A ​bankár (André 2.) 84% 385 csillagozás

Gagyi vagy gógyís?

Fejtörést okozott, mert egyszerre több minden elmondható róla:
Izgalmas, jól megírt, de néhány elég bosszantó hibával tarkított 600 oldalas ponyvaregény, amelyet két nap alatt megettem.
Nacionalista globalizációkritika, a hazai és a nemzetközi pénzvilág éles szemű leleplezése, amely ugyanakkor az Orbán-kormány politikáját népszerűsítő, elég rafináltan manipulatív, és ezért biztosan hatásos propagandakiadvány.

Frei Tamás regénye 2011-ben a könyvkiadók listái szerint a legnépszerűbb könyv Magyarországon, ezért mindenképpen figyelmet érdemel.

A szerzőről érdemes tudni, hogy az 1989-es rendszerváltás idején a Magyar Rádió bátor hangú politikai újságírójaként került a köztudatba. Később a bulvár és az oknyomozó újságírás határvidékén portyázó tévés műsorkészítőként szerzett nagy népszerűséget, és karrierje egészen addig tartott, amíg egy orosz bérgyilkossal készített riportjáról ki nem derült, hogy hamisítvány. A nagy felháborodást kiváltó riportban az állítólagos maffiózó arról beszélt, hogy jó pénzért még Orbán Viktor akkori magyar miniszterelnököt is meg tudná ölni. A botrány Freit elsodorta, visszavonult a nyilvánosságtól, és az ügy kapcsán az sem tisztázódott, hogy öncélú sikerhajhászás, vagy politikai megrendelés – a miniszterelnök népszerűsítése –, állt-e az ügy hátterében.
Frei Tamás pár év parkoló pálya után előbb a televízióba tért vissza, majd egy nagysikerű, „konspirációs akció-thiller” műfajú regénnyel is jelentkezett. A Bankár tehát egy tehetséges, tapasztalt, de erkölcsi kérdésekben talán kissé „rugalmasnak” minősíthető – rossznyelvek szerint gátlástalan – újságíró könyve. Ha kiadó volnék, és sok pénzt szeretnék keresni, biztosan lecsapnék rá, hogy egy exkluzív szerződéssel házi szerzőmmé tegyem.

Spoiler nélkül elég nehéz a könyvről írni, de talán a kiinduló helyzet felvázolása nem akadályozza az esetleges olvasók későbbi szórakozását.
A cselekmény két szálon fut.

I. Budapest – Magyarország
Az ország miniszterelnöke ritkán használ számítógépet, a kézzel írott jegyzetei fölé hajol. A fiatal és radikális kormányszóvivő aggódva nézi. Nehéz helyzetben van a haza! A költségvetésben lyukak tátongnak, azokat kell betömni. Eddig már mindent megpróbáltak. Mindent, hogy az embereket megvédjék. Adót vetettek ki a multikra. Szektoradót a távközlési cégekre, a gyógyszergyártókra, a bevásárlóközpontokra – mindenre, ami főleg külföldi kézben volt. Államosították a nyugdíjpénztárakat és a környezetszennyező nagyvállalatokat. De most nincs tovább!
Magyarországon az emberek nem fizetnek adót, szinte ingyen van az oktatás és a teljes egészségügyi ellátás, 1 millió a rokkantnyugdíjas, alig van, aki dolgozik.
Mit tehet a miniszterelnök? Döntő lépésre szánja el magát! Felszólítja a hazai milliárdosokat, akik gátlástalan fosztogatással szerezték vagyonukat, hogy minimális adó mellett hozzák haza a korábban külföldre menekített euro- és dollármilliárdjaikat. A legaljasabb bankárt pedig őrizetbe kell venni. Az egyszerű, de okos, népéért aggódó miniszterelnök kiadja az utasítást: forduljanak az Interpolhoz a nemzetközi elfogatóparancs ügyében. És ezzel elszabadul a pokol!
A nemzetközi pénzügyi alvilág, a spekulánsok, akik a világ sorsát irányítják, bosszúból – érdekből csődbe akarják juttatni édes hazánkat. Vajon beválik aljas tervük?

II. Genova – Olaszország
A sportkocsi dugóba kerül. André és Adrienn megérzik a bajt. Egy motoros cikázik az araszoló gépjárművek között. Közeledik!
André agya lázasan dolgozni kezd. Veszély! Jobbra rántja a kormányt, próbál helyet csinálni, még a koccanások árán is, de már hiába! A motoros a kocsi ablakára tapaszt egy aknát. Ha ez felrobban, biztos a halál! A motoros már távolodik. Ekkor André kinyitja az ajtót! Kiszállni már nincs idő, de az akna a kocsival párhuzamosan robban. Mögöttük hatalmas pusztítást visz végbe, de ők csak kisebb sérüléseket szenvednek.
Ekkor a motoros megáll és visszanéz. Leszáll a motorról. A bukósisakos alak gyalog, André és Adrienn felé közeledik. André agya lázasan dolgozni kezd. Mint egy profi sakkjátékos, próbálja kiszámítani a következő lépéseket. Mit akarhat a gyalogos motoros?
Itt álljunk meg egy pillanatra. Az egyszerű olvasó, aki nincs birtokában Frei Tamás hatalmas életismeretének és tárgyi tudásának, mit is feltételezhetne a merénylő szándékai felől?
Talán, azért jön, hogy segítsen? Civilben a Máltai Szolgálat aktivistája, aki most az ártatlan áldozatoknak akar elsősegélyt nyújtani?
Esetleg ő Szent Pál reinkarnációja, aki megvilágosodott és megtért a genovai úton, és most azért tér vissza a tett színhelyére, hogy vállalja a következményeket, megadja magát, és a bűnhődés útján jusson el a megtisztuláshoz?
Nem!
A merénylő ölni akar! És erre André félelmetes logikájával rájön! Kiszámítja, kisakkozza. A többi neki, a légiós kiképzést kapott akcióhősnek, már gyerekjáték. A merénylő sorsa megpecsételődött. André, bár fegyvertelen, legyőzhetetlen.

Ezek után biztatóan tekinthetünk a jövőbe, hisz nem árulok el nagy titkot: az egyszerű, de rendkívül okos és jellemes, népéért aggódó miniszterelnök, és a sakkvilágbajnoki logikával rendelkező szuperhős André sorsa összekapcsolódik. Magyarország irányítása jó kezekben van. Az talán elkerülhetetlen, hogy az erkölcstelen és erőszakos Nyugattal szakítsunk, de vár ránk egy távoli szuperhatalom, Kína, melynek vezetői felismerik és megbecsülik hazánk jelentőségét (!), és vezetőjének jellemességét és intellektuális rátermettségét.

2011 decemberének elején az MTI Hírcentrum a magyar miniszterelnök nyilatkozatát tette közzé, mely szerint Magyarország ellen bizonyos nemzetközi pénzügyi körök összeesküvést szőnek, és még az év vége előtt kísérletet tesznek egy pénzügyi válság kirobbantására, amelyet az amúgy Európában egyedülállóan stabil magyar gazdaság helyzete egyáltalán nem indokol.
A támadás nem következett be, de csapataink harcban állnak.
Mindezekből számomra világos: a miniszterelnök olvasta ezt a könyvet. Most már csak az a kérdés, kitől származik az ötlet, ki diktált kinek, és ki veszi mindezt komolyan?

Ezt a regényt nem lehet csak úgy felületesen vagy fél szemmel olvasni. Véleményem szerint amikor Frei Tamás könyvet olvas az ember, akkor teljesen rá kell fókuszálni az adott könyvre, a gondolatok nem kalandozhatnak el olvasás közben, különben elveszíti az ember a fonalat.
Ez a rész is, csakúgy mint az első, több szálon és több helyszínen futó történet volt. Eseményekben rendkívül gazdag, mindig mindenhol történt valami. Ami egy kicsit sok volt, az az, hogy minden rettentő részletesen volt leírva, sokszor talán el is lehetett veszni a részletekben.
Azok a részek tetszettek igazán, amelyekben Adrienn és André is szerepelt. A politikáról, politikusokról szóló részek nem igazán voltak rám nagy hatással, talán azért, mert a valóságban sem követem a politikai történéseket.
Az utolsó fejezet nagyon tetszett és bízom benne, hogy Andrénak tényleg lesz egy újabb esélye…

Nekem ez is tetszett, annyi a bajom csak, ami miatt le is vontam egy csillagot, hogy miután én nem szeretem a politikát, sokallottam a bő lére eresztett eszmefuttatásokat a politikai, gazdasági helyzet elemzéséről. Tudom, persze, hogy tudom, hogy valamennyire szükség volt a helyzet megértéséhez, de ha akár politikai, akár gazdasági elemzést kívántam volna olvasni, akkor más könyvhöz fordultam volna, az én célom ez esetben saját magam szórakoztatása volt.
Ettől függetlenül nem mondok rosszat a könyvről, hiszen fordulatos, izgalmas volt.
Az viszont határozottan tetszett, hogy burkoltan ugyan, de valós szereplőkről szólt, és néha jókat mosolyogtam, vagy morgolódtam magamban.

Lassan indultak el az események, de itt is fergetegesen elkezdett történni sok minden. Bár kitalált izgalmas sztori, mégis fellelhető benne néhány olyan kritika, amely nagyon találó. Közéletre, politikára, jellemekre. Bár könyörtelen a tartalom olykor, mégis mesteri a meseszövés. A következő kötetben is bízom.

Még mindig tetszik :-)))
Izgalmas, néha kegyetlen, elgondolkodtató és szórakoztató.
Kapkodom a fejem, hogy milyen iszonyatos világban élünk, milyen hatalma van a pénznek és mennyire nem számít egy emberélet.
A főhősünk André pedig fantasztikus :-))
Jöhet a következő rész!

Hát-hát, nézzük csak.
A könyv jó, Frei tud írni, ezt már bizonyította egyszer. Hogy ettől ő lett egyből a konspirációs-thrillerek mestere, azt kétlem, de hát nem kell a reklámdumákat sose elhinni.
Az első könyvhöz képest talán még több Frei Dossziét kapunk, még kevesebb történést. Igazából talán 3-4 akció van benne, a történetet két sorban össze lehet foglalni, ha kihúzzuk a magyarázatokat, akkor nincs 100 oldal a könyv. Ez egyrészt jó, mert okos könyv, én nem figyelem annyira a történéseket, hogy tudjak mindenről, vagy ilyen érthetően megvilágítsák az összefüggéseket. Nem feltétlenül mindenhol helyesen vagy pontosan, de szerintem 90% környékén az úgy van, úgy lehet, ahogy Frei gondolja. Akit viszont untat a politikai, gazdasági összefüggésrendszer vázolása az unalmasnak találhatja a könyvet, mert hát sablonos és kevés a thriller-akció része, bár ami van, az helyén van. Adrienn karaktere továbbra is felesleges, gondolom szintén azért van mert KELL bele, de igazából az előzőben és ebben sem nagyon szerepel, funkciója nincs, szerepet sem nagyon kap és ráadásul még unszimpatikusabb, mint az első részben.
A címszereplő rendben van, de hiányzik a végéről egy fejezet, inkább csak utalásos lezárással.
Az időrendben viszont biztos van hiba. Értem, hogy fikciós, de azt akarja elhitetni, hogy naprakész és maga a háttér valós is, mégha Magyarország kicsit alternatív-Magyarország is.
DE, Ferihegy, az már nem Ferihegy, lehet, hogy év elején még az volt, de a regény nem 2011-ben játszódik, mert visszautal 2011 nyarára is. 2012-ben viszont már nem Ferihegy ez biztos és az is biztos, hogy nem játszik a Miami Atlanta ellen januárban, ami szintén elhangzik és 2011-ben működne, 2012-ben viszont már nem.
Szóval tetszett, de vannak hibái. Az nevetséges, hogy néhol megjelent, hogy de jó lenne filmben látni, mert nem lenne jó. A téma csak a magyarokat érdekli, érinti, ez könyv sem fordításban, sem filmben nem élne meg külföldön. Itthon viszont működik és csakis könyvben, lévén a magyarázatok nem filmesíthetők és annélkül ez egy gyenge történet, azzal együtt viszont egy erős, okos könyv, ebből a szempontból talán jobb, mint az első, összességében talán viszont valamivel gyengébb. Nálam 4 csillag, talán 4,2:)

Felugrottam a barátomhoz, de nem volt nálam az e-könyvolvasóm, ezért lekaptam a polcról az egyetlen könyvét – ezt :D – és elkezdtem olvasni. Első olvasásom F.T-tól, és amilyen szerencsés vagyok, egyből a 2. résszel kezdtem :D
A lényeg, hogy tetszett a történet, bár én – mivel nem követem a politikai eseményeket az életben – senkit nem ismertem fel benne, persze a „nagy nevek” ismerősek voltak, de én nem tudnám megnevezni a benne szereplő politikusokat. André szál tetszett a legjobban, remélem Adriennel jól alakul a továbbiakban a történet. Azért nem semmi a pasi spoiler
Ezek után nem tudom, hogy az első részt kezdjem el olvasni vagy a harmadikat :D

A pénz nem boldogít – mondja a szólás, bizony valóban nem találkoztam a szereplők között boldog emberrel, csakis olyannal, aki bizony nem aludt nyugodtan. Frei bevezetett a bankárok és a pénz világába, sok érdekességet olvastam. Sok minden
„kiverte a biztosítékot,” de összeségében egy nagyon jól megírt, pörgős cselekmény tárul az olvasó elé. A sok helyszín még érdekesebbé teszi a könyvet. Andrejék élete is alakulgat, kíváncsian várom a harmadik könyvet.

Az első részt pörgős, eseményekben gazdag könyvként ismertem meg, így következett, hogy egyszer ezt is sorra kerítem. Na, ez most el is jött. A pörgős, fordulatos történésekből most is jócskán kijutott, főleg, hogy megint előkerülnek a régi dolgok, s a pénzvilág szerepeltetése is hozza a semmitől vissza nem riadó gátlástalanságot. Durva, agresszív figuráktól hemzseg ez a könyv, s a különböző helyszínek, szemszögek fokozzák a könyv iránti érdeklődést.
Nem követem naprakészen a politikai és gazdasági eseményeket, s így jól jött nekem, hogy időnként Frei magyarázza a tőzsdei és hasonló dolgokat. Szeretném persze, azt remélni, hogy a Magyarországról írtak, nem így vannak. Habár …
Míg az első rész nem tűnt fel, itt azért akadtak dolgok, amelyek kimondottan zavartak. Pl. maga André, aki olyan tökéletesnek van leírva, hogy már csak egy festővászon hiányzik, amelyen kőkemény izmait megörökítik, egy film, ahol hihetetlen (s így hiteltelen) verekedési, menekülési technikáit képkockákra vésik stb. André lehetne egy kicsit emberibb, nem ilyen félistenként, szuperhősként ábrázolt, s akkor kicsit jobban is kedvelném.
A stílus sem mindig volt a kedvemre: sok helyen tőmondatokban, ismétlősen, magyarázkodva beszél. Néhol megállják a helyüket, de véleményem szerint túl sokat használta a szerző ezeket a tőmondatokat.
A fenti hibák ellenére is azt mondom, hogy pörgős mű, gyorsan olvastatja magát, s lehet ebben szerepe van annak is, hogy Magyarországhoz köthető a történések jó része.

Frei Tamás baromi jól műveli ezt a műfajt. Az első rész is nagyon tetszett, de ez még jobban.
Itt több volt a csavar és bár még mindig nagyon naturalisztikusak az akció-leírások – sőt talán egyre durvábbak (filmen biztos nem is nézném meg) –, de pl. már nem voltak dőlt betűs kiemelések (hurrá). Engem beleszögezett a fotelba (inkább ágyba) a könyv, annyira mohón olvastam, hogy párom alig várja hogy elkezdje az első részt olvasni.
Amellett, hogy nagyon pörgős, feszített az egész cselekmény, rengeteg gazdasági magyarázó rész is van (néha kicsit tanárbácsis stílusban, de ez nem igazán baj), és Magyarország jellemzése olyan tisztán le van írva, hogy sokszor fájt olvasni. De ebbe nem mennék bele…
Engem teljesen ki tudott kapcsolni.