A ​nagymamám azt üzeni, bocs 808 csillagozás

Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs

Elsa ​majdnem nyolcéves, és „különleges”. Nagymamája hetvennel több, és némileg őrült. Hogy mennyire, azt ki-ki másként értékeli. Másként a szomszéd, akit nagymama mintegy véletlenül eltalál egy paintballfegyverrel, máshogy a saját lánya, aki (többek között) dohányzási szokásai miatt neheztel rá, és megint másképp az ingyenújság terjesztője, aki nem ért a szép szóból, hogy nagymama nem kér reklámot. Olykor Elsa is őrültnek tartja őt, pedig neki nagymama az egyetlen barátja. Az iskolában ugyanis inkább csak zaklatókat tud szerezni az, aki mások szerint nem tud alkalmazkodni a többiekhez, és amúgy is túl érett a korához képest. Nagymamával azonban bármelyik este elutazhat Félálomországba, ahol Elsa mássága ünnepelt erény, és ahol lovagként bátorságot gyűjthet. Amire hamarosan minden eddiginél nagyobb szüksége lesz. Nagymama ugyanis meghal, és leveleket hagy hátra, amelyekben bocsánatot kér azoktól, akiket életében megbántott. Ezeket a váratlan helyeken felbukkanó üzeneteket Elsának… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Animus, Budapest, 2018
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633243244 · Fordította: Bándi Eszter
>!
Animus, Budapest, 2015
384 oldal · ISBN: 9789633243251 · Fordította: Bándi Eszter
>!
Animus, Budapest, 2015
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633243244 · Fordította: Bándi Eszter

Enciklopédia 63

Szereplők népszerűség szerint

Britt-Marie · Nagymama · Elsa


Kedvencelte 186

Most olvassa 53

Várólistára tette 406

Kívánságlistára tette 332

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

Suba_Csaba P>!
Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs

Bármennyire is szeretnék, nem tudok öt csillagot adni erre a könyvre. Amilyen gördülékenynek éreztem a Hétköznapi szorongásokat, annyira nehezen tudtam haladni ezzel a könyvvel (majdnem két hétig olvastam…). Minden részlete tetszett, mégis valahogy sokszor a fejezetek után le kellett, hogy tegyem, mert sok volt. Lehet, hogy rossz időben került hozzám a könyv vagy talán a nagymama téma volt most rám szívszaggató hatással…
Talán majd egyszer újraolvasom. De most jöhet a következő Backman. ;)

>!
Animus, Budapest, 2018
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633243244 · Fordította: Bándi Eszter
14 hozzászólás
Gorkie>!
Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs

Ez nem az én könyvem volt sajnos. :(
Az első 150-200 oldalon nagyon szenvedtem. Nem sokon múlt, hogy félbe nem hagytam.
Nem tetszett az írásmód. Egy 7 éves gondolatait olvashatjuk, de E/3-ban. Nagyon zavart, nem tudtam megszokni.
A szereplőket egyáltalán nem szerettem. Elsát sem. Nem is értem, hogy miért hagyták olyanokat nézegetni a neten, mint pl.: a rák. :S Azt sem értem, miért meséltek egy 7 évesnek olyanokat, amiket. Hiába okos egy gyerek, ezek nem neki való dolgok voltak. Szerintem…
A vége már jó volt, a mondanivalója tetszett, de ez nem feledtette velem el a szenvedést.

>!
Animus, Budapest, 2015
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633243244 · Fordította: Bándi Eszter
35 hozzászólás
fióka P>!
Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs

Nagyon-nagyon rég nem futottam bele ilyen elbűvölő, felfedezésekkel, megvilágosodásokkal teli, felnőtteknek szóló gyerekkönyvbe. Oké, nem tagadom, a gyerekek is élvezhetik bizonyos életkoron túl, de addig fenntartom: ez felnőtteknek szól.
Ez a második ilyen katartikus élményem két hónap alatt, az első Atticus volt, a második az itt fő-, mellék- és mindenféle szereplői állást betöltő nagymama. Egy igazi, belevaló, vagány, okos és nagyon, nagyon emberi nagymama. Egy olyan ember, aki félelmeket életmesékkel gyógyít, aki mindent megtesz azért, hogy egyetlen unokája gyereknek és ne kiközösített furcsaságnak érezze magát, minden illegálisat elkövet, ami bizonyos kereteken belül megtehető (ezért szeretem talán a legjobban), aki verekedni tanít (szigorúan önvédelemből, persze) és aki megteszi a legfontosabbat: megfelelő terelgetés mellett ugyan, de hagyja az unokáját a maga útját járni, felfedezni, összefüggéseket keresni, fejlődni, válaszokat találni. Ez az a fajta nagymama, aki mindig veled van, még akkor is, amikor nincs. Aki barátok beszerzésének lehetőségét adja neked. Akivel lehet szekrényben aludni. Akivel lehet veszekedni, de nem túl sokáig. Aki vicces és nagyon jó a humorérzéke, noha egyesek kissé abszurdnak találnák. Aki worsokkal haverkodik és megtanít arra (is), hogy a worsoktól nem kell félni, mert azok a világ legjobb barátai (a fenébe, hogy hiányzik nekem az én worsom!), olyanok, akik fagyin és vaníliás csókon élnek és roppant türelmesek. És olyan nagymama, aki hibázik. Olyan, aki bocsánatot kér – ha nem előbb, hát utóbb. Olyan, akit receptre kellene felírni minden, de minden gyereknek, a felnőttekről nem is beszélve.
Annak ellenére szerelmetesedtem bele a könyvbe, hogy az egyik szálat kissé tétovának, feleslegesnek, valamint nagyon kidolgozatlannak tartom. Ami miatt pedig még az is szeretni fogja, aki amúgy nem szereti a kislányokat, a nagymamákat és a worsokat, az a (bölcs) nyugalom és a szeretet. Giccs- és csöpögésmentes verzióban. Ami egyébként tényleg létezik, Angliában pontosan ezt szeretem. De az már egy másik mese.
Olvassátok és szeressétek. Az idétlen címe ellenére :).

22 hozzászólás
Uzsonna >!
Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs

Azt üzenem azoknak az okostojásoknak, akik szerint az élet nem mese, hogy márpedig csakis azokkal lehet megismerni és elfogadni az életet, ezt a világot! Bocs, de ez így van! Sok ilyen nagymamát és sok jó, IGAZI mesét mindenkinek!
Egy gyermekkönyvtáros

3 hozzászólás
gesztenye63 P>!
Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs

A nagymamán kívül nem olvastam még semmit a szerzőtől. Óvatlanul be is sétáltam az elegánsan felállított csapdába. Hiszen a legtöbb – egyébként elfogadható minőségű – terméket el lehet adni egy bűbájos kisgyermekkel és egy imádni valóan vagány kutyussal.
Könnyű volt elvesznem egy olyan világban, amely hol csodálatosan boldog és kerek, hol pedig megindítóan fájdalmas és szomorú. Tele van érzésekkel és egy darabig minden olyan egyértelműen fekete és fehér, mint az igazi tündérmesékben. Valaki vagy jó, vagy pedig gonosz. A jónak márpedig mindig győznie kell a mese végére!
És ki vitatná azt, hogy minden majdnem nyolcévesnek szüksége van egy szuperhősökre jellemző tulajdonságokkal bíró nagymamára, aki vezeti az ő hadseregét, valamint Félálomországra is, ahová bármikor teleportálhat, ha az élet (és a felnövéssel járó nyűgök!) már oly mértékben elviselhetetlenek, hogy egy időre el kell tűnni a „normálisok” szeme elől. Bevallom, ez nekem a mai napig mindennapos vágyam! :)
Ráadásul szól ez a regény az őszinte, mély szeretetről, az igaz, feltételeket nem támasztó barátságról, az önfeláldozásról, és a veszteségről, a mindent és mindenkit – majd egyszer önmagát is – felemésztő hiányról. S teszi ezt egy majdnem nyolcéves szemszögéből, egy sugárzóan intelligens, tüneményesen zsivány kislány gondolatain keresztül. És eddig rendben is van. Megérint. Befogadom. Megvettem. Tetszik.
De aztán elgondolkodom, hogy mennyire is illik mindehhez a narráció E/3-as technikája. Backman nagyon tud írni. És éppen ez a professzionalizmus, a tökéletesen szerkesztett felépítés távolította el tőlem a regény végére a csodálatos főhőst és világát. Az erkölcsi tanulságok annyira direkt módon csaptak a képembe, a világ annyira „felnőtt”, hogy az már-már feledtette velem a kezdeti magával ragadó, bájos hangulatot, a kisgyermek világát, azt, hogy ez a kisgyermek én vagyok. :( …és ez csalódást keltett. Nem azért mert bármit is vártam ettől a könyvtől, hanem éppen azért, mert a kezdetekben mást, többet, jobbat (tisztábbat!) adott.
Ezért „csak” erős négycsillagos számomra a regény. Persze ha csak tehetem, olvasok még a szerzőtől, hiszen vérprofi.

9 hozzászólás
Málnika P>!
Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs

„Az embernek el kell mesélnie a történeteit. Különben megfulladunk.”

Backman ezúttal is lélekbalzsamként hatott számomra, Félálomország és a „még nem társasház” lakóinak sajátosan összefonódó történetével. A majdnem nyolcéves Elsa, aki nem elég, hogy „más”, még Fél, azaz születendő féltestvére érkezését is fel kell dolgoznia, ráadásul kénytelen szembenézni szeretett nagymamája, aki egyben az egyetlen barátja is volt, halálával. Az utolsó kaland során a bocsánatkérő búcsúlevelek kézbesítése és a kastély megvédése veszi kezdetét. A mindenkiben ott rejlő szupererő, az édességimádó wors, a társasház érdekeit nevetségesen képviselő Britt-Marie, a nyamvadtozó Alf, a mindenkit táncolni tanító szindrómás fiú, a kedvenc Griffendél-sál, a mindentudó Wikipédia, a kifogyhatatlan vaníliás csókok, és a gyér helyesírással, ám annál nagyobb egyéniséggel rendelkező nagymama levelei segítségével egy különös kalandba keveredik bele az olvasó is. Miközben Miamas lovagja mellett minden szereplő megküzd a maga nehézségeivel, egyszerre lehet felhőtlenül nevetni és keservesen sírni a felnőtteknek szóló mese olvasása során. Alig várom, hogy sorra kerüljön az Itt járt Britt-Marie is, nagyon szurkolok neki, hogy végre igenis tollal töltse ki azt a nyamvadt keresztrejtvényt.

Remélem, ha az olvasók fura ízlésén múlik, az írónak sosem kell rendes munka után néznie, mert mindenkinek járnak ezek az egyedien csodálatos, szívhez szóló történetek. „És aki esetleg nem ért ezzel egyet, az tulajdonképpen teljesen hibbant.”

13 hozzászólás
B_Tünde P>!
Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs

Ha Ove-t nem olvasom előzőleg, akkor lehet, hogy abbahagyom a könyvet. Eleinte zavaros volt, nehezen állt össze a kép, nem tudtam mit akar a történetből kihozni a szerző. Nem sikerült ráhangolódni az általa felépített mesevilágra, és nem éreztem otthon magam Félálomországban. Később azonban, tovább olvasva, ahogy a meséből kibontakozott a valóság – persze a könyvbeli valóság, ami azért szintén elég meseszerű – már olvastatta magát a történet. Backman szerintem zseniálisan oldotta meg azt, ahogy a társasház lakóinak élettörténetét összakapcsolta egy-egy meseszereplő történetével. Így segítette Elsát a mesék erejével – aki annak ellenére, hogy jóval érettebb volt mint kortársai, azért mégiscsak egy kisgyerek – abban, hogy a rázúduló, sokszor tragikus történeteket képes legyen feldolgozni, és így elég erőssé válhasson ahhoz, hogy átvegye nagymamája szerepét: ő őrizze tovább a kastélyt.
Miután kiolvastam, már bátran merem ajánlani másoknak is ezt a könyvet, akik hisznek a mesék erejében. Fontos, hogy nem szabad feladni az elején, végig kell olvasni, mert csak így kerülhetjük el Britt-Marie rosszalló megjegyzését, miszerint: Nem, ilyet nem cselekszünk. Könyvet nem hagyunk félbe, ez nem való. Ilyet senki nem tehet ebben a társasházban. A szabályok mindenkire vonatkoznak, de úgy ám!
:-)

Citrompor P>!
Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs

Ma került hozzám a szerző legújabb magyar megjelenése, így eszembe jutott, hogy elmaradtam a nagymama értékelésével. Pótolom.

Olvasás közben végig éreztem, hogy meg vagyok vezetve a – harmadik Backman könyv elolvasása után azt hiszem, kijelenthetjük: – tipikus (esendő, kellően szánnivaló, de egyben színes és izgalmas) Backman karakterekkel, érzelmi manipulációkkal és (néha felesleges, túlzottan cizellált) bonyodalmakkal. A francba vele!, gondoltam magamban. Főleg a francba vele, hogy nem tudtam ellenállni neki, hagytam magam letarolni ezzel a szirupos arzenállal (spoiler). Most, hogy egy csomót felsoroltam ezen elemek közül, egy enyhe na ne már! már megint kicsúszott belőlem. Ezt még leírni is sok, nem hogy olvasni. Miért van az, hogy mégis működik? Ha más írná meg, akkor is működne? Mert azért annyira nagyon kiemelkedően / jellegzetesen / egyedien / „irodalmian” nem ír Backman, mégis hat rám. Hiszen nagyon élveztem, hol röhögtem, hol sírtam, volt olyan oldal, ahol mindkettőt produkáltam. A végén csak ültem a kanapén, csorgott a könnyem, a könyvet meg teletűzdeltem post-itekkel, mert újra akarok nevetni és könnyezni rajta. Ki érti ezt? Még a végén Britt-Marie-t, a „rideg boszorkányt” is megkedveltem. Amit korábban nem igazán gondoltam volna. (Ld. https://moly.hu/ertekelesek/2373691)

Volt a könyvben egy helyen elejtett megjegyzés arról, hogy ez már egy másik történet. És nem Britt-Marie-nál. Azt hiszem, van még muníció ebben a gépezetben. Egyelőre nem tudok ellenállni neki. Várom, el fogom olvasni, és meglátjuk, mi lesz.

2 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs

Teljesen másmilyen könyvre számítottam, bár Ove után végülis, ez sem lehetett átlagos történet. Elsa koravén kislány. A wikipédiát bújja, tisztában van olyan dolgokkal, amikkel még elméletileg nem kellene (pl. viszony)és legjobb barátja a kelekótya nagymamája.
Az író itt is parádésan castingolt. A szomszédok színesebbek, mint egy vándorcirkusz. A Szörny, a taxisofőr, a fekete szoknyás, a várakozó kávés Lennart, és a boszorka Britt- Marie, akit a könyv végéig rendesen utáltam. De ha közelebbről megismerjük a szereplőket, igazából mindegyikkel együtt lehet érezni. A nagymama által kreált mesevilág nagyon érdekes volt, legtöbben örültünk ha a szüleink egy hagyományos mesét elmondtak esetleg felolvastak. A wors volt a kedvencem, bár nem derült ki milyen fajta. Nyilván mesebeli, mert annyi édességtől amennyit megetettek vele, bármilyen kutya felfordult volna.

DoreenShitQ>!
Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs

Az embernek hinnie kell. Nagymama mindig ezt mondta. Az embernek hinnie kell valamiben, hogy megértse a meséket. „Az nem olyan nagyon fontos, hogy miben hisz az ember, de valamiben muszáj hinni, mert amúgy az egésznek semmi értelme.”

Ahogy olvastam ezt a könyvet, végérvényesen beleszerettem ennek a pasasnak a szavaiba. Már másodjára töri össze a szívem és nevetett meg egyszerre, de úgy, hogy nem tudom utálni érte. Elfogult vagyok, mert én úgy látszik, minden mondatot, amit leír Backman imádok.

Minden majdnem nyolcévesnek jár egy szuperhős. Én odabiggyeszteném hogy minden majdnem nyolcévesnek, és tudjátok mit?, mindenkinek! Mert azért nekem se ártana egy.
Meg egy ilyen nagy arc nagymamával is megdobhatna valaki. Ha nagyon szépen kérem? Naaa? Légyszi!
Minden majdnem nyolcévesnek és mindenkinek jár egy mese, ahol ő a főszereplő. És üzenem minden okostojásnak, akik azt hiszik, a mesék csak a könyvekben léteznek, hogy nem tudnak semmit. Az életünk nem mindig mese, de attól még mi vagyunk a főszereplői, és mindig a főszereplő kezében van az irányítás, ha nem is mindig.
Minden majdnem nyolcévesnek és mindenkinek jár egy történet, ahol egyszerre tud sírni és nevetni.
Minden magányos, furcsa, majdnem nyolcévesnek és mindenkinek jár egy barát. Mindenkinek szüksége van rá, hogy valakinek elmondja a történeteit, mert az embernek el kell mesélnie a történeteit. Különben megfulladunk. És hiába vagy furcsa, nincs abban semmi rossz, ha az ember más. Nagymama azt mondta, hogy a más emberek változtatják meg a világot! És amúgy is, mindenki furcsa a maga módján, mindenkinek megvan a maga kattanása. És ha az ember legjobb barátja egy wors, az állati király lehet!
Minden majdnem nyolcévesnek, és mindenkinek illene Backmant olvasnia. Elmenni Félálomországba, és Ovéval kalandozni. De most már abba is kell hagynom a szövegelést, mert vár még Britt-Marie, akiben tuti nem fogok csalódni.
És minden majdnem nyolcévesnek és mindenkinek üzenném, hogy amíg Britt-Marie nem kopogtat az ajtómon, Miamasban vagyok, ne zavarjatok.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

szera>!

Nagymama így hívja a hazugságokat. „Az igazság másik verziója.”

20. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hazugság · Nagymama
szera>!

„A halálnak nem az a legerősebb hatalma, hogy megöli az embereket, hanem hogy a maradó emberekből kiszívja az életkedvet”, gondolja anélkül, hogy tudná, hol hallotta.

229. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál
szera>!

– Ne nyafogj! Ilyenkor olyan vagy, mint az anyukád. Van nálad öngyújtó?
– Hétéves vagyok!
– Mennyi ideig fogod ezt a kifogást használni?
– Amíg már nem leszek hétéves!

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Elsa · Nagymama
_Enii_ P>!

– A legbiztosabb, ha az ember jósággal helyettesíti a rosszságot.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: jóság · rossz
3 hozzászólás
szera>!

Megint havazik. Elsa pedig úgy dönt, hogyha az emberekről, akiket szeret, kiderül, hogy régebben seggfejek voltak, attól még muszáj szeretni őket. Elég hamar ki lehet fogyni az emberekből, ha mindenkit diszkvalifikálunk, aki valaha is seggfej volt.

325. oldal

szera>!

A félelmek olyanok, mint a cigaretták, mondta nagymama: nem az a nehéz, hogy végezzen az ember az apró rohadékokkal, hanem hogy ne kezdjen ki velük újra.

239. oldal (Animus, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Nagymama
robinson >!

Sosem köszön, sosem mosolyog. Nagymama szerint a szoknyája azért ennyire jól vasalt, mert „ezen a nőn nem mer összegyűrődni”.

33. oldal

DoreenShitQ>!

Köszönöm, hogy az olvasóm vagy!
A te furcsa ízlésed nélkül minden valószínűség szerint kénytelen lennék rendes munka után nézni.
                                                                                                    Fredrik Backman

Köszönetnyilvánítás

14 hozzászólás
robinson >!

Szuperhősök márpedig minden hétévesnek járnak.

(első mondat)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

R. J. Palacio: Az igazi csoda
R. J. Palacio: Csodácska
Leiner Laura: Valahol
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Leiner Laura: Maradj velem
Leiner Laura: Bábel
Jennifer Salvato Doktorski: Lángra lobbant nyár
Leiner Laura: Akkor szakítsunk
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Cassandra Clare: Éjsötét Királynő