80. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján

Hétköznapi ​szorongások 357 csillagozás

Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

Szilveszter előtti nap egy svéd kisvárosban. Egy ingatlanügynök úgy véli, ez megfelelő időpont egy lakásbemutatóra, ám nagyobbat téved, mint azt elsőre gondolnánk. Egy kudarcot vallott bankrabló ugyanis menekülés közben beront az épületbe, és túszul ejti az összes érdeklődőt: két megkeseredett IKEA-függőt, egy mogorva bankigazgatót, egy szomorú nénit, egy terhes nőt a párjával, egy nyúlfejet viselő ismeretlent, no meg magát a túlbuzgó ingatlanost. A rendőrség körülveszi a házat, és ahogy telik az idő, a nyolc összezárt – és egyáltalán nem túszhoz méltóan viselkedő – idegen lassan összeismerkedik, és kiderül, hogy sokkal több a közös bennük, mint hitték volna. A rabló viszont két rossz lehetőség közül választhat: rendőrkézre adja magát, vagy ott marad a lakásban ezzel a sok lehetetlen, ingerült emberrel, akikre mindannyian hasonlítunk kissé…

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Animus, Budapest, 2020
376 oldal · ISBN: 9789633247709 · Fordította: Bándi Eszter
>!
Animus, Budapest, 2020
376 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633247693 · Fordította: Bándi Eszter

Enciklopédia 32


Kedvencelte 74

Most olvassa 56

Várólistára tette 328

Kívánságlistára tette 322

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Suba_Csaba P>!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

A Björnstad 1-2. után úgy gondoltam a legfrissebb Backmant fogom elolvasni. Azok után viszont nem egészen ilyesmire számítottam… Ez egy hihetetlenül vicces, ironikus történet telistele megszívlelendő életigazságokkal, na meg egy rakás idiótával. A könyv szereplői egytől egyig esendőek, szerethetőek, emberiek. Az alapsztori annyira abszurd, hogy már hihető. Olyan jó arányban vegyíti a léleksímogató és humoros részeket Backman, hogy csak úgy faltam az oldalakat. Elég sok vonalon fut a cselekmény, relatíve sok szereplővel, de minden jól követhető és a végére csodálatosan összeérnek a szálak és minden a helyére kerül. Lehet és kell is drukkolni a szereplőknek, mert mindegyikük megérdemli a boldogságot. Kaptam „hűha” élményeket és bólogattam, amikor minden úgy alakult, ahogy szerettem volna. A könyv mélységei megérintettek és tudtam is azonosulni egy-két szereplővel. Annyira kerek és annyira igaz az egész könyv, hogy csak ajánlani tudom mindenkinek. Alig várom a következő Backman olvasásomat. :) Szerencsére jócskán van mit pótolnom.

14 hozzászólás
Málnika >!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

”(…) ha a múltunk lenne az, ami meghatároz bennünket, nem bírnánk együtt élni saját magunkkal. Meg kell győznünk magunkat, hogy többek vagyunk a tegnapi hibáinknál. Hogy a jövőbeli választásaink is mi vagyunk, a holnapok is mi vagyunk.”

Backman várva várt új könyve egy félresikerült bankrablásról, egy hasonlóan béna túszdrámáról, egy különös nyomozásról és egy sok ember életében meghatározó hídról szól, de leginkább az idiótákról, azaz mindannyiunkról. A komikus történetben ugyanis benne rejlik az egész életünk, tragédiáinkkal, szorongásainkkal, félelmeinkkel együtt. A regény egyszerre megnevetett és megríkat, ahogy azt már a lélek titkait mindenkinél jobban ismerő svéd írótól megszokhattuk.

A bankrabló szerencsétlenségére egy készpénzmentes bankba megy, majd a szemközti ház egyik lakásába menekülve véletlenül túszul ejti az ingatlanügynököt és a lakásnézőket. Megismerhetjük a szereplőket, akik mindannyian saját történetükkel küzdenek, beleértve az apa-fia páros rendőröket is. A Hétköznapi szorongások karakterei próbálnak jó társak, jó szülők, jó gyermekek, jó alkalmazottak, jó emberek lenni ebben a furcsa világban, ám ez egy szinte lehetetlen küldetés. Sorsukon keresztül bemutatja, hogy milyen embertelenül nehéz embernek lenni, mi mégis mindennap újra felébredünk és küzdünk. Ezekben a válogatott idiótákban, akikről egyébként kiderül, hogy nem is annyira idióták, mint azt a narrátor állítja, ugyanis magunkra ismerhetünk. Lendületes, sziporkázó, elgondolkodtató, lehengerlő írás, egy újabb mestermű Backman tollából.

Ottilia P>!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

„Ez a történet egy bankrablásról, egy lakásbemutatóról és egy túszdrámáról szól. Vagy inkább idiótákról. De talán nem csak ezekről.”

Szeretem Backman írásait, minden könyvét olvastam, itt sorakoznak a polcomon. A várva-várt új kötetében sem csalódtam, hozta sajátos humorát és az emberek jóságába vetett hitét.

Karakterei érdekesek, furák, de mégis hétköznapiak, bravúrosan vannak összeválogatva, kortól, nemtől, nemi identitástól, társadalmi helyzettől (és még sorolhatnám) függetlenül, mindenféle ember megjelenik a történetben.

A kényszer közösségben megnyílnak, így megismerjük az egyes sorsokat, amelyek önmagukban is igen jó sztorik, de leleményesen, izgalmasan összekapcsolva azokat, igazán nagyot szólnak.

Minden szereplő sérült lelkileg, így az olvasók szembesülhetnek hétköznapi szorongásaikkal, és ezen túl a közösség erejével, a kapcsolatok ápolásának jelentőségével is. Hőseinket motiválja az elfogadás, így formálódnak közösséggé, és gyógyítják, segítik egymást ott és akkor, és néhány esetben később is.

Az író egyszerűen, egyedi humorral és szeretettel, leleményességgel, sok jó ötlettel szövi a szálakat, mindig akad újabb dolog, amire rácsodálkozhatunk. Nekem különösen tetszett, hogy 222 oldalon keresztül hittem valamit a rablóról, pedig arra semmi sem utalt, csupán az élettapasztalatom vezérelhetett (csak remélni merem, hogy nem előítéletem!), és lám kiderült az ellenkezője. Többször visszalapoztam, de nem találtam semmi olyat, amitől ezt hihettem, de megtettem és valószínűleg így volt ezzel az olvasók többsége.

Egyszerűen jól esett újra Backman által keltett érzelmekben, hangulatban lubickolni! Emlékezetes olvasási élmény!

1 hozzászólás
ProKontra P>!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

Furcsának tűnik, ha azt írom: Fredrik Backman megpróbálja megtanítani az embereket a normális viselkedésre? Aki olvasott már tőle könyvet, az valószínű tudja, mire gondolok. Nem csak szórakoztat és tanít, hanem kőkeményen megmutatja a társadalmunkban keletkezett fekélyeket, tükröt tart elénk, amivel kíméletlenül szembesít bennünket a hibáinkkal. Az emberek többsége ítélkezik, minden és mindenki felett, ahelyett, hogy önmagukban keresnék a hibát, inkább “hétköznapiasan” viselkednek és eldöntik, hogy a baj nem velük van. Egyszerűnek tűnik, igaz? De mi van, ha az az ember, akiről te azt gondolod, hogy: hisztis, nagyképű, bunkó, értetlen és még sorolhatnám, okkal ilyen? Hogy a látszat mögött tragédiák sorozata áll és egyszerűen csak így próbálja védeni magát? Megismerni a másik felet már fárasztó, időigényes és amúgy is, minek azt? A baj nem velünk van.
Nincs tökéletes ember, nem létezik, soha nem is fog létezni, de változtathatunk a gondolkodásmódunkon. Megállhatunk egy pillanatra, felnézhetünk a telefonunkból és egyszerűen csak körbenézhetünk. Soha nem tudhatjuk, hogy kit látunk meg, ki az, aki éppen segítségre szorul, aki magányos, akivel történt valami nagyon rossz és lehet, hogy egy biztató mosoly elég lenne, hogy a napját felvidítsuk.

Lehet gyűlölni a kijelentésemért, de tartom magam hozzá: Ezt a könyvet kötelezővé tenném. Kötelezővé tenném az iskolásoknak, a fiatal felnőtteknek, a középkorúaknak és az időseknek is. Egyszóval: mindenkinek. Talán segítene, hogy az emberi faj egy kicsit empatikusabb legyen, egy kicsit megértőbb és elfogadóbb. Vagy talán nem, de egy próbát megérne. Mindenképpen.

Aki olvasott már Backman könyvet, az tudja, hogy a lényeg soha nem a cselekményben található, hanem a cselekedetekben. Sejteni lehet, hogy mi sül ki belőle, mire akar kilyukadni az író, de akkor sem lehet letenni. Kissé bagatell módjára mutatja be a karaktereit, a mondanivalóját, de pontosan ez a lényeg. Ha egyszerűen csak leírná valaki feketén-fehéren, senkit sem érdekelne, senki nem venné a fáradtságot, hogy megértse. A világunk, a társadalmunk, a problémáink nem csupán fekete és fehér színekből állnak, rengeteg árnyalat, rengeteg réteg van, amit meg kell ismerni, amit látni kell. Hogy miért? Mert csak ebben az esetben fair levonni a konzekvenciát és ítélkezni mások felett.
Folytatás:
https://prokontra.net/2020/08/24/fredrik-backman-hetkoz…

3 hozzászólás
mate55 P>!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

Fokozatosan válik igazabbá, mint maga az élet. Megrendítően, de egyben humorosan is ír az életről, a házasságról, a szülői felelősségről, a szeretetről, a halálról, és arra emlékeztet minket, hogy mindannyian „idióták” vagyunk. spoiler A legfájdalmasabb igazságokat tárja fel azt, amit néha mindannyian gondolunk, de soha nem merünk hangosan kimondani. Mintha az agyunkba bújna, a legrosszabb rémálmainkat és a legreményteljesebb álmainkat elkapná, majd karakterekbe taszítaná. Ennek ellenére valahogy sikerül mindent vidámnak hangoztatnia, miközben olyan pillanatokat és szereplőket is létrehoz, amelyek megváltoztatják a világ szemléletét. Nem riad vissza bemutatni az élet nehéz igazságait, hatékony munkát végez a szorongás hangjának megteremtésében, de elég humoros ahhoz, hogy még egy leendő túszhelyzet is az egyik legszórakoztatóbb és legmélyebb találkozássá váljon. Zavartnak érezzük magunkat mindazért, ami történik, de végül is ez az élet. Az aggódó emberek, a barátság, a megbocsátás és a remény tartós ereje – azok a dolgok, amelyek megmentenek minket még a legszorongóbb időkben is. Úgy éreztem, mintha egy félig nevetséges realizmust próbálna elérni, másrészt viszont egyáltalán nem volt benne realizmus. Az egyszerű elbeszélő hang, amely nem lineáris, sőt, szinte megszakított stílusa van, egyfajta varázslatot sző, amely hasonló Kurt Vonnegut „megfigyeléseihez”. És a végén ráébredünk, hogy minden történetnek két oldala van, vagy inkább nyolc, vagy inkább tíz spoiler.

Kókuszka >!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

Azt mondják, az ember személyisége a tapasztalatainak összessége. De ez nem igaz, legalább is nem teljesen, mert ha a múltunk lenne az, ami meghatároz bennünket, nem bírnánk együtt élni saját magunkkal. Meg kell győznünk magunkat, hogy többek vagyunk a tegnapi hibáinknál. Hogy a jövőbeli választásaink is mi vagyunk, a holnapok is mi vagyunk.

Bankrablás, lakásbemutató, túszdráma, idióták, híd, emberi kapcsolatok, emberek egymásra gyakorolt hatása és máris elmerülhetünk Backman tragikus, elgondolkodtató, provokáló, szívhez szóló világában. Képes megragadni az ember legbensőbb énjét, mélységekkel, helyzetkomikummal, sötét humorral. Az életünk tele van szorongással, konfliktusokkal, aggódással, megfelelési kényszerrel, bennrekedt érzelmekkel, botladozásokkal. A svéd író különleges írásmódjával és gondolatvilágával újra rabul ejtett.

meseanyu P>!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

Végre egy az Ovéhoz méltó Backman, szinte azt éltem át most, mint akkor, amikor először találkoztam a szerzővel. Zseniális, ahogy csavarja a történetet, a sok meglepő fordulat, és persze az is, ahogy játszik a lelkünk húrjain. Parádés szereplőgárda, remek poénok, és nagy-nagy bölcsességek jellemzik a könyvet. Nagyon szerethető és emlékezetes történet.

1 hozzászólás
Csilla555 P>!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

Egyszerűen imádom Backman könyveit!♥ Eddig sikerült minden magyarul megjelent könyvét megszereznem és elolvasnom.Kivétel nélkül mindegyik nagyon tetszett.Ez is!Annak ellenére,hogy ez egy kicsit eltér a többitől.De ebből is sugárzik,hogy Backman szereti a szereplőit – kivétel nélkül mindegyiket. Én pedig azt szeretem Backmanban,hogy úgy alkotja meg szereplőit,hogy azok életre kelnek és itt vannak közöttünk.
U.i.: Backman könyvei minden mennyiségben jöhetnek! ♥️

Annamarie P>!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

Van Backmannak egy olyan képessége, hogy megtalálja minden emberben a jót. A köteteiben ez biztosan így van. Elvetemült megszállottsággal veti bele magát az élet legsötétebb bugyraiba, hogy gyöngyhalász módjára kiemelje onnan az értéket. Ez a negyedik olvasásom tőle, az eddigiekre ez mindenképp jellemző. A Hétköznapi szorongások egy, a korábbiakhoz képest sokkal összetettebb, többszereplős dráma, ahol a szerző ismét csak arra tett fel mindent, hogy az emberek jók. Így aztán óhatatlan, hogy ne telítődjünk ezzel a fene nagy jósággal. Mindenkinél máshol van befogadóképességének határa, nekem ez már sok volt, és sajnos áthajlott a giccsességbe. Holott nagyon tetszett a történet, az összekapcsolódások, a humora, az összes karakter a maga sajátosságaival, de együtt, tényleg túl habos lett.

https://annamarie-irkal.blogspot.com/2020/07/backman-fr…

4 hozzászólás
robinson P>!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

Ez most nekem nem annyira jött be, Ovét úgy tűnik lehetetlen űberelni. A korábban olvasott könyvei alapján ennél többet vártam. Cseppet sem vicces, inkább idegesítő sokszor, úgy gondolom ez most bármennyire ismerős, mondhatni tipikusan Backman, de ismétlés, visszalépés.
https://gaboolvas.blogspot.com/2020/07/hetkoznapi-szoro…

9 hozzászólás

Népszerű idézetek

Annamarie P>!

Idegenek vagyunk, elmegyünk egymás mellett, a te szorongásod egy pillanatra hozzáér az enyémhez, a kabátjaink szövetszálai egyetlen pillanatra összegabalyodnak valahol egy járdán, a tömegben. Sosem derül ki igazán, mit teszünk a másik ellen, a másikkal, a másikért.

112. oldal

1 hozzászólás
Málnika P>!

A baj csak az, hogy minden relatív, a boldogság elvárásokon alapul, na meg az interneten. Egy egész világ kérdezgeti tőlünk szakadatlanul: “És a te életed van ilyen tökéletes? Mi? És most? Ennyire tökéletes? Mert ha nem, cseréld le!”

69. oldal, 21. fejezet (Animus, 2020)

Belle_Maundrell >!

Mert ez a szülő feladata: vállnak lenni, ahová a gyerekek kiskorukban felülhetnek, hogy lássák a világot, nagyobb korukban felállhatnak, hogy elérjék a felhőket, olykor-olykor pedig rátámaszkodhatnak, ha elbizonytalanodnak. Bíznak bennünk, míg minket összetör a felelősség, mert még nem jöttek rá, hogy fogalmunk sincs, mit művelünk.

31. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyermek · szülő
Virág_Blogger>!

– Fontosnak érezné magát, ha unokái lennének?
Anna-Lena mosolyra húzta a száját.
– Volt már, hogy kézen fogva ment haza az óvodából egy háromévessel?
– Nem.
– Az ember sosem érzi magát annyira fontosnak, mint akkor.

194. oldal

Belle_Maundrell >!

Azt mondják, az ember személyisége a tapasztalatainak összessége. De ez nem igaz, legalábbis nem teljesen, mert ha a múltunk lenne az, ami meghatároz bennünket, nem bírnánk együtt élni saját magunkkal. Meg kell győznünk magunkat, hogy többek vagyunk a tegnapi hibáinknál. Hogy a jövőbeli választásaink is mi vagyunk, a holnapok is mi vagyunk.

353. oldal

Málnika P>!

Nem kell bebizonyítania semmit senkinek. Elég, úgy, ahogy van.

305. oldal, 62. fejezet (Animus, 2020)

Ottilia P>!

Végül megálltam a könyvespolca előtt. Varázslatos dolog, hogy valakit az alapján meg lehet ismerni, amit olvasott.

287. oldal

Annamarie P>!

Tanult valami elméletet arról, miért így működnek az emberek?”
„Több százat”, mosolygott a pszichológus.
„Melyikben hisz?”
„Abban, amelyik szerint, ha elég régóta csináljuk, lehetetlen érezni a különbséget repülés és zuhanás között.”

224. oldal

5 hozzászólás
Ottilia P>!

– Gondolt már arra, hogy a vegánok mindig arról jártatják a szájukat, hogy meg kell menteni a bolygót, mintha a bolygónak szüksége lenne ránk? A bolygó túléli, évmilliárdokig is ellesz emberek nélkül. Csak a saját magunk életét veszélyeztetjük.

241. oldal

7 hozzászólás
Annamarie P>!

Egyszerűbb a munkáról beszélni, ha az embernek nincsenek szavak az élet más dolgaira.

43. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Rita Falk: Télikrumpligombóc
Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában
Cat Clarke: Entangled – Összekuszálva
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Anita Boza: Édes borzongás
Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út
Vavyan Fable: Apád, anyád ide lőjön!
Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love – Ízek, imák, szerelmek
Janković Nóra: Árnyékok illata
Király Márk: Harminc nappal a világvége előtt