A ​hazavezető út minden reggel egyre hosszabb 352 csillagozás

Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

Noah életében különleges szerepet tölt be nagyapja, akivel nagyon hasonlítanak egymásra, és akivel minden beszélgetés egy új kalanddal ér fel.
Nagyapó már rettentően öreg. Olyan öreg, hogy a dolgok kezdenek elmosódni a fejében. Szeretett számjegyei, remek ötletei, egy sátor a szigeten, a képek a fiáról, az unokájáról, nagyanyó emléke. Mindezek gyönyörűséges, szívszorító képekben kavarognak agyának egyre fáradó tekervényeiben. Olyan, mint egy kihunyóban lévő csillag. Vagy egy különleges táj, amely lassan eltűnik a vastag hótakaró alatt.

Ez a kötet az emlékekről és az elengedésről szól. Azért született, hogy az írója megértsen bizonyos dolgokat. És mi, az olvasói is megérthetünk általa valamit. Valami fontosat a búcsúzásról. Mert ez a könyv búcsú és találkozás egyszerre.

Eredeti mű: Fredrik Backman: Och varje morgon blir vägen hem längre och längre

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Animus, Budapest, 2017
88 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633245125 · Fordította: Bándi Eszter

Enciklopédia 6


Kedvencelte 35

Most olvassa 13

Várólistára tette 227

Kívánságlistára tette 208

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

A könyv rövid ugyan, ám jelen esetben ez nem is baj. Nem azért, mintha nem olvasnék bármilyen hosszúságú könyvet a kedvenc szerzőmtől, hanem azért, mert ez a könyv felidézi elvesztett szeretteinket, felszaggatja a rég eltemetett fájdalmainkat, előhozza azokat a meg nem tett, elmulasztott dolgokat, amelyeket most már megtennénk és máshogy csinálnánk.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/07/fredrik-backman-ha…

1 hozzászólás
>!
szadrienn P
Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

“- Azért vagyunk itt, hogy megtanuljunk elbúcsúzni, nagyapó?” – teszi fel a kérdést a kisunoka, és számomra talán ez a mondat volt a regény legmegrázóbb gondolata. Hiszen az élet szüntelen búcsúzás, előbb-utóbb mindenkinek el kell engednünk a kezét, aki valaha a legdrágább volt nekünk.
Nehéz lehet igazán jó könyvet írni az élet és a halál, az emlékezés és a felejtés közötti szűk mezsgyéről. A családi szeretetkötelék folytonosságáról, a legkisebbek mosolyáról, amibe kapaszkodunk, és ami az átélt fájdalom és veszteség után is megőriz és megtart
minket. Fredrik Backmannak sikerült megragadnia az elmúlás pillanatait, és gyönyörű, tökéletes művet alkotni belőlük.

2 hozzászólás
>!
gesztenye63 P
Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

No hát! Végre ez a nagy svéd manipulátor elkövette azt a rövidke írást, ami hozzám szól és nem érzem, hogy játszik benne az érzelmeimmel és visszaél a manipulálhatóságommal. Megírta azt a kisregényt, amelyben úgy érzem, hogy minden szó és pont és vessző, de még az óhatatlanul kicsorduló könnycsepp és az öntudatlanul felvillanó mosoly is, egytől egyig, pontosan azon a helyen van, ahová maguktól is illeszkednének, ha az élet, ez a nagy rendező, rájuk szólna, hogy „Igazodj!”.

Csak azt kívánom a könyv minden olvasójának, hogy soha ne ismerje meg nagyapó elveszettségének rettenetes fájdalmát, a gyökértelenség hiábavaló rettegését, a napok kiüresítő, könyörtelen folyamát.
De váljék belőle olyan nagyanyó, vagy nagyapó, akiről egyszer majd érdemes lesz ilyen történetet írni. Elképzelni sem tudok más gazdagságot, úgy gondolom, ez lehet a kegyelem legszentebb állapota.
Nem kérdés: olvassátok!

5 hozzászólás
>!
Málnika
Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

Ez a kisregény tökéletes példája annak, hogy néhány oldalt hogyan lehet csurig tölteni szeretettel és mély érzésekkel. Elmúlásról, elengedésről, emlékekről, értékekről mesél, könnyen olvasható, ám szívbe markoló stílusban.

2 hozzászólás
>!
robinson P
Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

Svédországban is van Holtág… Ez egy apró, ám nagy bölcsességű könyv. Backman zseniális író ezt ismét bizonyította. Remek emberismeretről tesz tanúbizonyságot, a kapcsolatok fontosságáról ír.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2017/06/a-hazavezeto-ut.html

3 hozzászólás
>!
wzsuzsanna P
Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

Igaz, én is fájlaltam, hogy ennyire rövid ez a könyv, de azt hiszem, ha Backman kiadná a bevásárló-listáját, azt is szemrebbenés nélkül megvenném, bízva abban, hogy értéket képvisel.
Ez egy gyönyörű, erős hangulatú, álom-szerű történet az elmúlásról és a búcsúról, amit az is mélyen átérez, aki megélte már a veszteséget, és az is, aki még nem. Az elején még terveztem, hogy kiírom a legszebb idézeteket, de aztán rájöttem, hogy ennyi erővel konkrétan az egész könyvet bemásolhatnám. Imádom Backman-t, na.

2 hozzászólás
>!
Aigi P
Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

Talán nem jó ha túl sikeres az első könyv. (Én is nagyon szerettem Ove-t.) Az író elhiszi, hogy már mindent tud és bármit ír az jó, a marketinges pedig a kiadóval karöltve, az író munkaebéd közben leevett nyakkendőjét is kiadja, ha pénzt szimatol. Szerintem így született ez a könyv is. 96 oldalnyi újrahasznosított, helyenként már túlságosan elcsépelt semmitmondó gondolat. Túltolt érzelgősség mézbe áztatva, sziruppal vastagon nyakon öntve és ezen, házát cipelve, hogy mélyebb nyomott hagyjon, még átmászott egy nagy nyálas csiga is.

Egy példa, hogy mire is utalok újrahasznosított, máshol, máskor kicsit másképpen megfogalmazott, megélt, de tartalmában nagyon hasonló gondolatokon.

Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb
– A tanárunk arra kényszerített minket, hogy írjunk egy fogalmazást arról, mik akarunk lenni, ha nagyok leszünk – meséli Noah.
– Mit írtál?
– „Először inkább arra koncentrálnék, hogy kicsi vagyok.”
– Nagyon jó válasz.
– Ugye? Inkább lennék öreg, semmint felnőtt. Minden felnőtt dühös, csak a gyerekek és az öregek nevetnek.
– Ezt írtad?
– Igen.
– Mit mondott a tanárod?
– Azt, hogy nem értettem meg a feladatot.
– Mire te?
– Hogy ő nem értette meg a választ.

John Lennon
„Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: “boldog”. Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet.”

Lennoné sokkal jobb.

Elengedés témában, ha már ez a főfonala Backman rövidke blöffjének, sem kell rohanni a filozófusok, vallásos bölcselők, pszichológusok „száraz” gondolataihoz ha az ember szeretné ezt sokkal jobban átélhető formában magáévá tenni mert vannak ebben a témában nagyon jó kis könyvek, például a Szólít a szörny.

2 hozzászólás
>!
AniTiger MP
Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

Az elején nem érted, mi az a bekezdés… miért került oda…
Amikor a vége felé újra szembejön, megállíthatatlanul elkezdenek potyogni a könnyeid és az utolsó néhány oldalt vánszorogva, szemtörölgetve, alig haladva olvasod el.

Nagyon fáj.
Abszolút tökéletes.
Kézremegés nélkül képtelenség kiírni az idézeteket.

Blogbejegyzés helyett csak rányomok a Kedvencem és az Ajánlom gombokra, rendben?
Olvassátok!

>!
Animus, Budapest, 2017
88 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633245125 · Fordította: Bándi Eszter
>!
mate55
Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

„Térdre kényszerítve”. Szeretettel és érzékenységgel csomagolt sírás. Backman, elvittél egy utazásra, amelyen nem akartam részt venni. Egy csodálatos sétára három generáció albumába, ahol nincsenek fotók, csak emlékek. Egy olyan történetbe, ahol a szívem mosolygott, miközben a lelkem sírt. Egy olyan „műhelybe", ahol a kreativitás lenyűgöző ecsetével az öregedés kezelésének szelíd módját spoiler megfestetted. „Tettél egy csomót a torkomba.” spoiler

>!
Sippancs P
Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

Rövid, ütős, fájdalmas és az utolsó sorig gyönyörű.

(Hát miért nem mondta nekem senki, hogy Backman így tud írni?!)

15 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Citrompor P

– A tanárunk arra kényszerített minket, hogy írjunk egy fogalmazást arról, mik akarunk lenni, ha nagyok leszünk – meséli Noah.
– Mit írtál?
– „Először inkább arra koncentrálnék, hogy kicsi vagyok.”
– Nagyon jó válasz.
– Ugye? Inkább lennék öreg, semmint felnőtt. Minden felnőtt dühös, csak a gyerekek és az öregek nevetnek.
– Ezt írtad?
– Igen.
– Mit mondott a tanárod?
– Azt, hogy nem értettem meg a feladatot.
– Mire te?
– Hogy ő nem értette meg a választ.

40-41. oldal

>!
robinson P

A sárkányt nagyapótól kapta, amikor megszületett. Nagyanyó szerint ugyan nem célszerű plüss-sárkányokat adni egy csecsemőnek, de nagyapó azt mondta, hogy nem óhajt célszerű unokát.

18. oldal

>!
Citrompor P

– (…) Egyszer azt akarta a tanár, hogy írjuk meg, mi az élet értelme.
– Mit írtál?
– „Társaság.”
Nagyapó behunyja a szemét.
– Ez a legjobb válasz, amit valaha is hallottam erre a kérdésre.
– A tanárom azt mondta, írjak bővebben.
– Mire te?
– Azt írtam: „Társaság. És fagylalt.”

63-64. oldal

Kapcsolódó szócikkek: az élet értelme
5 hozzászólás
>!
Jdit

– Azért kényeztetjük el az unokáinkat, mert általuk bocsánatot kérhetünk a gyerekeinktől.

77. oldal

>!
No_és_mi P

– Csak akkor vall kudarcot az ember, ha nem próbálja meg még egyszer.

39. oldal

>!
szera

Nagyapó nevet, Noah is. Szükségtelen ajándékokkal szokták meglepni egymást. Karácsonykor nagyapó egy zacskó levegőt adott Noah-nak, Noah pedig egy fél pár szandált ajándékozott cserébe. Nagyapó a születésnapjára egy olyan csokit kapott, amit Noah már megevett. Eddig ez volt nagyapó kedvence.

35-36. oldal

1 hozzászólás
>!
Zsófi_és_Bea P

Szerelembe esni vele olyan volt, mintha nem férne el a saját bőrében. Ezért inkább táncolt.

19. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

– (…) Inkább lennék öreg, semmint felnőtt. Minden felnőtt dühös, csak a gyerekek és az öregek nevetnek.

41. oldal

>!
robinson P

– Az emlékeim sorra hagynak el, édesem, elszivárognak, akár a víz, ami kifolyik az ujjaim között.

47. oldal

>!
szadrienn P

Jácintok nőnek a pad alatt, millió apró, lila, ölelésre tárt kar szökken ki a szárból a napfény felé.

14. oldal

23 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek
Emma Healey: Elizabeth eltűnt
Eithne Shortall: Szerelem a huszonhetedik sorban
Jaume Cabré: Én vétkem
Cecilie Enger: Anyám ajándékai
Debra Dean: Leningrádi Madonnák
Szikszay Tamás: Kenyér Elemér
Juhász Ágnes: Memóriaőrző
Légrádi Gergely: Nélkülem
Stéphane Servant: Tűzkeresztség