Hétköznapi ​szorongások 915 csillagozás

Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

Szilveszter előtti nap egy svéd kisvárosban. Egy ingatlanügynök úgy véli, ez megfelelő időpont egy lakásbemutatóra, ám nagyobbat téved, mint azt elsőre gondolnánk. Egy kudarcot vallott bankrabló ugyanis menekülés közben beront az épületbe, és túszul ejti az összes érdeklődőt: két megkeseredett IKEA-függőt, egy mogorva bankigazgatót, egy szomorú nénit, egy terhes nőt a párjával, egy nyúlfejet viselő ismeretlent, no meg magát a túlbuzgó ingatlanost. A rendőrség körülveszi a házat, és ahogy telik az idő, a nyolc összezárt – és egyáltalán nem túszhoz méltóan viselkedő – idegen lassan összeismerkedik, és kiderül, hogy sokkal több a közös bennük, mint hitték volna. A rabló viszont két rossz lehetőség közül választhat: rendőrkézre adja magát, vagy ott marad a lakásban ezzel a sok lehetetlen, ingerült emberrel, akikre mindannyian hasonlítunk kissé…

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Animus, Budapest, 2021
376 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633247693 · Fordította: Bándi Eszter
>!
Animus, Budapest, 2020
370 oldal · ISBN: 9789633247709 · Fordította: Bándi Eszter
>!
Animus, Budapest, 2020
370 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633247693 · Fordította: Bándi Eszter

Enciklopédia 91

Szereplők népszerűség szerint

Estelle · lelki társ


Kedvencelte 203

Most olvassa 74

Várólistára tette 437

Kívánságlistára tette 439

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

Suba_Csaba P>!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

A Björnstad 1-2. után úgy gondoltam a legfrissebb Backmant fogom elolvasni. Azok után viszont nem egészen ilyesmire számítottam… Ez egy hihetetlenül vicces, ironikus történet telistele megszívlelendő életigazságokkal, na meg egy rakás idiótával. A könyv szereplői egytől egyig esendőek, szerethetőek, emberiek. Az alapsztori annyira abszurd, hogy már hihető. Olyan jó arányban vegyíti a léleksímogató és humoros részeket Backman, hogy csak úgy faltam az oldalakat. Elég sok vonalon fut a cselekmény, relatíve sok szereplővel, de minden jól követhető és a végére csodálatosan összeérnek a szálak és minden a helyére kerül. Lehet és kell is drukkolni a szereplőknek, mert mindegyikük megérdemli a boldogságot. Kaptam „hűha” élményeket és bólogattam, amikor minden úgy alakult, ahogy szerettem volna. A könyv mélységei megérintettek és tudtam is azonosulni egy-két szereplővel. Annyira kerek és annyira igaz az egész könyv, hogy csak ajánlani tudom mindenkinek. Alig várom a következő Backman olvasásomat. :) Szerencsére jócskán van mit pótolnom.

>!
Animus, Budapest, 2020
370 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633247693 · Fordította: Bándi Eszter
20 hozzászólás
Málnika P>!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

”(…) ha a múltunk lenne az, ami meghatároz bennünket, nem bírnánk együtt élni saját magunkkal. Meg kell győznünk magunkat, hogy többek vagyunk a tegnapi hibáinknál. Hogy a jövőbeli választásaink is mi vagyunk, a holnapok is mi vagyunk.”

Backman várva várt új könyve egy félresikerült bankrablásról, egy hasonlóan béna túszdrámáról, egy különös nyomozásról és egy sok ember életében meghatározó hídról szól, de leginkább az idiótákról, azaz mindannyiunkról. A komikus történetben ugyanis benne rejlik az egész életünk, tragédiáinkkal, szorongásainkkal, félelmeinkkel együtt. A regény egyszerre megnevetett és megríkat, ahogy azt már a lélek titkait mindenkinél jobban ismerő svéd írótól megszokhattuk.

A bankrabló szerencsétlenségére egy készpénzmentes bankba megy, majd a szemközti ház egyik lakásába menekülve véletlenül túszul ejti az ingatlanügynököt és a lakásnézőket. Megismerhetjük a szereplőket, akik mindannyian saját történetükkel küzdenek, beleértve az apa-fia páros rendőröket is. A Hétköznapi szorongások karakterei próbálnak jó társak, jó szülők, jó gyermekek, jó alkalmazottak, jó emberek lenni ebben a furcsa világban, ám ez egy szinte lehetetlen küldetés. Sorsukon keresztül bemutatja, hogy milyen embertelenül nehéz embernek lenni, mi mégis mindennap újra felébredünk és küzdünk. Ezekben a válogatott idiótákban, akikről egyébként kiderül, hogy nem is annyira idióták, mint azt a narrátor állítja, ugyanis magunkra ismerhetünk. Lendületes, sziporkázó, elgondolkodtató, lehengerlő írás, egy újabb mestermű Backman tollából.

Katalin_V_Tóth P>!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

Egy félresikerült bankrablásból indul a történet, amiből egy furcsa túszdráma bontakozik ki. Az események miatt több különböző ember tölt összezárva egy rövid időszakot és kirajzolódik életük, mindennapi gondjaik.
Backmantól megszokott lélekábrázolás, kedves humor mellett ismét egy érzelmi hullámvasúton találtam magam a regény olvasása során. Nagyon jó volt megismerni a sokféle karaktert, a különböző világlátást, kitűnő volt a regény felépítése, és a fordulatok fenntartották az érdeklődésem. Nagyszerű történet volt ez a regénye is.

2 hozzászólás
Maminti9 P>!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

Minden ember az előítéleteinek a rabja – számomra ez a regény egyik legfőbb tanulsága. Az emberek alapvetően nem rosszak (kivéve a pszichopata gyilkosokat), legtöbbször az általunk kapott címkék alapján válnak azzá, mert túl hamar bíráljuk őket a viselkedésük egy-egy előttünk feltárt szelete, szexuális beállítottsága, idős kora, zárkózottsága, öngyilkossági kísérlete, megélhetési gondokból fakadó problémája, és ezer más ok miatt. Többször kellene a felszín alá néznünk, vagy pusztán csak arra gondolnunk, hogy a másik ember magatartásának, jellemének biztosan megvan az oka. Teljesen hétköznapi szituációkban is kellene ezt gyakorolni, amikor pl. dolgozunk, közlekedünk vagy csak elszaladunk a boltba és hamar megbélyegezzük a másikat, akit nem is ismerünk. Egy túszdrámának álcázott helyzetben pedig végképp jól jön, ha gyakoroljuk az empatikus viselkedést, főleg, ha az ember egy bankrablóval áll szemben. Szerintem egyet kell értsünk az íróval abban, hogy „a társadalom olyasmivé fejlődött, ahol már semmi sem az, aminek lennie kellene.”
Backman játszi könnyedséggel hiteti el a szereplőiről, hogy komplett idióták, aztán csavaros fordulatokkal visz el egy olyan pontra, ahol tükörbe kell nézzél saját magaddal és be kell lásd, hogy besétáltál a csapdájába és te is teljesen idióta vagy (vagy lehet, hogy csak te vagy az), akit szintén az előfeltevései tartanak fogva.
Zseniális humorérzékkel tálalja a szereplők szorongásait, valamint a különböző szituációkat, és hol sziporkázó humorból, hol együttérzésből fakadóan hullik az olvasó könnye. Egy totális érzelmi hullámvasút. Közben pedig szinte észrevétlenül tágítja a látóteret, és fokozatosan leesik, hogy semmi sem az, aminek látszik.
Mi lehet az oka annak, hogy egy deathmetalt hallgató ötvenes bankigazgató nő ablakokat számol minden helyiségben? Vagy hogy egy IKEA mániás nő a férje árnyékában kullog, akivel állandóan lakásbemutatókra jár, és akinek az egyetlen romantikus húzása látszólag egy mandulatorta volt a svéd üzletláncban? Vagy miért kér egy kilencvenes éveihez közeledő nő tűzijátékot egy túszdráma során? És amúgy meg mit keres egy nyúl a WC-ben? Hogy ezek idióta viselkedések? Igen, hiszen Backman regénye idiótákról szól, de „Neked is biztosan van valaki az életedben, akinek a kedvéért idióta lennél.”
A jellemábrázolások hihetetlenül egyediek és hétköznapiak. Az az ember, aki megeszi a pizzás dobozban hátra hagyott széleket, biztosan jó szülő lesz, és egész életünkben azzal táncolunk, akivel bálba mentünk, a hidak pedig azért vannak, hogy közelebb hozzák egymáshoz az embereket.
Minden egyes karakter szerethető, akkor is, ha rengeteg hibája van vagy rossz döntéseket hozott az életében, mert végső soron mind ilyenek vagyunk.
Végül aztán minden tűpontosan a helyére kerül, mindent és mindenkit megértesz és talán kicsit elnézőbb leszel a saját és a másik ember hétköznapi szorongásaival.

6 hozzászólás
Ottilia P>!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

„Ez a történet egy bankrablásról, egy lakásbemutatóról és egy túszdrámáról szól. Vagy inkább idiótákról. De talán nem csak ezekről.”

Szeretem Backman írásait, minden könyvét olvastam, itt sorakoznak a polcomon. A várva-várt új kötetében sem csalódtam, hozta sajátos humorát és az emberek jóságába vetett hitét.

Karakterei érdekesek, furák, de mégis hétköznapiak, bravúrosan vannak összeválogatva, kortól, nemtől, nemi identitástól, társadalmi helyzettől (és még sorolhatnám) függetlenül, mindenféle ember megjelenik a történetben.

A kényszer közösségben megnyílnak, így megismerjük az egyes sorsokat, amelyek önmagukban is igen jó sztorik, de leleményesen, izgalmasan összekapcsolva azokat, igazán nagyot szólnak.

Minden szereplő sérült lelkileg, így az olvasók szembesülhetnek hétköznapi szorongásaikkal, és ezen túl a közösség erejével, a kapcsolatok ápolásának jelentőségével is. Hőseinket motiválja az elfogadás, így formálódnak közösséggé, és gyógyítják, segítik egymást ott és akkor, és néhány esetben később is.

Az író egyszerűen, egyedi humorral és szeretettel, leleményességgel, sok jó ötlettel szövi a szálakat, mindig akad újabb dolog, amire rácsodálkozhatunk. Nekem különösen tetszett, hogy 222 oldalon keresztül hittem valamit a rablóról, pedig arra semmi sem utalt, csupán az élettapasztalatom vezérelhetett (csak remélni merem, hogy nem előítéletem!), és lám kiderült az ellenkezője. Többször visszalapoztam, de nem találtam semmi olyat, amitől ezt hihettem, de megtettem és valószínűleg így volt ezzel az olvasók többsége.

Egyszerűen jól esett újra Backman által keltett érzelmekben, hangulatban lubickolni! Emlékezetes olvasási élmény!

1 hozzászólás
ProKontra P>!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

Furcsának tűnik, ha azt írom: Fredrik Backman megpróbálja megtanítani az embereket a normális viselkedésre? Aki olvasott már tőle könyvet, az valószínű tudja, mire gondolok. Nem csak szórakoztat és tanít, hanem kőkeményen megmutatja a társadalmunkban keletkezett fekélyeket, tükröt tart elénk, amivel kíméletlenül szembesít bennünket a hibáinkkal. Az emberek többsége ítélkezik, minden és mindenki felett, ahelyett, hogy önmagukban keresnék a hibát, inkább “hétköznapiasan” viselkednek és eldöntik, hogy a baj nem velük van. Egyszerűnek tűnik, igaz? De mi van, ha az az ember, akiről te azt gondolod, hogy: hisztis, nagyképű, bunkó, értetlen és még sorolhatnám, okkal ilyen? Hogy a látszat mögött tragédiák sorozata áll és egyszerűen csak így próbálja védeni magát? Megismerni a másik felet már fárasztó, időigényes és amúgy is, minek azt? A baj nem velünk van.
Nincs tökéletes ember, nem létezik, soha nem is fog létezni, de változtathatunk a gondolkodásmódunkon. Megállhatunk egy pillanatra, felnézhetünk a telefonunkból és egyszerűen csak körbenézhetünk. Soha nem tudhatjuk, hogy kit látunk meg, ki az, aki éppen segítségre szorul, aki magányos, akivel történt valami nagyon rossz és lehet, hogy egy biztató mosoly elég lenne, hogy a napját felvidítsuk.

Lehet gyűlölni a kijelentésemért, de tartom magam hozzá: Ezt a könyvet kötelezővé tenném. Kötelezővé tenném az iskolásoknak, a fiatal felnőtteknek, a középkorúaknak és az időseknek is. Egyszóval: mindenkinek. Talán segítene, hogy az emberi faj egy kicsit empatikusabb legyen, egy kicsit megértőbb és elfogadóbb. Vagy talán nem, de egy próbát megérne. Mindenképpen.

Aki olvasott már Backman könyvet, az tudja, hogy a lényeg soha nem a cselekményben található, hanem a cselekedetekben. Sejteni lehet, hogy mi sül ki belőle, mire akar kilyukadni az író, de akkor sem lehet letenni. Kissé bagatell módjára mutatja be a karaktereit, a mondanivalóját, de pontosan ez a lényeg. Ha egyszerűen csak leírná valaki feketén-fehéren, senkit sem érdekelne, senki nem venné a fáradtságot, hogy megértse. A világunk, a társadalmunk, a problémáink nem csupán fekete és fehér színekből állnak, rengeteg árnyalat, rengeteg réteg van, amit meg kell ismerni, amit látni kell. Hogy miért? Mert csak ebben az esetben fair levonni a konzekvenciát és ítélkezni mások felett.
Folytatás:
https://prokontra.net/2020/08/24/fredrik-backman-hetkoz…

3 hozzászólás
Linszyy P>!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

Eléggé féltem ettől a könyvtől. Engem nem vonzott az író egyik kötete sem, valahogy taszított is. De aztán megláttam a Hétköznapi szorongásokat, és arra gondoltam, most vagy soha!
Nagyon örülök, hogy ezt a könyvet választottam. Szerintem nagyon megosztó az író, elég egyedi és erős stílusa van, a karakterei érdekesek, és a látszólag szertaágazó történetszálak olyan szépen kapcsolódnak össze a végére, mint a puzzle-darabok. Ez engem meggyőzött. Imádtam az aha-élményeket olvasás során, tetszett, hogy az író direkt rájátszott az előítéleteinkre, szerettem a kritikákat, amiket megfogalmaz.
Lehetett volna nagyon életszerűtlen, ahogyan felépül ez a furcsa központi jelenet a lakásbemutatóval meg a rablóval, mégsem volt az. Tetszettek a nem hétköznapi párbeszédek is a kihallgatások során.
De a legjobban talán a karaktereink háttértörténete tetszett. Annyira szépek voltak önmagukban is, hogy már ennyivel megelégedtem volna.
Szóval elégedett vagyok, jó élmény volt ez a könyv, kezdésnek is tudom ajánlani az írótól. :)
https://youtu.be/MdTEQxtjwU0

3 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

Bővebb értékelés a blogomon:
https://konyvelvono.blogspot.com/2021/06/fredrik-backma…

„Azt mondják, az ember személyisége a tapasztalatainak összessége. De ez nem igaz, legalábbis nem teljesen, mert ha a múltunk lenne az, ami meghatároz bennünket, nem bírnánk együtt élni saját magunkkal. Meg kell győznünk magunkat, hogy többek vagyunk a tegnapi hibáinknál. Hogy a jövőbeli választásaink is mi vagyunk, a holnapok is mi vagyunk.”

Sokszor arra gondolok, hogy vajon mások mi alapján választanak aktuális olvasnivalót. Többnyire tudatosan válogatok, de néha én is csak az ösztönömre bízom magam. Ennél a könyvnél most az előbbinek adtam teret, mert egy csodálatos személy, aki nekem nagyon fontos, egy közösségi oldalon a kedvencévé tette és tudni akartam, hogy miért. Most már tudom és mindent értek.

Fredrik Backman neve nem volt ismeretlen a számomra, hiszen többször láttam a fent említett szeretett személy olvasólistáján a különböző alkotásait. Nyilván nem tudatosan jegyeztem meg az író nevét, de valahogy úgy éreztem, hogy fontos emlékeznem rá. Ennek a zagyvaságnak csupán annyi értelme van, hogy elmesélhessem, milyen érdekes kapcsolatom van az íróval. Úgy hinni, hogy ismert ismeretlen furcsán hangozhat, de aki járt már hasonló cipőben érteni fogja. Tehát az alkotóról tudtam pár információt – köztük azt, hogy humorban gazdag történeteket írt, de igazán nem foglalkoztam vele, egészen eddig a kötetig.

Hétköznapi szorongások címmel jelent meg ez a regény, ami önmagában is egy különös érzést kölcsönöz annak a naiv olvasónak, akinek még fogalma sincs arról, hogy mibe keveredett. Gyanútlanul megállapítja – mint ahogy tettem én is –, hogy milyen muris a borító képe és elgondolkodik a cím jelentésén is. Összefüggést találni a borító kép és az események között először szürreális érzést kelthet, de valahol a közepén már csak fogtam a fejemet és nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Csak annyit szeretnék ehhez még hozzáfűzni, hogy remek ötlet volt, és aki tervezte a borítót az egy zseni.

„Őszintén szólva hiszek abban, hogy majdnem minden embernek szüksége van rá, hogy elhitesse magával, hogy hozzájárul egy jobb világhoz. Vagy hogy legalábbis nem teszi rosszabbá. Hogy a jó oldalon áll. Még ha… nem is tudom… talán a legrosszabb tetteinknek is van valami magasabb célja? Mert majdnem mindegyikünk érzi, hol a határ a jó és a gonosz között, így ha a saját erkölcsi kódexünk ellen vétünk, kénytelenek vagyunk mentegetőzni saját magunk előtt. Azt hiszem, a kriminológiában ezt neutralizációs technikának nevezik. Magyarázhatjuk vallási vagy politikai meggyőződéssel a tettünket, vagy azzal, hogy azt éreztük, kénytelenek vagyunk megtenni, de valamivel mindig igazolni tudjuk. Mert véleményem szerint nem sok ember lenne képes azzal a tudattal élni, hogy… gonosz.”

Hogy miről szól ez a történet? Nos, igen, erről nehéz lesz írni, de igyekszem a legjobb tudásommal és természetesen a fülszöveg segítségével valami értelmeset hátra hagyni az utókornak.

Szilveszter előtti nap egy svéd kisvárosban olyan események indulnak el, amit az ott lakók még évtizedekkel később is mesélnek majd. Egy ingatlanügynök úgy gondolja, hogy ez a megfelelő időpont egy lakásbemutatóra, hiszen nincsenek vetélytársak, mindenki pihen, neki viszont mindig „munkanap” van. Csakhogy ennek a „remek” ötletnek akad egy hatalmas bökkenője és egy kudarcot vallott bankrabló sikeresen tönkre is teszi vagy mégsem? Az éppen menekülő félben lévő bűnöző kénytelen túszul ejteni az összes érdeklődőt: tehát két megkeseredett IKEA-függőt, egy mogorva bankigazgatót, egy szomorú nénit, egy terhes nőt a párjával, egy nyúlfejet viselő ismeretlent, no meg magát a túlbuzgó ingatlanost. Ahogy már a filmekben is megszokhattuk a rendőrség körülveszi a házat, és ahogy egyre csak telik az idő, a nyolc összezárt – és egyáltalán nem túszhoz méltóan viselkedő – idegen szép lassan összeismerkedik, és legnagyobb döbbenetükre rá kell, hogy jöjjenek nem is olyan eltérőek, sőt. Az életük apróbb mozzanataiban mindenkinek megvan a maga kis helye, sőt még a túszejtő is különleges. Vajon mi történik ezekkel az emberekkel, ha a rabló nem is olyan magabiztos? És talán nincs is kidolgozott terve… de hiszen tudjuk, az élet kifürkészhetetlen…

>!
Animus, Budapest, 2020
370 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633247693 · Fordította: Bándi Eszter
2 hozzászólás
Kriszta_89 P>!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

Mondhatom, hogy Backman egyike azoknak, akiket a kedvenc szerzőim közt szeretek emlegetni. Újabb könyvében sem csalódtam, pont azt kaptam, amit tőle vártam. Fél csillag levonás csak azért történt, mert "Az ember, akit Ovénak hívnak"című könyve nekem a leg leg leg és egy hajszállal alulmaradt ebben, de tényleg csak egy rövidke hajszállal :)
Szerettem a könyvben a tanításait, ahogy egy tükröt tart elénk és mindezt humorral fűszerezi meg. Nagyon sokat mosolyogtam, kacagtam rajta, egyszerűen imádom ezt a humort :) Ha tehettem volna egy kis székkel odaültem volna a túsz „dráma” közepére és csak figyeltem volna az egészet, ahogy ezek az emberek mesélik az életüket a maguk kis esetlenségükkel. Egy karakter sem vált a kedvencemmé, valahogy ők így lettek nekem teljesek együtt.
Egy újabb könyv került a kedvenceim közé, amit bátran ajánlok mindenkinek. Ha lehetne receptre írnám fel :)

mate55 P>!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

Fokozatosan válik igazabbá, mint maga az élet. Megrendítően, de egyben humorosan is ír az életről, a házasságról, a szülői felelősségről, a szeretetről, a halálról, és arra emlékeztet minket, hogy mindannyian „idióták” vagyunk. spoiler A legfájdalmasabb igazságokat tárja fel azt, amit néha mindannyian gondolunk, de soha nem merünk hangosan kimondani. Mintha az agyunkba bújna, a legrosszabb rémálmainkat és a legreményteljesebb álmainkat elkapná, majd karakterekbe taszítaná. Ennek ellenére valahogy sikerül mindent vidámnak hangoztatnia, miközben olyan pillanatokat és szereplőket is létrehoz, amelyek megváltoztatják a világ szemléletét. Nem riad vissza bemutatni az élet nehéz igazságait, hatékony munkát végez a szorongás hangjának megteremtésében, de elég humoros ahhoz, hogy még egy leendő túszhelyzet is az egyik legszórakoztatóbb és legmélyebb találkozássá váljon. Zavartnak érezzük magunkat mindazért, ami történik, de végül is ez az élet. Az aggódó emberek, a barátság, a megbocsátás és a remény tartós ereje – azok a dolgok, amelyek megmentenek minket még a legszorongóbb időkben is. Úgy éreztem, mintha egy félig nevetséges realizmust próbálna elérni, másrészt viszont egyáltalán nem volt benne realizmus. Az egyszerű elbeszélő hang, amely nem lineáris, sőt, szinte megszakított stílusa van, egyfajta varázslatot sző, amely hasonló Kurt Vonnegut „megfigyeléseihez”. És a végén ráébredünk, hogy minden történetnek két oldala van, vagy inkább nyolc, vagy inkább tíz spoiler.


Népszerű idézetek

Annamarie P>!

Idegenek vagyunk, elmegyünk egymás mellett, a te szorongásod egy pillanatra hozzáér az enyémhez, a kabátjaink szövetszálai egyetlen pillanatra összegabalyodnak valahol egy járdán, a tömegben. Sosem derül ki igazán, mit teszünk a másik ellen, a másikkal, a másikért.

112. oldal

1 hozzászólás
Málnika P>!

A baj csak az, hogy minden relatív, a boldogság elvárásokon alapul, na meg az interneten. Egy egész világ kérdezgeti tőlünk szakadatlanul: “És a te életed van ilyen tökéletes? Mi? És most? Ennyire tökéletes? Mert ha nem, cseréld le!”

69. oldal, 21. fejezet (Animus, 2020)

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · internet · tökéletesség
Virág_Blogger>!

– Fontosnak érezné magát, ha unokái lennének?
Anna-Lena mosolyra húzta a száját.
– Volt már, hogy kézen fogva ment haza az óvodából egy háromévessel?
– Nem.
– Az ember sosem érzi magát annyira fontosnak, mint akkor.

194. oldal

Belle_Maundrell >!

Azt mondják, az ember személyisége a tapasztalatainak összessége. De ez nem igaz, legalábbis nem teljesen, mert ha a múltunk lenne az, ami meghatároz bennünket, nem bírnánk együtt élni saját magunkkal. Meg kell győznünk magunkat, hogy többek vagyunk a tegnapi hibáinknál. Hogy a jövőbeli választásaink is mi vagyunk, a holnapok is mi vagyunk.

353. oldal

Belle_Maundrell>!

Mert ez a szülő feladata: vállnak lenni, ahová a gyerekek kiskorukban felülhetnek, hogy lássák a világot, nagyobb korukban felállhatnak, hogy elérjék a felhőket, olykor-olykor pedig rátámaszkodhatnak, ha elbizonytalanodnak. Bíznak bennünk, míg minket összetör a felelősség, mert még nem jöttek rá, hogy fogalmunk sincs, mit művelünk.

31. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyermek · szülő
Ottilia P>!

Végül megálltam a könyvespolca előtt. Varázslatos dolog, hogy valakit az alapján meg lehet ismerni, amit olvasott.

287. oldal

Ottilia P>!

– Gondolt már arra, hogy a vegánok mindig arról jártatják a szájukat, hogy meg kell menteni a bolygót, mintha a bolygónak szüksége lenne ránk? A bolygó túléli, évmilliárdokig is ellesz emberek nélkül. Csak a saját magunk életét veszélyeztetjük.

241. oldal

7 hozzászólás
Málnika P>!

Nem kell bebizonyítania semmit senkinek. Elég, úgy, ahogy van.

305. oldal, 62. fejezet (Animus, 2020)

Szelén>!

Nincs tervünk, próbáljuk túlélni a napot, mert holnap következik egy új.

Belle_Maundrell>!

Az ember a karrierje végén a dolgok értelmét keresi, az elején pedig a célját.

22. oldal

Kapcsolódó szócikkek: karrier

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

On Sai: A két herceg
Charles Martin: Hegyek között
Leiner Laura: Mindig karácsony
Rick Riordan: A titán átka
Leiner Laura: Illúzió
Csóti Lili: Hetedvérig
Lawrence Block: A betörő, akit temetni veszélyes
Debbie Macomber: Alaszkai vakáció
Meg Cabot: Legjobb barátnők és rázós helyzetek
Leiner Laura: Akkor szakítsunk