vesszek el az információk és cselekményszálak sűrűjében. Mivel korábban figyelmeztettek, hogy nem lesz egy egyszerű olvasmány, így ez nem ért váratlanul, sőt, már nagyon is vártam, hogy végre belekezdhessek. Szükségem volt egy olyan történetre, ami nem a könnyedségével kapcsol ki, hanem a komolyságával, feszességével. Ezt teljes mértékben megkaptam, és annak ellenére, hogy a több szálon futó cselekmény bőven megtornáztatta azokat a bizonyos kerekeket, egyáltalán nem éreztem túl nagy kihívásnak.”

„Változatos szereplők, különös helyszínek, kellő mennyiségű rejtély, amelyek nem maradnak magyarázat nélkül. Röviden így tudnám jellemezni az Allegóriumot anélkül, hogy bármit is elspoilereznék, vagy bárkit megnevesítenék. Persze volt helyenként hiányérzetem a történet kapcsán, akadtak szereplők, akikről szívesen olvastam volna, de talán majd ezt is megkapom egyszer”

Bízom benne, hogy lesz majd folytatása a kötetnek, és többet is olvashatok majd az írónőtől.

Bővebben: https://szellemicsemegek.blog.hu/2018/10/28/frey_eva_al…

5 hozzászólás
>!
Zanbar
Frey Éva: Allegórium

Frey Éva: Allegórium Az ajándék

Keresem a szót, keresem a hangot…..

Szirmai Gergelynek érzem magam, ki mikor az utolsó Alkonyat filmet kritizálta azt hiszem így szólt: „Engem bántott ez a film, odaadta, behúzott, majd ellenem fordította.”

Nem szégyenlem bevallani, hogy reménnyel indultam neki s félretettem a cinikus sötétséget mely a vért pumpálja az ereimben. Reménnyel, hogy találkozom egy érdekes ötlettel, egy értett megközelítéssel, és egy kiforrott stílussal és nem utolsó sorban, hogy végre le kerül rólam egy nyomasztó bizonytalanság terhe.
Nem volt székem melyet a közismert youtuberhez hasonlóan üthettem volna, a könyv meg kölcsönbe van…

Hol kezdjük?
A magam részéről nagyon remélem, hogy mindaz a rengeteg utalás, áthallás vagy éppen csaknem szó szerinti jelenet átemelés, mellyel találkoztam pusztán az én elmém szüleménye vagy legfeljebb a túl erős tudatalatti inspiráció terméke mindazon művekből melyek hatottak az írónőre: World of Darkness, Vámpírnaplók/akadámia, Daren Shann, Anne Rice, Stoker, Hammilton, The Breed (óh az nagyon éreztem benne, de remélem csak úgy, mint a sommelier a napocskát a teltízű chardonnay-ban ) Őrség sorozat, Hotel Transylvania (igen Edward rád gondolok) Végzet Ereklyéi, Drakula 2000, Preacher Vaják sorozat (a petefészkes/szaporítós dolog) stb

Pedig mindez nem feltétlenül volna baj. Külön ízt adott a műnek, hogy végre kapun egy olyan vámpír sztorit melyben a vámpirizmus, mind popkulturális jelenség létezik és a vámpírok egyszerre élvezik és megszenvedik a sztereotípiákat. Érdekes volt, egészen addig, amíg nyilvánvalóvá nem válik, hogy bár vámpírjaink folyvást gúnyolják a róluk szóló műveket s körbeugrálják a belőlük rakott tüzeket, mint a vadak, közben náluk is életképtelenebbek. Elviekben 200 000 évnyi túlélés működteti ezt a fajt a folyamatos újra születésekkel brutális erőkkel stb közben pedig önszerveződési minimumokig nem jutnak el. A Frászkarika jutott eszembe, mikor Jerry finoman megemlíti, hogy 200 évnyi gyakorlata van a túlélésben. Nem tudtam hová tenni az ennek ellenére zajló folyamatokat.

Érdekes gondolat, hogy szembemenve a divatos YA vonallal, melyet finoman de szintén csak ekéz az írónő, mert bár látszatra annak indul a regény, végül a főszereplő mégis egy középkorú nő lesz és az ő szemével látjuk a legtöbbet a világot. Szép húzás. Sajnos sokszor azt, ami egy a világba újonnan belecsöppenő, zavarodott, útkereső fiatal karakternél elnézhető egy olyan nőnél, aki ebben a világban él kitudja mióta, nos nem. Ez a nő nem érzelmi okokból cselekszik hanem rideg, megfontolt és már-már romulán hatékonyság vezeti. Akkor is, mikor el kellene hinnünk, tehát mikor eszelős, értelmetlen teljesen felesleges vérengzésbe fog. Majd mikor visszatér a senyvedő alany állapotába együtt kellene érezni vele – mert továbbra is ő a főszereplő…

Adott volna a sok és érdekes szál, a másfél gondolkodás mód bemutatása ám sajnos a legtöbbje nem több holmi ígéretnél. Egyes karakterek olyan rettenetesnek mutatkoznak elsőre, hogy aztán vétek őket totál parlagon hagyni, mások pedig felmerülnek, majd alábuknak értelem, érdemi cselekvés, vagy éppen maradandó jelenlét nélkül. Készséggel belátom, ha én nem értettem meg az esetleges mögöttes tartalmat, de ilyen mennyiségben már zavaró.

A szerkesztést két gondolattal foglalnám össze: több helyen van, hogy nézőpontot vált könyv, két egymástól teljesen független személy cselekményét olvassuk, melynek nincs hatása egymásra, nem egy helyen és időben történik, mégis egyetlen szövegtestben van, kvázi egymás után és nincs benne egy jól látható törés. A hosszú párbeszédeknél pedig olykor elvész a beszélő személyazonossága, nem tudni most ki is beszél.

A végére pedig tudok mit mondani, csak nem tudom helyes-e ha mondom. Mi a lápi hurutty volt ez? Természetes, hogy nem kell beton keményen lezárni egy művet, hogy az olvasónak legyen lehetősége tovább gondolni a történeseket, de én szerintem befejezni és abbahagyni valamit nagyon nem ugyan az. Ott áll ugyan a végén a FIN tábla, de mivel még az utolsó oldalakon sem lefelé zárja a mesét a könyv, hanem tovább önti ránk a relevánsabbnál relevánsabb információkat, – új karakterek jelennek meg stb. igazából olyan, mintha egy láthatatlan üvegfalba futnánk bele teljes sebességgel. Igen, látjuk mögött a világ többi részét, tudjuk hogy az út amin eddig mentünk egyáltalán nem ért véget, és bár mások simán tovább haladnak mi ott állunk személyre szabott üvegkalitkánk végénél nem tehetünk mást, mint tehetetlenül nézzük őket.

Annyi helyen olvasom, hogy a kiadók és a szerkesztők vassatuval szorongatják az írók golyóscsapágyait, s nyúlnak bele szégyentelenül az eredeti irományokba a szakértelem és fogyaszthatóság nevében. Hol voltak hát eme félistenek mikor cselekedni kellett volna? Azt mondják a zenész nem visszavonul, hanem akkor hagyja abba, ha már nincs benne több zene. Ebben lett volna zene, de ahelyett, hogy nagy színpad kompatibilissé emelték volna, beküldték a sramli sátorba…

4 hozzászólás
>!
Demi I
Frey Éva: Allegórium

Frey Éva: Allegórium Az ajándék

Nem szeretem félbehagyni a könyveket, ezt az elején leszögezném. Ennek ellenére nyilván ez olykor megtörténik, az Allegórium viszont mégis ott motoszkált a tudatom perifériáján… haragudtam az elejére, de akartam egy esélyt adni neki. Megtettem és kábé ugyanúgy tapogatózom a sötétben, mint az elején.
Nagyon szeretem a vámpíros könyveket, ezt viszont nem szerettem meg. Végig kívül maradtam a történeten, a karakterek mintha meg sem próbáltak volna kézen fogva magukkal vinni, csak távolról várták, hogy na mi van? Ha nem jössz, nem érdekelsz. És ez a gőgös távolságtartás, ami miatt már én is elkezdtem ilyen érzelmi távolságból szemlélődni. Viszont így sem a mondanivaló, sem a mélységek nem jöttek át. Kaptam egy világot, amit egy vastag üvegfalon át láttam. Ajtót azonban sehol nem találtam, a végére érve már nem is kerestem. :(


Népszerű idézetek

>!
Clara_Wolf P

Mert ki tudja, hol végződnek a mesék, és hol kezdődik a valóság?

105. oldal

Frey Éva: Allegórium Az ajándék

>!
gabriellaeld I

Inessza egy nyomott hangulatú, párás nyári vasárnapon ölte meg
a férjét.

264. oldal

Frey Éva: Allegórium Az ajándék

>!
Clara_Wolf P

Semmi baja, de meg kell hogy mondjam, nem lesz könnyű dolgod vele. Különleges anyag van a kezedben, és nem mindegy, hogyan alakítod. Ez olyan, mint a gyémántmetszés. Ha ide ütsz, lepattan egy felesleges szilánk, és a mű még csillogóbb lesz, ha oda, értéktelen törmelékké esik szét az egész

11. oldal

Frey Éva: Allegórium Az ajándék

>!
Clara_Wolf P

Ezt nem érezte hazugságnak, mert a valóság egyébként is torz, és nem érzékelhető reálisan.

13. oldal

Frey Éva: Allegórium Az ajándék

>!
Vhrai P

A halál semmi, megélhetetlen üresség. Nem a haláltól félek, hanem a meghalástól. A folyamattól, ami oda vezet. A fájdalomtól. A szenvedéstől. Azt akarom, hogy gyors legyen, pedig nem lesz az. Soha nem az.

301. oldal, Dűne című fejezet - Allegórium (Twister Média, 2018)

Frey Éva: Allegórium Az ajándék

>!
KrenczNóra I

Jevgenyij maga volt mindaz, amitől az emberek félnek a sötétben.

70. oldal

Frey Éva: Allegórium Az ajándék

>!
Vhrai P

– Igen, itt van a pont, ahonnan más mederbe terelheted a várható jövő folyamát. Mert a jövő alakítható. Nincs megírva, és nincs kőbe vésve, ahogy a legostobább emberek hiszik. A jövő egy üres lap. Erre rója betűit a jelen, ami a következő pillanatban múlttá válik. De a végzet… A végzet kijátszhatatlan. A végzetet nem lehet elkerülni, mert bármilyen utat választasz, mindegyiken ugyanoda jutsz. Csak az a baj, hogy előre nem láthatod, hogy ezt most a végzeted, vagy egy lehetséges jövőkép. A jövő pedig akkor válik végzetté, amikor a sors beteljesedik

137. oldal, Orákulum című fejezet - Allegórium (Twister Média, 2018)

Frey Éva: Allegórium Az ajándék

>!
KockaCica

– Idő – mondta Theresa, miközben lassú léptekkel sétált fel-alá az asztal és a széksorok között. – Idő, idő, idő… Ami nekem kedvez, az a te legnagyobb ellenséged, Szidorov.

136. oldal

Frey Éva: Allegórium Az ajándék

>!
Vhrai P

– Az álmokban nincs logika, éppen ez a jó bennük.

164. oldal, Kötelékek című fejezet - Allegórium (Twister Média, 2018)

Frey Éva: Allegórium Az ajándék

>!
pattie23

Nekem olyan ő, mint a tenger: örök változás, veszélyes mélység és titokzatos kiismerhetetlenség. Ő volt, aki időről időre kiemelt a hétköznapok monoton folyamából, és ő mutatta meg, hogy ez a földi lét milyen színes és sokrétű. Ő látta az igazi valómat. Mellette nem féltem önmagam lenni.

397. oldal

Frey Éva: Allegórium Az ajándék


Hasonló könyvek címkék alapján

Andy R. Cain: Az átok őrzője
T. Kovacsics Aranka: Káosz
Danielle D. Taylor: Az első lépések
Takács Tünde: A vég kezdete 1.
J. R. Ward: Megsebzett szerető
Gaura Ágnes: Attila koporsója
Karen Chance: Holdvadász
Jeaniene Frost: Síri csendben
Cassandra Clare: Üvegváros
Richelle Mead: A halál csókja