A ​bankár (André 2.) 84% 433 csillagozás

Gagyi vagy gógyís?

Fejtörést okozott, mert egyszerre több minden elmondható róla:
Izgalmas, jól megírt, de néhány elég bosszantó hibával tarkított 600 oldalas ponyvaregény, amelyet két nap alatt megettem.
Nacionalista globalizációkritika, a hazai és a nemzetközi pénzvilág éles szemű leleplezése, amely ugyanakkor az Orbán-kormány politikáját népszerűsítő, elég rafináltan manipulatív, és ezért biztosan hatásos propagandakiadvány.

Frei Tamás regénye 2011-ben a könyvkiadók listái szerint a legnépszerűbb könyv Magyarországon, ezért mindenképpen figyelmet érdemel.

A szerzőről érdemes tudni, hogy az 1989-es rendszerváltás idején a Magyar Rádió bátor hangú politikai újságírójaként került a köztudatba. Később a bulvár és az oknyomozó újságírás határvidékén portyázó tévés műsorkészítőként szerzett nagy népszerűséget, és karrierje egészen addig tartott, amíg egy orosz bérgyilkossal készített riportjáról ki nem derült, hogy hamisítvány. A nagy felháborodást kiváltó riportban az állítólagos maffiózó arról beszélt, hogy jó pénzért még Orbán Viktor akkori magyar miniszterelnököt is meg tudná ölni. A botrány Freit elsodorta, visszavonult a nyilvánosságtól, és az ügy kapcsán az sem tisztázódott, hogy öncélú sikerhajhászás, vagy politikai megrendelés – a miniszterelnök népszerűsítése –, állt-e az ügy hátterében.
Frei Tamás pár év parkoló pálya után előbb a televízióba tért vissza, majd egy nagysikerű, „konspirációs akció-thiller” műfajú regénnyel is jelentkezett. A Bankár tehát egy tehetséges, tapasztalt, de erkölcsi kérdésekben talán kissé „rugalmasnak” minősíthető – rossznyelvek szerint gátlástalan – újságíró könyve. Ha kiadó volnék, és sok pénzt szeretnék keresni, biztosan lecsapnék rá, hogy egy exkluzív szerződéssel házi szerzőmmé tegyem.

Spoiler nélkül elég nehéz a könyvről írni, de talán a kiinduló helyzet felvázolása nem akadályozza az esetleges olvasók későbbi szórakozását.
A cselekmény két szálon fut.

I. Budapest – Magyarország
Az ország miniszterelnöke ritkán használ számítógépet, a kézzel írott jegyzetei fölé hajol. A fiatal és radikális kormányszóvivő aggódva nézi. Nehéz helyzetben van a haza! A költségvetésben lyukak tátongnak, azokat kell betömni. Eddig már mindent megpróbáltak. Mindent, hogy az embereket megvédjék. Adót vetettek ki a multikra. Szektoradót a távközlési cégekre, a gyógyszergyártókra, a bevásárlóközpontokra – mindenre, ami főleg külföldi kézben volt. Államosították a nyugdíjpénztárakat és a környezetszennyező nagyvállalatokat. De most nincs tovább!
Magyarországon az emberek nem fizetnek adót, szinte ingyen van az oktatás és a teljes egészségügyi ellátás, 1 millió a rokkantnyugdíjas, alig van, aki dolgozik.
Mit tehet a miniszterelnök? Döntő lépésre szánja el magát! Felszólítja a hazai milliárdosokat, akik gátlástalan fosztogatással szerezték vagyonukat, hogy minimális adó mellett hozzák haza a korábban külföldre menekített euro- és dollármilliárdjaikat. A legaljasabb bankárt pedig őrizetbe kell venni. Az egyszerű, de okos, népéért aggódó miniszterelnök kiadja az utasítást: forduljanak az Interpolhoz a nemzetközi elfogatóparancs ügyében. És ezzel elszabadul a pokol!
A nemzetközi pénzügyi alvilág, a spekulánsok, akik a világ sorsát irányítják, bosszúból – érdekből csődbe akarják juttatni édes hazánkat. Vajon beválik aljas tervük?

II. Genova – Olaszország
A sportkocsi dugóba kerül. André és Adrienn megérzik a bajt. Egy motoros cikázik az araszoló gépjárművek között. Közeledik!
André agya lázasan dolgozni kezd. Veszély! Jobbra rántja a kormányt, próbál helyet csinálni, még a koccanások árán is, de már hiába! A motoros a kocsi ablakára tapaszt egy aknát. Ha ez felrobban, biztos a halál! A motoros már távolodik. Ekkor André kinyitja az ajtót! Kiszállni már nincs idő, de az akna a kocsival párhuzamosan robban. Mögöttük hatalmas pusztítást visz végbe, de ők csak kisebb sérüléseket szenvednek.
Ekkor a motoros megáll és visszanéz. Leszáll a motorról. A bukósisakos alak gyalog, André és Adrienn felé közeledik. André agya lázasan dolgozni kezd. Mint egy profi sakkjátékos, próbálja kiszámítani a következő lépéseket. Mit akarhat a gyalogos motoros?
Itt álljunk meg egy pillanatra. Az egyszerű olvasó, aki nincs birtokában Frei Tamás hatalmas életismeretének és tárgyi tudásának, mit is feltételezhetne a merénylő szándékai felől?
Talán, azért jön, hogy segítsen? Civilben a Máltai Szolgálat aktivistája, aki most az ártatlan áldozatoknak akar elsősegélyt nyújtani?
Esetleg ő Szent Pál reinkarnációja, aki megvilágosodott és megtért a genovai úton, és most azért tér vissza a tett színhelyére, hogy vállalja a következményeket, megadja magát, és a bűnhődés útján jusson el a megtisztuláshoz?
Nem!
A merénylő ölni akar! És erre André félelmetes logikájával rájön! Kiszámítja, kisakkozza. A többi neki, a légiós kiképzést kapott akcióhősnek, már gyerekjáték. A merénylő sorsa megpecsételődött. André, bár fegyvertelen, legyőzhetetlen.

Ezek után biztatóan tekinthetünk a jövőbe, hisz nem árulok el nagy titkot: az egyszerű, de rendkívül okos és jellemes, népéért aggódó miniszterelnök, és a sakkvilágbajnoki logikával rendelkező szuperhős André sorsa összekapcsolódik. Magyarország irányítása jó kezekben van. Az talán elkerülhetetlen, hogy az erkölcstelen és erőszakos Nyugattal szakítsunk, de vár ránk egy távoli szuperhatalom, Kína, melynek vezetői felismerik és megbecsülik hazánk jelentőségét (!), és vezetőjének jellemességét és intellektuális rátermettségét.

2011 decemberének elején az MTI Hírcentrum a magyar miniszterelnök nyilatkozatát tette közzé, mely szerint Magyarország ellen bizonyos nemzetközi pénzügyi körök összeesküvést szőnek, és még az év vége előtt kísérletet tesznek egy pénzügyi válság kirobbantására, amelyet az amúgy Európában egyedülállóan stabil magyar gazdaság helyzete egyáltalán nem indokol.
A támadás nem következett be, de csapataink harcban állnak.
Mindezekből számomra világos: a miniszterelnök olvasta ezt a könyvet. Most már csak az a kérdés, kitől származik az ötlet, ki diktált kinek, és ki veszi mindezt komolyan?

Kezdem egyre jobban megszeretni ezt a sorozatot.
Néhol letehetetlen, de leginkább csak elgondolkodtató. Ebben a részben kevesebb volt az akció, mint az előzőben, amit hiányoltam. Szeretem olvasni André gondolatait, amikor valamit ügyeskedik. Mégis úgy érzem, hogy valamelyest kárpótolt az író, méghozzá spoiler A szereplőket nem tudom megkedvelni, talán André karaktere a legjobb, de csak azért, mert tisztelem a tudása és a képességei miatt.
Tulajdonképpen ebben a kötetben a pénz, a tőzsde szerepe a legnagyobb. Ez a tőzsde dolog engem soha nem foglalkoztatott igazán, úgy gondolom, hogy ez a nagy emberek játéka inkább, viszooont Frei tudott úgy írni erről a témáról, hogy érdekeljen. Nagyon nagy figyelmet igényelt ez a rész, maradt az össze-vissza ugrálás a térben is, amit nagyon hatásvadász módra csinált. :'D Mindig a legizgalmasabb pillanatnál következett be a váltás..
Folytatni fogom..:)

Érdekesnek találom, kellően izgalmas, jól megírt kötet.
Mégis voltak részek, amiknél soknak éreztem, vagy egyszerűen nem tudtam mit kezdeni az olvasottakkal.
Nem feltétlen a kötet hibája, lehet rosszabb passzban olvastam, de sajnos most nem ér többet, mint egy olvasás, ami érdekes volt, de nem hiszem újra kézbe veszem.

Ezt a regényt nem lehet csak úgy felületesen vagy fél szemmel olvasni. Véleményem szerint amikor Frei Tamás könyvet olvas az ember, akkor teljesen rá kell fókuszálni az adott könyvre, a gondolatok nem kalandozhatnak el olvasás közben, különben elveszíti az ember a fonalat.
Ez a rész is, csakúgy mint az első, több szálon és több helyszínen futó történet volt. Eseményekben rendkívül gazdag, mindig mindenhol történt valami. Ami egy kicsit sok volt, az az, hogy minden rettentő részletesen volt leírva, sokszor talán el is lehetett veszni a részletekben.
Azok a részek tetszettek igazán, amelyekben Adrienn és André is szerepelt. A politikáról, politikusokról szóló részek nem igazán voltak rám nagy hatással, talán azért, mert a valóságban sem követem a politikai történéseket.
Az utolsó fejezet nagyon tetszett és bízom benne, hogy Andrénak tényleg lesz egy újabb esélye…

Nekem ez is tetszett, annyi a bajom csak, ami miatt le is vontam egy csillagot, hogy miután én nem szeretem a politikát, sokallottam a bő lére eresztett eszmefuttatásokat a politikai, gazdasági helyzet elemzéséről. Tudom, persze, hogy tudom, hogy valamennyire szükség volt a helyzet megértéséhez, de ha akár politikai, akár gazdasági elemzést kívántam volna olvasni, akkor más könyvhöz fordultam volna, az én célom ez esetben saját magam szórakoztatása volt.
Ettől függetlenül nem mondok rosszat a könyvről, hiszen fordulatos, izgalmas volt.
Az viszont határozottan tetszett, hogy burkoltan ugyan, de valós szereplőkről szólt, és néha jókat mosolyogtam, vagy morgolódtam magamban.

Lassan indultak el az események, de itt is fergetegesen elkezdett történni sok minden. Bár kitalált izgalmas sztori, mégis fellelhető benne néhány olyan kritika, amely nagyon találó. Közéletre, politikára, jellemekre. Bár könyörtelen a tartalom olykor, mégis mesteri a meseszövés. A következő kötetben is bízom.

Még mindig tetszik :-)))
Izgalmas, néha kegyetlen, elgondolkodtató és szórakoztató.
Kapkodom a fejem, hogy milyen iszonyatos világban élünk, milyen hatalma van a pénznek és mennyire nem számít egy emberélet.
A főhősünk André pedig fantasztikus :-))
Jöhet a következő rész!

Ambivalens érzésekkel olvastam a könyvet és ugyanilyen ambivalens érzésekkel tettem is le.

Ez az első könyv, amely Frei Tamás munkái közül a kezembe került és mivel a hátlapot sem olvastam el, számomra elég sokáig nem volt világos, hogy André (és Adrienn) a főhőse(i). Ha tudtam volna, Andrét akkor sem tudtam volna megkedvelni, minden igyekezetem ellenére sem. Frei Tamás maga is egy szikár, érzelemmentes figura, így valószínűleg a lehetetlen kísértése lenne részéről, hogy olyan emberalakokat formázzon, akikkel olvasója azonosulni tud, de…
De már a felütés – a bankáridézet – is érdekes, különösen a a fentiek fényében. Ez az idézet ugye arról szól, hogy az okos és a mindent átlátó, világot (maguk javára) mozgató emberek az emberiség 5%-át teszik ki, további 5% ül a képzeletbeli tengely másik oldalán – ők mondjuk a söpredék –, de a többi 90% a gürcölő, manipulálható nép, a mocsár. Stílusából és a könyv dramaturgiai vezetéséből számomra egyértelmű, hogy a szerző az első csoporthoz sorolja magát, míg az olvasót (szerencsés esetben) az utolsóhoz. Imádom, amikor valaki az első mondatban lemocsaraz, különösen, ha a maga írói szerepét viszont egyáltalán nem tudja elvárható szinten hozni.
A magas lóhoz képest eleve kellemetlenül kínos, mennyi hiba, félreütés maradt benne a szövegben, mintha a lektorálás kimaradt volna a szöveggondozásból.
Mindez azonban igazán csak a felszín kapargatása.

Mélyebbre nézve van egy nagyon érdekes, összefüggéseket egyféle narratíva szerint felállító történetfolyam, ami biztosan tartalmaz torzításokat, de ez a rész számomra ellenőrizhetetlen, tehát annyiban hagyom :) Frei Tamás egyszerűen megcsillogtatja azt, amiben tényleg jó: az oknyomozó újságírásba bulvárral beoltott, kommercializált riportot. Olyan mechanizmusokra mutat rá, amik mindenképpen elgondolkodtatóak: politikáról, pénzcsinálásról, hatalomról lehet itt olvasni valami nagyon cinikus boszorkánykonyhában. Bemutatja, mekkora kis lepkef*ng Magyarország a világ, vagy akár az EU szemszögéből nézve is.
Készséggel elhiszem Frei Tamásnak – bármennyire távolságtartóan pökhendi is a stílusa –, hogy a könyvében vázolt nagy vonalak stimmelnek. Hogy körülöttünk a világ körülbelül így működik és ez elgondolkodtat. Különösen 2019-ben…

A nagy vonalak között azonban több olyan manipulatív szál is van a könyvben, amivel a szerző aktuális politikai érdekeket akarhatott kiszolgálni 2011-ben és ez viszont nagyon zavar. Zavar, ahogy Frei Tamás a magyar kormány döntésmechanizmusát, vagy a magyar miniszterelnököt ábrázolja, mert nem értek vele egyet. (Gondoljunk csak a csípőből Szun-cét idéző miniszterelnökre. Méghogy Szun-ce, jaj hagyjuk már…) Tudni nem tudhatom, csak egyszerűen marhára nem hiszem el. Ha pedig az olvasó nem hiszi el, amit olvas, akkor kizökken és az egész könyv-kártyavár kicsit összeomlik.

Szóval olyan volt ez az egész regény, mint egy magyar Ken Follett-mű vázlatos, még nem befejezett változata. Kicsit plöttyedt, kicsit savanyú, de hát a miénk.
Tegyem hozzá, Ken Follett nem engedné meg magának azt a luxust, hogy nyíltan lenézze az olvasóit, Frei Tamás meg valamiért azt hiszi, megteheti. (Pedig egyáltalán nem vagyok K.F. rajongó.)

Mivel azonban „A bankár” kölcsönkönyvként került hozzám, nem bánom, hogy három nap alatt végigszáguldottam rajta. Ha pénzt adtam volna erre, hogy Frei úr pénztárcáját hizlaljam, akkor baromi dühös lennék. Így viszont kölcsönkérem a következő részt is, mert kíváncsi vagyok a következőre is: a leírt összefüggésekre és a beléjük csempészett ordas torzításokra is. Meg arra, hogy 2015-ben mit is gondolt a világból Frei Tamás, akit minden ellenére nagy koponyának tartok.
Sőt. a kávézójában is fogok inni még egy csomó dohánykávét, szegfűborsos kókuszos lattét, vagy örmény narancskávét findzsában. Még ha azok is mind parasztvakítások a „mocsár” számára, éppúgy, mint ez a könyv. Csak az én döntésem, mit hiszek el belőle.

Különben meg… Shrek óta tudjuk, hogy a mocsár baromi cool hely. :D

A bankár a tőzsdei spekulánsok világát veszi górcső alá, akit érdekel a világgazdaság működése, az roppant érdekesnek fogja találni. A szerző a tőle megszokott alapossággal, a laikus olvasók számára is érthetően foglalkozott a témával. Viszont ezek a részek nagyon elvették az időt magától a cselekménytől, valamint a történet főszereplőitől, Andrétól és Adrienntől. Sőt, szerintem elég banális, ahogy a két rész kapcsolódott. A másik, hogy amennyire sikerült az első részben érzelmesre venni a figurát, itt már átcsapott szappanoperába. A “dávidkázástól” már a falat kapartam, mindig is utáltam a nevek mögé biggyesztett kicsinyítő képzőket még gyerekek esetén is. De a két főszereplő közti dráma is nagyon eltúlzott volt. Mindezek ellenére nem volt kiemelkedően rossz olvasmány, de remélem a sorozat következő része kárpótolni fog!

Felugrottam a barátomhoz, de nem volt nálam az e-könyvolvasóm, ezért lekaptam a polcról az egyetlen könyvét – ezt :D – és elkezdtem olvasni. Első olvasásom F.T-tól, és amilyen szerencsés vagyok, egyből a 2. résszel kezdtem :D
A lényeg, hogy tetszett a történet, bár én – mivel nem követem a politikai eseményeket az életben – senkit nem ismertem fel benne, persze a „nagy nevek” ismerősek voltak, de én nem tudnám megnevezni a benne szereplő politikusokat. André szál tetszett a legjobban, remélem Adriennel jól alakul a továbbiakban a történet. Azért nem semmi a pasi spoiler
Ezek után nem tudom, hogy az első részt kezdjem el olvasni vagy a harmadikat :D