Mi ​vagyunk a medvék (Björnstad 1.) 905 csillagozás

Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék

Van ​egy város valahol az erdő közepén, ahol a tél hosszú, az emberek pedig kemények, mint a jég. Nincs se turizmus, se ipar, se munka, de a remény még pislákol. Van ugyanis valami, ami mindenkit érdekel. Amihez kivétel nélkül mindenki ért. Ez pedig a hoki. Aki azt hiszi, hogy az csak egy játék, nagyon téved. A hoki itt maga a remény.
Ebben a szezonban mindenki a Björnstad Hockey junior csapatába veti minden bizodalmát. Egy maroknyi tizenévesbe, akikre hatalmas felelősség nehezedik, mert esélyesek arra, hogy visszahozzák a játék és a város dicsőségét.
Fiúk és lányok, apák és anyák története ez a könyv. Egy csapat története, amely mindennél fontosabb. A férfiasságé és a csoportszellemé. A tehetségé. Családoké. És egy bűntetté, amely olyan hullámokat gerjeszt, akár a vízbe dobott kő.

Mennyire fontos a győzelem? Mit érünk a csapatunk nélkül? Mit bír ki egy barátság? Hogyan védhetjük meg a gyerekeinket? Backman Björnstad-sorozatának első része egészen más, mint amit… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Animus, Budapest, 2020
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633245446 · Fordította: Bándi Eszter
>!
Animus, Budapest, 2019
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633245446 · Fordította: Bándi Eszter
>!
Animus, Budapest, 2017
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633245446 · Fordította: Bándi Eszter

1 további kiadás


Enciklopédia 28


Kedvencelte 207

Most olvassa 37

Várólistára tette 395

Kívánságlistára tette 350

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék

Én annyira örülök, hogy van egy ilyen író, mint Fredrik Backman, és a könyvei megjelennek magyarul, hála az Animus Kiadónak, mert egyszerűen zseniális szerző, fantasztikus tehetséggel mutatja meg az embernek, hogy mennyiféle érzelem rejtőzik a lelkében és a szívében, és azt is, hogy az élet milyen szép, a szeretet milyen nagy kincs, és a család mennyire fontos.

Mi vagyunk a medvék – zseniális cím.
Egy város az erdő közepén – Björnstad.
Hoki – sport, ami miatt kicsi aggodalom keletkezett bennem, amikor megláttam, hogy Fredrick Backman új könyvének témája a hoki. Ezen most már csak mosolygok, nem is tudom, hogy miért voltam ilyen hitetlen és kételkedő. Hiszen eddig én még nem csalódtam Backman könyveiben!

Szívet melengető, megrázó, megdöbbentő és reményteli történet a medvék története. Fredrik Backman ismét bravúrosat alkotott, örökös tag lett a kedvenc íróim között. Igaz, már eddig is az volt. :)

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/11/fredrik-backman-mi…

2 hozzászólás
ProKontra P>!
Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék

Nem hiszem, hogy sok olyan ember van, aki ne találkozott volna Fredrik Backman nevével és könyveivel. Egy biztos, ha meglátod a nevét egy regény borítóján, akkor az garancia arra, hogy valami nagyon-nagyon különlegeset fogsz kapni, olvasni, érezni. Kevesen képesek így kihasználni a szavak erejét, ahogyan ő teszi ezt minden művében. Egyszerre fogsz érezni örömöt, bánatot, dühöt, megértést, és képtelen leszel eldönteni, hogy melyik uralkodik erősebben.

Az első könyvem tőle: Az ember, akit Ovénak hívnak, elrabolta a szívem. Nehéz szavakba önteni, hogy mennyire imádtam minden sorát. Akkor azt gondoltam, hogy ezt nehéz lesz überelni, mert ilyet írni csak egyszer lehet. Nem is értem miért gondoltam ezt. Azóta már több könyvet is olvastam tőle (Hétköznapi szorongások, A nagymamám azt üzeni bocs), amelyek a maga nemükben zseniálisak voltak, mégis, azt kell mondanom, hogy a Mi vagyunk a medvék az eddigi abszolút kedvenc lett. Lehet, hogy a friss élmény miatt, nem tudom. Bár hetek teltek el a könyv olvasása óta, még mindig a hatása alatt vagyok; képtelenség elengedni.

Backman nem egy témáról ír, hanem mindenről. Olyan összetett, komplex történeteket vet papírra, hogy az olvasó csak ámul és próbálja összeszedni magát, vagy éppen a darabjait a földről, mert úgy érzi, teljesen szétesett. A Mi vagyunk a medvék fő témája a hoki, de mégsem az. Egy így furán hangzik, tudom, de, aki azt gondolja, hogy ez a könyv a sportról szól, az hatalmasat téved. Természetesen jelen van szinte minden oldalon, de a sorok mögött valami más lakozik: összetartás, barátság, szeretet, hűség, elfogadás és ebből eredendően a bosszú, a gyűlölet, a szánalom, és még sorolhatnám oldalakon keresztül.
Teljes értékelés:
https://prokontra.net/2020/10/30/fredrik-backman-mi-vag…

>!
Animus, Budapest, 2020
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633245446 · Fordította: Bándi Eszter
25 hozzászólás
meseanyu P>!
Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék

Olyan komor volt, olyan óriási feszültségekkel teli, hogy szinte végig görcsben volt a gyomrom, és ezt annyira nem szeretem. Azt éreztem, hogy Backman most valahogy túltolta, annyi emberi nyomorúságot bele akart írni ebbe a történetbe, hogy sok volt ez egy ilyen kisvárosnak, szinte egy épkézláb ember nem volt benne. Az Átmeneti üresedés jutott eszembe most, ott éreztem ezt, hogy kellene valami feloldás, több humor, amit Backmantól meg aztán még fokozottabban elvártam volna. Azért voltak nagyon szép emberi pillanatok, meg is hatódtam egyszer-kétszer, úgyhogy kíváncsi vagyok a folytatásra is.

6 hozzászólás
Suba_Csaba P>!
Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék

Ez a könyv valami egészen elképesztő és számomra letehetetlen volt. Majd minden fejezet után kicsit letettem és átgondoltam, amit olvastam. Nem lehetett sietni vele, mert minden bekezdésnek és minden mondatnak súlya és ereje van. Néha azt éreztem túlontúl terjengős (sokszor ismétlős), de összességében végül mégis azt gondolom minden sornak, gondolatnak oka és jelentősége volt.
Vannak könyvek, amelyeknél annyira azt érzem, hogy csak arra várt, hogy elolvassam. Gyanítom Backman többi műve is ilyen lesz számomra. Ez az első olvasásom tőle, de hogy nem az utolsó, az holtbiztos. Zafón mellett a másik olyan szerző, akit április folyamán fedeztem fel magamnak és alig várom, hogy újra elvarázsoljanak. Tuti el fogom olvasni a Medvék folytatását is, az Egymás ellent.

14 hozzászólás
gabiica P>!
Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék

Bármennyire szerettem volna, sajnos az öt csillagot nem tudom megadni neki. Egy darabig nem tudtam, hogy mit akar kihozni belőle, számomra kicsit zavaros volt, sok mindent nem tudtam hova tenni.
Aztán eljött a könyvnek az a pontja, amikor igazán beindult a cselekmény, és ráébredtem, hogy mennyire jó is a könyv.
Egy olyan hely, ahol mindenki életében van valami sötét, valami, ami tönkreteszi a normális, boldog életet.
Drámai volt, komoly, és nagyon érzelemdús. Rám nagy hatással volt. Az, hogy mindenki élete ennyire tökéletlen, valóságossá tette számomra az egész történetet. Bár Amaton kívül senkit nem tudtam megkedvelni, mégis úgy érzem, hogy minden szereplő különleges volt a maga módján.
Nem hozta nálam azt a hatást, amit Az ember, akit Ovénak hívtak, szerintem nálam azt nem fogja semmi felülmúlni, de érzem, hogy ez a történet is különleges, és hatásos volt.
Minden zavarossága ellenére is jó, érdeklődve olvastam, tetszett.

2 hozzászólás
Ákos_Tóth IP>!
Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék

Most vélem igazán érezni azt a fajta megvezetettséget, amit sokan az Ovéval kapcsolatban róttak fel Backmannak. Valószínűleg azért, mert a két regény között több meghatározó különbség is feltűnik, és ezúttal a szerző mintha sokkal többet vállalt volna be, mint amennyit a maga jól kitalált módszereivel el tud vinni a hátán anélkül, hogy a vékonyka felszínt átszúrja az alatta meglapuló precíz, hatásvadász gépezet valamelyik érdesebb pereme…

Legelőször is úgy fest, hogy a Mi vagyunk a medvék túlírt, de kegyetlenül – tíz-tizenöt oldalon keresztül kavargunk olyan hangulatképekben, amiket normál körülmények között egy szépírónak másfélben le kellene tudnia. Backman ezúttal bőbeszédű, és nem érzem azt, hogy ennek az elszánt szócséplésnek lenne funkciója az oldalszám növelésén kívül. Másrészt pedig ez a regény határozottan komor – nem gondolom, hogy komolyabb, mint az Ové, de nyugtalanítóan sötét tónusát már akkor elnyeri, amikor még kanyarban sincs a fő konfliktusa*. Már jóval azt megelőzően érzünk valamiféle lelombozó, ellenszenves felhangot Björnstad egész léte körül. Ez egy monováros, ahol egyetlen dolgot ismernek az emberek, a hokit. De nem szenvedélyesen szeretik, hanem életük egyetlen értelmes szférájaként tekintenek rá. Ez ugyanolyan lehangoló, mint egy orosz társadalmi dráma a Volga-menti városkáról, ahol mindenki ugyanannak a tévégyárnak az alkalmazottja. Nem vártam ilyesmit Backmantól, de ez volt az első jele annak, hogy saját határait feszegeti.
Szóval Backman rettentően, talán az indokoltnál jóval többet beszél, de sokáig kérdéses marad, mit mond, és nyilvánvalóan nem célja lelki fröccsözésre invitálni minket, mint tette azt korábban. A cselekmény felénél pedig olyan konfliktusba tenyerel bele, amit már nem lehet beszorítani a rá jellemző szívmelengető giccs keretei közé. És véleményem szerint annyira jól nem is sikerül neki a dolog, legalábbis az én szememben hamar elvásott ez az egyszerre érzelmeskedő, magát mélylélektaninak beállító, de valójában inkább modoros és ordítóan egy jövőbeni filmadaptáció reményében összerakott szöveg. Zavarba ejtően nyilvánvaló, hogy a szerző mesterien, a megfelelő hatás elérésének céljából szövögeti oldalról oldalra, sorról sorra a nem túl durva, de már eléggé felkavaró jeleneteket, párbeszédeket, hangulatokat és gondolatok. Nem vállal nagy kockázatot, bármennyire is így tűnik, és különösen a lezárásnál már majdhogynem a lehető legegyszerűbb kiutat választja magának, visszatérve az Ové játékszabályaihoz – talán mert Backman világában a spoiler.**
Jelentem, elfogott az az enyhén émelyítő rosszullét, amire oly sok párcsillagos értékelés hivatkozott anno az Ové idején, és amilyet nem nagyon láttam még ennél a kötetnél.
Azonban @Csabi értékelésére is visszahivatkozva azt kell mondanom, mindez ebben a formában és ilyen végkifejlettel elmesélve valóban elműködget afféle ifjúsági irodalomként – noha nem hiszem, hogy a szerző szánt ilyen szerepet a könyvnek. Amennyiben egy kellőképpen nem túl mély, nem is túl felszínes, mégis rajzfilmszerűen egyértelmű és kiismerhető világban akarunk komoly, halálosan kemény témákat fiatal felnőttek elé tárni, a Mi vagyunk a medvék elég sikerült olvasmány, ami remek első lépcsőfok a komolyabb művek irányába.

Megértem a kötet népszerűségét, nem is gondolom, hogy rossz lenne, de számomra lejtmenetnek tűnik – talán most ütközött ki rajtam a backmanbetegség és a giccsrezisztencia. Most egy darabig megint szüneteltetni fogom őt.

*Visszatérő motívum az első száz oldalon, hogy az ifik hokimeccse előtt felnőtt férfiak hánynak a felfokozott izgalomtól – ez azért kicsit abszurd, nem?
**Megjegyzem, amennyire okosan építette fel a regény második felét, annyira olcsón intézte el a finálét.

>!
Animus, Budapest, 2017
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633245446 · Fordította: Bándi Eszter
15 hozzászólás
Pati28 P>!
Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék

”Harcolni nem nehéz. Csak azt nehéz eldönteni, mikor érkezett el a pillanat, hogy felvegyük a küzdelmet.”

Már sok jót hallottam Backman munkásságáról, így szerettem voltam én is olvasni tőle, és erre a művére esett a választásom.

Bevallom nekem az eleje kicsit nehézkesen indult, és azt hittem másról sem fog szólni, csak a hokiról, de hamarosan rá kellett jönnöm, hogy ennek a könyvnek sokkal mélyebb a mondanivalója, sokkal több minden rejtőzik a sorok között, mint azt hittem.
Backman részletesen elénk tárja a Björnstad-i emberek hétköznapjait, szinte mindenkinek a nézőpontját megismerjük: legyen az gazdag vagy szegény, nem számít, mert ezt a kis közösséget összetartja egy felemelő érzés, ami a világot, a szórakozást jelenti számukra. Ez történetesen maga a sport, jelen esetben a jégkorong.
Ahogy haladunk előre és kezd jobban kibontakozni a cselekmény, úgy válik egyre világosabbá, hogy milyen titkokat őrizgetnek ezek az emberek.
A bonyodalom igazán ott üti fel a fejét, amikor Mayával megtörténik a legrosszabb dolog, amit egy nő valaha is elszenvedhet.
Egy összetartó közösségben ezen fordulat teljesen felkavarja és megosztja őket. Megtudhatjuk, hogy a pénz sokkal nagyobb hatalom, mint a becsületünk vagy az erkölcsi normánk.
Minden fejezet végén muszáj kicsit elgondolkodni, magunkba nézni, hiszen akár velünk is megtörténhetnek ezek a dolgok a való életben.
A befejezés nagyon figyelemfelkeltőre sikeredett, ezért kíváncsi vagyok, kinek milyen mederben folytatódik tovább az élete.

Csabi P>!
Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék

Az első két (magyarul megjelent) könyve után felhagytam Backmannal, nem én vagyok a célközönsége, bármennyire is nem lehet nem megkedvelni Ovét. Aztán azt olvastam, hogy ez az új szériája, a Björnstad könyvek az más, sokkal komolyabb, felnőttesebb, akkor miért ne próbálkozzak meg vele?, elvégre azt sosem mondtam, hogy nem jó szórakozás Backmant olvasni.
Nos, akárki is mondta a fentieket, tévedett, ez a Backman még mindig ugyanaz a Backman, szentimentális, teátrális, egy érzelmi viharfelhő a könyvespolcról. Hát hogy lehet már olyant írni, hogy Elég nagy a csönd a teremben ahhoz, hogy mindenki meghallja, amikor Peter szíve megszakad.
Persze értem én, hogy mi okozza ezt a tévképzetet, hisz a regény hokival indul, belecsöppenünk a sport szeretetének jeges örvényébe, igazi fanatikus szinte az összes szereplő. És úgy is tűnik, hogy minden ekörül fog forogni, a junior csapat bajnoksága körül, aztán egyszer csak minden a feje tetejére áll, és egy nemi erőszak tárgyalásába csap át a történet. A stílus ettől még nem változik, csak az érzelmek, amik eddig a hoki körül forogtak, most már az egymás iránti felelősség témáját járják körül. Továbbra is szentimentálisan és teátrálisan, csak komorabban. Még ha engem zavar is, hogy nyilvánvalóan manipulálni akarnak, az nem jelenti azt, hogy ez a regény ifjúsági könyvként ne állná meg a helyét. Mert persze az, tinédzsereknek szóló erkölcsi mese, és annak nem is rossz. Ha lenne egy tizenéves gyerekem, akkor biztos a kezébe adnám, és már nem is kellene elmagyaráznom neki, hogyan is kell felelősségteljesen viselkednie, ha egy másik nembéli fiatallal kerül intim közelségbe.
Backman profi. Tudja, hogy mi kell az olvasónak. Csak a megfelelő olvasó kezébe kell adni a könyvét.

31 hozzászólás
Málnika >!
Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék

„Minden felnőtt életében vannak olyan napok, amikor úgy érezzük, itt a vége. Mikor már azt sem tudjuk, miért harcolunk olyan keményen nap mint nap, amikor a valóság és a mindennapok maguk alá temetnek, és azon gondolkodunk, meddig is bírjuk még. A legfantasztikusabb az, hogy több ilyen napot is túlélünk anélkül, hogy összeroppannánk. A legszörnyűbb pedig az, hogy nem tudjuk, pontosan hány ilyen nappal vagyunk képesek megbirkózni.”

Björnstadban leginkább túlélésre játszanak, a túlélés kulcsa pedig egyértelműen a hoki. Az edzők, a sportigazgató és a játékosok a győzelemre törekszenek, miközben feldolgozhatatlan egyéni tragédiák zajlanak a háttérben. A sportban és a magánéletben is veszteni kell egyeseknek, hogy valaki más győzhessen. Azonban, ahogy az edző, David fogalmaz, a játék során „a titkos taktika a szeretet”, akárcsak Backman könyveiben. Hiszen az író mágikus varázsának kulcsa a szavakból áradó szeretet, a nagy betűs Emberség. A könyvet olvasva ugyanis nemcsak a pokol legmélyebb bugyrait ismerhetjük meg, de ismét megtanulhatunk hinni a szeretet erejében, Peter csodás apai megnyilvánulásai, vagy épp Ana és Maya hihetetlenül erős barátsága által. Backman ismét igazi lélekbalzsamot adott ki a kezei közül, olvasás közben hol sírtam, hol nevettem. Bár elkövettem azt a hibát, hogy a sorozat második részével (Egymás ellen) kezdtem, egyben igazi ínyencség volt megtudni a hátteret, bepillantani a szereplők és a hokicsapat múltjába. A Björnstad pedig kiérdemelten a kedvenc sorozataim között kapott helyet.

4 hozzászólás
Réka0128 P>!
Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék

„Az életben kevés dolgot nehezebb beismerni önmagunknak, mint azt, hogy álszentek vagyunk.”

Tavaly olvastam először Fredrik Backmantól, és már az első kötet után belopta magát a szívembe az egyedi stílusával. Hatalmas lelkesedéssel vetettem magam bele a könyvbe, de sajnos elég döcögősen indult a kapcsolatunk. Az első 150 oldalon nekem túl sok volt a hokiból, ami miatt untam is egy kicsit. Aztán egy bizonyos ponton túl már rájöttem, hogy ez a történet bizony sokkal többről szól, mint a hoki. Jó néhány nehéz témát boncolgat és a humor sem kapott benne akkora teret, emiatt ezt a könyvet sokkal komorabbnak éreztem a többihez képest. Az írótól megszokott mély gondolatok ezúttal sem hiányoztak, amik közül nem egyet ki is írtam magamnak. :) A lezárással nem voltam teljes mértékben elégedett, mert túl hirtelennek éreztem…
A történet egyik nagy erőssége a karakterekben rejlik. Ebben a kötetben a szokottnál sokkal több szereplőt vonultat fel Backman, ami eleinte picit zavart, mert kellett egy kis idő mire megjegyeztem ki kivel van. Szinte majdnem mindenkivel szimpatizáltam valamiért, de Amatot és Benjit kedveltem meg a legjobban. :) Nem szeretnék spoilerezni, úgyhogy nem írok neveket, de két karakter esetében jó nagyot tévedtem az első benyomás alapján, ami így elég nagy meglepetést is okozott.
Sajnos ez a könyv most nem győzött meg annyira, de ettől függetlenül a folytatást mindenképp sorra fogom keríteni.


Népszerű idézetek

Bea_Könyvutca P>!

Zenélni olyan, mintha egy időre szabadságra küldenénk önmagunkat.

296. oldal

Kapcsolódó szócikkek: zene
5 hozzászólás
Citrompor P>!

Azt, hogy lehetek-e a barátod, nehéz megkérdezni. Azt, hogy kérsz-e egy kávét, sokkal könnyebb.

287. oldal

Kapcsolódó szócikkek: barátság · kávé
9 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!

Mert a barátságok egyidejűleg bonyolultak és egyszerűek.

372. oldal

2 hozzászólás
_Katie_ P>!

„Csak akkor hátrálok, amikor lendületet gyűjtök.”

_Katie_ P>!

Szülőnek lenni olyan érzés, mintha az ember egy túl kicsi takaró lenne. Akárhogy is próbál mindenkit bebugyolálni, valaki mindig fázik.

Kapcsolódó szócikkek: szülő
Nikkincs>!

Minden felnőtt életében vannak olyan napok, amikor úgy érezzük, itt a vége. Mikor már azt sem tudjuk, miért harcolunk olyan keményen nap mint nap, amikor a valóság és a mindennapok maguk alá temetnek, és azon gondolkodunk, meddig is bírjuk még. A legfantasztikusabb az, hogy több ilyen napot is túlélünk anélkül, hogy összeroppannánk. A legszörnyűbb pedig az, hogy nem tudjuk, pontosan hány ilyen nappal vagyunk képesek megbirkózni.

61. oldal

_Katie_ P>!

Nekünk, embereknek sok minden fáj, és sokszor nem is tudjuk, mi az oka a fájdalmunknak. Csak ránk telepszik a szorongás, és összezsugorodik tőle a lélek.

bolyhoska>!

Az a szeretet, amit a szülők éreznek a gyerekeik iránt, különleges. Mindenki más esetében van egy pillanat, amikor elkezdjük megszeretni – de a gyermekünkkel más a helyzet. Őt már akkor is szerettük, amikor még nem is létezett. Minden anyát és apát sokkol, hogy amikor gyerekük lesz, milyen elsöprő erővel önti el őket az érzelmek árja, szinte ledönti őket a lábukról. Felfoghatatlan, mert semmivel sem lehet összehasonlítani. Olyasmi, mint megpróbálni leírni valakinek, aki az életét egy sötét szobában töltötte, hogy milyen érzés a homok a lábujjak között, vagy egy hópehely a nyelvünkön. Szárnyakat bont tőle a lélek.

330. oldal

Citrompor P>!

Nagyon könnyű megszerettetni egy gyerekkel bármit, ha azt hallja, hogy ha igazán akarja, a legjobbá válhat benne.

37. oldal

hvrnóri>!

Sose bízz meg olyan emberben, aki nem szeret valamit a józan ész határain túl.

9. oldal


A sorozat következő kötete

Björnstad sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jodi Picoult: Tizenkilenc perc
Liane Moriarty: Hatalmas kis hazugságok
Sherry Gammon: Elviselhetetlen
Stieg Larsson: A tetovált lány
Alafair Burke: Egy feleség dolga
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
Chandler Baker: Ne add tovább!
Baráth Viktória: Az igazság nyomában
Suzanne Collins: Az éhezők viadala