Amit ​a fiamnak tudnia kell a világról 224 csillagozás

Fredrik Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról

„Amikor gyerekünk lesz, az olyan, mintha markológépet próbálnánk vezetni egy porcelánboltban. Begipszelt lábbal. Fordítva felvett símaszkban. Részegen.”

Hogy milyen szülőnek lenni, arról mindenkinek más a véleménye, de azt, hogy a gyereknevelés számos nehézséget, buktatót, vicces és megható fordulatot tartogat, senki sem vitatja.
Fredrik Backman, Az ember, akit Ovénak hívnak szerzője ebben a briliáns kis kötetben éppen ezeket a fordulatokat veszi sorra. Szó esik itt repülőterekről, műanyag zsiráfokról, együttesalapításról, pankrációról és még sok más hasznos és haszontalan dologról. Személyes, szókimondó, tiszteletlen, és rendkívül szórakoztató.

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Animus, Budapest, 2019
138 oldal · ISBN: 9789633242834 · Fordította: Bándi Eszter
>!
Animus, Budapest, 2019
174 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633242827 · Fordította: Bándi Eszter

Enciklopédia 28


Kedvencelte 22

Most olvassa 17

Várólistára tette 163

Kívánságlistára tette 174

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Málnika P
Fredrik Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról

„Tudd, hogy lehetsz bármi, ami csak szeretnél, de ez közel sem olyan fontos, mint az, hogy lehetsz az is, aki vagy.”

Backman új kisregénye egy különleges, érzelmekkel teli szülői útmutató az életről. Sok mindenről szól, többek között a kakilogisztikáról, az IKEÁ-s labdamedencéről, a különböző vackok halmozásáról, a fociról és egy együttes alapításáról, de leginkább a szülői szeretet mindent elsöprő erejéről és a tökéletlen nevelés tökéletességéről. A svéd író ezúttal is igazi lélekbalzsamként hat olvasójára, a humoros, rövid fejezetekbe ismét hihetetlenül mély érzelmeket sűrített bele. Az apaszerep valósághű ábrázolása során pedig egyáltalán nem titkolja, hogy a szülői feladatkör közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Bár azt írja, nem sokat tud a szeretetről, a tapasztalatok megosztása során egyre csak árad és árad belőle a szeretet, amely garantálja, hogy kisfia valóban mindent megtudjon a világról, és a család biztonságos közegéből kilépve majd saját maga is továbbadja ezeket a kincseket.

>!
robinson P
Fredrik Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról

Nem csak rajongóknak. Ajánlott nem csak kisgyerekes szülőknek, apáknak, de azoknak is, akik még csak lélekben készülnek apává lenni. Mindezen gondolatok Backman remek stílusában.
https://gaboolvas.blogspot.com/2019/04/amit-fiamnak-tud…

>!
Tóth_Orsolya_3 P
Fredrik Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról

Ha még nem olvastam volna Backmantól, ha még nem lett volna eddig is az egyik kedvenc íróm, akkor most már tuti az lenne.
Az egyik oldalon könnyeimet törölgetve hahotáztam, míg a következőn már a meghatottság miatt kellett szipognom. Frenetikus ez a pasi.

>!
Kabódi_Ella P
Fredrik Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról

„Hazamentünk, én pedig néztem, ahogy alszol, és arra gondoltam, hogy ezért most ki fogja vállalni a felelősséget. Mert az fix, hogy nekünk ilyesmit nem engednek meg. Én dobozból iszom a gyümölcslevet, anyukád pedig sosem teszi vissza a dvd-t a dobozába. Nem vagyunk alkalmasak erre. Valakinek le kellett volna vizsgáztatnia minket.”

Napsugaras szívem csücske. Te esetlen bohóc. Idealista lelkem örömteli bűnbeesése: Fredrik Backman a neved. Nem, nem fogok visszafogott, üde szakértéssel tort ülni a könyved felett. Egyrészt, mert nem konyítok hozzá, mármint se ahhoz, hogy kell tort ülni, se a szakértéshez. Azt tudom, hogy amikor az évszázad lenyomorultabb hétfőjének reggelén ülök a nyamvadt buszon munkába menet, sok mélabús képű ember társaságában, és röhögve-vinnyogva olvasom a könyvedet, miközben idegenek bámulnak rám, kételkedvén épeszűségemben, sokkal jobban érzem magam, mintha nem olvasnám a könyvedet. Egész egyszerűen csak azért, mert szívmélyig, őszintén, hasfájásig meg tudsz nevetettni. A félelmetesen igazmondó, majdhogynem kíméletlen öniróniád sosem lépi át az önutálat súlyos, keserítő mezsgyéjét, látod és láttatod magad. A lelked, azt, aki vagy, aki szeretnél lenni, aki majd egyszer leszel, és azt is, aki voltál valaha egyszer. Egészen profánul kimondva: félholtra tudsz röhögtetni, illetve könnyekig meg tudsz hatni a nyakatekert mondataiddal, ál-logikus gondolatmeneteiddel, amikkel nem lehet tulajdonképpen vitatkozni, és azzal az infantilis, ám szerethető hozzáállással, amellyel a világ felé fordulsz úgy általában.

Az Animus Kiadó gondozásában idén megjelent, Amit a fiamnak tudnia kell a világról c. kisregény (vagy minek is nevezzem?) kétségtelenül az egyik legkiválóbb munka, ami Fredrik Backman tollából valaha is kikerült. Pedig az író mindegyik regénye egy-egy végeérhetetlen, gyönyörű, édes-keserű mese-utazás, bűntetendően idealista nézőpontból írt, lélekmélyig felkavaró gyöngyszem. „Azért nem kell túlzásokba esni.” Mondja ő. Szerintem meg kell. Illetve nem tudok nem túlzásokba esni, amennyiben róla van szó. Ugyanis minden könyvét olvastam, minden könyve itt csücsül a polcomon, és nem tudom elképzelni, hogy ez valaha is ne így legyen.

Előrebocsátom, nem csak körülbelül, hanem ténylegesen nem tudok semmit sem a gyereknevelésről. Slussz-passz. Azt sem tudom, hogy ő jól csinálja-e ezt az apukásdit, avagy sem. Azt viszont biztosan érzem, hogy ha egy férfi ilyen könyvet ír a fiának, akkor a kezét a tengerárszerű, elsöprő szeretet vezérli. Engem megindított az a gyengédség is, ahogyan „anyukád"ról beszél. Mindig csak így emlegeti: "anyukád”. Mégis érezni, hogy számára a nő, az egyetlen és valódi, nem csak valakinek (történetesen a saját fiának) az anyukája, hanem az örök szerelem, a legjobb barát, és a világ legjobb szövetségese. Ahogyan önmagukat, és házasságukat leírja, önkéntelenül is eszembe jut a szomszéd házaspár Az ember, akit Ovénak hívnak c. regényből. Tudjátok, a kis iráni nő, a nagy, mamlasz svéd férjével. Amikor majd újraolvasom azt a regényt, soha többé nem fogom őket másként látni. Fredrik Backmant, és a feleségét fogom látni, felismerni a sorokban. Ez minden bizonnyal nem véletlen, de mindannyian ismerjük az örökzöld igazságot: az élet a legnagyobb meseíró.

Amikor azt mondom, olvassál Backmant, ha jót akarsz magadnak, nem azért mondom, mert én annyira szeretem, hogy ha nem olvasod, én péklapáttal váglak hátba. Ilyet azért nem tennék. Ugyan. Azért mondom, mert tudnod kell, hogy Backmant olvasni jó. Backmant olvasni kell. Érdemes. Megérint. Elringat. Megnevettet. Elgondolkodtat. Meghat. Felemel. Backman úgy látja a világot, ahogyan nem látja azt manapság senki sem. Bízz bennem, amikor erről írok. Tudom. Mert ma reggel a világ legnyomorultabb hétfőjének indultam neki: nevetve.. oké, könnyesre röhögve magam a buszon, miközben az emberek bámultak rám, és próbálták megfejteni, vajon épelméjű vagyok-é. Tudom, mert a mai napon bárki lelkét eladtam volna azért, hogy valahol máshol legyek inkább, de amikor hazafelé jöttem, az arcomon mégis mosoly volt. Mi több. Kuncogtam. Heherésztem. Cöcögtem. Vihorásztam. Felmelegedtem. Átszellemültem. Felengedtem. Csakis azért, mert egy Backman nevű, hamisítatlan, ámde szeretetre méltó félbolond ember kicsinyke, keménykötéses, türkizkék könyvecskéjét tartottam a kezemben. Én csak azt javasolhatom, ha igazán jót akarsz magadnak: olvass Backmant.

Az eredeti bejegyzés a blogomban olvasható:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2019/07/fred…

5 hozzászólás
>!
GytAnett P
Fredrik Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról

2 hónapja már, hogy olvastam ezt a kis könyvecskét. Nem mondom, hogy minden sorára emlékeznék, mert nem, de nagyon mély benyomásokat hagyott bennem. Annyira egyértelműen lejött minden egyes sorból, hogy ő mennyire is szereti a fiát!
Így, hogy nálunk is úton van a gyerkőc, azt hiszem, egy kicsit más szemmel olvastam. Igyekeztem ellesni, hogy hogyan is lehet szeretni. Persze, ez természetesen fog jönni, meg minden, úgyhogy ez egy kicsit idiótán hangzik, de nagyon tetszik az a szeretet, ami Backmanban van. Laza, de mégis ott van minden egyes pillanatban, minden egyes mozzanatban.
A rövid kis történeteken, szösszeneteken nagyon jókat vigyorogtam sokszor. Az az igazi édes, melengető érzés kerített hatalmába olvasás közben.
Nagyon ajánlom bárkinek, anyukának, apukának, akinek már van gyereke, vagy aki csak tervezi, hogy egyszer majd lesz. :)

>!
Virág_Blogger P
Fredrik Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról

„Ez lenne hát az élet, amely bizonyos dolgokat megkövetel tőled. Legyél becsületes, bátor és igazságos. Szeress, és légy szeretve. Vallj kudarcot. Kerülj kínos helyzetekbe. Győzz. Ess le valahonnan. Ess szerelembe. Alapíts együttest.”

Ha azt mondod Backman, én azt mondom, őszinteség. Stílus. Humor. Mélyég. Azt mondom, ő az életbölcsességek skandináv mestere – bár nem annyira coelhosan, mint inkább „sose haladj forgalommal szembe az IKEA-ban, vagy leveszem rólad a kezem” értelemben. Olyan ember, aki beszélget az olvasóval, megcélozza az élet nagy kérdéseit, de nem áltat mindeközben azzal, hogy ismeri a tuti túlélési tippet, amivel megkönnyítheti bárkinek is ezt a buktatókkal teli utat. Főleg mert az élet szereti azt játszani, hogy ha jobbról, balról, előről és hátulról is felkészültél a támadására, akkor a magasból lenyúlva csap nyakon. Akárhogy is, Backman célja egyszerű és egyenes: csupán szeretné megosztani saját tapasztalatait, megmutatni azt, mikor orrabukott, s azt is, mikor kecses bakkecskeugrással lépett túl az élet állította akadályokon. A pelenkaosztályon történt kétségbeesését és a gyermeke iránti szeretetét. Az Amit a fiamnak tudni kell a világról minden lapjából árad az őszinteség, ahogy azt már Backmantől megszokhattuk – e kötet azonban úgy érzem személyességénél fogva még többet ad elődeinél. Olyan ajándékot, olyan gondolatokat, amelyeket mindenkinek meg kéne tanulnia elfogadni, és élete részévé tenni.

Teljes értékelésem a könyvről a blogomon olvashatjátok: https://neverletmegobyviranna.blogspot.com/2019/05/fred…

>!
Flora_The_Sweaterist P
Fredrik Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról

“Szeretlek, ezt már most leszögezem, de ha megpróbálsz menetiránnyal szembe menni az IKEA-ban, akkor csak magadra számíthatsz. “

A szerző korábbi regényeitől eltérően Amit a fiamnak tudnia kell a világról nem egy cselekménnyel rendelkező történet, hanem a fiához írott tanácsok, vallomások gyűjteménye, egy olyan könyv, ami mögül előbújik az író és feltárulkozik az ember. Na, nem mintha Backman regényeiben nem találhatnánk rá az alkotóra: egy író nem is tud nem benne lenni a műveiben. De ez a könyv valami más. Valami sokkal személyesebb.

A gyermeknevelés nem egyszerű, ezt a szülők már rég tudják, mi többiek pedig általában tisztes távolból, csendben örülünk neki, hogy kívül maradhatunk a katasztrófa sújtotta övezeten, és nem kell megküzdenünk a “kakilogisztikával”, éneklő műanyag zsiráfokkal, a felelősséggel és az aggódással. Backman viszont ért hozzá, hogy még ezt a kaotikus világot is szimpatikussá tegye az írásából áradó, fiai iránt érzett szeretettel, a hibái és kétségei elismerésével, és a rá annyira jellemző, merész, szókimondó humorral.

„Amikor gyerekünk lesz, az olyan, mintha markológépet próbálnánk vezetni egy porcelánboltban. Begipszelt lábbal. Fordítva felvett símaszkban. Részegen.”

Ebben a könyvben megismerhetünk egy apát, egy igazi, a gyermekével törődő apát, és bár Backmant már eddig is szerettem, ezzel a rövid kiadvánnyal felkerült arra a kedvencek listájára, amit speciálisan a jó apukáknak tartok fent. Mert nincsen szeretni valóbb egy ilyen apukánál. Félreértés ne essék, Backman távol áll a tökéletestől és ezt fel is meri vállalni. Viszont a szavaiból egy valami világos, a gyermeke megszületésével maga mögött hagyta az énközpontú hozzáállást, és elfogadta, hogy ezentúl bármi is legyen, nem ő az első számú ember a saját életében, hanem a fia. Amik pedig igazán emberivé teszik, azok a hibái és félelmei.

Ami számomra külön örömet jelentett (mert az intertextualitásnak a bolondja vagyok), az a sok Ovéra tett utalás volt, amiből egyértelművé vált, hogy mennyi, a regényben feltűnő apróságot, érzést, részletet merített az író a saját életéből. Mind közül a legmeghatóbb pedig a felesége iránt érzett mély szeretete és csodálata: Ove Sonjája igazából Backman felesége.

Backman-rajongóknak ez a könyv kötelező olvasmány, apukáknak úgyszintén.
Mindenki másnak pedig erősen ajánlott.

Bővebben: https://florathesweaterist.wordpress.com/2019/04/30/ert…

>!
kratas P
Fredrik Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról

Szóval ilyen a szeretet. Őszinte, vicces, néha idióta, de aranyos és kedves.
Kedvenc!

>!
Nikymeria P
Fredrik Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról

Backman-t nem tudom megunni, és lehet csak egy nagyon ügyes szemfényfesztő, nyálas és hatásvadász, de imádom. Nagyon nevettem olvasás közben. Nem könnyű a gyereknevelés, de elhiszem neki, hogy vicces is lehet.

>!
Trixi
Fredrik Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról

Imádom ezt az embert!
Eddig még nem csalatkoztam benne. Végig kuncogtam a könyvet, és persze néha pityeregtem is. Az egyszerű mondatok, egyszerű szavak mögött akkora mélységet, szeretetet éreztem, hogy nem bírtam ki könnyek nélkül. Azt hiszem Backman úr, maradok örökké a híve!

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Málnika P

Tudd, hogy lehetsz bármi, ami csak szeretnél, de ez közel sem olyan fontos, mint az, hogy lehetsz az is, aki vagy.

75. oldal

>!
robinson P

Azt mondják, a férfiak előbb vagy utóbb olyanok lesznek, mint az apjuk. Remélem, ez nem igaz.
Remélem, te jobb leszel.

1 hozzászólás
>!
Málnika P

Szeretném, ha azt csinálnád, ami boldoggá tesz, attól függetlenül, hogy mit szólnak hozzá mások.
De azt is szeretném, ha felkészülnél mások tudatlanságára és szűklátókörűségére.

43. oldal

>!
Flora_The_Sweaterist P

Amikor gyerekünk lesz, az olyan, mintha markológépet próbálnánk vezetni egy porcelánboltban. Begipszelt lábbal. Fordítva felvett símaszkban. Részegen.

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyermekvállalás · símaszk
3 hozzászólás
>!
Málnika P

Mert szeretném, ha tudnád, a szülőség azért nem olyan átkozottul sima ügy, mint amilyennek látszik.

11. oldal

>!
Málnika P

Van valami különleges abban, amikor beleszeretünk a szavakba. Repkedő pillangóként érezzük őket a bőrünk alatt. Forgószélként a fejünkben. Ökölként a gyomrunkban.

161. oldal

>!
Kókuszka P

Csak arra szeretnék kilyukadni, hogy nem mindig az az erősebb, aki üt. Hanem, aki nem üt.

128. oldal

>!
Málnika P

Ha tényleg tudni akarod, mit jelent férfinak lenni, kérdezd meg Gareth Thomast, a walesi válogatott rögbijátékost, aki kiállt az öltöző közepére, és elmondta a csapattársainak, hogy meleg. Sok mindent nem tudok ezen a világon, de azt tudom, hogy akkor és ott az öltözőben senki sem volt férfibb nála.

75. oldal

>!
Málnika P

Mert a gyerek nemcsak gyerek, hanem a szülő identitásának szimbóluma.

114. oldal

>!
robinson P

De azt jegyezd meg, hogy az ember a legfurcsább dolgokra emlékszik majd gyerekkorából.

1 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Varró Dániel: Aki szépen butáskodik
Janikovszky Éva: Örülj, hogy fiú!
Janikovszky Éva: Örülj, hogy lány!
Pamela Druckerman: Nem harap a spenót
Farkas Kriszta: Málna mesék
Willy Breinholst: Apák könyve
Dick Hills: Hogyan maradjunk házasok
Bruce Feiler: A boldog családok titkai
Csisztu Zsuzsa: Kisgyerek, kis gond
Willy Breinholst: Anyu a legjobb a világon!