Dr. ​Gladiátor 29 csillagozás

Frederik Pohl – C. M. Kornbluth: Dr. Gladiátor

Amerikában öröknek tűnő kasztrendszert teremtett az új társadalmi rend. A kiváltságos gazdagok buborékházaikban élnek, van értelmes munkájuk és bankszámlájuk. De ha valaki elveszti állását, menten kipenderítik csodalakásából, letiltják bankszámláját, és egyik pillanatról a másikra Belly Rave putrilakó, bűnöző társadalma szippantja fel. Nem marad más öröme, csak az évente megtartott Nagy Verseny véres ünnepe, a Stadion iszonyatos cirkuszi műsora.
Ebben az Arénában váratlanul bukkan fel dr. Mundin, a fiatal jogász, aki modern Spartacus módjára gladiátorként ugyan, de paragrafusokat és értékpapírokat forgatva vív meg hatalmas és mindvégig legyőzhetetlennek hitt ellenfeleivel.
Az olvasmány izgalmait, a cselekmény feszültségét mulatságos epizódok oldják.

Eredeti cím: Gladiator-at-law

Eredeti megjelenés éve: 1955

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Móra, Budapest, 1989
246 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631163407 · Fordította: F. Nagy Piroska

Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Frederik Pohl – C. M. Kornbluth: Dr. Gladiátor

A KFK sorozatban megjelent Dr. Gladiátor, Pohl és Kornbluth könyve egy disztópia, mely a jövő elképzelt New York-jában játszódik. A fantasztikum tulajdonképp ennyi egy jövőbeli város körülményei, ahol egy ügyvéd, Dr. Mundin veszi fel a versenyt a krimi és kalandregény körülményei közt egy igen vagyonos részvénytársaság Igazgatóságával, hogy az eredeti alapító részvényeit, azaz 25%-os tulajdonát és eredeti céljait megkísérelje érvényre juttatni. Tulajdonképp akár mai körülmények közt is játszódhatna, hiszen a társasági jog már mai világunkban is egy önálló, külön világ, amely speciális ismereteket igényel, s a kisrészvényesek számára csak garantáltan vesztes hadszintér – hisz itt mindent a többség és a tőke manipulál. Érdekes kísérlet…

zamil>!
Frederik Pohl – C. M. Kornbluth: Dr. Gladiátor

Vártam ezt a könyvet, mert a Galaktika 283.-számában Frederik Pohlra emlékeztek és meg lett említve ez a könyve. Nem okozott csalódást még úgy sem, hogy 1955-ben írták, sajnos elég sok mondanivalója van ma is. Ami igazán érdekes, hogy a jövőt ő is mint annyi sci-fi író úgy képzeli el, hogy lesz egy nyomorban élő társadalmi réteg ami teljesen törvényen kívüli, aki ha ide lesüllyedt vissza már nem jut a létrán. Sajnos jól látják a jövőt, sajnos efelé halad a világ, de vajon ki álmodta meg a legjobban, lehet Pohl? Számomra sajnos nagyon elképelhető, a Belly Rave túlságosan hihető.
A főhős Mundin egy ügyvéd aki belekeveredik a nagyok játékába, a tőzsde, a részvényesek világába. Azt kell mondjam ezt jól sikerül leírnia, igazán valóságos, sőt mondhatni a valóságra épít.
Amit kihagytam volna a könyvből az a Nagy Verseny, talán ezt az ötletét külön kellett volna megírni, nem ebben a könyvben elhasználni.
És végezetül a Nuszik mindig figyelnek, ezt senki ne felejtse.

kvzs P>!
Frederik Pohl – C. M. Kornbluth: Dr. Gladiátor

Elég erőteljes kapitalizmus kritikát fogalmaz meg a könyv. Megjelenik benne a később divatossá váló „a vállalat tulajdona vagy” gondolat, azzal súlyosbítva, hogy a bukás réme mindenkit fenyeget. A bukás, az állás elvesztése pedig az azonnali és totális lecsúszást jelenti.
A társadalom minden rétege megjelenik a könyvben a gazdag vállalattulajdonosoktól kezdve az utcán felnövő kölykökig, és elég különböző sorsok fonódnak össze egy érdekes nyomozás közben.
Nekem nem a könyv története -a bukás, a nyomozás és a felemelkedés- volt igazán érdekes, hanem az, hogy mennyi olyan ötlet jelenik meg a könyvben (pl. a Nagy Verseny vagy a fentebb említett vállalati "tulajdonok"), amire később írók egész világokat építettek.
Irodalmilag nem egy kiemelkedő alkotás, viszont elfeledett mérföldkőként érdemes elolvasni.

Lappantyú>!
Frederik Pohl – C. M. Kornbluth: Dr. Gladiátor

Egy szóban összefoglalva ez a könyv talán érdekes volt.
A világban vannak a kiváltságosok, akik gyönyörű buborékházakban élnek, dolgoznak és van több-kevesebb pénzük. Szépen is hangzik, de az az igazság, hogy minden nap kőkeményen meg kell dolgozniuk azért, hogy a helyükön maradjanak (kivéve talán a legesleggazdagabbaknak, mert olyanok mindig voltak és mindig lesznek), mert ha elvesztik az állásukat és a jövedelmüket, mehetnek Belly Rave-be, a nyomornegyedbe, ahol farkastörvények uralkodnak.
Dr. Mundin, ügyvéd, a szakadék szélén táncol. Fizetéséből megél, de nem a legfényesebben, rengeteg kilátástalan ügyet kap és hiába van több barátja, sőt lekötelezettje a nagy emberek közt, senki nem karolja fel. Aztán egy nap kap egy roppant különös ügyet, egy testvérpárt, akik állítják, hogy a GML, vagyis a buborékházakat gyártó cég egy részének ők a jogos, de kisemmizett örökösei. Az egész világ sorsa forog kockán, hiszen az öröknek tűnő kasztrendszer legfőbb alapjai éppen ezek a házak, amelyeket tervezőjük arra szánt, hogy jobbá és könnyebbé tegyék a világot, mégis rossz hatással vannak a társadalomra, mert a gazdagoknak csak a még több pénz számít, amit nyerhetnek rajtuk. És egyre közeleg a Nagy Verseny, ahol a csőcselék véres, látványos élet-halál harcokban lelheti örömét.
Összefoglalva és leegyszerűsítve, kis emberek harcolnak a világukat irányító nagy emberek ellen, és nincs másuk, mint eszük, ügyességük és a tudat, hogy igazuk van.
Nem tudom, melyik írónak az érdeme, talán mindkettőé, de a regény stílusa nagyon gördülékeny, olvasmányos, gyorsan lehet vele haladni, az utolsó száz oldalt egy órámba se telt kivégezni. Mindig történik valami, amikor kezdene unalmassá vagy szárazzá válni, és gyakran told be könnyedebb, szórakoztatóbb részeket vagy egy-egy komikus karaktert, néhol egy jó poént. A cselekmény java része olyan dolgokra épül, amik engem egyáltalán nem érdekelnek: tőzsde, politika, árfolyamok. Mégis lekötött és szórakoztatott a könyv.
Maga a világ… Nos, ’55-ben ez biztosan kőkemény disztópia volt, a szerzők meg biztosan a jövőbe láttak, mert 2013-ban olvasva sokáig csak a buborékházak és az Éber Titkárok jelenléte éreztette velem, hogy a jövőben járunk, és elgondolkoztam, mi olyan ijesztő mai szemmel nézve ebben a világban. Aztán lassan egyre nagyobb hangsúlyt kapott Belly Rave, a személyes kedvenc helyszínem a regényből, illetve a Nagy Verseny, és rájöttem, hogy hiába hasonlít bármely eddig olvasott disztópiánál jobban a 21. századra ez a könyv, azért az a kevés kis különbség bőven elég, hogy ne akarjak ott élni.
Belly Rave kemény hely, még rendőrség sincs, bárki büntetlenül megtehet bármit, talán éppen ezért van nagyon jó hatással azokra a karakterekre, akik odakerülnek. Rohamos fejlődésnek indulnak, amint kiszabadultak a biztonságos, szép kis buborékházaikból, némelyikük nagyon meglepett, pozitív értelemben. Némelyik meg sajnos negatívban. Arnie-ból sosem néztem ki sok jót, és annyira irritált, valahányszor kinyitotta a száját, már az első néhány fejezetben képen akartam törölni egy székkel.
A hangulata is megfog, a fordulatok pedig tényleg meglepőek, nem találtam ki őket előre. Aki kedveli az igazi, romantikától mentes, társadalomkritikus disztópiákat, az vágjon bele bátran. Nem a legnyomasztóbb és nem a legvéresebb, de mindenképpen különleges és kiemelkedő darabja a műfajnak.

Disznóparéj_HVP IP>!
Frederik Pohl – C. M. Kornbluth: Dr. Gladiátor

Igazi klasszik ríd. Aki az olyasmit szereti,
a, rossz ember nem lehet
b, annak ez nagyon bé fog jönni!

Az pedig, hogy hogy kerül Keanu Reeves a borítóra, örök rejtély marad.

ChEebor>!
Frederik Pohl – C. M. Kornbluth: Dr. Gladiátor

Az első benyomás ellenére ez inkább sci-fi jogi dráma, mint akció, de annak viszont kiváló… Csak az ijesztő, hogy lassan tényleg már arrafelé haladunk, mint amit a könyv világa ábrázol. Groteszk humora és izgalmas cselekménye, valamint elképzelhető atmoszférája miatt megér egy olvasást.

bfg3>!
Frederik Pohl – C. M. Kornbluth: Dr. Gladiátor

Lehet, hogy a vállalati joghoz nem értek, vagy a részvényügyletekhez, de nem minden ponton tudtam értelmesen követni a cselekményt. Érdekes volt viszont a hasonlóság a Ready Player One-hoz.

Emill>!
Frederik Pohl – C. M. Kornbluth: Dr. Gladiátor

Az a baj ezzel a történettel, hogy teljes egészében el tudom képzelni, hogy egyszer bekövetkezik. Na ez viszont riasztó.


Népszerű idézetek

Lappantyú>!

Boldog, aki ifjúkorában kincseket gyűjtött, s gazdagságában is megőrizte magában az olvasás őszinte és szenvedélyes szeretetét.

205. oldal

Lappantyú>!

Nem is az bántotta, amit mondtak. Csak az, hogy egyikük sem neki mondta, amit mondott.

33. oldal

Lappantyú>!

A gép kifogástalan hangon szólalt meg:
– Telefonhívás 12.05-kor. Mr. Mundin házon kívül, asszonyom. Ha üzenetet óhajt hagyni, átveszem.
– Ki a fenét szólítasz te asszonyomnak, öreganyám?- Del Dworcas beszél, a Megyei Bizottság elnöke, a kisebb kegyek szállítója.
[…]
Némi hallgatás után megszólalt a titkár:
– Vége az üzenetének, asszonyom?
Dworcas:
– Fene essen beléd! Igen! És ne hívj engem asszonyomnak!

9-10. oldal

Lappantyú>!

Mundinnak nem voltak illúziói a választ illetően. Willie helyében ő megtartaná a Choate család kezében a jövedelmező részvénytársasági ügyvédi gyakorlatot. Puskával a kezében ülne rajta. És ha valaki megpróbálná elvenni tőle, a duplacsövűvel eresztene bele egy sorozatot, aztán addig döngetné a boldogabbik végével, amíg moccanni látja…

23-24. oldal

Lappantyú>!

Mundin gyakran találkozott olvasmányaiban „fénylő szempárral”, s mindeddig úgy gondolta, hogy ilyesmi előfordulhat ugyan a könyvekben, de amúgy nem jelent semmit. Most meghökkenve tapasztalta, hogy olyan szempárba néz bele, amely igenis fénylik.

25. oldal

Lappantyú>!

– Elnök úr!- emelte [Mundin] kissé följebb a hangját. Arnold készakarva elkerülte a tekintetét, és megadta a szót valaki másnak. Az illetőt Harry Coett azon nyomban egy tízméteres versenypálya célpontjának nevezte ki, s amikor odaért, sürgetően súgott valamit az ember fülébe.
– Átadom a terepet Mr. Mundinnak- válaszolta fennhangon az illető.

138. oldal

Lappantyú>!

– Maga nem érti, ügyvéd úr. Istenem, ha kondicionálnak, akkor dolgoznom kell.

5. oldal

Lappantyú>!

– Ügyesen próbálkozott, fiatalember- mosolygott hűvösen a nagy ember.- De hát mindent nem nyerhetünk meg, igaz?
– Ha olyan okos- horkant fel Mundin- miért nem lett részvénytársasági ügyvéd?

8. oldal

wolfiu>!

Tény, hogy szeretnek engem, mert én teszek értük valamit, ha csekélységeket is, de mégis valamit. Mert tenni kell valamit a számkivetettek millióiért.

179. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Pierce Brown: Hajnalcsillag
Marissa Meyer: Scarlet
Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Ernest Cline: Ready Player One
Stephen King: 11.22.63
Stephen King: 11/22/63
Neal Shusterman: Unwind – Bontásra ítélve
Mordecai Roshwald: A hetedik szint
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Ann Aguirre: Horda