Allegórium 8 csillagozás

Az ajándék
Frey Éva: Allegórium

A ​Másfélék közöttünk járnak, beépültek társadalmunkba, ám megvannak asaját, sötét céljaik. Vérrel táplálkoznak. Napjaink technikai fejlődése egyre nehezebbé teszi számukra, hogy titokban tevékenykedjenek. Egyedül ráadásul még egy vámpírnak sem könnyű. Ezért a két mostohatestvér – Jevgenyij és Oleg – csoportot alakítanak, hogy együttes erővel próbáljanak meg életben maradni. Harmadik fivérük, Igor halálos ellenségük, akinek azonban meg vannak számlálva a napjai. A csupán tizenhét éves Nadja az ő rokona, bár a lány nem tud semmit származásáról, ahogyan a Másfélék világát sem ismeri, váratlanul mégis az események középpontjába kerül. Úgy tűnik, hogy Nadja élete döntő fontosságú a csoport – és talán a teljes faj – fennmaradása vagy eltűnése szempontjából. A Szentpéterváron, Rostockban és Helsinkiben játszódó nagyívű történet atmoszféráját az északi helyszínek zord hidege teremti meg.

Intrikában gazdag, borongós, vérbeli vámpírregény ez, mely finoman felépített allegória is… (tovább)

>!
Twister Media, Budapest, 2018
448 oldal · ISBN: 9786155631610

Most olvassa 3

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
scarletta
Frey Éva: Allegórium

A teljes értékelés a blogomon olvasható:
https://atriatobooks.blogspot.com/2018/07/ertekeles-12-…

Az Allegórium egy sötét, durva világban játszódik a hideg Oroszország területén többnyire. Olvasás közben gyakran éreztem úgy, mintha egy hullámvasúton ülnék – néha izgatottan pörögtem a lapok az ujjaim között, máskor meg muszáj volt félretennem, annyira nem érdekelt. Voltak részek, amik túl voltak kicsit már magyarázva, emiatt unalmassá váltak, míg máskor pont azt éreztem, hogy nem volt elég, még több információt, cselekményt vagy magyarázatot akarok. A történet egyébként több különböző szálon fut, számos karakter szemszögébe nyerhetünk bepillantást és ezáltal jobban a történet részei lehettünk, sok mindent megérthetünk – csak kellő odafigyelést igényel azért ez, mert olyannyira ugrálunk a terek, személyek és cselekmények között, hogy gyakran sikerült elvesztenem a fonalat és nehéz volt újra megtalálni.
A Másfélék elérték nálam azt, hogy a szereplők mögé nézzek, odafigyeljek minden apró mozzanatra, figyelemmel kövessem mindenki motivációját. Rengeteg réteget hántottam le olvasás közben, és mindegyik valami teljesen újat mutatott meg. Nem igazán szeretném a cselekményt részletezni, egyrészt mert elvenném a meglepetés erejét, másrészt meg annyi minden zajlik a könyvben, hogy képtelenség lenne röviden megfogalmazni. De bátran ajánlom a már érett és az idősebb korosztálynak egyaránt – mindenki ki tudja elégíteni a korának megfelelő igényeit ezzel a könyvvel!
Meleg szívvel ajánlom azoknak, akik szeretik a borzongató, nem átlagos „vámpíros” történeteket, ami megéri az árát is, mert bőven kapsz tőle meglepetést, ajándékot és gondolatokat.

1 hozzászólás
>!
Linszyy
Frey Éva: Allegórium

Enyém a megtiszteltetés, hogy előolvasóként elsőként értékelhetem az Allegóriumot, amely Frey Éva első kötete. A [bekezdés]-díj nem ért véget Krausz Emmával, és mivel én nagyon támogatom a Twister Media kezdő írókat felkaroló programját, ezért nem is volt kérdés, hogy mindenképp szeretnék írni az Allegóriumról is. Frey Évával a Könyvhéten volt szerencsém találkozni és dedikáltatni, és bizony én is alátámaszthatom, hogy a kedves és visszahúzódó írónő olyan könyvet tesz az olvasói elé, aminél tényleg megvalósul az írók által emlegetett “közszemlére teszem a lelkem” mozzanat. Tehát fiúk, lányok, nehogy abból induljatok ki, hogy Frey Éva majd egy aranyos kis Alkonyat-történetet tesz elétek, mert bizony ebben a sztoriban se Edward, se Bella nem élné meg az öregkort.

Gondolom, ezek után nem is kell mondanom, hogy mennyire nem erre számítottam, mikor belekezdtem az Allegóriumba. És bár nehéz olvasmány volt – sötét és durva, amit most nem annyira kívánt a lelkem –, de nagyon igényes is. Tele volt információval, amit nem csak egy képzeletbeli világban hasznosíthatunk, hanem a való életben is. Volt itt történelem, filozófia, biológia, meg mindenféle dolog, amiktől úgy éreztem, hogy ez az, amit hiányolok sok könyvből: hogy a történet mellett adjon valamit az olvasónak, amit elraktározhat olvasás után. Persze ezeken kívül nagyon sokat kaphattunk az emberiség megítéléséről egy kívülálló faj szemszögéből. Nekem ez a gyengém, mert bár kívülállóként könnyebben látod meg a hibát másokban, de ez mégiscsak egy könyv, amit egy nő írt. Tehát ahhoz, hogy ilyen tisztán és elvonatkoztatva lássa az embereket, Frey Évának is kívülállónak kell lennie. Úgy vélem, hogy vagy így van, és ez adta a motivációját ahhoz, hogy Másfélékről írjon, vagy nem, de nagyon jó képzelőerővel rendelkezik.

De most menjünk kicsit bele magába a történetbe. Meg kell valljam, nem egyszerű, néha elővevős könyvről beszélünk, mert ha az ember nem olvassa egyhuzamban, rögtön elfelejti, hogy a sok orosz közül ki kicsoda, melyik szál hová fut stb. De ez egy pozitívum, csak én amúgy is hadilábon állok az orosz nevekkel, úgyhogy extrém figyelmet kívánt meg tőlem a könyv. Éppen ezért lassan is haladtam, de nagyon sok érdekes történetszállal ismerkedhettem meg sok különböző problémával fűszerezve, és az írónő azt is elérte, hogy ne a Másfélék életmódja érdekeljen, hanem sokkal fontosabb felszín alatti dolgok.

Persze az sem elhanyagolható, hogy vannak ezek a – ki nem mondd a V betűs szót! – lények, akik vért is szívnak, meg nem is szeretek annyira a fényt, de közük sincs a tipikus Anne Rice karakterekhez. Nagyon tetszett a történetben épített Drakula-magyarázat, így minden alaposan meg lett indokolva azzal kapcsolatban, hogy hogyan is alakultak ki ezek a jobb génű emberek, mivel emberekről beszélhetünk végeredményben. Azt is láthatjuk, hogy miért is nem lehet megosztani mindezt a többi emberrel, miért nem segítik kölcsönösen egymást a Másfélékkel. /Annyira sok minden történik ebben a könyvben, hogy nem szeretnék most belekapni egyik-másik cselekményszálba./

Ajánlom azoknak, akik unják már a sablonos vámpírtörténeteket, és nem félnek a zord hangulatú, erős hatású könyvektől, na meg az informatív tartalomtól. Köszönöm szépen a könyvet és a lehetőséget a Twister Mediának!

Bővebben: https://pergamenrehanytszavak.wordpress.com/2018/06/15/…

>!
Vhrai P
Frey Éva: Allegórium

A fülszöveg alapján teljesen másra számítottam. De senkit ne tévesszen meg, ez egy kőkemény urban fantasy. Teljesen új megközelítésben láthatjuk a vámpírokat és mindehhez egy nagyon összetett világfelépítést kapunk. Frey Éva óriási műveltséggel rendelkezik, ez látható a rengeteg filozófiai és popkulturális utalásból egyaránt. A rengeteg szereplő felvonultatása pedig lehetővé teszi, hogy folyamatosan történjen valami.

https://libellum.blog.hu/2018/07/29/frey_eva_allegorium

>!
gabriellaeld I
Frey Éva: Allegórium

Először is szeretném megköszönni, amiért felkeresett a Twister Media és megtisztelt azzal, hogy felkért az Allegórium előolvasására! :)

Az Allegórium Frey Éva első regénye, egy meglehetősen ismert témakör teljesen új, rendhagyó megközelítése. Már alapjában véve azt is nehéz meghatároznunk, hogy mi az alaptörténet, ugyanis a sztori igen sok szálon fut, így nem bontakozik ki rögtön, teljes nyíltságában sem a karakterek motivációja, sem a cselekmény fő célja. Nekem, ez a „ködös”, in medias res kezdés a szívem csücske volt, bár szépen-lassan ugyan, de minden karakter, minden motiváció és még a múltbéli szálak is értelmet nyertek. Ezzel a késleltetető módszerrel a regény végig tudott újat mutatni és meglepetéseket okozni, emellett szépen követhetőek voltak a cselekményszálak, amik egy egésszé fonódtak össze a végén.
Mint, már korábban említettem sok szereplőt mozgat a regény, de ha mégis egyet kellene megjelölnöm főszereplőnek, mindenképpen Inesszát tenném. Ő volt az a karakter, akinek a legmélyebben bele tudtunk pillantani a lelkébe és a múltjába, hamar megérthettük a motivációit és a helyzetét, illetve ő volt az, aki a leghamarabb cselekvésre szánta el magát egy-egy helyzetben. Bár nem vagyok a női főszereplők híve, minő meglepetés, Inessza még számomra is határozottan szerethető karakternek bizonyult, aki nem volt rest bemocskolni a kezét sem a nagyobb jó érdekében. Neki nem számított, hogy az a nagyobb jó éppen a vámp… Mások társadalmának puccsa vagy egy önkényes bosszúhadjárat, nem kivételezett a helyzetekkel.
A regény jól érzékeltette, hogy milyen nehéz egy viszonylag zárt, szabályokkal teli, erős hierarchiával rendelkező közösségben bármilyen innovációt végrehajtani vagy a saját magunk által „helyesnek” ítélt utat követni. Bizony voltak véres részek a regényben azért, mert egy-egy karakter nem szerette volna vakon követni a „királyuk” elvakult véleményét, és ezt nagyon szerettem bennük. :D
Összességében tehát elmondható, hogy az Allegórium karakterei és cselekménye is nagyon egyedi, a történet mégis hagy némi kivetnivalót maga után. Ugyanis:

Időnként úgy éreztem, a regény többet szeretne markolni, mint, amennyit elbír. A múltbéli szálak túl soknak bizonyultak, egy idő után már olyan száraz információkként közli velünk az eseményeket, hogy az olvasó akaratlanul is elveszti a figyelmét. Túl sok név és túl sok új esemény bukkan fel fél oldalban ahhoz, hogy kényelmesen értelmezhetőek legyenek az információk.
Nadja karaktere számomra még mindig kérdőjel. Szerencsére volt alkalmam néhány kérdést feltenni az írónőnek, amik miatt világosabb lett minden, de ezeket a regény nem írja le és nem lehet mindenkinek alkalma élő szóban érdeklődni, hogy: Akkor most ez, hogy is van…? A lány eleinte erős karakternek tűnik, de nem is olyan soká kiderül, hogy ez nem így van és az első adandó alkalommal egy ravasz férfi csapdájába esik. Igazából vártam, hogy mikor eszel ki egy zseniális tervet és szökik meg, hiszen már az elején rájöhettünk, hogy az intelligenciája átlagon felüli, de erre sajnos nem került sor, végig megmaradt egy gyámoltalan áldozat szerepkörében, nem hiteles.
spoiler
Inessza és Sigur szálát szerettem, ugyanakkor szívesebben hallottam volna inkább az Allegóriumról, arról, hogy mi is ez tulajdonképpen, arról, hogy Theresa hogyan képes kapcsolatba lépni vele, mi alapján függ, hogy ki milyen Másféleként szüleik újjá, vagy, hogy mi történt azzal a három gyerekkel, akiknek megcsúszott az átváltoztatása. Hogy pontosan mi történt ott lenn a pincében, a mai napig furdalja az oldalam. Arról is olvastam volna még egy kicsit, hogy Igor milyen rettenthetetlen, kőkemény dolgokat vitt végbe korábban a Mások társadalmáért, hiszen úgy maradt ő az alfa, hogy már évtizedek óta ott sem volt… Mégis mitől volt olyan veszélyes, mit tett, amivel kivívta mindenki tiszteletét, és, amitől mindenki úgy félt tőle, mint a tűztől? Kíváncsi maradtam. Sigur és Inessza kapcsolata a kelleténél hosszabbra nyúlt nekem, és ettől támadt az az érzésem, hogy ez más részektől vette el a lehetőségeket. Nem éreztem mindig az egyenlőséget.
Rengeteg kifejtésre váró történetszál maradt még fenn, számtalan karakter, akiről nem tudtuk meg, mit miért csinál, illetve, hogy mi történt vele. A történet hangulata valóban rabul ejt, ahogy a karakterei jó része is, viszont én nagyon várok neki egy folytatást, ami remélem meg is érkezik egyszer. Szívesen ellátogatnék újra ebbe a világba! :)

5 hozzászólás
>!
Heléna_Szilágyi I
Frey Éva: Allegórium

Értetlenség. Ez volt az első érzésem, gondolatom, hívjuk bárhogy is, ami bevillant a VÉGE szócska elolvasása után. Nem az a fajta értetlenség, ami a meg nem értésből fakad, inkább az a válfaja, ami egy váratlan autószerencsétlenség után fogadja a túlélőt, mikor körbenéz és csak holttesteket lát maga körül. Nem biztos, hogy a regény teljes mondanivalóját a magamévá tudtam tenni, de ami elért hozzám, az szembesített emberi létem törékeny mivoltával. Nehéz olvasmány ez. Több értelemben is.

Részletesebben: http://lenduletmagazin.hu/oroklet-ujragondolva-ajanlo-f…

>!
KockaCica
Frey Éva: Allegórium

Mikor kiderült, hogy Frey Éva története lesz a második kiadásra kerülő bekezdés-díjas kötet, már alig vártam, hogy megkaparintsam és nyakig belemerüljek, ahogyan azt az első bekezdés-díjas könyvvel is tettem. Az már csak hab volt a tortán, hogy esélyem nyílt dedikáltatni a kötetet és pár szót váltani a kedves és kicsit feszengő írónővel.

Már a kezdetek kezdetén tudtam, hogy ez a történet egy igen ismert témát ragad meg, de nem mindennapi módon, így világos volt, hogy nem egy cukormázás, szívmelengető, drámázással tarkított romatikus kalandban lesz részem, de arra, amit kaptam, nem készülhettem fel megfelelően.

A kötet baljósló kezdettel indít, ami kalandra hív és rejtelmeket ígér a sötét múlttal összefüggésben. Ugyan a fülszöveg és az izgalmakat sejtető kis prológus Nadját helyezi a történések középpontjába, mire igazán megismernénk, már kismillió másik szereplő mindennapjait élhetjük át. Tulajdonképpen a Nadját körülvevő történések háttérbe szorulnak, hogy helyet adjanak egy másik rettentően szövevényes és sok-sok szereplővel operáló történetszálnak, mely lassan fedi csak fel célját. Éppen ezért a történet kezdetben nem nyűgözött le, nem adta meg azt a katartikus, áttörő élményt, amit reméltem tőle. Inkább magamra hagyott a homályban, összezavart, és a sok szereplő az orosz neveikkel csak fokozta az elveszttségérzetemet. Ennek okán azt javaslom a jövőbeli olvasóknak, hogy az első 100-150 oldalt mindenképp egy ültő helyükben olvassák el, különben úgy járnak, mint én, és az elveszettségen túl a karakterekhez tartozó neveken is törhetik egy kicsit a fejüket.

Ám a kezdeti nehézségeket legyőzve, hamar beszippantott a történet, de méginkább Inessza karaktere, és a vele együtt járó információtömeg hatott rám. Inessza az a karakter, akinek a legmélyebben bele tudunk pillantani a mindennapjaiba, akinek a lelkébe láthatunk, és akinek vájkálhatunk a múltjában, így megértve tetteit és az átalakulásának folyamatát. Lenyűgözött és félelmet keltett bennem mindaz a tudás és erő, amelyet magában hordoz… Ami pedig az ismereteket illeti, a könyv nem hagy légbőlkapott, megmagyarázhatatlan tényeket, eseményeket maga után, ugyanis a biológiai kutatásokon és fejlesztéseken túl egészen Drakuláig számtalan mindent tanít és magyaráz. Talán éppen emiatt az információáradat miatt többször kézbevevős a könyv, néha muszáj letenni és pihentetni. Ezt az érzést csak erősíti a történet sötét, néhol pedig igen brutális mivolta, ami leginkább a Másfélék közösségét jellemzi.

Bővebben: https://kockacica.blogspot.com/2018/07/frey-eva-allegor…


Népszerű idézetek

>!
gabriellaeld IP

Inessza egy nyomott hangulatú, párás nyári vasárnapon ölte meg
a férjét.

264. oldal

>!
Clara_Wolf

Mert ki tudja, hol végződnek a mesék, és hol kezdődik a valóság?

105. oldal

>!
Clara_Wolf

Semmi baja, de meg kell hogy mondjam, nem lesz könnyű dolgod vele. Különleges anyag van a kezedben, és nem mindegy, hogyan alakítod. Ez olyan, mint a gyémántmetszés. Ha ide ütsz, lepattan egy felesleges szilánk, és a mű még csillogóbb lesz, ha oda, értéktelen törmelékké esik szét az egész

11. oldal

>!
Clara_Wolf

Ezt nem érezte hazugságnak, mert a valóság egyébként is torz, és nem érzékelhető reálisan.

13. oldal

>!
Vhrai P

A halál semmi, megélhetetlen üresség. Nem a haláltól félek, hanem a meghalástól. A folyamattól, ami oda vezet. A fájdalomtól. A szenvedéstől. Azt akarom, hogy gyors legyen, pedig nem lesz az. Soha nem az.

301. oldal, Dűne című fejezet - Allegórium (Twister Média, 2018)

>!
Vhrai P

– Igen, itt van a pont, ahonnan más mederbe terelheted a várható jövő folyamát. Mert a jövő alakítható. Nincs megírva, és nincs kőbe vésve, ahogy a legostobább emberek hiszik. A jövő egy üres lap. Erre rója betűit a jelen, ami a következő pillanatban múlttá válik. De a végzet… A végzet kijátszhatatlan. A végzetet nem lehet elkerülni, mert bármilyen utat választasz, mindegyiken ugyanoda jutsz. Csak az a baj, hogy előre nem láthatod, hogy ezt most a végzeted, vagy egy lehetséges jövőkép. A jövő pedig akkor válik végzetté, amikor a sors beteljesedik

137. oldal, Orákulum című fejezet - Allegórium (Twister Média, 2018)

>!
KockaCica 

– Idő – mondta Theresa, miközben lassú léptekkel sétált fel-alá az asztal és a széksorok között. – Idő, idő, idő… Ami nekem kedvez, az a te legnagyobb ellenséged, Szidorov.

136. oldal

>!
Vhrai P

– Az álmokban nincs logika, éppen ez a jó bennük.

164. oldal, Kötelékek című fejezet - Allegórium (Twister Média, 2018)


Hasonló könyvek címkék alapján

Gaura Ágnes: Attila koporsója
Spirit Bliss: A múlt árnyai
Kercsmár Bella Noémi: Arion
Andy R. Cain: Az átok őrzője
J. Goldenlane: Éjfél
Hernád Péter: Hollóember
Izolde Johannsen: Róma
Takács Tünde: A vég kezdete 1.
Marosi Katalin: Börtönőr
Karen Chance: Holdvadász