90. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján

Az ​ember, akit Ovénak hívnak 2725 csillagozás

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Ove ​59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka.

Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Animus, Budapest, 2023
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636141929 · Fordította: Bándi Eszter
>!
Animus, Budapest, 2022
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633247594 · Fordította: Bándi Eszter
>!
Animus, Budapest, 2020
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633247594 · Fordította: Bándi Eszter

8 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Fredrik Backman

42 tag · 2 karc · Utolsó karc: 2023. június 2., 14:57 · Bővebben


Enciklopédia 54

Szereplők népszerűség szerint

Ove · Parvaneh · Sonja · Jimmy

Helyszínek népszerűség szerint

garázs


Kedvencelte 986

Most olvassa 112

Várólistára tette 774

Kívánságlistára tette 744

Kölcsönkérné 16


Kiemelt értékelések

Suba_Csaba P>!
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Ki is Ove? (ejtsd: Úve) Egy morcos, otromba, nyers, mogorva 59 éves férfi, akit élete olyan mederbe sodort, ahol nagyon nehezen tud meglenni már. De a szomszédai, a környezete minden bosszantó személyiségjegye ellenére is látja benne a jót, a szépet, az igazat, vagyis mindazt, amit Ove szeret jótékonyan elrejteni mindenki elől.
Egy újabb szívmelengető történet Backman tollából, amit szerintem azért kell elolvasni, hogy megértsük, egy ember mennyi minden miatt lehet más, mint mi. Még azokról, akikkel nap mint nap találkozunk se tudjuk, hogy miért váltak olyanná, amilyenné. Az élet mindenkire mér könnyű vagy nehéz sorsot, de hogy ki milyen szokásokkal, védelmi rendszerrel vértezi fel magát, az teljesen egyéni. Ove történetét megismerve talán a környezetünket és egyben a világot is könnyebben tudjuk értelmezni.
Nagyon szerettem ezt a könyvet. Olvassátok el, érdemes! Nem véletlenül arat ekkora sikert világszerte… spoiler

>!
Animus, Budapest, 2020
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633247594 · Fordította: Bándi Eszter
14 hozzászólás
AniTiger P>!
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Ritkán mondok ilyet, de ha idén csak egy könyvet olvastok el, akkor ez legyen az!
Nem szokványos, hogy egy könyv annyira megérintsen, mint ez és még napokkal az olvasás után is velem maradjon. Szinte képtelen voltam félretenni, de néha tovább olvasni is, mert…

…gyönyörű volt… és fájt… és mégsem eresztett.

Keserédes sztori; néhol nevetni, néhol sírni támad kedve az olvasónak.
Ove története csodálatos. Egy morcos öregember kívülről, de a világ legszeretetreméltóbb embere belülről. Ne érdekel a kora, a SAAB-mániája és az sem, hogy valószínűleg megvetne, amiért ennyire ragaszkodom az én dél-koreai Daewoomhoz. Szóval, szeretem Ovét és imádtam ezt a regényt olvasni. Az ilyen fantasztikus dolgok miatt szeretek kisurranni néha a komfortzónámból.

spoiler

Rajongás + kedvenc borítóim:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/03/az-ember-a…

Rendhagyó ajánló:
http://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2018/07/fb-az-embe…

>!
Animus, Budapest, 2016
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633242384 · Fordította: Bándi Eszter
13 hozzászólás
FairyDust P>!
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Nem lett volna rossz könyv, csak az az irdatlan mennyiségű sztereotípia és a hatásvadászat, eszméletlenül zavart.
A könyv erőssége egyértelműen az eleje. Imádtam az első sorokat, vicces volt, és jópofa. A kezdeti Ove humora oldalról oldalra mosolyt csalt az arcomra. Azonban a könyv felétől elkopott és unalmassá vált.
Dühös vagyok/voltam Backmanre. Miért kell manipulálni és patikamérlegen kimérni az emberi érzelmeket? Semmi más célja nem volt ezzel a könyvvel, csak az hogy az olvasó szemét kisírt vérvörössé változtassa. Hollywoodi, giccses, gyenge eresztés. Pont ez a mű hatás miatt nem váltott ki belőlem a könyv fikarcnyi érzelmet se.
Ebben a történetben mindenkinek van valami gondja, komolyan mondom a világfájdalom spoiler ehhez a lakóközösséghez képest. Még a spoiler macska is sérült és beteg. Ajh, de felhúz még most is.
Tiszta szívemből gyűlöltem a fent ecsetelt részeket, azonban: Ove szimpatikus karakter. Imádtam, a kaktusz külsőt, még jobban szerettem a keserű humorát és felfogását. Élet közeli, mindenki ismer legalább egy ilyen embert, de lehet pont ő maga az. Haladós könyv volt, gördülékeny nyelvezettel, rövid fejezetekkel. Ez hatalmas plusz pont, mert a kevésbé tetsző részeken is hamar átsuhantam. Átjött a társadalomkritika és az üzenete a könyvnek, csak kár hogy ekkora giccsparádéba van csomagolva. A kevesebb néha több. Jelenleg 3 és 4 között vacillálok, majd az idő eldönti a pontozásomat. Egy biztos: Fredrik ég veled barátom.

Dühöngő kritika, spoiler mentes, de fanoknak csak saját felelősségre: https://missreaders.com/books/details/28

17 hozzászólás
Turms>!
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Mindannyian ismerjük Ovét. Ő az az ember, aki mindig mindent jobban tud, és ezt kíméletlenül meg is mondja. Ő az, aki folyton a „régi szép idők” elmúltán sóhajtozik, és a „mai világ” rendetlensége és eltunyultsága miatt morog. Ő az, aki képtelen felfogni, hogy nem tud mindenki radiátort légteleníteni, padlólapot lerakni vagy éppen biciklit javítani. Ő az, aki önjelölt rendőrként betartatja a parkolási vagy éppen a plakátragasztási szabályokat, ha másként nem megy, személyesen intézkedik és büntet. De ő az is, aki szinte már a hülyeség határáig becsületes, az élet minden területén hűséges a választásához, és aki tizenhat évesen árván maradva visszaviszi édesapja előre felvett havi munkabérének felét, mondván, hogy ezért már nem tudott megdolgozni.
Amikor először találkozunk vele, aligha kedveljük meg. Viszont a történet két idősíkban zajlik, a múlt eseményeiből szépen lassan megértjük Ove jellemfejlődésének okait, és egyre kevésbé tekintünk rá egyszerű kiállhatatlan vénemberként. A közép-kelet-európai ovék világából nézve külön érdekes, hogy ez a megrögzött konzervatív férfi nem ítéli el a szomszédjába költöző külföldi, valószínűleg menekült nőt (csak a helybeli férjét, mert az nem tud utánfutóval tolatni), sem a meleg fiút (igaz, először lebuzizza, de sértő szándék nélkül, pusztán megnevezve a jelenséget az általa ismert szóval).
Kedves, helyenként humoros könyv, ráadásul egy fiatal író első műve. Érdemes lesz figyelni rá.

27 hozzászólás
Jagika P>!
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Backman könyvei az elfogadásra, az egymásra figyelésre vagyis a szeretetre tanítanak. off
Nem kell, hogy nagy dolgok történjenek az életben, a hétköznapok hőseiként kell helytállni. Havat lapátolni, felvenni a harcot a bürokratákkal, megtanítani a kismamát vezetni, mesét olvasni a háromévesnek. Mindezt úgy, hogy engedünk a merevségünkből, a megszokásainkból. Mint Ove spoiler

6 hozzászólás
bodor_regina>!
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

„És ha nem lett volna ez a munkája, nem szállt volna le a műszak végén aznap reggel a vonatról, és nem látta volna meg őt. A piros cipőjével, az aranybrossal meg az aranybarna hajával. És azzal a nevetéssel, amelytől élete hátralevő részében azt érezte, hogy valami mezítláb szaladgál a mellkasában.”

Nagyon magával ragadó könyv volt. Csodálatos karakterfejlődések voltak benne. Szerettem a közösséget ami kialakult a történet során. Az emberi értékeket, és az összetartás erejét amit közvetített. Sajnos sok lelkileg nehéz rész is volt benne, amit könnyek között olvastam, de valahogy így a könyv elfogadtatta velem, hogy ezek a nehéz időszakok is az élet részei.
Hatalmas kincs volt Ove felesége, akit még ha nem is ismerhettünk már meg, mégis az, ahogyan elfogadta és szerette ezt a morgós vénembert, és ahogyan tudta értékelni az ő szeretetnyelvét és gondoskodását, az csodálatos volt. Az egész kapcsolatuk dinamikáját imádtam, ahogyan megbecsülték egymást.
„Ove fekete-fehér ember volt.
A felesége pedig színes. Ő volt Ove összes színe.”
Illetve az a nyomi macska, aki kiválasztotta az új gazdáját, egyszerűen imádtam. <3
Nem lett kedvenc, mint a Hétköznapi szorongások, viszont az 5 csillagot teljesen megérdemli.
Zsebkendőt készítsetek magatok mellé, ha olvassátok. :)

2 hozzászólás
gabiica P>!
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Teljesen egyetértek @AniTiger értékelésével: ha egy könyvet olvasol idén, akkor ez legyen az.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez ennyire jó. Nem nagyon mertem értékeléseket olvasni előre, és a fülszöveget sem olvastam, viszont mondott valamit a százalék a könyv mellett. És nem bántam meg. Számomra eddig ez talán az év legjobb olvasmánya. Minden érzelmi vonalamat megmozgatta, hol sírtam, hol nevettem, voltam szomorú, dühös, vidám, életvidám és persze mérhetetlenül boldogtalan is a könyv olvasása során.
Ez egyszerűen tökéletes volt.
Körülöttünk is vannak Ovék, és mostantól teljesen máshogy fogok viszonyulni hozzájuk: hiszen nem minden a látszat.
Annyira jó volt, csak áradozni tudok róla, más szavakat nem is igazán találok. Tökéletes, felemelő, számomra egy remekmű.

4 hozzászólás
Citrompor>!
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

A minap a liftre várakozva észrevettem két felhívást is, amelyet a szeméttároló ajtajára ragasztottak. Az egyiken arra kérték a lakókat, hogy a lebontott karácsonyfákat legyenek szívesek zsákban levinni a szeméttárolóba, hogy ne hullajtsák szanaszét a száraz tűleveleket, a másikon pedig az FKF hulladékgazdálkodási bírsággal fenyegette a hanyag lakóközösségeket, amennyiben azok képtelenek felfogni és alkalmazni, hogyan kell értelmes felnőttek módjára szelektíven gyűjteni a szemetet. Na végre! Első gondolatom az volt, hogy ideje rendet tenni a kukatárolóban, ez Ovénak is biztosan nagyon tetszene és egyet is értene vele. Hoppá, hogy Ove nem is létezik?! Az csak másodlagos. Az elmúlt napokban ugyanis számomra mégis olyan elevenen létezett, mintha valóban élne.

Szóval Ove. Már alig vártam, hogy naponta legalább 5-10 percre újra találkozzunk. És milyen szerencse, hogy megismerkedhettünk! Fenntartásokkal viseltettem ismeretlenül a történet iránt, elriasztott a „túlreklámozás” (600 000 eladott példány csak Svédországban! és a sok-sok könyvesbolti plakát a magyar megjelenésekor), továbbá tévesen a szerzőt a százéves ember szerzőjével azonosítottam véletlenül. És bár csak filmen láttam, ahogy ez utóbbi kimászott az ablakon, mégis, annyira nem tetszett, hogy én juszt eldöntöttem, hogy Ovét sem olvasom el, méghozzá soha! Hát nem badarság volt? Legalább akkora, mintha egy Audit vettem volna…*

Szerencsére a karácsonyi készülődésben megpihenve, egy este megnéztük Ove filmadaptációját, és mondhatom, szerelem volt első látásra! No, nem kell félni, nem úgy. A férjemmel néztem, aki hasonló fenntartásai ellenére szintén nagyon jó véleménnyel volt a filmről. (Azóta otthon már szállóigeként is idézünk belőle.)

És bár mondhatnánk, hogy kicsit elrontottam a meglepetést vagy mérsékeltem az olvasás közben érzett izgalmakat azzal, hogy előbb megnéztem a filmadaptációt, de nem így történt.** Ugyanúgy megkönnyeztem a megkönnyezős jeleneteket, már-már vinnyogva röhögtem a kacagtató jeleneteken, és imádtam minden sorát. Imádtam ezt az „aljas paragrafuslovagot”, ezt a szeretnivaló, morgós mackót, ki, ahogy az értékeléseitekben olvastam, nem csak engem emlékeztetett valós, általunk is ismert, mindennapjaink „Ovéira”, hanem nyomokban még magamra is ismertem.

Imádtam. Kedvenc lett. A többi könyvét is el fogom olvasni. Ezt is újra fogom olvasni. Sőt, receptre felírom magamnak évente újraolvasásra.

* Bár, jobb, ha ezzel kapcsolatban inkább meg sem szólalok, dél-koreai autómárka-használóként. A könyvben Ove szó szerint kimondta rám is az ítéletet. :)
** Volt egy közös kedvenc jelenetünk a filmben. Sajnos ez nem volt benne a könyvben. Viszont voltak olyan jelenetek – jó jelenetek – a könyvben, ami meg a filmben nem. Szóval rendben volt ez.

46 hozzászólás
eme>!
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Nem mintha nem látná az ember hogy ez a regény csupa sztereotípia, klisé, hollywoodi giccs, képtelenség és ésszerűtlenség meg minden, de… Bizony-bizony, még a legtüskésebb szívű olvasó is egy idő után olvad tőle, mint a vaj. Normális esetben én ezt a könyvet úúúgy lehúztam volna, hogy csak na. De ez most nem normális eset, és azt sem bánom, ha érzelmileg manipuláltak, megvezettek ésatöbbi. Kellett nekem ez a könyv, végignevettem, szívszorongtam, fejcsóváltam (néha megkönnyeztem). Elkönyveltem magamban, hogy javíthatatlan vagyok, továbbra is bedőlök a kis herceges, Momós és Salamon királyos meséknek. Meg az Ovésoknak is, ezek szerint. Nem bánom, szeretem ezeket a beteg, mert túl nagy szívű mesehősöket, oszt kész.
Hogy miről is szól a könyv? Nem többről és nem kevesebbről, mint világunkról, arról, hogy milyen és ideális esetben milyen lehetne (csöppet szájbarágósan és didaktikusan, de hát mit tegyünk, néha erre is szükség van). Aztán szól az életről, amely figyelemre méltó dolog, bár néha ugyancsak elfelejtünk rá figyelni. Az időről, amellyel kapcsolatban talán túl optimisták vagyunk. Szól tudásról és (tartós) értékekről, amelyekre ma már nincs igény, feleslegessé váltak. Legalábbis mintha nagyon úgy tűnne. Szól szeretetről, törődésről, összefogásról, elfogadásról, becsületességről, tisztességes munkáról, erkölcsi tartásról, elvi kérdésekről… Arról, hogy mit ér egy ember.
Az ember, akit esetünkben Ovénak hívnak, és aki a világ legrugalmatlanabb embere. Aki fekete-fehér monotóniájában, minden színét elveszítve, haszontalannak érzi magát, az életet meg értelmetlennek. Aztán rutinba merevedett, magányos életébe berobban egy mosolygós szőke mamlasz és egy iráni nagypocakos, várandós nő két nyavalyás kölyökkel – egy háromévessel és egy hétévessel. És jönnek utánuk a többiek, újak és régiek, ifjoncok, sznobok, jó barát ellenségek, szinte észrevétlenül, bár ugyancsak kéretlenül. Megannyi típusszereplő, akiket minden papírízűségük ellenére szívébe fogad az ember. Meg ott a szisza is, igen, a cukiságmérőt kiakasztó rozzant macska (a hóbuckában), aki olyan flottul oldja meg a problémáit, hogy azt még Ove is elismerésre méltónak tartja (pedig ő aztán határozottan nem macskafeljavító intézet). Innentől kezdve nincs megállás, utánfutós tolatástól kórházi kiruccanásokig, megvert bojóctól megzsarolt fehéringesekig ezer és egy kalandos akció tölti ki a hétköznapokat. A különböző életmentésekről nem is beszélve.
Szóval minden van itt, amitől Ove szürke világa szivárványszínűvé válhat, és amitől bestseller lehet egy könyv. És még nem is szóltam az elbeszélő humoráról, amitől gyakran fülig ér az ember szája.
Mondom én, még egy Saabhoz is megjön az ember kedve tőle. (Nem mintha létezne valamirevaló autó a Saabon kívül. :))

15 hozzászólás
Euthümia_K P>!
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Sokszor jött szembe velem ez a könyv, de valami miatt mindig elodáztam az olvasását. Aztán ma ismét ismét belebotlottam. Rengeteg pozitív értékelést kapott, én pedig kíváncsi lettem, hogy miért. Azt kell, hogy mondjam, nem emlékszem, mikor volt utoljára példa arra, hogy egy történet ennyire magába szippantson. Egyszerűen csak leültem és egy ültő helyemben végigolvastam az egészet.
A főszereplő a történet elején kifejezetten ellenszenves, aztán ahogy haladunk a történettel, kibontakozik előttünk a múltja, jelene, ahogy egyre jobban megismerjük, úgy válik egyre szerethetőbb karakterré.
Első könyvem Backmantől, de tekintve, hogy mennyire magával ragadott Ove története, biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó.


Népszerű idézetek

robinson P>!

Ove fekete-fehér ember volt.
A felesége pedig színes. Ő volt Ove összes színe.

43. oldal, 5. fejezet (Animus, 2014)

15 hozzászólás
clarisssa P>!

„Szeretni valakit olyan, mint beköltözni egy házba” – mondta mindig Sonja. „Az elején az ember beleszeret az újba, minden reggel rácsodálkozik, hogy mindez az övé, és közben fél is egyszerre, hogy valaki hirtelen beront az ajtón, és közli, hogy súlyos félreértés történt, és igazából nem lakhat az ember ilyen remek körülmények között. De ahogy telnek az évek, megkopik a homlokzat, itt-ott megrepedezik a fa, és az ember elkezdi nem azért szeretni a házat, mert olyan tökéletes, hanem éppen azért a sok apróságért, amik miatt nem az. Megismeri az épület minden zegét-zugát. Megtanulja, hogyan lehet elkerülni, hogy a kulcs beragadjon a zárba, ha hideg van. Melyik parketta hajlik meg kissé, ha az ember ránehezedik, és pontosan hogyan kell kinyitni a szekrényajtót, hogy ne nyikorogjon. Ezek azok, ez a sok apró titok, amitől a ház az ember otthona lesz.”

302-303. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sonja · szeretet
4 hozzászólás
szera>!

Az embernek olyan furcsa dolgok hiányoznak, amikor elveszít valakit. Apró dolgok. A mosolyok. Ahogy megfordul álmában.

63. oldal

sdori>!

[…] minden ember életében eljön a pillanat, amikor el kell döntenie, milyen emberré váljon. Olyanná, aki hagyja, hogy a többiek eltapossák, vagy olyanná, aki nem. Ha nem ismered a pillanat történetét, nem ismered az embert.

113. oldal

szera>!

De mi, emberek alapvetően optimisták vagyunk az idővel kapcsolatban. Mindig azt hisszük, hogy lesz még elég idő ezt-azt csinálni a többi emberrel. Elég idő, hogy elmondjunk nekik dolgokat.

284. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idő
4 hozzászólás
Molly11>!

– Az embereket a tetteik minősítik, és nem az, hogy mások mit mondanak róluk – mondta Ove.

84. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ove
Uzsonna>!

Mert Ove megtanulta, hogy ha az embernek nincs mondanivalója, legjobb kérdezni valamit. Mert az emberek, ha megkapják a lehetőséget, hogy magukról beszéljenek, azt is elfelejtik, hogy előtte rosszat gondoltak a másikról.

155. oldal

szera>!

– Egyetlen napsugár is elég, hogy elkergesse az árnyakat […]

112. oldal

6 hozzászólás
clarisssa P>!

A halál figyelemre méltó dolog. Az emberek úgy élik az életüket, mintha nem létezne, és mégis, talán a halál az egyik legfőbb ok az életre. Néhányunknak annyira erősen benne van a tudatában, hogy dühössé és makaccsá válunk tőle. Néhányunknak szüksége van az állandó jelenlétére, hogy láthassuk, mi az ellentéte. Megint másokat annyira lefoglal, hogy már jóval azelőtt ott ülnek a váróteremben, mint ahogy bejelentette volna érkezését. Félünk tőle, és mégis, a legtöbben leginkább attól félünk, hogy valaki mást ragad el, nem minket. Mert a halállal kapcsolatos legnagyobb félelmünk az, hogy elmegy mellettünk. És ott hagy minket magányosan.

322. oldal

szera>!

„Aki nem sokat beszél, az ritkán mond hülyeséget, mondta mindig az apád” – mesélte az egyik kollégája egy délután a síneknél.

80. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Morgan Larsson: Az utolsó szög
Ruby Saw: Gázt neki, Chiara!
L. Erik Roland: Határok Nélkül
Lucy Score: Amit magunk mögött hagyunk
Elle Kennedy – Sarina Bowen: Good Boy – Jófiú
L. J. Shen: Az ördög feketét visel
Julia Whelan: Egy év veled
Emily Henry: Nyáron a párom
Milly Johnson: Őszi románc
J. K. Smith: Káosz a köbön