A ​bankár (André 2.) 419 csillagozás

Frei Tamás: A bankár Frei Tamás: A bankár

Jamaicán ​a rendőrségi terepjárók már dübörögnek, hogy kézre kerítsék a Magyarországról óriási vagyont „kimenekítő” és a távoli karibi szigeten bujkáló, korrupt pesti bankárt.
Az Országos Jelzáloghitelbank elnökének privát gépén irtózatos erejű pokolgépet rejtettek el, és csupán percek kérdése, hogy Magyarország egyik legbefolyásosabb milliárdosát a feleségével együtt a levegőbe repítsék.
André, a leszerelt légiós és szerelme, Adrienn e pillanatban fordul rá a genovai főutcára, de a rövid mézesheteknek egy orosz bérgyilkos vet véget, aki már a nyomukban liheg.
A Megmentőből megismert André sorsdöntő válaszút elé kerül; cserbenhagyja Adriennt, amint korábbi élete megkísérti? Megtalálja a bankárt, akinek kapzsi mohósága Magyarországot végveszélybe sodorja? És mindezek után vajon visszatalál önmagához, vagy a dühödt bosszú olyan helyekre hajtja, ahonnan már nincs visszaút?
Frei Tamás első regénye, A Megmentő, hónapokig vezette a hazai sikerlistákat. A… (tovább)

>!
Alexandra, Pécs, 2016
624 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634470199
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2012
618 oldal · ISBN: 9789632547220
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2011
618 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632544137

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

André

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest · Svájc


Kedvencelte 47

Most olvassa 45

Várólistára tette 105

Kívánságlistára tette 59

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
Frei Tamás: A bankár

Gagyi vagy gógyís?

Fejtörést okozott, mert egyszerre több minden elmondható róla:
Izgalmas, jól megírt, de néhány elég bosszantó hibával tarkított 600 oldalas ponyvaregény, amelyet két nap alatt megettem.
Nacionalista globalizációkritika, a hazai és a nemzetközi pénzvilág éles szemű leleplezése, amely ugyanakkor az Orbán-kormány politikáját népszerűsítő, elég rafináltan manipulatív, és ezért biztosan hatásos propagandakiadvány.

Frei Tamás regénye 2011-ben a könyvkiadók listái szerint a legnépszerűbb könyv Magyarországon, ezért mindenképpen figyelmet érdemel.

A szerzőről érdemes tudni, hogy az 1989-es rendszerváltás idején a Magyar Rádió bátor hangú politikai újságírójaként került a köztudatba. Később a bulvár és az oknyomozó újságírás határvidékén portyázó tévés műsorkészítőként szerzett nagy népszerűséget, és karrierje egészen addig tartott, amíg egy orosz bérgyilkossal készített riportjáról ki nem derült, hogy hamisítvány. A nagy felháborodást kiváltó riportban az állítólagos maffiózó arról beszélt, hogy jó pénzért még Orbán Viktor akkori magyar miniszterelnököt is meg tudná ölni. A botrány Freit elsodorta, visszavonult a nyilvánosságtól, és az ügy kapcsán az sem tisztázódott, hogy öncélú sikerhajhászás, vagy politikai megrendelés – a miniszterelnök népszerűsítése –, állt-e az ügy hátterében.
Frei Tamás pár év parkoló pálya után előbb a televízióba tért vissza, majd egy nagysikerű, „konspirációs akció-thiller” műfajú regénnyel is jelentkezett. A Bankár tehát egy tehetséges, tapasztalt, de erkölcsi kérdésekben talán kissé „rugalmasnak” minősíthető – rossznyelvek szerint gátlástalan – újságíró könyve. Ha kiadó volnék, és sok pénzt szeretnék keresni, biztosan lecsapnék rá, hogy egy exkluzív szerződéssel házi szerzőmmé tegyem.

Spoiler nélkül elég nehéz a könyvről írni, de talán a kiinduló helyzet felvázolása nem akadályozza az esetleges olvasók későbbi szórakozását.
A cselekmény két szálon fut.

I. Budapest – Magyarország
Az ország miniszterelnöke ritkán használ számítógépet, a kézzel írott jegyzetei fölé hajol. A fiatal és radikális kormányszóvivő aggódva nézi. Nehéz helyzetben van a haza! A költségvetésben lyukak tátongnak, azokat kell betömni. Eddig már mindent megpróbáltak. Mindent, hogy az embereket megvédjék. Adót vetettek ki a multikra. Szektoradót a távközlési cégekre, a gyógyszergyártókra, a bevásárlóközpontokra – mindenre, ami főleg külföldi kézben volt. Államosították a nyugdíjpénztárakat és a környezetszennyező nagyvállalatokat. De most nincs tovább!
Magyarországon az emberek nem fizetnek adót, szinte ingyen van az oktatás és a teljes egészségügyi ellátás, 1 millió a rokkantnyugdíjas, alig van, aki dolgozik.
Mit tehet a miniszterelnök? Döntő lépésre szánja el magát! Felszólítja a hazai milliárdosokat, akik gátlástalan fosztogatással szerezték vagyonukat, hogy minimális adó mellett hozzák haza a korábban külföldre menekített euro- és dollármilliárdjaikat. A legaljasabb bankárt pedig őrizetbe kell venni. Az egyszerű, de okos, népéért aggódó miniszterelnök kiadja az utasítást: forduljanak az Interpolhoz a nemzetközi elfogatóparancs ügyében. És ezzel elszabadul a pokol!
A nemzetközi pénzügyi alvilág, a spekulánsok, akik a világ sorsát irányítják, bosszúból – érdekből csődbe akarják juttatni édes hazánkat. Vajon beválik aljas tervük?

II. Genova – Olaszország
A sportkocsi dugóba kerül. André és Adrienn megérzik a bajt. Egy motoros cikázik az araszoló gépjárművek között. Közeledik!
André agya lázasan dolgozni kezd. Veszély! Jobbra rántja a kormányt, próbál helyet csinálni, még a koccanások árán is, de már hiába! A motoros a kocsi ablakára tapaszt egy aknát. Ha ez felrobban, biztos a halál! A motoros már távolodik. Ekkor André kinyitja az ajtót! Kiszállni már nincs idő, de az akna a kocsival párhuzamosan robban. Mögöttük hatalmas pusztítást visz végbe, de ők csak kisebb sérüléseket szenvednek.
Ekkor a motoros megáll és visszanéz. Leszáll a motorról. A bukósisakos alak gyalog, André és Adrienn felé közeledik. André agya lázasan dolgozni kezd. Mint egy profi sakkjátékos, próbálja kiszámítani a következő lépéseket. Mit akarhat a gyalogos motoros?
Itt álljunk meg egy pillanatra. Az egyszerű olvasó, aki nincs birtokában Frei Tamás hatalmas életismeretének és tárgyi tudásának, mit is feltételezhetne a merénylő szándékai felől?
Talán, azért jön, hogy segítsen? Civilben a Máltai Szolgálat aktivistája, aki most az ártatlan áldozatoknak akar elsősegélyt nyújtani?
Esetleg ő Szent Pál reinkarnációja, aki megvilágosodott és megtért a genovai úton, és most azért tér vissza a tett színhelyére, hogy vállalja a következményeket, megadja magát, és a bűnhődés útján jusson el a megtisztuláshoz?
Nem!
A merénylő ölni akar! És erre André félelmetes logikájával rájön! Kiszámítja, kisakkozza. A többi neki, a légiós kiképzést kapott akcióhősnek, már gyerekjáték. A merénylő sorsa megpecsételődött. André, bár fegyvertelen, legyőzhetetlen.

Ezek után biztatóan tekinthetünk a jövőbe, hisz nem árulok el nagy titkot: az egyszerű, de rendkívül okos és jellemes, népéért aggódó miniszterelnök, és a sakkvilágbajnoki logikával rendelkező szuperhős André sorsa összekapcsolódik. Magyarország irányítása jó kezekben van. Az talán elkerülhetetlen, hogy az erkölcstelen és erőszakos Nyugattal szakítsunk, de vár ránk egy távoli szuperhatalom, Kína, melynek vezetői felismerik és megbecsülik hazánk jelentőségét (!), és vezetőjének jellemességét és intellektuális rátermettségét.

2011 decemberének elején az MTI Hírcentrum a magyar miniszterelnök nyilatkozatát tette közzé, mely szerint Magyarország ellen bizonyos nemzetközi pénzügyi körök összeesküvést szőnek, és még az év vége előtt kísérletet tesznek egy pénzügyi válság kirobbantására, amelyet az amúgy Európában egyedülállóan stabil magyar gazdaság helyzete egyáltalán nem indokol.
A támadás nem következett be, de csapataink harcban állnak.
Mindezekből számomra világos: a miniszterelnök olvasta ezt a könyvet. Most már csak az a kérdés, kitől származik az ötlet, ki diktált kinek, és ki veszi mindezt komolyan?

52 hozzászólás
>!
Nikolett0907 P
Frei Tamás: A bankár

Érdekesnek találom, kellően izgalmas, jól megírt kötet.
Mégis voltak részek, amiknél soknak éreztem, vagy egyszerűen nem tudtam mit kezdeni az olvasottakkal.
Nem feltétlen a kötet hibája, lehet rosszabb passzban olvastam, de sajnos most nem ér többet, mint egy olvasás, ami érdekes volt, de nem hiszem újra kézbe veszem.

>!
Ács_Milán 
Frei Tamás: A bankár

Ezt a regényt nem lehet csak úgy felületesen vagy fél szemmel olvasni. Véleményem szerint amikor Frei Tamás könyvet olvas az ember, akkor teljesen rá kell fókuszálni az adott könyvre, a gondolatok nem kalandozhatnak el olvasás közben, különben elveszíti az ember a fonalat.
Ez a rész is, csakúgy mint az első, több szálon és több helyszínen futó történet volt. Eseményekben rendkívül gazdag, mindig mindenhol történt valami. Ami egy kicsit sok volt, az az, hogy minden rettentő részletesen volt leírva, sokszor talán el is lehetett veszni a részletekben.
Azok a részek tetszettek igazán, amelyekben Adrienn és André is szerepelt. A politikáról, politikusokról szóló részek nem igazán voltak rám nagy hatással, talán azért, mert a valóságban sem követem a politikai történéseket.
Az utolsó fejezet nagyon tetszett és bízom benne, hogy Andrénak tényleg lesz egy újabb esélye…

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Frei Tamás: A bankár

Nekem ez is tetszett, annyi a bajom csak, ami miatt le is vontam egy csillagot, hogy miután én nem szeretem a politikát, sokallottam a bő lére eresztett eszmefuttatásokat a politikai, gazdasági helyzet elemzéséről. Tudom, persze, hogy tudom, hogy valamennyire szükség volt a helyzet megértéséhez, de ha akár politikai, akár gazdasági elemzést kívántam volna olvasni, akkor más könyvhöz fordultam volna, az én célom ez esetben saját magam szórakoztatása volt.
Ettől függetlenül nem mondok rosszat a könyvről, hiszen fordulatos, izgalmas volt.
Az viszont határozottan tetszett, hogy burkoltan ugyan, de valós szereplőkről szólt, és néha jókat mosolyogtam, vagy morgolódtam magamban.

>!
dwistvan P
Frei Tamás: A bankár

Lassan indultak el az események, de itt is fergetegesen elkezdett történni sok minden. Bár kitalált izgalmas sztori, mégis fellelhető benne néhány olyan kritika, amely nagyon találó. Közéletre, politikára, jellemekre. Bár könyörtelen a tartalom olykor, mégis mesteri a meseszövés. A következő kötetben is bízom.

>!
pingvin1
Frei Tamás: A bankár

Még mindig tetszik :-)))
Izgalmas, néha kegyetlen, elgondolkodtató és szórakoztató.
Kapkodom a fejem, hogy milyen iszonyatos világban élünk, milyen hatalma van a pénznek és mennyire nem számít egy emberélet.
A főhősünk André pedig fantasztikus :-))
Jöhet a következő rész!

>!
Doro
Frei Tamás: A bankár

Ambivalens érzésekkel olvastam a könyvet és ugyanilyen ambivalens érzésekkel tettem is le.

Ez az első könyv, amely Frei Tamás munkái közül a kezembe került és mivel a hátlapot sem olvastam el, számomra elég sokáig nem volt világos, hogy André (és Adrienn) a főhőse(i). Ha tudtam volna, Andrét akkor sem tudtam volna megkedvelni, minden igyekezetem ellenére sem. Frei Tamás maga is egy szikár, érzelemmentes figura, így valószínűleg a lehetetlen kísértése lenne részéről, hogy olyan emberalakokat formázzon, akikkel olvasója azonosulni tud, de…
De már a felütés – a bankáridézet – is érdekes, különösen a a fentiek fényében. Ez az idézet ugye arról szól, hogy az okos és a mindent átlátó, világot (maguk javára) mozgató emberek az emberiség 5%-át teszik ki, további 5% ül a képzeletbeli tengely másik oldalán – ők mondjuk a söpredék –, de a többi 90% a gürcölő, manipulálható nép, a mocsár. Stílusából és a könyv dramaturgiai vezetéséből számomra egyértelmű, hogy a szerző az első csoporthoz sorolja magát, míg az olvasót (szerencsés esetben) az utolsóhoz. Imádom, amikor valaki az első mondatban lemocsaraz, különösen, ha a maga írói szerepét viszont egyáltalán nem tudja elvárható szinten hozni.
A magas lóhoz képest eleve kellemetlenül kínos, mennyi hiba, félreütés maradt benne a szövegben, mintha a lektorálás kimaradt volna a szöveggondozásból.
Mindez azonban igazán csak a felszín kapargatása.

Mélyebbre nézve van egy nagyon érdekes, összefüggéseket egyféle narratíva szerint felállító történetfolyam, ami biztosan tartalmaz torzításokat, de ez a rész számomra ellenőrizhetetlen, tehát annyiban hagyom :) Frei Tamás egyszerűen megcsillogtatja azt, amiben tényleg jó: az oknyomozó újságírásba bulvárral beoltott, kommercializált riportot. Olyan mechanizmusokra mutat rá, amik mindenképpen elgondolkodtatóak: politikáról, pénzcsinálásról, hatalomról lehet itt olvasni valami nagyon cinikus boszorkánykonyhában. Bemutatja, mekkora kis lepkef*ng Magyarország a világ, vagy akár az EU szemszögéből nézve is.
Készséggel elhiszem Frei Tamásnak – bármennyire távolságtartóan pökhendi is a stílusa –, hogy a könyvében vázolt nagy vonalak stimmelnek. Hogy körülöttünk a világ körülbelül így működik és ez elgondolkodtat. Különösen 2019-ben…

A nagy vonalak között azonban több olyan manipulatív szál is van a könyvben, amivel a szerző aktuális politikai érdekeket akarhatott kiszolgálni 2011-ben és ez viszont nagyon zavar. Zavar, ahogy Frei Tamás a magyar kormány döntésmechanizmusát, vagy a magyar miniszterelnököt ábrázolja, mert nem értek vele egyet. (Gondoljunk csak a csípőből Szun-cét idéző miniszterelnökre. Méghogy Szun-ce, jaj hagyjuk már…) Tudni nem tudhatom, csak egyszerűen marhára nem hiszem el. Ha pedig az olvasó nem hiszi el, amit olvas, akkor kizökken és az egész könyv-kártyavár kicsit összeomlik.

Szóval olyan volt ez az egész regény, mint egy magyar Ken Follett-mű vázlatos, még nem befejezett változata. Kicsit plöttyedt, kicsit savanyú, de hát a miénk.
Tegyem hozzá, Ken Follett nem engedné meg magának azt a luxust, hogy nyíltan lenézze az olvasóit, Frei Tamás meg valamiért azt hiszi, megteheti. (Pedig egyáltalán nem vagyok K.F. rajongó.)

Mivel azonban „A bankár” kölcsönkönyvként került hozzám, nem bánom, hogy három nap alatt végigszáguldottam rajta. Ha pénzt adtam volna erre, hogy Frei úr pénztárcáját hizlaljam, akkor baromi dühös lennék. Így viszont kölcsönkérem a következő részt is, mert kíváncsi vagyok a következőre is: a leírt összefüggésekre és a beléjük csempészett ordas torzításokra is. Meg arra, hogy 2015-ben mit is gondolt a világból Frei Tamás, akit minden ellenére nagy koponyának tartok.
Sőt. a kávézójában is fogok inni még egy csomó dohánykávét, szegfűborsos kókuszos lattét, vagy örmény narancskávét findzsában. Még ha azok is mind parasztvakítások a „mocsár” számára, éppúgy, mint ez a könyv. Csak az én döntésem, mit hiszek el belőle.

Különben meg… Shrek óta tudjuk, hogy a mocsár baromi cool hely. :D

>!
Maate P
Frei Tamás: A bankár

Hát-hát, nézzük csak.
A könyv jó, Frei tud írni, ezt már bizonyította egyszer. Hogy ettől ő lett egyből a konspirációs-thrillerek mestere, azt kétlem, de hát nem kell a reklámdumákat sose elhinni.
Az első könyvhöz képest talán még több Frei Dossziét kapunk, még kevesebb történést. Igazából talán 3-4 akció van benne, a történetet két sorban össze lehet foglalni, ha kihúzzuk a magyarázatokat, akkor nincs 100 oldal a könyv. Ez egyrészt jó, mert okos könyv, én nem figyelem annyira a történéseket, hogy tudjak mindenről, vagy ilyen érthetően megvilágítsák az összefüggéseket. Nem feltétlenül mindenhol helyesen vagy pontosan, de szerintem 90% környékén az úgy van, úgy lehet, ahogy Frei gondolja. Akit viszont untat a politikai, gazdasági összefüggésrendszer vázolása az unalmasnak találhatja a könyvet, mert hát sablonos és kevés a thriller-akció része, bár ami van, az helyén van. Adrienn karaktere továbbra is felesleges, gondolom szintén azért van mert KELL bele, de igazából az előzőben és ebben sem nagyon szerepel, funkciója nincs, szerepet sem nagyon kap és ráadásul még unszimpatikusabb, mint az első részben.
A címszereplő rendben van, de hiányzik a végéről egy fejezet, inkább csak utalásos lezárással.
Az időrendben viszont biztos van hiba. Értem, hogy fikciós, de azt akarja elhitetni, hogy naprakész és maga a háttér valós is, mégha Magyarország kicsit alternatív-Magyarország is.
DE, Ferihegy, az már nem Ferihegy, lehet, hogy év elején még az volt, de a regény nem 2011-ben játszódik, mert visszautal 2011 nyarára is. 2012-ben viszont már nem Ferihegy ez biztos és az is biztos, hogy nem játszik a Miami Atlanta ellen januárban, ami szintén elhangzik és 2011-ben működne, 2012-ben viszont már nem.
Szóval tetszett, de vannak hibái. Az nevetséges, hogy néhol megjelent, hogy de jó lenne filmben látni, mert nem lenne jó. A téma csak a magyarokat érdekli, érinti, ez könyv sem fordításban, sem filmben nem élne meg külföldön. Itthon viszont működik és csakis könyvben, lévén a magyarázatok nem filmesíthetők és annélkül ez egy gyenge történet, azzal együtt viszont egy erős, okos könyv, ebből a szempontból talán jobb, mint az első, összességében talán viszont valamivel gyengébb. Nálam 4 csillag, talán 4,2:)

12 hozzászólás
>!
Vhrai P
Frei Tamás: A bankár

A bankár a tőzsdei spekulánsok világát veszi górcső alá, akit érdekel a világgazdaság működése, az roppant érdekesnek fogja találni. A szerző a tőle megszokott alapossággal, a laikus olvasók számára is érthetően foglalkozott a témával. Viszont ezek a részek nagyon elvették az időt magától a cselekménytől, valamint a történet főszereplőitől, Andrétól és Adrienntől. Sőt, szerintem elég banális, ahogy a két rész kapcsolódott. A másik, hogy amennyire sikerült az első részben érzelmesre venni a figurát, itt már átcsapott szappanoperába. A “dávidkázástól” már a falat kapartam, mindig is utáltam a nevek mögé biggyesztett kicsinyítő képzőket még gyerekek esetén is. De a két főszereplő közti dráma is nagyon eltúlzott volt. Mindezek ellenére nem volt kiemelkedően rossz olvasmány, de remélem a sorozat következő része kárpótolni fog!

>!
Szédültnapraforgó
Frei Tamás: A bankár

Felugrottam a barátomhoz, de nem volt nálam az e-könyvolvasóm, ezért lekaptam a polcról az egyetlen könyvét – ezt :D – és elkezdtem olvasni. Első olvasásom F.T-tól, és amilyen szerencsés vagyok, egyből a 2. résszel kezdtem :D
A lényeg, hogy tetszett a történet, bár én – mivel nem követem a politikai eseményeket az életben – senkit nem ismertem fel benne, persze a „nagy nevek” ismerősek voltak, de én nem tudnám megnevezni a benne szereplő politikusokat. André szál tetszett a legjobban, remélem Adriennel jól alakul a továbbiakban a történet. Azért nem semmi a pasi spoiler
Ezek után nem tudom, hogy az első részt kezdjem el olvasni vagy a harmadikat :D


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Magyarországon már az adó is adózott.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: adó
>!
gjudit8 

Bankot rabolni nem fegyverrel kell, Vilmos, nem álarcban. Bankot úgy rabolsz, hogy te vagy a bankigazgató.

49. oldal

1 hozzászólás
>!
robinson P

Hernyó maradsz,
bár fent keringsz.
Nem a szárny szab itt mértéket,
hanem a gerinc.

351. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

Az amerikai felső középosztály fröccsentett egyenjóléte. Ház, fű, ház, fű, ház… ja, meg persze a piros postaládák.

254. oldal (Ulpius)

6 hozzászólás
>!
gjudit8

Minden társadalom ugyanolyan. A tetején 5 százaléknyi okos, agyafúrt ember, az alján 5 százaléknyi sötét csőcselék. E kettő között pedig 90 százaléknyi mocsár, az átlagemberek, akik oda mennek, ahová mondjuk nekik.

7. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) ha valaki taktikai érzék nélkül akarja megvalósítani a stratégiáját, akkor az éppúgy veszíthet, mint az, aki csak taktikázik anélkül, hogy lenne stratégiája.

424. oldal (Ulpius)

>!
gjudit8

Hiszen a spekuláció örök! Keresni lehet japán cunamin, földrengésen és atomerőmű-baleseten, ausztrál árvízen, szennyezett orosz búzatermésen, nigériai gerillaháborún vagy elefántcsontparti választási csaláson, pontosabban a lázadók által felgyújtott kakaóültetvényeken. Líbiai polgárháborún, emelkedő olajárakon. Nyerni kell mindenen és mindig!

107. oldal

Kapcsolódó szócikkek: cunami · spekuláció
>!
sagittarius 

(…) a magyar társadalom pont olyan, mint a többi. A tetején ötszázaléknyi okos, agyafúrt ember, az alján ötszázaléknyi csőcselék. A kettő között pedig kilencvenszázaléknyi mocsár, a tömeg, az átlagemberek, akik oda mennek, ahová az ország vezetői küldik őket.

Ulpius-ház Könyvkiadó, 2011. - 347. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) Svájc mindig mindenre lassan reagál. Mert ők ilyenek. Svájciak. Még ha kérik őket, akkor sem sietnek semmivel.

214. oldal (Ulpius)

Kapcsolódó szócikkek: Svájc
4 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Frei Tamás: 2015 A káosz éve és a magyar elit háborúja

André sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Brown: A Da Vinci-kód
Adam Palmer: Mózes hagyatéka
Christopher Golden: Uncharted: A negyedik labirintus
Stieg Larsson: A kártyavár összedől
David Mitchell: Felhőatlasz
Kathy Reichs: Virals – Kincsvadászok
Steve Berry: A templomosok öröksége
Douglas Preston – Lincoln Child: Titkok háza
Leslie L. Lawrence: A vérfarkas éjszakája
Ian Fleming: James Bond – Csak kétszer élsz