Man ​Plus 2 csillagozás

Frederik Pohl: Man Plus Frederik Pohl: Man Plus Frederik Pohl: Man Plus Frederik Pohl: Man Plus Frederik Pohl: Man Plus Frederik Pohl: Man Plus

Ill luck made Roger Torraway the subject of the Man Plus Programe, but it was deliberate biological engineering which turned him into a monster – a machine perfectly adapted to survive on Mars. For according to computer predictions, Mars is humankind's only alternative to extinction. But beneath his monstrous exterior, Torraway still carries a man's capacity for suffering.

Eredeti megjelenés éve: 1976

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Science Fiction Masterworks angol

>!
Gollancz, London, 2004
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 1857989465
>!
Millennium, 2000
216 oldal · ISBN: 1857989465

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Noro >!
Frederik Pohl: Man Plus

A legtöbb mai poszthumán regény egy íratlan feltevésből indul ki: abból, hogy képesek leszünk úgy átprogramozni az agyunkat (vagy valamiféle „fordítóprogramot” adni hozzá), hogy az természetesnek tekintse mindenféle új testrészek, érzékszervek, akár egészen embertelen testformák viselését és használatát. Pohl 39 éves regénye azonban ezt még nem veszi evidenciának, inkább felteszi a kérdést, hogy vajon tényleg meg tudnánk-e csinálni? És hogyan élné át mindezt az első számú kísérleti alany?
A mai, tapasztalt sci-fi olvasó számára Roger nem egy különösebben rendkívüli kreatúra: „egyszerű” kiborg, akinek az érzékeit, izmait, bőrét és tüdejét kicserélték a Marson is használható, gépi implantátumokra. De ő még egy olyan világban él, ahol mindez aberráció, és – kezdetben legalábbis – ő is így gondol magára. Agya pedig nem áll készen arra, hogy ezt a rengeteg szerkezetet csak úgy közvetlenül irányítsa. De ha a kettő közé iktatnak egy számítógépet, akkor vajon a valóságot érzékeli-e még, vagy csak azt, amit beleprogramoztak? A regény az emberi lények átalakítását egy olyan korszak szemszögéből járja körül, amelyben mindez még nem ment közhelyszámba. És ez szerintem még a mai olvasót is bőven elgondolkoztathatja.
A könyvön egyébként érződnek az 1970-es évek. Az űrkutatást úgy fogja fel, mint az az Apolló-program fénykorában lehetett: a hős asztronauták leszállnak valahol, körülnéznek, hazamennek és címlapra kerülnek. A politikai helyzet is hidegháborús emlékeket idéz – és valójában egy kissé idegesítő is, én legalábbis nem találtam nagyon életszerűnek azt a levezetést, hogy a Mars érdemi kolonizációja majd jól enyhíteni fogja a nemzetközi helyzetet. (A könyvben ábrázolt amerikai elnök pedig egy igazi idióta mikromenedzser, az a fajta, amit a tudósok úgy szívből tudnak rühellni.) Igaz, hogy az utolsó fejezet tükrében – ami zseniálisan kiforgatja az egészet – ezt egyébként is bizonyos mértékű iróniával kell érteni.
A kibernetizált főhős mellett, akinek néha nagyon is gyorsan alakul át a jelleme – és valljuk be, ez valahol érthető, ha azt vesszük, hogy mi történik vele – néhány mellékszereplőre is érdemes odafigyelni, akik nem csak tudományos (vagy politikai) szempontból törődnek az eseményekkel. Ilyen például Roger felesége és egy jezsuita űrhajós (igen, ők mindenütt ott vannak :). Ezzel együtt a történet stílusa hajlamos úgymond „ugrálni”, hol a mérnöki tudományokra, hol az emberekre kerül a hangsúly, és az egyensúly nem igazán tud beállni. De korához képest mindenképpen figyelemre méltó.

Juci P>!
Frederik Pohl: Man Plus

Pohl nagyon tud mesélni, izgalmas és elgondolkoztató.


Népszerű idézetek

Noro >!

Why had he volunteered for the mission? Sometimes he tried to remember, and then decided he had never known. Was it because the free world needed Martian living space? Because he wanted the glamour of being the first Martian? For the money? For the scholarships and favors it would mean for the kids? To make Brenda love him?
It probably was in among those reasons somewhere, but he couldn't remember. If he had ever known.

Chapter Three: Man Becoming Martian

Noro >!

It is not an easy thing for a flesh-and-blood human being to come to terms with the knowledge that some of his flesh is going to be ripped from him and replaced with steel, copper, silver, plastic, aluminum and glass.

Chapter Six: Mortal in Mortal Fear

Noro >!

Kayman gradually began to appreciate the inner beauty of Roger's anatomy, both that part which was Man's handiwork and that part which was God's; he gave thanks for both.
He could not quite give thanks for what God and man had done to the interior of Roger's mind.

Chapter Fourteen: Missionary to Mars


Hasonló könyvek címkék alapján

Kim Stanley Robinson: 2312 (angol)
Isaac Asimov: The Complete Robot
Orson Scott Card: Ender's Game
N. K. Jemisin: The Stone Sky
Paolo Bacigalupi: The Windup Girl
Kim Stanley Robinson: Red Mars
Michael Swanwick: Stations of the Tide
Octavia E. Butler: Parable of the Talents
Greg Bear: Darwin's Radio
Vonda N. McIntyre: Dreamsnake