Bábel 80% 447 csillagozás

Nagyon filmszerű történet, amelyet a megírás módja is alátámaszt. Mindig jelölve van a helyszín és az időpont, nagy időbeli ugrálásokkal és mozaikszerűen áll össze a cselekmény. Gyakran vettem észre azt is, hogy az olvasó emlékeztetve van korábban kifejtett részletekre, amelyek később fontosak lesznek. Ezt kicsit úgy éltem meg, hogy butus, szórakozott fogyasztóként vagyok kezelve, akinek fel kell hívni a figyelmét tetőpontokra, cselekedetekre, és ezáltal a szerző kissé irányítja is, miképp olvassak, mire figyeljek, mit tartsak fontosnak. Ebben felfedezni vélem a tv-műsorok felépítését, hiszen a dossziékban sem lineárisan volt elmesélve az aktuális kaland, gyakori volt a helyszínváltás, bevágás, emlékeztető.
Vagyis azt akarom mondani, hogy a könyvírás ebben a konkrét esetben bármely tanfolyam iskolapéldája lehetne, pont ott van elvágva egy-egy fejezet, ahol kell, pont annyira tart a szerző távolságot a szereplőktől (mindegyiktől), hogy mindent tudó E/3-ban az összes szükséges információ átadható legyen. Nem véletlenül mondják, hogy Frei Tamás a magyar Dan Brown – pontosan ugyanolyan struktúra szerint építi fel a regényeit (3-at olvastam), előre ki van minden mérve, számolva. Nem azt mondom, hogy ez baj, mert olvasóbarát, és a történetet szerettem, hanem azt, hogy pont az a kicsi művészi atmoszféra hiányzik így ebből a szövegből, ami pl. egy lélektani vagy szépirodalmi regényt egységgé forraszt. Amitől azokat nehezebb lenne filmre vinni. A Bábelt pedig már ebben az állapotában lehet is kezdeni forgatókönyvvé fejleszteni. (Egyébként nézném.)
Viszont nagyon informatív regény, szórakoztatva tanít, könnyen és gyorsan olvasható. Szükség van ilyen könyvekre, nem bántam meg a sorbanállást érte. Frei Tamás ebben is tehetséges, és biztosan tovább is tudna lépni, hogy méllyebb, jobban átérezhető karaktereket és szituációkat alkosson, főleg olyan helyzeteket, amelyekbe könnyebb belehelyezkedni. Amikor a drámaiság tényleg szívet tépő, nem pedig eszköz a cselekményvezetéshez, vagy a jelenetlistában a következő fejezet felvezetése. Én meg vagyok győződve róla, hogy tud másféleképp is írni, a kérdés inkább az, hogy akar-e? Hogy el meri-e majd engedni a bevált módszert, vállalva, hogy ezzel akár olvasókat is veszíthet? (És persze nyerhet is egyúttal.)

Egy vérprofin megírt, (szeretem, ahogyan felépíti a történetét, amely több idősíkon játszódik, valahol valamikor, illetve valamerre a jelenben) történetmesélés és összeesküvés-elmélet gyártás, miközben olyan alapvető emberi kérdéseket vizsgál, mint a migráció kezelése, az emberi kapcsolatok minősége, a bűn mibenléte. Egy olyan alkotás, amely látszólag a sorba beállva, az akció (politikai) krimik futószalagját akarja erősíteni, ugyanakkor Frei jóval több és másabb mondanivalót is tartogat annál, mint amelyet a fülszöveg alapján gondolhatnánk. Hogy mennyire hiteles az a kép, amelyet „lefest”, azt remélem sohasem tudjuk meg, de még mindig ugyanolyan lebilincselő stílusban osztja meg velünk Marco Boretti kalandjait, mint korábban André Calviét. De azt mindenképpen hozzá kell tennem, igaz, hogy továbbra sem csökkent a színvonal (a morális tartalom, s mögötte a világlátás nagyjából azonos), nekem nem jelentett akkora olvasmányélményt, mint anno az André Calvi sorozat.

Nagyon érdekes az alapötlet, és először úgy tűnt, hogy érdemes volt kimozdulnom a komfortzónámból miatta, de aztán elég hamar eluntam sajnos. Ha nem könyvklubos kötet, valószínű félbe is hagyom, de így azért végig olvastam becsülettel, bár jó volt a megérzésem, hogy később se lett nekem való. Kicsit túlírt, és valahogy olyan furán erőltetett a stílusa.

Első olvasásom Frei Tamástól, már régen készültem megismerkedni a könyveivel és most itt volt az idő.
Nekem tetszett az író stílusa, gyorsan, könnyen olvasható, fordulatos történet. Lekötöttek az események és el tudom képzelni, hogy a valóságban is hasonlóan mennek a dolgok a nagyok játszmáiban. Hihetően és valóságos helyszínekkel, valóságos eseményekkel tarkítva tárja elénk a történetet.
Ami kissé sok volt, az a folyamatos ugrándozás a szereplők és helyszínek között, néha igencsak kellett figyelnem, hogy tartani tudjam a lépést és el tudjam helyezni hol vagyunk éppen és ki-kivel van. Pedig nagyon igyekszik teljesen részletesen megismertetni minket minden szereplővel, jók a jellemrajzok, bár a főszereplőről nem teljesen egyértelmű eleinte, hogy melyik oldalon is fog állni.
Egyszóval izgalmas volt ez a bábeli zűrzavar. Elgondolkodtató, helyenként erősen megrázó. Döbbenetes a pénz ereje, a hatalom gátlástalansága és a kis emberek jelentéktelensége.

Profin megírt kalandregény, amelyből csak éppen a szív hiányzik. Izgalmas és érdekes volt, de nem tudott annyira magával ragadni, mint a szerző korábbi könyvei.

Egyértelműen öt csillag, már csak azért is, mert lelkes nézője voltam annak idején a Frei Dossziénak, estéről estére leültetett. Ez a remek tényfeltáró riporter, és napjaink irodalmára újabb sikerkönyve. Mégis mást vártam a könyvtől. Politikai töltetűbb, picit velünk, magyarokkal is foglalkozó és minket érintő bevándorlás témáját, tragédiáját olvastam volna szívesen. Ehelyett egy időben ide-oda ugráló történetet kaptam kézbe. Lekötött, nem mondom, bővítette kicsit a történelmi ismereteimet, és kalandos is volt, de valahogy hiányzott belőle a magyar alaphang. Nem tudom miért, de elvárnám magyarként, hogy egy magyar író, ha története nem is Magyarországon játszódik, de azért legyen valamiféle hazai töltete, éle. Na, majd legközelebb. Kíváncsian várom az író újabb könyvét. Vagy André történetének esetleges folytatását.

Nagyjából sejtettem, mit várhatok, így nagy meglepetések nem értek. A kötet külsőre passzol a szerző eddig megjelent regényeihez, szerintem nagyon eltalálták ezt a stílust. Minőségre is megfelelő, jó a kötése, kényelmesen olvasható. A felépítése nagyon különleges: egészen rövid fejezetek váltják egymást, de mindegyik elején találunk egy térképet az aktuális helyszínről és az ott játszódó események időpontjáról. Nos, ember legyen a talpán, aki követni tudja, mert sokszor az előző részhez, vagy eseményhez mérten helyezi el a történteket az író. Viszont ez ad egyfajta hangulatot a könyvnek és ébren tartja az olvasó figyelmét. Egyszerűen muszáj koncentrálni, különben elveszítjük a fonalat, és nem igazán érteni akkor az összefüggéseket, pedig abból van bőven. Személy szerint én többre tartom a kötet informatív jelentőségét, mint magát a sztorit. Nagyon megmutatkozik Frei Tamás tájékozottsága és szerteágazó műveltsége. Ezúttal a terrorizmus, az illegális műkincs-kereskedelem, és az újgazdagok rongyrázása közti érdekes és elgondolkodtató párhuzamokat vázolja fel, elég nyugtalanító, hogy mindez valós alapokon nyugszik. Ami főleg megragadott benne, az a menekültekkel való bánásmód, remélem, aki olvassa ezt a kötetet, nem fogja az embercsempészeket “romantikus” hősöknek tekinteni. Brutális, hogy gyerekeket és felnőtteket egyaránt a vízbe hajigálnak, hogy ne kapják el őket a hatóságok. De ez csak egy nagyon kis szelete ennek az egésznek. A történet ebbe az ismerethalmazba van belefűzve, mégpedig egy régész, Marco Boretti által, aki sikeresen belekeveredik ebbe a játszmázásba. Többször veszélybe kerül, egyszer kis híján az életével fizet, végül eljut arra a pontra, ahol döntenie kell, miként éli tovább az életét, kinek az oldalán áll. Sűrűn váltogatja a nézőpontokat, ha összeszámolnám, a főszereplő talán a kötet ötven százalékában bukkanna fel közvetlenül. Egyébként különösen tetszett az André-regényekre való utalás, kifejezetten szeretem amikor az írók egyes könyvei között van egy-egy rejtett célzás, mintha bennfentes lennék. Végeredményben jó olvasmányélmény volt, de annak ellenére, hogy szeretem az eltűnt ereklyékhez fűződő kalandregényeket, a Boretti szál nem hozott lázba. Az ismeretanyag miatt inkább érdekes, mint izgalmas olvasmány volt.

Még semmit nem olvastam Frei Tamástól, csupán televíziós munkásságát ismerem, de amit ebben a könyvben kaptam tőle – meg kell mondjam őszintén –, kellemes csalódás volt. Igaz, túlságosan is filmszerű és meglehetősen műmájer is volt végig, szóval kissé emberibb és főleg emberközelibb karakterekkel akár ötcsillagos is lehetett volna. De hát ebből is látszik, hogy van az a szint, amikor könnyedén túl tudok lépni egyes tényezőkön és minden bizonnyal fogom még keresni a könyveit, kíváncsi leszek a hatásra. Ezzel valamelyest meggyőzött. Az események leírását tekintve nagyon ott van a szeren, úgyhogy már csak ezért is megérte elolvasni a Bábelt.

Az eleje még kicsit zavaros volt, legalábbis nekem, de utána belendült és nagyon tetszett.

Furcsa volt Frei Tamástól , egy új főszereplővel olvasni ezt a könyvet . Annyira megszoktam már André karaktert , hogy egy picit nehéz volt elvonatkoztetni tőle , de a könyv felétől sikerült Akciódús , izgalmas olvasmány , egy számomra majdnem teljesen más világot mutat be más megvilágításban, mint ahogyan én gondoltam.A lényeg nem változott , mindig a rosszak győznek / a gátlástalan okosak/ csak a főszereplő javít az arányokon .