A ​posztmodern, avagy a kései kapitalizmus kulturális logikája 6 csillagozás

Fredric Jameson: A posztmodern, avagy a kései kapitalizmus kulturális logikája Fredric Jameson: A posztmodern, avagy a kései kapitalizmus kulturális logikája

A legbiztonságosabban úgy ragadhatjuk meg a posztmodern fogalmát, ha megkísérlünk történelmileg gondolni a jelenre egy olyan korban, amely már elfelejtette, hogyan is kellene történelmileg gondolkodni. A posztmodernizmus, a posztmodern tudat tehát talán nem is jelent sokkal többet annál, hogy saját lehetőségének feltételeiről gyárt elméleteket, amelyek elsősorban a változások és átalakulások puszta felsorolásából állnak. A modernizmus is megrögzötten foglalkozott az Újjal, és megpróbálta megfigyelni annak születését, a posztmodern azonban inkább váltásokat, eseményeket keres, nem új világokat; az árulkodó pillanatot, amely után már semmi sem a régi…

Eredeti cím: Postmodernism, or, the Cultural Logic of Late Capitalism

Eredeti megjelenés éve: 1991

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Jószöveg könyvek Jószöveg Műhely

>!
Noran Libro, Budapest, 2010
454 oldal · ISBN: 9789639996014 · Fordította: Dudik Annamária Éva
>!
120 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639134031 · Fordította: Erdei Pálma

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

spinakker>!
Fredric Jameson: A posztmodern, avagy a kései kapitalizmus kulturális logikája

A csillag az olvasási élménynek szól, nem a könyvnek (már csak azért is, mert a 100. oldalnál abbahagytam). Érdekel a posztmodern és szeretek róla olvasni, de ez nekem is sok volt. Az lehet a baj, hogy azt hittem, ez amolyan bevezető-átfogó mű, de nem, ehhez már komoly előismeretek kellenek, és inkább azok fogják érteni és értékelni, akik komolyan ebben a témában mozognak – sőt, konkrétan nekik szól, (az első 80 oldal nagyrészt a posztmodern létjogosultságát tárgyalja, főleg a modernhez összehasonlítva) és azt hiszem, számukra ez elengedhetetlen alapmű. Plusz Jameson nyelvezete nagyon bonyolult, sűrű, és összetett dolgokat tárgyal.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

vargarockzsolt>!

A guberáló (másik nevén, a média eufemizmusával élve: a hajléktalan) ma már nem magányos különc és csodabogár, hanem a továbbiakban immár elismert és elfogadott szociológiai kategória, a megfelelő szakértők figyelmének és aggodalmának a tárgya, és nyilvánvalóan potenciálisan szervezetbe tömöríthető, sőt mi több, lehet, hogy a jó posztmodern szokásoknak megfelelően szervezetbe is tömörült.*
Ilyen értelemben értendő az, hogy ha a Nagy Testvér nem is figyel minket mindenhol, a Nyelv igen; a média és a specializált nyelv vagy szakzsargon, amely fáradhatatlanul igyekszik osztályozni és kategorizálni, felcímkézett csoportokká alakítani az egyéneket, és korlátozni vagy kiiktatni az utolsó olyan teret is, amely Wittgensteinnél vagy Heideggernél, az egzisztencializmusban vagy a hagyományos individualizmusban a sajátos és a megnevezhetetlen volt, a szavakkal ki nem fejezhető misztikus magántulajdona és a mással össze nem hasonlítható kimondhatatlan iszonya.

330. oldal

1 hozzászólás
vargarockzsolt>!

Habermas számára azonban a posztmodernizmus bűne elsősorban annak politikailag reakciós funkciójából fakad, abból a mindent átható kísérletből, hogy hiteltelenítse a modernista impulzust, amelyet Habermas maga a polgári felvilágosodással és annak még mindig univerzalizáló és utópisztikus szellemével hoz összefüggésbe. Magával Adornóval összefogva Habermas igyekszik megmenteni és újra emlékezetünkbe idézni azt, amit mindketten a nagy érett modernizmusok alapvetően negatív, kritikus és utópisztikus hatalmának tartanak. Ugyanakkor az a kísérlete, hogy ez utóbbiakat összekapcsolja a 18. századi felvilágosodás szellemével, fontos szakítást jelez valójában Adornóval is, valamint Horkheimer komor értekezésével, A felvilágosodás dialektikájával, amelyben a filozófiák tudományos étosza félrevezetett hatalmi akaratként és a természet feletti uralkodásként jelenik meg, deszakralizáló programjaik pedig mind egy pusztán instrumentalizáló világkép első lépcsőfokai, amelyek egyenesen Auschwitzhoz vezetnek. Ez a meglepő elhajlás Habermas saját történelemfelfogásával is magyarázható, amelyik igyekszik fenntartani a „liberalizmus” ígéretét, és az első, univerzalizáló polgári ideológia (egyenlőség, polgári jogok, humanitárius elvek, szólásszabadság és nyílt média) alapvetően utópisztikus tartalmát – annak ellenére is , hogy ezeknek az eszményeknek a valóra váltása a kapitalizmus fejlődése során kudarcot vallott.

76-77. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kurt Vonnegut: Éj anyánk
Carlos Castaneda: Másik világ kapujában
Paul Auster: 4 3 2 1
Truman Capote: Hidegvérrel
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Walter Murch: Egyetlen szempillantás alatt
Paul Auster: Holdpalota
Saul Kripke: Megnevezés és szükségszerűség
Jürgen Habermas – Jean-François Lyotard – Richard Rorty: A posztmodern állapot
Richard Bach: Illúziók