7. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján

Az ​ember, akit Ovénak hívnak 711 csillagozás

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Ove ​59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka.

Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki… (tovább)

Eredeti mű: Fredrik Backman: En man som heter Ove

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Animus, Budapest, 2016
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633242384 · Fordította: Bándi Eszter
>!
Animus, Budapest, 2014
340 oldal · ISBN: 9789633242766 · Fordította: Bándi Eszter
>!
Animus, Budapest, 2014
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633242384 · Fordította: Bándi Eszter

Enciklopédia 30

Szereplők népszerűség szerint

Ove · Parvaneh · Sonja · Jimmy

Helyszínek népszerűség szerint

étterem


Kedvencelte 310

Most olvassa 38

Várólistára tette 368

Kívánságlistára tette 355

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
AniTiger MP
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Ritkán mondok ilyet, de ha idén csak egy könyvet olvastok el, akkor ez legyen az!
Nem szokványos, hogy egy könyv annyira megérintsen, mint ez és még napokkal az olvasás után is velem maradjon. Szinte képtelen voltam félretenni, de néha tovább olvasni is, mert…

…gyönyörű volt… és fájt… és mégsem eresztett.

Keserédes sztori; néhol nevetni, néhol sírni támad kedve az olvasónak.
Ove története csodálatos. Egy morcos öregember kívülről, de a világ legszeretetreméltóbb embere belülről. Ne érdekel a kora, a SAAB-mániája és az sem, hogy valószínűleg megvetne, amiért ennyire ragaszkodom az én dél-koreai Daewoomhoz. Szóval, szeretem Ovét és imádtam ezt a regényt olvasni. Az ilyen fantasztikus dolgok miatt szeretek kisurranni néha a komfortzónámból.

spoiler

Rajongás + kedvenc borítóim:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/03/az-ember-a…

>!
Animus, Budapest, 2016
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633242384 · Fordította: Bándi Eszter
4 hozzászólás
>!
B_Niki P
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

A minap a liftre várakozva észrevettem két felhívást is, amelyet a szeméttároló ajtajára ragasztottak. Az egyiken arra kérték a lakókat, hogy a lebontott karácsonyfákat legyenek szívesek zsákban levinni a szeméttárolóba, hogy ne hullajtsák szanaszét a száraz tűleveleket, a másikon pedig az FKF hulladékgazdálkodási bírsággal fenyegette a hanyag lakóközösségeket, amennyiben azok képtelenek felfogni és alkalmazni, hogyan kell értelmes felnőttek módjára szelektíven gyűjteni a szemetet. Na végre! Első gondolatom az volt, hogy ideje rendet tenni a kukatárolóban, ez Ovénak is biztosan nagyon tetszene és egyet is értene vele. Hoppá, hogy Ove nem is létezik?! Az csak másodlagos. Az elmúlt napokban ugyanis számomra mégis olyan elevenen létezett, mintha valóban élne.

Szóval Ove. Már alig vártam, hogy naponta legalább 5-10 percre újra találkozzunk. És milyen szerencse, hogy megismerkedhettünk! Fenntartásokkal viseltettem ismeretlenül a történet iránt, elriasztott a „túlreklámozás” (600 000 eladott példány csak Svédországban! és a sok-sok könyvesbolti plakát a magyar megjelenésekor), továbbá tévesen a szerzőt a százéves ember szerzőjével azonosítottam véletlenül. És bár csak filmen láttam, ahogy ez utóbbi kimászott az ablakon, mégis, annyira nem tetszett, hogy én juszt eldöntöttem, hogy Ovét sem olvasom el, méghozzá soha! Hát nem badarság volt? Legalább akkora, mintha egy Audit vettem volna…*

Szerencsére a karácsonyi készülődésben megpihenve, egy este megnéztük Ove filmadaptációját, és mondhatom, szerelem volt első látásra! No, nem kell félni, nem úgy. A férjemmel néztem, aki hasonló fenntartásai ellenére szintén nagyon jó véleménnyel volt a filmről. (Azóta otthon már szállóigeként is idézünk belőle.)

És bár mondhatnánk, hogy kicsit elrontottam a meglepetést vagy mérsékeltem az olvasás közben érzett izgalmakat azzal, hogy előbb megnéztem a filmadaptációt, de nem így történt.** Ugyanúgy megkönnyeztem a megkönnyezős jeleneteket, már-már vinnyogva röhögtem a kacagtató jeleneteken, és imádtam minden sorát. Imádtam ezt az „aljas paragrafuslovagot”, ezt a szeretnivaló, morgós mackót, ki, ahogy az értékeléseitekben olvastam, nem csak engem emlékeztetett valós, általunk is ismert, mindennapjaink „Ovéira”, hanem nyomokban még magamra is ismertem.

Imádtam. Kedvenc lett. A többi könyvét is el fogom olvasni. Ezt is újra fogom olvasni. Sőt, receptre felírom magamnak évente újraolvasásra.

* Bár, jobb, ha ezzel kapcsolatban inkább meg sem szólalok, dél-koreai autómárka-használóként. A könyvben Ove szó szerint kimondta rám is az ítéletet. :)
** Volt egy közös kedvenc jelenetünk a filmben. Sajnos ez nem volt benne a könyvben. Viszont voltak olyan jelenetek – jó jelenetek – a könyvben, ami meg a filmben nem. Szóval rendben volt ez.

46 hozzászólás
>!
csillagka P
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Könyvtesók ajánlására vettem kezembe ez a könyvet. Nagyon régen ott virít az első helyek egyikén, rengeteg hasonló ízlésű moly 5*-os ajánlásával, még is féltem, az ”Indul a bakterház” óta idegenkedek a geg gyűjteményéktől, és előzetes várakozásban ez is egy humorheroldnak ígérkezett. (a film megnézésének előkészítése folyamatban) Na rendben, mostanában sok mély könnyfakasztó olvasmány került a kezembe, nem is baj egy-két óra felhőtlen röhögés, csak alpári nem legyen könyörgöm, mert az nem szeretem. (kicsit se az) Így jártam, azaz a sors megint rendes fricskát mutatott, persze számíthattam volna a megemlékezésre, éppen a héten vagyunk harminc éve együtt az életem párjával, bizony ennyi idő utána tényleg értek minden gondolatot amit Ové megfogalmaz a szeretetről és az összetartozásról. (még a rosszat is eltudom fogadni)
Tudjátok, hogy Mexikóban van olyan indián törzs, ahol egy házasság után a férj és feleség egy hónapra ruhát, életet cserél és csak akkor költöznek össze, ha már megtapasztalták milyen is volt a másik előző családja, mert utána már nincs előző, és nincs egyik vagy másik, csak közös van és együtt leélt jó vagy rossz sors.
Fredrik Backman a hosszú boldog házasság elvesztéséről mesél, alázattal, szeretettel, megértéssel, arról hogy nincs hibátlan ember, csak elfogadó társ, nincs fontosabb, mint a megértés és a megbocsájtás, és persze a Saab, de ez már mondanom se kell.
Szegény szemeim már nem sokáig bírják, ennyire régen nem kedveltem meg főszereplőt mint Ovét. Köszönöm Istenem a nekem adott ünnepi könyvet, egy élmény volt, megerősítette szerelmemet a saját mogorva medvém iránt.

4 hozzászólás
>!
Turms MP
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Mindannyian ismerjük Ovét. Ő az az ember, aki mindig mindent jobban tud, és ezt kíméletlenül meg is mondja. Ő az, aki folyton a „régi szép idők” elmúltán sóhajtozik, és a „mai világ” rendetlensége és eltunyultsága miatt morog. Ő az, aki képtelen felfogni, hogy nem tud mindenki radiátort légteleníteni, padlólapot lerakni vagy éppen biciklit javítani. Ő az, aki önjelölt rendőrként betartatja a parkolási vagy éppen a plakátragasztási szabályokat, ha másként nem megy, személyesen intézkedik és büntet. De ő az is, aki szinte már a hülyeség határáig becsületes, az élet minden területén hűséges a választásához, és aki tizenhat évesen árván maradva visszaviszi édesapja előre felvett havi munkabérének felét, mondván, hogy ezért már nem tudott megdolgozni.
Amikor először találkozunk vele, aligha kedveljük meg. Viszont a történet két idősíkban zajlik, a múlt eseményeiből szépen lassan megértjük Ove jellemfejlődésének okait, és egyre kevésbé tekintünk rá egyszerű kiállhatatlan vénemberként. A közép-kelet-európai ovék világából nézve külön érdekes, hogy ez a megrögzött konzervatív férfi nem ítéli el a szomszédjába költöző külföldi, valószínűleg menekült nőt (csak a helybeli férjét, mert az nem tud utánfutóval tolatni), sem a meleg fiút (igaz, először lebuzizza, de sértő szándék nélkül, pusztán megnevezve a jelenséget az általa ismert szóval).
Kedves, helyenként humoros könyv, ráadásul egy fiatal író első műve. Érdemes lesz figyelni rá.

21 hozzászólás
>!
Timcsibaba77
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Elsőre erős fenntartásaim voltak a könyvet illetőleg, borítója végett, no meg a sok dicsérő himnusz miatt. Aztán mégis fogtam magam, és levadásztam könyvtárunk polcáról, majd belefogtam a könyv olvasásába.
Fontos, hogy mindig fenntartásaim vannak egy új, számomra ismeretlen íróval szemben, így kicsit féltem, hogy a borító, és spoiler alapján valami nagyon unalmas darabra akadtam. És mekkorát tévedtem. Kellemeset csalódtam. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy alig bírtam letenni Fredrik Backman könyvét. spoilerA kissé, sőt, nem kicsit agresszív, magányos Ove, aki semmi pozitív érzéssel nem rendelkezik, egy megkeseredett, megözvegyült munkanélkülivé vált, a társadalom perifériájára sodródó 59 éves férfit végül örökös meghalni vágyásától, és már már komikus kudarcba fulladó kísérletei keserédes ízt hagynak az olvasó szájában. Az elején nevettem, a végén könnyekre fakadtam. Egy végtelen aranyos, életszerű, a társadalomnak görbe tükröt állító igazi társadalomkritikával ellátott kortárs remekmű. Meg kell érteni benne egy ember sajátosságát, azt, hogy nem ítélhetünk el senkit sem pusztán viselkedése, öltözködése alapján, tudni kell az álarc alá látni. Jobban bele gondolva Ove is csak élete miatt megkeseredett önmaga sajátos bohóca, ebben a rohanó világban mindenki csak elrohan a másik mellett, és óriási szerencséje volt ennek az embernek, hogy végső pillanataiban nem hagyja teljesen magára az emberiség, értelmet nyer élete egy loncsos kóbor macska által, és haszontalan kotnyeleskedő szomszédai miatt. Csodálatos volt olvasni egy megkeseredett morcos ember átalakulását, szinte mint a hagyma héját a sors lehámozza rétegről rétegre keserűségét, és újra megtanul szeretni, hinni az emberekben. Gyönyörű hasonlatokkal, és leírásokkal ébreszti olvasóját az író a élet szépségére, hogy tanuljuk meg időben megbecsülni magunkat, embertársainkat. Tragikusan komikus, de nagyon jó könyv volt.

>!
Levandra P
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Az ember, akit Ovénak hívnak, és én nem akartam szeretni őt. Nem akartam szeretni, mert tudtam, ha megnyitom a szívemet, és beengedem ezt a vén gazembert, fájdalmat fog okozni nekem. De képtelenség neki ellenállni.

A sors iróniája, hogy most hétvégén megismertem egy idős férfit, aki történetesen szintén Svédországból jött és első pillanattól Ovére emlékeztetett. Hát mégsem úsztam meg…

Egészen biztos, hogy mindenki ismer legalább egy Ovét. Egy sündisznót, aki arra használja a tüskéit, hogy ne engedjen magához közel senkit, mert legnagyobb félelme, hogy megszeret valakit és elveszíti. Ezért nincs is békében a világgal, mindenen morog és nem tudja elfogadni, hogy ahogyan mások csinálják a dolgaikat, az is jó lehet. Ove ragaszkodik a megszokotthoz, Ove fél a változástól. Ove kényszeres; ha valami nem úgy van, ahogy ő rendszerezte, felborítja a lelki békéjét. Folyton elégedetlenkedik, pedig ő az, aki megvalósította az álmait, aki megtalálta az eszményi nőt, aki mellett leélhette az életét. De Ove saját magával sem elégedett, ezért mindenkiben keresi a hibát és ítélkezik.

Tovább: http://konyvvadaszok.blogspot.hu/2017/04/fredrik-backma…

2 hozzászólás
>!
Bélabá P
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Benyomások: nagyon rossz passzban kezdtem olvasni. Viszont egyből csettintettem, hogy hű a mindenét, ez hatalmasat üt! És tényleg üt. Nagyon jól ábrázolja az író azt karaktert amit Ove képvisel. Igazi profi munka és mint írtam a rosszkedvem elűzte egy csapásra. az eleje komikus, vicces helyzetek sora. A vége megható, szomorú. Egyes részeknél nagyokat lehet kacagni. Sokféle érzelmet előhoz, emiatt zseniális. Maga a történet ismerősnek hat, mert Ovékat látni itt-ott a szomszédban. Azonosulsz vele, annyira hiteles. Nem is tudom hogyan lehet ennyire jól megírt, profin összerakott első regénye Fredrik Backmannak. Ezt a szintet sok könyves írók is megirigyelnék! Át kell még gondolnom, megemészteni. Hatása alá kerültem. Nagyszerű könyv, ajánlani tudom mindenkinek!

>!
ppeva P
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

A bátyámnak vettem ajándékba, és persze előtte muszáj volt kiolvasnom. Annyira örülnék, ha neki is tetszene!
Nagyon szép ez a könyv, könnyes-nevetős, sok-sok szeretettel, szomorú és vidám fordulattal. Egyszerre vicces és szívfacsaró. Nekem Forrest Gump járt közben az eszemben, és azt is imádtam.
A karót nyelt, sarkos-vonalas férfi, akit nem megváltoztat, csak meglágyít a szerelem, a szeretet. A házasság a fekete-fehér Ove és a sokszínű Sonja között az elfogadás szívet melengető, egyszerre vidám és tragikus története. A magányos, reményvesztett Ove, aki még meghalni se ér rá, mert a körülötte botorkáló mamlaszok, sznobok, öreg barátok, problémás kamaszok, egy viseltes macska, bevándorlók és gyerekek szó szerint belegyalogolnak az életébe. Szerencsére. Ove, akinek mindenről sarkos véleménye van, de aki még mindig képes Sonja iránytűjével nézni a világot – és mire észbe kap, a környezete rájön, milyen nagy szíve van neki a morgós medve külső alatt.
A társadalomkritika, a kisember-hivatalok közti harc meg az emberek közötti kapcsolat rész pedig külön érdekes volt.

>!
worsi ASP
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Akkor ez most egy újabb könyv a mindenkivel el akarom olvastatni című képzeletbeli listámra.

6 hozzászólás
>!
pat P
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Mindig mondom én, hogy nem figyelünk oda eléggé egymásra. És csak viszonylag kevesen lustaság vagy rosszindulatú közöny miatt. Legtöbben azért, mert annyira elfoglal minket saját magunk sajnálata, hogy másra már nem is marad időnk. Vagy mert annyira figyeljük azt, hogy a másik ember figyel-e minket, mit mond ránk, akar-e valami rosszat nekünk, hogy az igazi odafigyelésre esélyünk sincs gondolni se. Vagy azért, mert azt gondoljuk, hogy amit nem veszünk észre, az nincs is, egyébként is másvalaki problémája, meg amúgy is megoldódik majd magától.
Úgyhogy, nekem Parvaneh a példaképem. Aki nemcsak, hogy észrevesz egy súlyos krízisben lévő embert, hanem segíteni is próbál – méghozzá nem is úgy, hogy ráhívja a mentőt, oszt csókolom, hanem igaziból. Rendesen. Időt, energiát sem sajnálva. Szívvel és lélekkel. Pedig ráadásul nem is rendes svéd, ugyebár.

Amúgy látom én a könyv hibáit: klisés, teljességgel életszerűtlen és irreális, meg még giccses is, ráadásul pedig szégyentelen módon (de nagyon profin és hatékonyan) manipulálja az érzelmeket. Alapvetően ezeket nem szerettem, de a végére be kellett látnom: kell néha ilyen mese is a hétköznapok szürke betonposványában. Vagy valami hasonló.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
robinson P

Ove fekete-fehér ember volt.
A felesége pedig színes. Ő volt Ove összes színe.

43. oldal, 5. fejezet (Animus, 2014)

12 hozzászólás
>!
clarisssa MP

„Szeretni valakit olyan, mint beköltözni egy házba” – mondta mindig Sonja. „Az elején az ember beleszeret az újba, minden reggel rácsodálkozik, hogy mindez az övé, és közben fél is egyszerre, hogy valaki hirtelen beront az ajtón, és közli, hogy súlyos félreértés történt, és igazából nem lakhat az ember ilyen remek körülmények között. De ahogy telnek az évek, megkopik a homlokzat, itt-ott megrepedezik a fa, és az ember elkezdi nem azért szeretni a házat, mert olyan tökéletes, hanem éppen azért a sok apróságért, amik miatt nem az. Megismeri az épület minden zegét-zugát. Megtanulja, hogyan lehet elkerülni, hogy a kulcs beragadjon a zárba, ha hideg van. Melyik parketta hajlik meg kissé, ha az ember ránehezedik, és pontosan hogyan kell kinyitni a szekrényajtót, hogy ne nyikorogjon. Ezek azok, ez a sok apró titok, amitől a ház az ember otthona lesz.”

302-303. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sonja · szeretet
2 hozzászólás
>!
szera

Az embernek olyan furcsa dolgok hiányoznak, amikor elveszít valakit. Apró dolgok. A mosolyok. Ahogy megfordul álmában.

63. oldal

>!
szera

– Egyetlen napsugár is elég, hogy elkergesse az árnyakat (…)

112. oldal

6 hozzászólás
>!
szera

De mi, emberek alapvetően optimisták vagyunk az idővel kapcsolatban. Mindig azt hisszük, hogy lesz még elég idő ezt-azt csinálni a többi emberrel. Elég idő, hogy elmondjunk nekik dolgokat.

284. oldal

>!
Uzsonna P

Mert Ove megtanulta, hogy ha az embernek nincs mondanivalója, legjobb kérdezni valamit. Mert az emberek, ha megkapják a lehetőséget, hogy magukról beszéljenek, azt is elfelejtik, hogy előtte rosszat gondoltak a másikról.

155. oldal

>!
szera

„Aki nem sokat beszél, az ritkán mond hülyeséget, mondta mindig az apád” – mesélte az egyik kollégája egy délután a síneknél.

80. oldal

>!
Bélabá P

– Odaadtam neki az aprómat – mondja Parvaneh, és a falnál ülő koszos szakállú férfi felé biccent.
– Ugye tudja, hogy csak pálinkát fog rajta vásárolni? – kérdi Ove.
Parvaneh hunyorít.
– Mi? Komolyan? Pedig én annnyira reméltem, hogy a diákhitelét fogja törleszteni belőle, amit a részecskefizikai tanulmányaira vett fel!

3 hozzászólás
>!
robinson P

Épített a feleségének egy könyvespolcot, ő pedig megtöltötte olyan könyvekkel, amelyeket az emberek teleírtak érzésekkel. Ove azokat a dolgokat értette, amiket látni és tapintani lehetett.

43. oldal

>!
hajnalikod

Ove ösztönösen szkeptikus minden olyan emberrel, aki magasabb, mint száznyolcvanöt centi. A tapasztalatai alapján úgy véli, hogy a vér olyankor nem ér el az agyig.

22. oldal, 3 - Az ember, akit Ovének hívnak, utánfutóval tolat (Animus, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Ove

Hasonló könyvek címkék alapján

Joseph Heller: Záróra
Maros András: Befutunk
Romain Gary: Lady L.
Mark Twain: Puddingfejű Wilson
Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában
Jonathan Swift: Gulliver utazásai
Moldova György: Hitler Magyarországon
E. T. A. Hoffmann: Murr kandúr életszemlélete
Mark Twain: A lóvátett város
Fynn: Halló, Mister God, itt Anna beszél!