9. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján
32. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján

Hétköznapi ​szorongások 125 csillagozás

Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

Szilveszter előtti nap egy svéd kisvárosban. Egy ingatlanügynök úgy véli, ez megfelelő időpont egy lakásbemutatóra, ám nagyobbat téved, mint azt elsőre gondolnánk. Egy kudarcot vallott bankrabló ugyanis menekülés közben beront az épületbe, és túszul ejti az összes érdeklődőt: két megkeseredett IKEA-függőt, egy mogorva bankigazgatót, egy szomorú nénit, egy terhes nőt a párjával, egy nyúlfejet viselő ismeretlent, no meg magát a túlbuzgó ingatlanost. A rendőrség körülveszi a házat, és ahogy telik az idő, a nyolc összezárt – és egyáltalán nem túszhoz méltóan viselkedő – idegen lassan összeismerkedik, és kiderül, hogy sokkal több a közös bennük, mint hitték volna. A rabló viszont két rossz lehetőség közül választhat: rendőrkézre adja magát, vagy ott marad a lakásban ezzel a sok lehetetlen, ingerült emberrel, akikre mindannyian hasonlítunk kissé…

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Animus, Budapest, 2020
376 oldal · ISBN: 9789633247709 · Fordította: Bándi Eszter
>!
Animus, Budapest, 2020
376 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633247693 · Fordította: Bándi Eszter

Enciklopédia 28


Kedvencelte 27

Most olvassa 49

Várólistára tette 228

Kívánságlistára tette 249

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Suba_Csaba P>!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

A Björnstad 1-2. után úgy gondoltam a legfrissebb Backmant fogom elolvasni. Azok után viszont nem egészen ilyesmire számítottam… Ez egy hihetetlenül vicces, ironikus történet telistele megszívlelendő életigazságokkal, na meg egy rakás idiótával. A könyv szereplői egytől egyig esendőek, szerethetőek, emberiek. Az alapsztori annyira abszurd, hogy már hihető. Olyan jó arányban vegyíti a léleksímogató és humoros részeket Backman, hogy csak úgy faltam az oldalakat. Elég sok vonalon fut a cselekmény, relatíve sok szereplővel, de minden jól követhető és a végére csodálatosan összeérnek a szálak és minden a helyére kerül. Lehet és kell is drukkolni a szereplőknek, mert mindegyikük megérdemli a boldogságot. Kaptam „hűha” élményeket és bólogattam, amikor minden úgy alakult, ahogy szerettem volna. A könyv mélységei megérintettek és tudtam is azonosulni egy-két szereplővel. Annyira kerek és annyira igaz az egész könyv, hogy csak ajánlani tudom mindenkinek. Alig várom a következő Backman olvasásomat. :) Szerencsére jócskán van mit pótolnom.

10 hozzászólás
Málnika P>!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

”(…) ha a múltunk lenne az, ami meghatároz bennünket, nem bírnánk együtt élni saját magunkkal. Meg kell győznünk magunkat, hogy többek vagyunk a tegnapi hibáinknál. Hogy a jövőbeli választásaink is mi vagyunk, a holnapok is mi vagyunk.”

Backman várva várt új könyve egy félresikerült bankrablásról, egy hasonlóan béna túszdrámáról, egy különös nyomozásról és egy sok ember életében meghatározó hídról szól, de leginkább az idiótákról, azaz mindannyiunkról. A komikus történetben ugyanis benne rejlik az egész életünk, tragédiáinkkal, szorongásainkkal, félelmeinkkel együtt. A regény egyszerre megnevetett és megríkat, ahogy azt már a lélek titkait mindenkinél jobban ismerő svéd írótól megszokhattuk.

A bankrabló szerencsétlenségére egy készpénzmentes bankba megy, majd a szemközti ház egyik lakásába menekülve véletlenül túszul ejti az ingatlanügynököt és a lakásnézőket. Megismerhetjük a szereplőket, akik mindannyian saját történetükkel küzdenek, beleértve az apa-fia páros rendőröket is. A Hétköznapi szorongások karakterei próbálnak jó társak, jó szülők, jó gyermekek, jó alkalmazottak, jó emberek lenni ebben a furcsa világban, ám ez egy szinte lehetetlen küldetés. Sorsukon keresztül bemutatja, hogy milyen embertelenül nehéz embernek lenni, mi mégis mindennap újra felébredünk és küzdünk. Ezekben a válogatott idiótákban, akikről egyébként kiderül, hogy nem is annyira idióták, mint azt a narrátor állítja, ugyanis magunkra ismerhetünk. Lendületes, sziporkázó, elgondolkodtató, lehengerlő írás, egy újabb mestermű Backman tollából.

Kókuszka >!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

Azt mondják, az ember személyisége a tapasztalatainak összessége. De ez nem igaz, legalább is nem teljesen, mert ha a múltunk lenne az, ami meghatároz bennünket, nem bírnánk együtt élni saját magunkkal. Meg kell győznünk magunkat, hogy többek vagyunk a tegnapi hibáinknál. Hogy a jövőbeli választásaink is mi vagyunk, a holnapok is mi vagyunk.

Bankrablás, lakásbemutató, túszdráma, idióták, híd, emberi kapcsolatok, emberek egymásra gyakorolt hatása és máris elmerülhetünk Backman tragikus, elgondolkodtató, provokáló, szívhez szóló világában. Képes megragadni az ember legbensőbb énjét, mélységekkel, helyzetkomikummal, sötét humorral. Az életünk tele van szorongással, konfliktusokkal, aggódással, megfelelési kényszerrel, bennrekedt érzelmekkel, botladozásokkal. A svéd író különleges írásmódjával és gondolatvilágával újra rabul ejtett.

Annamarie P>!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

Van Backmannak egy olyan képessége, hogy megtalálja minden emberben a jót. A köteteiben ez biztosan így van. Elvetemült megszállottsággal veti bele magát az élet legsötétebb bugyraiba, hogy gyöngyhalász módjára kiemelje onnan az értéket. Ez a negyedik olvasásom tőle, az eddigiekre ez mindenképp jellemző. A Hétköznapi szorongások egy, a korábbiakhoz képest sokkal összetettebb, többszereplős dráma, ahol a szerző ismét csak arra tett fel mindent, hogy az emberek jók. Így aztán óhatatlan, hogy ne telítődjünk ezzel a fene nagy jósággal. Mindenkinél máshol van befogadóképességének határa, nekem ez már sok volt, és sajnos áthajlott a giccsességbe. Holott nagyon tetszett a történet, az összekapcsolódások, a humora, az összes karakter a maga sajátosságaival, de együtt, tényleg túl habos lett.

https://annamarie-irkal.blogspot.com/2020/07/backman-fr…

4 hozzászólás
robinson P>!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

Ez most nekem nem annyira jött be, Ovét úgy tűnik lehetetlen űberelni. A korábban olvasott könyvei alapján ennél többet vártam. úgy gondolom ez most bármennyire ismerős, mondhatni tipikusan Backman, de visszalépés.
https://gaboolvas.blogspot.com/2020/07/hetkoznapi-szoro…

9 hozzászólás
Kabódi_Ella P>!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

„Idegenek vagyunk, elmegyünk egymás mellett, a te szorongásod egy pillanatra hozzáér az enyémhez, a kabátjaink szövetszálai egyetlen pillanatra összegabalyodnak valahol egy járdán, a tömegben. Sosem derül ki igazán, mit teszünk a másik ellen, a másikkal, a másikért.”

Megmondom én, hogyan ne olvasd Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások c. regényét. Főzés közben például ne. A kádban sem, mert a tüdőgyulladás réme lebeg a fejed felett, ha kihűl a víz, miközben a lapokat pergeted. Szerintem lépcsőn felfelé, vagy lefelé menet kifejezetten életveszélyessé is válhat a dolog. Ám legfőképpen: soha ne olvass Backmant éjszaka, mert egyrészt másnap a munkahelyeden a klaviatúrára fog koccanni a homlokod, másrészt meg a párod biztosan aludni szeretne, de ha te vinnyogva röhigcsélsz uszkve ötpercenként, úgy igen nehéz. Mindezeket a tapasztalat mondatja velem.

Talán elfogult vagyok. Az érzéseim kétségtelenül túlzóak, amikor Backmanról van szó. Ennek ellenére vallom, hogy Backman a világ egyik életbevágóan fontos idiótája, mert égető szükség van rá. Kell az embernek valaki, aki így megnevetteti. Főleg olyanoknak kell nagyon, akiknek nincs senkijük, hogy megnevettessék őket. A nevetés ugyanis rendkívül fontos. Ez a borzas humorú, jószívű, kissé infantilis bohóc korábban a Björnstad-könyvekkel bebizonyította, hogy tud ő másként is írni. Én mégis örülök, hogy az új regényét azon a hangon meséli el, ami miatt megszerettem őt.

A Hétköznapi szorongások konkrétan egy totális káosz. Egy félresikerült lakásbemutató, egy félresikerült rablás, és egy még félresikerültebb túszdráma: röviden. Az immár klasszikussá avanzsálódott popkulturális idézet, mint aktuális kérdés rögtön felmerül az emberben: „Itt mindenki hülye?”, és a válasz: „Itt? Mindenki.” Egy tökéletesen alkalmatlan ingatlanügynök, és pár tökéletesen elvarázsolt figura: egy sznob bankigazgató, egy leszbikus pár, egy nyolvanhét éves, kissé szenilis nénike, egy felettébb irritáló középkorú pár, egy nyúlnak öltözött alsógatyás egyén, aki a WC-n kakil, és persze maga a szerencsétlen bankrabló, aki mind közül a legböszmébb. Nem, tényleg nem lehet mondani, hogy normális a társaság, mindenesetre illusztris, az kétségtelen. A két rendőrnek – történetesen apa és fia – bőven feladják a leckét. Tulajdonképpen ennyiről szól a regény. Dióhéjban. Ez az, amin röhögni lehet. (Eszembe jutott még egy: ne olvass Backmant, ha töpörtős pogácsát eszel! Ne!) Ahogy a nagy, svéd mamlasztól már megszokhattuk, az abszurd helyzetkomikumok mögött feldolgozatlan traumák, sérelmek, fájdalmak, sebek húzódnak meg. Ezek miatt lesz ugyanis a hétköznapi emberből idióta, és Backman ezt igyekszik feltárni, elmesélni. Ezt sózza-borsozza meg humorral és szeretettel, már-már karikatúrába hajlóan, mert az empátiás készsége igazán figyelemre, és irigylésre méltó.

Fredrik Backman érzékeny, mélyérzésű, okos, vicces, lehetetlen alak, akit lehetetlen nem szeretni. Vagy lehet, biztosan, de nekem nem megy. Mármint a nemszeretés. Nekem szükségem van a meséire. Nem azért, mert nincs senkim rajta kívül, aki megnevettessen, mert van. Szerencsés vagyok. Azért kell, mert szeretem, és jobb olyasmit olvasni, amit szeretsz, mint olyasmit, amit nem. Backman rokonlélek, ahogy nézem, mert ő is menthetetlenül idealista. Szereti azt hinni, hogy ha megérted, miért idióta a másik, megszűnhet a konfliktus köztetek, és ez a regényeiben mindig így is van. Az életben ez sajnos nem egészen így működik, de azért nem teljesen működésképtelen az elv. Így aztán, én is ugyanúgy kapaszkodom néha ebbe, mint Backman. Olykor sikerül, olykor nem. Amikor nem sikerül, akkor olvasok Backmant, hogy emlékeztessen. „Azt mondják, az ember személyisége a tapasztalatainak összessége. De ez nem igaz, legalábbis nem teljesen, mert ha a múltunk lenne az, ami meghatároz bennünket, nem bírnánk együtt élni saját magunkkal. Meg kell győznünk magunkat, hogy többek vagyunk a tegnapi hibáinknál. Hogy a jövőbeli választásaink is mi vagyunk, a holnapok is mi vagyunk.”

Az értékelést az alábbi linken is megtalálhatjátok:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2020/07/fred…

2 hozzászólás
Virág_Blogger >!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

„Mert az lehet, hogy merő véletlenségből elmegy minden életkedvünk, de az ugrást, azt választani kell. Ahhoz fel kell mászni valami magasra, és egyet lépni kell előre.”

Összességében azt kell mondjam, Backman hatalmasat alkotott ismét: olyan háromszázhetven oldalas hullámvasútra ültetett fel, ahonnan a legabszurdabb, legnevetségesebb szituációk érzelmi magaslatából zuhantam egyik pillanatról a másikra mély, pszichológiailag is érzékeny, mégis roppant emberi gondolatmenetek völgyeibe, hogy aztán végletesen oda nem illő, mégis tökéletesen időzített (ellentmondás, what is that) őrültségeken kaphassam valamelyik karaktert. A szerző stílusa mit sem változott az évek alatt: maradt továbbra is zseniális, hála az égnek. Tömör és érzékletes fogalmazásmóddal, a lehető legütősebb párhuzamokkal, és valami hihetetlenül képtelen hasonlatokkal, melyek akár a védjegyévé is válhatnának lassan. A történet finoman sodort magával, lassan bontakozott ki, időt hagyott rá, hogy a szerző szemüvegén át és a saját nézőpontomból (e kettőt amúgy szerencsére nem volt nehéz összeegyeztetnem) is elmerenghessek a felvetődött komolyabb témákon, mint az öngyilkosság, magány, a szülővé válás, bűntudat, amikor pedig éppen nem ezt tettem, gondoskodott róla, hogy legalább egy, de opcionálisan több karakter is csináljon valami ostobaságot, amin foghatom a fejem. Valóban, Backman nem rosszmájúságból jegyezte meg elsők között, hogy története idiótákról szól – szerencsére azonban a legszerethetőbb és legszórakoztatóbb vállalhatatlan idiótákról a világon. Vécén gubbasztó nyúlfejű alakokról, bemutatólime-ot majszoló nőkről, pocsék rendőrökről, szerencsétlen rablókról. Meg stockholmiakról. Főleg az említés szintjén mondjuk, de úgy nagyon is. Sokkal több ilyen könyvet kellene írni. Sokkal több ilyen könyvet kellene olvasni.

Teljes értékelésemet a regényről a blogomon olvashatjátok: https://neverletmegobyviranna.blogspot.com/2020/07/fred…

1 hozzászólás
wzsuzsanna P>!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

Fredrik Backman neve számomra jó ideje egyet jelent a mély emberismerettel, az egyedi stílussal, a fanyar humorral és a minőségi kortárs irodalommal. Bár még nem olvastam el minden magyarul megjelent könyvét, igyekszem felzárkózni, és a korábbi, humorosabb művei után nem volt kérdés egy percig sem, hogy a Hétköznapi szorongásokat is el szeretném olvasni. Lehet, hogy jót tett, hogy már egy ideje nem olvastam a svéd írótól, de mindenesetre a történet az újdonság erejével hatott rám, és ugyanúgy rácsodálkoztam a szerzői zsenialitására, mint Az ember, akit Ovénak hívnak vagy A nagymamám azt üzeni, bocs esetében. Újra felültem Backman érzelmi hullámvasútjára, ahol képes vagyok az egyik oldalon vinnyogni a nevetéstől, a másikon pedig a könnyeimet törölgetni. A Hétköznapi szorongások pontosan arról szól, amiről az eddigi kötetek is: rólunk, mindannyiunkról, az élet kisebb és nagyobb dogairól, természetesen most is egy eredeti, jól megkomponált kerettörténetbe ágyazva.
Ez a kerettörténet nevezetesen egy túszdráma. Na persze, ha Backmanről van szó, akkor azért sejthetjük, hogy ez a túszdráma rendhagyó lesz a megszokottakhoz képest, egyszerre abszurd, nevetséges, és helyenként megható is. A történetünk több nézőpontból játszódik, hiszen a túszdrámába keveredő rabó mellett megismerhetjük magukat a túszokat is, illetve az üggyel megbízott rendőröket. Szegény rablónk maga sem gondolta a nap elején egészen komolyan, hogy ilyen drámai fordulatokat fog előidézni kétségbeesett terve, mindenesetre mire észbe kap, már egy lakásbemutatóra összeverődött társaságban találja magát egy kisváros lakásában, ahol a lehető legkülönfélébb emberek jöttek össze. És persze, ahogy a szerző stílusához illik, ők a legrosszabb, leglehetetlenebb és haszontalanabb túszok, akiket valaha láttunk, akik a túsz-etikett minden szabályát megszegve, túszokhoz nagyon méltatlan módon viselkednek. A cselekmény így egyszerre válik komikussá és érzelmessé azáltal, hogy Backman egyre közelebb hozza az olvasóhoz és egymáshoz a különféle karaktereket (amúg annyira el tudnék képzelni ebből a regényből egy színházi feldolgozást a rengeteg helyzet- és jellemkomikumával). (…)
(…) Szerintem ez a regény kiemelkedő az életműből abból a szempontból, hogy a szerző jó néhány ügyes történetvezetési bravúrt és cselt is belesző, olvasóként sokszor csaptam a homlokomra, hogy bizony, Backman jól átvert most engem. De ezek az átverések is csak azt erősítik, hgy az olvasmány izgalmas legyen, végig fenntartsa az érdeklődést, és újra meg újra elcsodálkozzunk vagy elérzékenyüljünk. Természetesen most sem hiányozhat a már megszokott, kicsit fanyar, keserédes humor, ami pont attól lesz nagyon szórakoztató, hogy a mindennapi életből és a hétköznapi történésekből veszi a példákat és a hasonlatokat, így az olvasó minden mókás jelenetnél vagy gondolatmenetnél azt érzi, hogy „ó igen, ezt én is pontosan így szoktam” (csak a példa kedvéért, nálunk én vagyok az a viháncoló idióta, aki beledugja a mutatóujját a másik szájába, amikor az ásít). (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2020/07/hetkoznapi-szor…

Réka0128 P>!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

Imádtam minden sorát! ♥

Múlt hónapban olvastam először az írótól és mikor befejeztem A nagymamám azt üzeni, bocs című könyvét tudtam, hogy mindenképp szeretnék még olvasni tőle. Nem ez a könyve volt az eredeti terv, de aztán annyira megfogott a fülszöveg és a cím, hogy be is szereztem. Amikor meghozta a futár és a kezembe vettem, már akkor éreztem, hogy ez bizony nagyon az én könyvem lesz. Végül tényleg így is lett, mert hatalmas szerelem lett ez a regény. Annyira melengette a szívem ez a különös társaságot felvonultató történet, hogy nem is akartam a végére érni. Backman képes arra, hogy a mély és elgondolkodtató gondolatait nagyon könnyed és humoros stílusban adja át. Ez a könyve teljes mértékben meggyőzött arról, hogy igenis be kell szerezzem az összes megjelent kötetét.
Az összes szereplő rendkívül közel került hozzám, mert annyira emberiek és szerethetőek voltak. Még a morcos bankigazgató hölgy is, aki szerint mindenki egy idióta. Részben igaza is volt, mert a maga módján mindenki egy idióta, ahogy próbáljuk a hétköznapi szorongásaink közepette megtalálni az utunkat. :)
Ezt a könyvet bárkinek nyugodt szívvel merem ajánlani, mert mindenkinek szól. Egy biztos, én mindenképp azon leszek, hogy olvassak még Backmantól. :)

Mariann_ P>!
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

„Reggel kinyitjuk a szemünket, az élet pedig alig várja, hogy ránk zúdítson egy "JUSSON ESZEDBE ! ” és „NE FELEDD ! ” lavinát. Nincs időnk gondolkodni, levegőt venni. Felébredünk, és elkezdjük átrágni magunkat az aznapi teendőhalmon, mert holnap újabb jön."

Egy egészen más hangulatú könyv mint az eddig olvasottak.
A „medvék ” véresen komoly témája után én minden könyvében érzem, hogy Backman azon agyal, hogy vajon jó szülő-e? Vagy bennünk is elülteti a magot, hogy gondolkodjunk el ezen…
Sokan, sokfélét idéztek ebből a könyvből, nem rágtam át magam az eddigi 160 idézeten, de időnként én is elgondolkodtam , a könyv hemzseg az megosztásra méltó mondatoktól..Engem ezekkel a hétköznapi igazságokkal (nem pátoszos megfogalmazás ) Backman megvett kilóra. Mert sok minden ott bujkál az én agyamban is, ő meg megfogalmazza.
Ez a könyv maga egy félresikerült dolgok halmaza.
Vicc kategóriába illő bankrablás, túszejtés, lakásbemutató , rendőrségi kihallgatás…
Aztán minden a helyére kerül a végére.
Balzsam a lelkemnek, jó hogy ír nekünk , amint látom még sok műve vár fordításra.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Málnika P>!

A baj csak az, hogy minden relatív, a boldogság elvárásokon alapul, na meg az interneten. Egy egész világ kérdezgeti tőlünk szakadatlanul: “És a te életed van ilyen tökéletes? Mi? És most? Ennyire tökéletes? Mert ha nem, cseréld le!”

69. oldal, 21. fejezet (Animus, 2020)

Annamarie P>!

Idegenek vagyunk, elmegyünk egymás mellett, a te szorongásod egy pillanatra hozzáér az enyémhez, a kabátjaink szövetszálai egyetlen pillanatra összegabalyodnak valahol egy járdán, a tömegben. Sosem derül ki igazán, mit teszünk a másik ellen, a másikkal, a másikért.

112. oldal

1 hozzászólás
Belle_Maundrell>!

Mert ez a szülő feladata: vállnak lenni, ahová a gyerekek kiskorukban felülhetnek, hogy lássák a világot, nagyobb korukban felállhatnak, hogy elérjék a felhőket, olykor-olykor pedig rátámaszkodhatnak, ha elbizonytalanodnak. Bíznak bennünk, míg minket összetör a felelősség, mert még nem jöttek rá, hogy fogalmunk sincs, mit művelünk.

31. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyermek · szülő
Málnika P>!

Nem kell bebizonyítania semmit senkinek. Elég, úgy, ahogy van.

305. oldal, 62. fejezet (Animus, 2020)

Annamarie P>!

Tanult valami elméletet arról, miért így működnek az emberek?”
„Több százat”, mosolygott a pszichológus.
„Melyikben hisz?”
„Abban, amelyik szerint, ha elég régóta csináljuk, lehetetlen érezni a különbséget repülés és zuhanás között.”

224. oldal

5 hozzászólás
Málnika P>!

– Mihez kezd most?
– Fogalmam sincs.
A pszichológusnak végre akad egy magvas gondolata. Valami, amit nem az egyetemen tanult, valami, amit olykor-olykor mindenkinek hallania kell:
– Az remek kiindulópont.

348. oldal, 70. fejezet (Animus, 2020)

Virág_Blogger>!

– Fontosnak érezné magát, ha unokái lennének?
Anna-Lena mosolyra húzta a száját.
– Volt már, hogy kézen fogva ment haza az óvodából egy háromévessel?
– Nem.
– Az ember sosem érzi magát annyira fontosnak, mint akkor.

194. oldal

Annamarie P>!

Egyszerűbb a munkáról beszélni, ha az embernek nincsenek szavak az élet más dolgaira.

43. oldal

Málnika P>!

Ne aggódj annyit. Minden rendben.

357. oldal, 72. fejezet ( Animus, 2020)

Belle_Maundrell>!

A legnehezebb dolog a halál után a nyelvtan, az igeidő. Hogy már nem lesz dühös, amiért új kanapét vett a megkérdezése nélkül. Nem lesz. Nem tart hazafelé. Ő csak volt.

311. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál
2 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában
Anita Boza: Édes borzongás
Rita Falk: Gőzgombóc blues
Vavyan Fable: Apád, anyád ide lőjön!
Böszörményi Gyula: Szer'usz világ
Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
Stephen King – Peter Straub: A fekete ház
Nicole Legian: A tigris ökle
Guillaume Musso: Holnap
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó