22. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján

Az ​ember, akit Ovénak hívnak 1037 csillagozás

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Ove ​59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka.

Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki… (tovább)

Eredeti mű: Fredrik Backman: En man som heter Ove

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Animus, Budapest, 2017
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633242384 · Fordította: Bándi Eszter
>!
Animus, Budapest, 2016
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633242384 · Fordította: Bándi Eszter
>!
Animus, Budapest, 2014
340 oldal · ISBN: 9789633242766 · Fordította: Bándi Eszter

2 további kiadás


Enciklopédia 31

Szereplők népszerűség szerint

Ove · Parvaneh · Sonja · Jimmy


Kedvencelte 435

Most olvassa 51

Várólistára tette 452

Kívánságlistára tette 416

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

>!
AniTiger MP
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Ritkán mondok ilyet, de ha idén csak egy könyvet olvastok el, akkor ez legyen az!
Nem szokványos, hogy egy könyv annyira megérintsen, mint ez és még napokkal az olvasás után is velem maradjon. Szinte képtelen voltam félretenni, de néha tovább olvasni is, mert…

…gyönyörű volt… és fájt… és mégsem eresztett.

Keserédes sztori; néhol nevetni, néhol sírni támad kedve az olvasónak.
Ove története csodálatos. Egy morcos öregember kívülről, de a világ legszeretetreméltóbb embere belülről. Ne érdekel a kora, a SAAB-mániája és az sem, hogy valószínűleg megvetne, amiért ennyire ragaszkodom az én dél-koreai Daewoomhoz. Szóval, szeretem Ovét és imádtam ezt a regényt olvasni. Az ilyen fantasztikus dolgok miatt szeretek kisurranni néha a komfortzónámból.

spoiler

Rajongás + kedvenc borítóim:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/03/az-ember-a…

Rendhagyó ajánló:
http://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2018/07/fb-az-embe…

>!
Animus, Budapest, 2016
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633242384 · Fordította: Bándi Eszter
8 hozzászólás
>!
FairyDust P
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Nem lett volna rossz könyv, csak az az irdatlan mennyiségű sztereotípia és a hatásvadászat, eszméletlenül zavart.
A könyv erőssége egyértelműen az eleje. Imádtam az első sorokat, vicces volt, és jópofa. A kezdeti Ove humora oldalról oldalra mosolyt csalt az arcomra. Azonban a könyv felétől elkopott és unalmassá vált.
Dühös vagyok/voltam Backmanre. Miért kell manipulálni és patikamérlegen kimérni az emberi érzelmeket? Semmi más célja nem volt ezzel a könyvvel, csak az hogy az olvasó szemét kisírt vérvörössé változtassa. Hollywoodi, giccses, gyenge eresztés. Pont ez a mű hatás miatt nem váltott ki belőlem a könyv fikarcnyi érzelmet se.
Ebben a történetben mindenkinek van valami gondja, komolyan mondom a világfájdalom spoiler ehhez a lakóközösséghez képest. Még a spoiler macska is sérült és beteg. Ajh, de felhúz még most is.
Tiszta szívemből gyűlöltem a fent ecsetelt részeket, azonban: Ove szimpatikus karakter. Imádtam, a kaktusz külsőt, még jobban szerettem a keserű humorát és felfogását. Élet közeli, mindenki ismer legalább egy ilyen embert, de lehet pont ő maga az. Haladós könyv volt, gördülékeny nyelvezettel, rövid fejezetekkel. Ez hatalmas plusz pont, mert a kevésbé tetsző részeken is hamar átsuhantam. Átjött a társadalomkritika és az üzenete a könyvnek, csak kár hogy ekkora giccsparádéba van csomagolva. A kevesebb néha több. Jelenleg 3 és 4 között vacillálok, majd az idő eldönti a pontozásomat. Egy biztos: Fredrik ég veled barátom.

Dühöngő kritika, spoiler mentes, de fanoknak csak saját felelősségre: https://missreaders.com/books/details/28

17 hozzászólás
>!
gabiica P
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Teljesen egyetértek @AniTiger értékelésével: ha egy könyvet olvasol idén, akkor ez legyen az.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez ennyire jó. Nem nagyon mertem értékeléseket olvasni előre, és a fülszöveget sem olvastam, viszont mondott valamit a százalék a könyv mellett. És nem bántam meg. Számomra eddig ez talán az év legjobb olvasmánya. Minden érzelmi vonalamat megmozgatta, hol sírtam, hol nevettem, voltam szomorú, dühös, vidám, életvidám és persze mérhetetlenül boldogtalan is a könyv olvasása során.
Ez egyszerűen tökéletes volt.
Körülöttünk is vannak Ovék, és mostantól teljesen máshogy fogok viszonyulni hozzájuk: hiszen nem minden a látszat.
Annyira jó volt, csak áradozni tudok róla, más szavakat nem is igazán találok. Tökéletes, felemelő, számomra egy remekmű.

4 hozzászólás
>!
B_Niki P
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

A minap a liftre várakozva észrevettem két felhívást is, amelyet a szeméttároló ajtajára ragasztottak. Az egyiken arra kérték a lakókat, hogy a lebontott karácsonyfákat legyenek szívesek zsákban levinni a szeméttárolóba, hogy ne hullajtsák szanaszét a száraz tűleveleket, a másikon pedig az FKF hulladékgazdálkodási bírsággal fenyegette a hanyag lakóközösségeket, amennyiben azok képtelenek felfogni és alkalmazni, hogyan kell értelmes felnőttek módjára szelektíven gyűjteni a szemetet. Na végre! Első gondolatom az volt, hogy ideje rendet tenni a kukatárolóban, ez Ovénak is biztosan nagyon tetszene és egyet is értene vele. Hoppá, hogy Ove nem is létezik?! Az csak másodlagos. Az elmúlt napokban ugyanis számomra mégis olyan elevenen létezett, mintha valóban élne.

Szóval Ove. Már alig vártam, hogy naponta legalább 5-10 percre újra találkozzunk. És milyen szerencse, hogy megismerkedhettünk! Fenntartásokkal viseltettem ismeretlenül a történet iránt, elriasztott a „túlreklámozás” (600 000 eladott példány csak Svédországban! és a sok-sok könyvesbolti plakát a magyar megjelenésekor), továbbá tévesen a szerzőt a százéves ember szerzőjével azonosítottam véletlenül. És bár csak filmen láttam, ahogy ez utóbbi kimászott az ablakon, mégis, annyira nem tetszett, hogy én juszt eldöntöttem, hogy Ovét sem olvasom el, méghozzá soha! Hát nem badarság volt? Legalább akkora, mintha egy Audit vettem volna…*

Szerencsére a karácsonyi készülődésben megpihenve, egy este megnéztük Ove filmadaptációját, és mondhatom, szerelem volt első látásra! No, nem kell félni, nem úgy. A férjemmel néztem, aki hasonló fenntartásai ellenére szintén nagyon jó véleménnyel volt a filmről. (Azóta otthon már szállóigeként is idézünk belőle.)

És bár mondhatnánk, hogy kicsit elrontottam a meglepetést vagy mérsékeltem az olvasás közben érzett izgalmakat azzal, hogy előbb megnéztem a filmadaptációt, de nem így történt.** Ugyanúgy megkönnyeztem a megkönnyezős jeleneteket, már-már vinnyogva röhögtem a kacagtató jeleneteken, és imádtam minden sorát. Imádtam ezt az „aljas paragrafuslovagot”, ezt a szeretnivaló, morgós mackót, ki, ahogy az értékeléseitekben olvastam, nem csak engem emlékeztetett valós, általunk is ismert, mindennapjaink „Ovéira”, hanem nyomokban még magamra is ismertem.

Imádtam. Kedvenc lett. A többi könyvét is el fogom olvasni. Ezt is újra fogom olvasni. Sőt, receptre felírom magamnak évente újraolvasásra.

* Bár, jobb, ha ezzel kapcsolatban inkább meg sem szólalok, dél-koreai autómárka-használóként. A könyvben Ove szó szerint kimondta rám is az ítéletet. :)
** Volt egy közös kedvenc jelenetünk a filmben. Sajnos ez nem volt benne a könyvben. Viszont voltak olyan jelenetek – jó jelenetek – a könyvben, ami meg a filmben nem. Szóval rendben volt ez.

46 hozzászólás
>!
eme P
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Nem mintha nem látná az ember hogy ez a regény csupa sztereotípia, klisé, hollywoodi giccs, képtelenség és ésszerűtlenség meg minden, de… Bizony-bizony, még a legtüskésebb szívű olvasó is egy idő után olvad tőle, mint a vaj. Normális esetben én ezt a könyvet úúúgy lehúztam volna, hogy csak na. De ez most nem normális eset, és azt sem bánom, ha érzelmileg manipuláltak, megvezettek ésatöbbi. Kellett nekem ez a könyv, végignevettem, szívszorongtam, fejcsóváltam (néha megkönnyeztem). Elkönyveltem magamban, hogy javíthatatlan vagyok, továbbra is bedőlök a kis herceges, Momós és Salamon királyos meséknek. Meg az Ovésoknak is, ezek szerint. Nem bánom, szeretem ezeket a beteg, mert túl nagy szívű mesehősöket, oszt kész.
Hogy miről is szól a könyv? Nem többről és nem kevesebbről, mint világunkról, arról, hogy milyen és ideális esetben milyen lehetne (csöppet szájbarágósan és didaktikusan, de hát mit tegyünk, néha erre is szükség van). Aztán szól az életről, amely figyelemre méltó dolog, bár néha ugyancsak elfelejtünk rá figyelni. Az időről, amellyel kapcsolatban talán túl optimisták vagyunk. Szól tudásról és (tartós) értékekről, amelyekre ma már nincs igény, feleslegessé váltak. Legalábbis mintha nagyon úgy tűnne. Szól szeretetről, törődésről, összefogásról, elfogadásról, becsületességről, tisztességes munkáról, erkölcsi tartásról, elvi kérdésekről… Arról, hogy mit ér egy ember.
Az ember, akit esetünkben Ovénak hívnak, és aki a világ legrugalmatlanabb embere. Aki fekete-fehér monotóniájában, minden színét elveszítve, haszontalannak érzi magát, az életet meg értelmetlennek. Aztán rutinba merevedett, magányos életébe berobban egy mosolygós szőke mamlasz és egy iráni nagypocakos, várandós nő két nyavalyás kölyökkel – egy háromévessel és egy hétévessel. És jönnek utánuk a többiek, újak és régiek, ifjoncok, sznobok, jó barát ellenségek, szinte észrevétlenül, bár ugyancsak kéretlenül. Megannyi típusszereplő, akiket minden papírízűségük ellenére szívébe fogad az ember. Meg ott a szisza is, igen, a cukiságmérőt kiakasztó rozzant macska (a hóbuckában), aki olyan flottul oldja meg a problémáit, hogy azt még Ove is elismerésre méltónak tartja (pedig ő aztán határozottan nem macskafeljavító intézet). Innentől kezdve nincs megállás, utánfutós tolatástól kórházi kiruccanásokig, megvert bojóctól megzsarolt fehéringesekig ezer és egy kalandos akció tölti ki a hétköznapokat. A különböző életmentésekről nem is beszélve.
Szóval minden van itt, amitől Ove szürke világa szivárványszínűvé válhat, és amitől bestseller lehet egy könyv. És még nem is szóltam az elbeszélő humoráról, amitől gyakran fülig ér az ember szája.
Mondom én, még egy Saabhoz is megjön az ember kedve tőle. (Nem mintha létezne valamirevaló autó a Saabon kívül. :))

15 hozzászólás
>!
csillagka P
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Könyvtesók ajánlására vettem kezembe ez a könyvet. Nagyon régen ott virít az első helyek egyikén, rengeteg hasonló ízlésű moly 5*-os ajánlásával, még is féltem, az ”Indul a bakterház” óta idegenkedek a geg gyűjteményéktől, és előzetes várakozásban ez is egy humorheroldnak ígérkezett. (a film megnézésének előkészítése folyamatban) Na rendben, mostanában sok mély könnyfakasztó olvasmány került a kezembe, nem is baj egy-két óra felhőtlen röhögés, csak alpári nem legyen könyörgöm, mert az nem szeretem. (kicsit se az) Így jártam, azaz a sors megint rendes fricskát mutatott, persze számíthattam volna a megemlékezésre, éppen a héten vagyunk harminc éve együtt az életem párjával, bizony ennyi idő utána tényleg értek minden gondolatot amit Ové megfogalmaz a szeretetről és az összetartozásról. (még a rosszat is eltudom fogadni)
Tudjátok, hogy Mexikóban van olyan indián törzs, ahol egy házasság után a férj és feleség egy hónapra ruhát, életet cserél és csak akkor költöznek össze, ha már megtapasztalták milyen is volt a másik előző családja, mert utána már nincs előző, és nincs egyik vagy másik, csak közös van és együtt leélt jó vagy rossz sors.
Fredrik Backman a hosszú boldog házasság elvesztéséről mesél, alázattal, szeretettel, megértéssel, arról hogy nincs hibátlan ember, csak elfogadó társ, nincs fontosabb, mint a megértés és a megbocsájtás, és persze a Saab, de ez már mondanom se kell.
Szegény szemeim már nem sokáig bírják, ennyire régen nem kedveltem meg főszereplőt mint Ovét. Köszönöm Istenem a nekem adott ünnepi könyvet, egy élmény volt, megerősítette szerelmemet a saját mogorva medvém iránt.

4 hozzászólás
>!
Turms P
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Mindannyian ismerjük Ovét. Ő az az ember, aki mindig mindent jobban tud, és ezt kíméletlenül meg is mondja. Ő az, aki folyton a „régi szép idők” elmúltán sóhajtozik, és a „mai világ” rendetlensége és eltunyultsága miatt morog. Ő az, aki képtelen felfogni, hogy nem tud mindenki radiátort légteleníteni, padlólapot lerakni vagy éppen biciklit javítani. Ő az, aki önjelölt rendőrként betartatja a parkolási vagy éppen a plakátragasztási szabályokat, ha másként nem megy, személyesen intézkedik és büntet. De ő az is, aki szinte már a hülyeség határáig becsületes, az élet minden területén hűséges a választásához, és aki tizenhat évesen árván maradva visszaviszi édesapja előre felvett havi munkabérének felét, mondván, hogy ezért már nem tudott megdolgozni.
Amikor először találkozunk vele, aligha kedveljük meg. Viszont a történet két idősíkban zajlik, a múlt eseményeiből szépen lassan megértjük Ove jellemfejlődésének okait, és egyre kevésbé tekintünk rá egyszerű kiállhatatlan vénemberként. A közép-kelet-európai ovék világából nézve külön érdekes, hogy ez a megrögzött konzervatív férfi nem ítéli el a szomszédjába költöző külföldi, valószínűleg menekült nőt (csak a helybeli férjét, mert az nem tud utánfutóval tolatni), sem a meleg fiút (igaz, először lebuzizza, de sértő szándék nélkül, pusztán megnevezve a jelenséget az általa ismert szóval).
Kedves, helyenként humoros könyv, ráadásul egy fiatal író első műve. Érdemes lesz figyelni rá.

21 hozzászólás
>!
Bla I
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Másodszori olvasásra is nagyon jó kis önyv ez.
Szegény Ove. Nem kerülhette el sorsát – megöregedett. Értékei – egy élet tapasztalatai alapján – szilárdak, s ezeket nem akarja feladni – bármennyit változik is a világ. Rendhagyó körülmény, hogy felesége előtte ment el, holott ez nem szokás a várható élettartamokat tekintve. Szeretné mielőbb követni, de folyamatosan feltartják, megzavarják szomszédai, akik ismerik értékeit és számítanak rá. Az időt persze nem lehet megállítani.
Nem tudok mit hozzátenni az első értékeléshez.
Kár, hogy az író a kelleténél többet él hatásvadász, hollywoodi eszközökkel, ebből kevesebb több lett volna. De gyakorló nyugdíjasként könnyen átéreztem Owe gondolatait, érzéseit – helyenként megkönnyeztem, nem szabad megöregedni! Maradjatok fiatalok – legalább lélekben!

>!
Zsófi_és_Bea P
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Új könyv kerül be a kedvenceim közé!!
„Ove 59 éves. Saabot vezet” Ove egy morgós, elégedetlenkedő, okostojás „vénembernek” tűnt az első pár oldalon. Továbbolvasva Ove valahonnan ismerős lett. Rájöttem, hogy nagyon sok Ove él körülöttünk. Nagyon sok olyan ember, aki mindenért morog, mindent lenéz, és nem tudja kimutatni a szeretetét. Mert Ove ilyen. A szemében mindenki pancser, mamlasz, nem akar szeretni senkit, leginkább meg akar halni. A történet jó részében meg is teszi erre az erőfeszítéseit. De a szomszédai mindig „belekotnyeleskednek”, még meghalni sem hagyják.

A könyv vicces és torokszorító is egyben. Nagyon jókat nevettem rajta, drukkoltam a viseltes macskának és a perzsa Parvaneh-nek, hogy sikerüljön nekik megszelídíteni Ovét. Ugyanakkor a következő pillanatban már elérzékenyültem és közben mégis mosolyogtam azon, hogy Ove hogyan oldja meg a helyzeteket, a morcogása szórakoztató volt. A felesége iránt érzett szerelme és ragaszkodása pedig nagyon megható.

A könyv stílusa is nagyon tetszett, egyszerű mondatok, semmi túlbonyolítás, nagyon-nagyon jó volt olvasni. Ez az a könyv, amit minél tovább szeretnénk olvasni, szeretnénk ha sokáig tartana, ha részesei lehetnénk azoknak az érzéseknek és eseményeknek, amik benne történnek. Ugyanakkor pedig egyszerűen azonnal el kell olvasnod, nem tudod letenni, mert tudnod kell, hogy Ove hová jut el, sikerül-e neki meghalni, vagy pedig felenged a külső, hideg burok, és hagyja a „nagy” szívét munkálkodni.
Bővebben:http://konyvutca.blogspot.hu/2015/05/fredrik-backman-az…

3 hozzászólás
>!
Levandra P
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Az ember, akit Ovénak hívnak, és én nem akartam szeretni őt. Nem akartam szeretni, mert tudtam, ha megnyitom a szívemet, és beengedem ezt a vén gazembert, fájdalmat fog okozni nekem. De képtelenség neki ellenállni.

A sors iróniája, hogy most hétvégén megismertem egy idős férfit, aki történetesen szintén Svédországból jött és első pillanattól Ovére emlékeztetett. Hát mégsem úsztam meg…

Egészen biztos, hogy mindenki ismer legalább egy Ovét. Egy sündisznót, aki arra használja a tüskéit, hogy ne engedjen magához közel senkit, mert legnagyobb félelme, hogy megszeret valakit és elveszíti. Ezért nincs is békében a világgal, mindenen morog és nem tudja elfogadni, hogy ahogyan mások csinálják a dolgaikat, az is jó lehet. Ove ragaszkodik a megszokotthoz, Ove fél a változástól. Ove kényszeres; ha valami nem úgy van, ahogy ő rendszerezte, felborítja a lelki békéjét. Folyton elégedetlenkedik, pedig ő az, aki megvalósította az álmait, aki megtalálta az eszményi nőt, aki mellett leélhette az életét. De Ove saját magával sem elégedett, ezért mindenkiben keresi a hibát és ítélkezik.

Tovább: http://konyvvadaszok.blogspot.hu/2017/04/fredrik-backma…

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
robinson P

Ove fekete-fehér ember volt.
A felesége pedig színes. Ő volt Ove összes színe.

43. oldal, 5. fejezet (Animus, 2014)

15 hozzászólás
>!
clarisssa MP

„Szeretni valakit olyan, mint beköltözni egy házba” – mondta mindig Sonja. „Az elején az ember beleszeret az újba, minden reggel rácsodálkozik, hogy mindez az övé, és közben fél is egyszerre, hogy valaki hirtelen beront az ajtón, és közli, hogy súlyos félreértés történt, és igazából nem lakhat az ember ilyen remek körülmények között. De ahogy telnek az évek, megkopik a homlokzat, itt-ott megrepedezik a fa, és az ember elkezdi nem azért szeretni a házat, mert olyan tökéletes, hanem éppen azért a sok apróságért, amik miatt nem az. Megismeri az épület minden zegét-zugát. Megtanulja, hogyan lehet elkerülni, hogy a kulcs beragadjon a zárba, ha hideg van. Melyik parketta hajlik meg kissé, ha az ember ránehezedik, és pontosan hogyan kell kinyitni a szekrényajtót, hogy ne nyikorogjon. Ezek azok, ez a sok apró titok, amitől a ház az ember otthona lesz.”

302-303. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sonja · szeretet
2 hozzászólás
>!
szera

Az embernek olyan furcsa dolgok hiányoznak, amikor elveszít valakit. Apró dolgok. A mosolyok. Ahogy megfordul álmában.

63. oldal

>!
somlyaidori

(…) minden ember életében eljön a pillanat, amikor el kell döntenie, milyen emberré váljon. Olyanná, aki hagyja, hogy a többiek eltapossák, vagy olyanná, aki nem. Ha nem ismered a pillanat történetét, nem ismered az embert.

113. oldal

>!
szera

De mi, emberek alapvetően optimisták vagyunk az idővel kapcsolatban. Mindig azt hisszük, hogy lesz még elég idő ezt-azt csinálni a többi emberrel. Elég idő, hogy elmondjunk nekik dolgokat.

284. oldal

>!
szera

– Egyetlen napsugár is elég, hogy elkergesse az árnyakat (…)

112. oldal

6 hozzászólás
>!
Uzsonna

Mert Ove megtanulta, hogy ha az embernek nincs mondanivalója, legjobb kérdezni valamit. Mert az emberek, ha megkapják a lehetőséget, hogy magukról beszéljenek, azt is elfelejtik, hogy előtte rosszat gondoltak a másikról.

155. oldal

>!
robinson P

Épített a feleségének egy könyvespolcot, ő pedig megtöltötte olyan könyvekkel, amelyeket az emberek teleírtak érzésekkel. Ove azokat a dolgokat értette, amiket látni és tapintani lehetett.

43. oldal

>!
szera

„Aki nem sokat beszél, az ritkán mond hülyeséget, mondta mindig az apád” – mesélte az egyik kollégája egy délután a síneknél.

80. oldal

>!
Bélabá P

– Odaadtam neki az aprómat – mondja Parvaneh, és a falnál ülő koszos szakállú férfi felé biccent.
– Ugye tudja, hogy csak pálinkát fog rajta vásárolni? – kérdi Ove.
Parvaneh hunyorít.
– Mi? Komolyan? Pedig én annnyira reméltem, hogy a diákhitelét fogja törleszteni belőle, amit a részecskefizikai tanulmányaira vett fel!

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Joseph Heller: Záróra
Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet
Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Vicki Grant: 36 kérdés, amitől rád kattantam
Molnár T. Eszter: Stand up!
Isabel Allende: Maya naplója
Martina Cole: A család
Vic James: Gilded Cage – Aranykalitka
Lindsay Jayne Ashford: Rejtély az Orient Expresszen